Áramlik az önként felajánlott segítség az átmenetileg hazánk­ban tartózkodó, az NDK-ba egye­lőre visszatérni nem szándékozó keletnémet állampolgárok számá­ra – kezdődött a Magyar Hírlap 1989. augusztus 18-i számában megjelent tudósításom. – A Magyar és az NSZK-beli Vöröskereszten kívül a két ország Máltai Szeretetszolgálatának ön­kéntesei vették pártfogásukba azt a mintegy háromszáz személyt, köztük számos kisgyereket, fiatalt, aki – elmondása szerint meggyőződése miatt – nem kíván oda visszamenni, ahonnan hoz­zánk érkezett, de egyelőre oda sem tud továbbutazni, ahová sze­retne. (A nyitó képen: keletnémet menekültek várakoznak  a Nyugatra utazásukhoz szükséges okmányra, a nyugatnémet útlevélre az NSZK budai konzulátusa közelében. Kép: Szigeti Tamás)

Csilla von Boeselager, az NSZK-beli Magyar Máltai Szere­tetszolgálat magyar származású társelnöke tegnap a Magyar Hír­lap munkatársának adott nyilat­kozatában leszögezte:

– Szervezetünk szigorúan poli­tikamentes, még a látszatát is el szeretné kerülni annak, hogy be­avatkoznék abba a tárgyalás- és cselekvéssorozatba, amely kizáró­lag a magyar, a nyugatnémet és a keletnémet szervekre, diplomá­ciai missziókra tartozik. Ettől füg­getlenül, mihelyt tudomásunkra jutott, hogy Magyarországon s mindenekelőtt Budapesten szük­ség van a máltaiak humanitárius segítségére, azonnal mind a 23 önkéntesünk — aki egyébként az augusztus 20-i magyar nemzeti ünnep rendezvényein kívánt részt venni és ismerkedni akart ezzel a gyönyörű országgal, népé­vel – munkához látott, hogy köz­reműködő segítségével szolgálja a rászorulókat. Csütörtökön meg­érkezett az a húsz sátor, amely­ben egyenként tíz-tizenöt sze­mélyt kényelmesen el lehet he­lyezni.

– Köszönet a Fővárosi Ta­nácsnak a segítőkészségéért: in­gyen helyet kínált a kőbányai kemping területén. Csakhogy ez a megoldás sok többletkiadással járna, miután a néhány száz em­bert ellátó központunk a zugli­geti plébánia területén van, kö­rülményes lenne a napi három­szori élelemszállítás a város má­sik felére. Itt, Budán, a közelben kellene megtalálni az átmeneti táborhelyet.

– Holnaptól már minden étke­zésről a Máltai Szeretetszolgálat gondoskodik. Kitűnően együtt­működünk a Magyar Vöröske­reszttel is, amely mindeddig meleg ebéddel látta el gyámolítottjainkat. Most, hogy a sátrakkal együtt a tábori konyhafelszerelés is megérkezett, ezt a nem kis gondot is megpróbáljuk átvállalni a Magyar Vöröskereszttől.

A magyarok segítőkészségére jellemző, hogy a zugligeti plé­bános, Kozma Imre (aki egyút­tal a Magyar Máltai Szeretetszol­gálat elnöke) felhívására eddig 210 család vagy egyedülálló sze­mély ajánlotta föl: megosztja otthonát a rászorulókkal. Amel­lett, hogy a nyugatnémet nagy­követség orvosa rendszeresen részt vesz az immár néhány száz személy ellátásában, dr. Sinkovics Mátyás, a közeli János Kór­ház és Rendelőintézet főigazga­tó főorvosa fölajánlotta: munka­társaival együtt készséggel a ren­delkezésükre áll, ha netán gyá­molítottjaink közül bárki is or­vosi-kórházi kezelésre szorulna. (Kulcsár)

(Munkatársunktól) Az Osztrák Rádió tegnapi je­lentése szerint az utóbbi időszak­ban immár naponta átlagosan száz NDK állampolgár jutott át a magyar–osztrák határon. Ép­pen ezért a Német Szövetségi Köztársaság bécsi nagykövetsége gyorsított eljárással intézi a Nyu­gatra menekült keletnémetek ügyeit, hogy mielőbb megérkez­hessenek a Német Szövetségi Köztársaságba. A giesseni (NSZK) menekülttábor nem képes fogad­ni a menekülteket, áttelepülőket.

A menekültüggyel összefüggő nyilatkozatot adott az Osztrák Televízió híradójának Franz Löschnak osztrák szövetségi belügyminiszter, aki kijelentette: hazája igyekszik a lehető legliberálisabban kezelni az Ausztriá­ban menekültként jelentkező külföldiek ügyeit; közülük minden ötödiket be is fogadja. Természe­tesen az Osztrák Köztársaság a genfi konvenció szellemében cse­lekszik, csak ekként járhat el –hangoztatta a miniszter. Az úgy­nevezett gazdasági menekülteket, akik az otthoninál jobb életkörül­mények miatt érkeznek Ausztriá­ba, nem áll módjában fogadni.

A BM Határőrség közleménye

Augusztus 19-én és 20-án Sop­ron térségében a magyar–osztrák államhatáron kerül sor a Pán­európai Piknik elnevezésű ren­dezvényre. A rendezőknek a tömegtájékoztatási eszközökben kö­zölt nyilatkozatai a páneurópai találkozó időszakában történő ha­tárátlépések módját illetően fél­reérthetnek, ugyanis alkalmilag nyitott, sőt teljesen nyitott ha­tárról szólnak. A BM Határőrség szükségesnek látja, hogy maxi­mális segítőkészséggel előmoz­dítsa a rendezvény sikerét, Sopronpusztán például ideiglenes ha­tárátkelőhelyet létesít az rendezők i és a delegátusok számára, de I ezen időszakban is meg kell tar tani a törvényeket és a nemzet­közi egyezményeket, tehát mind az állandó, mind az ideiglenes határátkelőhelyeken csak azok léphetnek át, akik megfelelő ér­vényes úti okmányokkal, jogo­sultsággal rendelkeznek. (MTI)

Pozsgay Imre és Habsburg Ottó is részt vesz a Magyar Demokrata Fórum e hét végi akcióján a ma­gyar–osztrák határon még meg­lévő vasfüggöny eltávolításában.

A „függönybontásra” Mörbisch Fertőmeggyes és Sopron térségé­ben kerül sor – jelentette be a Páneurópai Mozgalom, amely megalakulása óta síkraszáll az egységes és határok nélküli Euró­páért.

Dr. Közvetítő

(A képen: dr. Wolfgang Vogel; foto: alchetron.com)

Mindahányszor személyes ügyek kerülnek terítékre a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között, előbukkan dr. Wolfgang Vogel berlini ügyvéd neve. W. V. az NDK-kormánykörök egyik szürke eminenciása: a hírügynökségek és újságok egyaránt állítják, hogy a menekültügyi problémák megoldásáért a legmagasabb kormányszinten kapott megbízatása alapján munkálkodik. Immár évtizedek óta! Az ő közreműködése állhat az NSZK budapesti nagykövetségéről eltávozott tíz NDK-állampolgár hazatérése mögött is.

Miután 1967-ig semminemű hivatalos kapcsolat nem létezett a két német állam között, a lehető legnagyobb szükség volt egy kiváló diplomáciái érzékű jogászra. Dr. Vogel tisztán humanitárius meggondolásból jelentkezett a mindmáig különösen kényes feladatok megoldására. Döntő szerepet játszott 1962-ben Gary Powers, a Szovjetunó fölött lelőtt kémpilóta és a Nyugaton leleplezett szovjet mesterkém, Rudolf Abel kicserélésében az azóta híressé vált berlin-glienickei hídon.

Wolfgang Vogel ügyvédi irodája nem csupán Bonn és Berlin, hanem Washington és Moszkva számára is megbízható, diszkrét kiindulási hellyé vált emberiességi problémák megoldása céljából.

Nyugati értesülések szerint évente 5000 politikai színezetű perben születik ítélet az NDK-ban. Az osztrák Profil című hetilapnak adott nyilatkozatában dr. Vogel helyesbített: „Legföljebb kétezer ez a szám” – és ő csak tudja. E kategóriában a leggyakoribb vétség a disszidálás vagy annak kísérlete. A politikai foglyokért (személyenként) állítólag 90 ezer márkát fizet az NSZK az NDK-nak. Persze nem készpénzben, hanem áruban. A családegyesítés tarifája viszonylag olcsó, esetenként 3000 márka. A bonni belnémet kapcsolatok minisztériuma évente mintegy 250 millió márkát fordít erre a célra.

Dr. Vogel (hívő katolikus, és egyúttal a Német Szocialista Egységpárt tagja!) kiváló kapcsolatokkal rendelkezik: némely nyugati politikusokkal tegező viszonyban áll, bejáratos Oskar Fischer külügyminiszterhez, sőt, Erich Honeckerhez is.

A Berlin-Friedrichsfeldében lakó ügyvéd –éppen a lehető legnagyobb diszkréció megtartása végett – igyekszik minden ügyet maga intézi. A végleg Nyugatra távozók általában Warthánál lépik át Herleshausen felé a határt egy olyan autóbusszal, melynek rendszáma a sorompó előtt még keleti, utána viszont – egy gombnyomásra – nyugativá változik. Vogel szerint kezdetben és még sokáig valóban megindító esetekben kívánták a közreműködését emberiességi megfontolásból. Mára azonban mind több (tízezres nagyságrendű !) az olyan ügy, amelynek hátterében anyagi megfontolások állnak. Emiatt dr. Wolfgang Vogel a tevékenysége abbahagyását is fontolgatja.