Tom Lantos, a széles körben ismert, magyar születésű amerikai honatya már a rendszerváltás előtt is többször megfordult Magyarországon, azt követően azonban megsűrűsödtek látogatásai. A washingtoni képviselőház emberi jogi bizottságának demokrata párti elnöke 1990 első napjaiban is Budapest vendége volt, akkor adta az alábbi, exkluzív interjút a Népszabadságnak – természetesen magyar nyelven. A beszélgetést a legnagyobb példányszámú napilap 1990. január 4-i száma közölte. (Nyitó képünk forrása: Институт высокого коммунитаризма)
– Első kérdésünk az ön által vezetett bizottságra vonatkozik. Hogyan jött létre és mi mindent fog át a tevékenysége?
– A bizottság életre hívását jómagam javasoltam öt-hat évvel ezelőtt. Az emberi jogok kérdése ugyanis nemcsak népszerű, de nagyon fontos téma Amerikában, s ennek folyamatos ébren tartását mind a két nagy párt egyaránt támogatja. Jobboldali, középen helyet foglaló vagy baloldali kollégáim mind egyetértenek a fontosságával, és mindannyian szívvel-lélekkel dolgozunk a probléma megoldásáért. A világ egyetlen érzékeny pontja sem kerüli el figyelmünket. Ha például Dél-Afrikáiban tapasztalunk problémákat, akkor azokkal foglalkozunk, ha Tibetben, akkor azokkal. Ugyanez a helyzet Iránnal, Szaúd-Arábiával, Erdéllyel, de ha a szerbek nyomják el az albán kisebbséget Koszovóban, akkor arra összpontosítjuk a figyelmünket. Augusztusban például ezért utaztunk feleségemmel oda. Bizottságunknak, amely – mondhatom – nagy nemzetközi tekintélyt élvez, több mint kétszáz képviselő a tagja. A vezetőségben egy republikánus kollégával dolgozunk, és van egy húsztagú végrehajtó bizottságunk is. Nyugodtan állíthatom, hogy ez a legnagyobb és legbefolyásosabb csoport a törvényhozásban, hiszen a háznak majdnem a fele a tagja, de ezzel együtt nagyon szeretnénk, ha már nem lenne munkánk. Alig várom, hogy bekövetkezzék a feloszlatásunk, az lenne igazán az ünnep! Mi ugyanis nem éppen kellemes vagy népszerű dolgok nyomában járunk. Tavaly augusztusban például feleségemmel a bolgár–török határon láthattuk, amint a szegény bulgáriai törökök húzták kis motyójukat taligájukon. Tárgyaltam Özal török kormányfővel, majd az akkori bolgár vezetővel, Zsivkovval is igyekeztem megértetni álláspontunkat. És most nagyon örülök, hogy a bolgárok bejelentették: a törökök visszakapják a nevüket, a vallásukat, a nyelvüket. Remélem, hogy valamilyen módon ehhez mi is hozzájárulhattunk. Egyébként mi hívtuk meg pár évvel ezelőtt a dalai lámát a kongresszusba, és mi javasoltuk, hogy kapjon Nobel-békedíjat. Az idén Tőkés László lelkészt kívánjuk felterjeszteni Cornea asszonnyal együtt erre a kitüntetésre.
– Többször említette a kelet-európai történéseket. Hogyan értékeli az itt végbement változásokban az önök bizottsága, és személy szerint a saját szerepét?
– Nem kívánom eltúlozni a befolyásunkat, de úgy érzem, hogy azért valamilyen módon hozzájárultunk a fejleményekhez. Mi javasoltuk például, hogy vegyék el Ceausescu Romániájától a legnagyobb kedvezmény elvét, bár ő ennek azután ügyesen elébe vágott és maga mondott le róla. Most én fogom vezetni azt az eljárást, melynek célja visszaadni ezt a kedvezményt Romániának. Egyébként készülök Bukarestbe, folyik az egyeztetés a kölcsönösen alkalmas időpont meghatározására.
– Az NDK-ban is drámai dolgok történtek. Hogyan látja ön a német egység perspektíváit, nem aggasztja-e ez az amerikaiakat?
– Elsősorban az lenne fontos és kívánatos, hogy egész Európa az egyesülés felé haladjon, demokratikus keretek között. Amennyiben ez megtörténik, ezen belül a német egység is létrejöhet. Kétségtelen, hogy ez nem lesz gyors folyamat, mert a világban számos aggály létezik ezzel kapcsolatban. De egy demokratikus Európa keretében én a dolgot megoldhatónak ítélem.
– Hogyan ítéli meg Gorbacsov szerepét és kilátásait?
– Nagyon kedvezően. Egyetértek a Time döntésével: ő az évtized embere. Nyilvánvaló, hogy ha más politikát folytatott volna, akkor nem beszélhetnénk azokról a fejleményekről, amelyekről most beszélhetünk. Az amerikai elnökök Roosevelt óta demokráciát kívánnak látni Kelet- és Közép-Európában, s a változás e tekintetben nem Amerikában történt, hanem Oroszországban. Amit a korábbi szovjet vezetők nem engedtek meg, azt a mostani megengedi. Ez hatalmas változás és hatalmas különbség! Véleményem szerint Gorbacsovot teljes elismerés illeti mindezért.
Egyébként hadd mondjam el, hogy most Londonba megyünk, ahol a hét végén az Európai Közösség képviselőivel folytatunk tanácskozást, de ezt követően rögtön Moszkvába vezet az utam, ahol a kongresszus külügyi bizottságának tagjaként a Szovjetunió vezetőivel tárgyalunk. Én egyébként minden második esztendőben viszek Moszkvába egy kongresszusi delegációt, így lassan már ott is régi ismerősnek számítok.
– Hogyan látja ön a politikai kibontakozás lehetőségét Közép- és Kelet-Európában?
– Véleményem szerint ez Romániában nehezebben megy majd, mint a többi országban. Először is a folyamat eddigi szédítő sebessége miatt, másodsorban pedig azért, mert ott nem volt normális a fejlődés, torz állapotok uralkodtak a Ceausescu-diktatúra alatt. De azt is látni kell, hogy a nagy dráma most már elmúlt, a következő években Közép- és Kelet-Európa bizonyára nem szerepel majd annyit a címlapokon, mint tavaly. Most jön a neheze: a gazdasági munka, most következik a konszolidálás. Magyarországgal kapcsolatban azt remélem, hogy itt egy nagyon-nagyon széles koalíció jön létre. Külföldön Magyarországot nagyra értékelik, csak a politikai pártok közötti folytonos veszekedés okoz visszatetszést. És ha Magyarország bizalmat akar, ahhoz politikai és gazdasági stabilitás szükséges! Ezért olyan koalíciós kormány kellene véleményem szerint, amely a parlamenti képviselők négyötödét maga mögött tudja.
Akkor kevesebb lesz a kritika, s a különböző pártoknak részt kell vállalniuk a felelősségből. A szélsőbaloldal és a szélsőjobb bizonyára nem lesz tagja ennek a koalíciónak, de a többi pártot a balközéptől a jobbközépig mind bele tudom képzelni. Megismétlem véleményemet, hogy csak ilyen kormány tudna bizalmat kelteni külföldön, ami nagyon sok mindennek az előfeltétele.
– Ön nagyon jól ismeri a magyar belpolitikai állapotokat, hogyan ítéli meg a pártok szerepét és tevékenységét?
– Nem az én dolgom az egyes pártok jellemzése. Én tisztelem az összes demokratikus pártot, és ha a magyarok érdekeit szem előtt tartva minél szélesebb alapon együttműködnek, annál jobb lesz Magyarországnak. Egyébként, ha már itt voltam, ezt az időt is felhasználtam arra, hogy találkozzam a magyar állami és politikai élet több ismert személyiségével, így Pozsgay Imrével, Király Zoltánnal, Glatz Ferenccel. De tíz nappal ezelőtt is, amikor Gephardt szenátorral jártam Budapesten, ugyancsak találkoztam politikusokkal, nevezetesen Nyers Rezsővel, Németh Miklóssal, Antall Józseffel. Azóta jártam Izraelben, majd, Cipruson, régi barátommal, a Budapesten egyetemet végzett Vasziliu elnökkel folytattam megbeszélést – természetesen magyarul –, de tárgyaltam a ciprusi törökök vezetőjével, Denktassal is. Ezután következett Szófia, találkoztam Mladenovval és több más bolgár vezetővel, politikussal.
– Nem hiányolják önt otthon kaliforniai választói?
– Nézze, a kongresszus most téli szünetet tart. Ezalatt el lehet menni egy sítúrára, vakációra, de lehet foglalkozni olyan ügyekkel is, amilyeneket én az úti batyumban összegyűjtöttem. Mi a feleségemmel sokkal érdekesebbnek, izgalmasabbnak tartjuk, ha dolgozunk. így azután a kaliforniai hegyek helyett ide jöttünk Európába, Budapestre.