Az újságíró archívumából – A polgármester segítőtársai az újságírók

Éppen harminchárom esztendővel ezelőtt a dán királyság kormánya „kulturális megfigyelőnek” hívott meg az Århusi Fesztiválra. Az elképesztően gazdag, mintegy másfél hetes, nemzeti és nemzetközi művészeti és kulturális rendezvénysorozat, az Århus Festuge immár 1965 óta hagyomány a városban – Skandinávia talán legnagyobb kulturális eseménye. Az ott töltött tíz nap alatt számos lehetőségem volt arra, hogy nem csupán művészekkel, kulturális vezetőkkel találkozzam, beszélgessek; exkluzív interjú céljából fogadott a város vezetője, Thorkild Simonsen (ma 95 esztendős, nyugdíjas), aki 1982-től volt az önkormányzat első embere, majd 1997-2000 között a Dán Királyság belügyminisztere. Tekintettel arra, hogy dr. Kati Faerstain, a helyi egyetem hungarológiai tanszékének az alapítója jó ideje kiváló, baráti kapcsolatot ápolt a polgármesterrel, szívesen vállalkozott a magyar újságíró kalauzolására nem csupán a városházán, hanem mivel ott élt családjával, Århusban is… Az alábbi interjú (a ma azonos címen megjelenő nyomtatvánnyal össze nem tévesztendő) Magyar Hírlap 1988. szeptember 23-i számában jelent meg:  

Thorkild Simonsen (62) Dánia második legnagyobb városának polgármestere. Eredeti szakmája festő; az ötvenes évek elején szerzett tanári diplomát. Pedagógusként az általános iskolai igazgatóságig vitte. 1966-ban beválasztották Århus város tanácsába, négy évvel később oktatási és kulturális városi tanácsossá (osztályvezetővé) nevezték ki. Polgármesternek 1982-ben választották meg először. Immár a harmadik periódusban is ő tölti be a Dániai Települések (kommunák) Szövetsé­ge elnöki tisztét. Nős, gyerekei, unokái vannak.

– Nem valószínű, hogy a magyar átlagpolgár ismeri Dánia második legnagyobb városát; kérem, polgármester úr, néhány szóval mutassa be Århust olvasóinknak!

– Több, mint ezeresztendős, lendületesen fejlődő kikötőváros a szárazföldi Dánia, Jylland északi harmadában, nagyjából Moszkvával egy magasságban. Kereken 260 ezer lakosából 120 ezer dolgozik: 30 ezer az iparban, 50 ezer a kereskedelemben, a szolgáltatásokban. Igazán nagy várossá 1970-ben lett, amikor Århushoz csatolták a környék településeit; egyik napról a másikra megkettőződött a lakosság száma.

– Hogyan ápolja a kapcsolatot a város lakóival, a nyilvánossággal?

– Nincs hivatalos fogadóórám: bárki fölhívhat, bekopoghat hozzám, találkozót beszélhet meg a titkárnőm segítségével, elmondhatja búját-baját, örömét, ötleteit, javaslatait.

Különösen fontosnak ítélem a jó viszonyt a tömegtájékoztatás, a sajtó, a rádió a tévé munkatársaival; rengeteget segíthetnek céljaink népszerűsítésében, miként árthatnak is, ha az információk megtagadásával magunkra haragítjuk őket.

– Milyen ügyekben kopogtatnak az emberek a polgármesternél?

– A legtöbb szociális jellegű; de szép számmal jönnek olyanok is, akik elveszni vélik magukat, ügyüket a bürokrácia útvesztőjében. A magisztrátusnak rajtam kívül még öt szakmai tanácsosa is van, szükség esetén őket kérem meg a problémák megnyugtató elintézésére.

– Simonsen úr, kérem, mutassa be a városi vezetés összetételét!

– Húsz párt jelöltjei indultak a legutóbbi, 1985-i választáson, s hét párt 31 tagja jutott be a tanácsba, ami a vb-nek felel meg. A legnépesebb a szociáldemokrata frakció, mi tizenketten vagyunk.

– Ön tehát a szociáldemokratákat képviseli, de ez a párt a koppenhágai törvényhozásban és itt, Århusban is kisebbségben van. Hogyan képes ennek ellenére kormányozni?

– A városi tanácsban – tehát a vébében – 31-en ülünk, a szociáldemokrata pártból 12-en. Azt viszont ne feledje, hogy a pártom tagjain kívül a város lakosságának többsége, kétharmada is rám szavazott. Ez már minősíthető többség. Elismerem: kivételes eset, amikor egy párt folyamatosan kisebbségben is vezető. Koppenhágában a polgári kormányzatot a konzervatív párt ugyancsak évek óta kisebbségből irányítja. Itt, Århusban a szocialista néppárt – céljai sok vonatkozásban egyezőek a miénkkel! – nyolc tanácstagjával együtt máris döntő a baloldali többség a tanácsban. Persze, kétes értékű lenne tevékenységünk, ha a polgári pártok ellenében csak egy kapura játszanánk. Szerfölött fontos mind a 31 tanácsnok egyetértése például a költségvetési ügyekben. Csak kristálytiszta érvek nyomnak a latban. Az utóbbi három évben egyszer sem szavazták le a többiek a szociáldemokrata tanácsnokokat.

– Mi az århusi tanács legfőbb célja manapság?

– Minél több új munkahely teremtése. Infrastruktúránk kedvez a termelő beruházásoknak. Bővíteni kívánjuk az ifjúság szakmai képzésének a lehetőségeit, és a még szélesebb körű gondoskodást az idősekről. A munkanélküliség alakulása egyébként – ez meggyőződésem – mindenekelőtt az ország kormánya munkájának a hatékonyságát, minőségét is mutatja, és ez most nem mondható a legjobbnak.

– Honnan származnak a város bevételei? Mennyi pénzből gazdálkodik Århus?

– Részben a polgárok által fizetett jövedelmadóból, illetve az ingatlanadókból, és részben az állami támogatásból, tehát a központi költségvetés nekünk jutó részéből. Büdzsénk az idén 5,3 milliárd korona. (Mintegy 40 milliárd forintnak megfelelő összeg – a szerk.) A legnagyobb részt az általános iskolákra, a bölcsődékre, óvodákra, szabadidő-otthonokra és az idősekre költjük. Az állami juttatások egyébként évről évre csökkennek; most körülbelül a költségvetés hatodát teszik ki. Az århusiak jövedelmük, bevételeik jó ötödét községfejlesztési adóként befizetik.

– Van-e főnöke a polgármesternek? Mekkora az önállósága és mennyire önálló az általa vezetett helység, közösség?

– Mivel a város lakossága választott erre a posztra, mindenekelőtt a választóimnak tartozom felelősséggel. Politikailag pedig pártomnak, amely jelölt. Valójában azonban semmiféle főnök – miniszter, kormány – sem szólhat bele a város dolgaiba. Alapelv: a lehető legnagyobb önállósággal fölruházni a helyi szerveket, közigazgatási egységeket, a kommunákat. Kevés olyan ország van a világban, mint Dánia, ahol törvény mondja ki a városok, községek függetlenségét a kormánytól. Állandó és egyenrangú dialógus folyik a települések és a kabinet között. Diszkrepancia viszont, hogy a törvényhozás a végrehajtó hatalom javaslatára bármikor megváltoztathatja az adókulcsokat, és a kommunáknak ehhez kell igazodniuk; csökkentheti az állami támogatás mértékét is. Ezért van igen nagy politikai-gyakorlati jelentősége a kommunák szövetségének!

– Mi ez a szervezet, mik a jogai?

– A települések érdekeit védi a mindenkori kormánnyal szemben, ami nem jelenti azt, hogy egybeeső célok esetén ne működnék együtt készséggel a végrehajtó hatalommal. Általános értelemben vett jogai nincsenek, befolyása azonban mégis igen nagy, miután a kommunák élén demokratikusan választott tisztségviselők állnak. Jellemző a szövetség tekintélyére, hogy a településeket érintő mindennemű intézkedés hallatán a sajtó hozzá fordul „hírmagyarázatért”.

– Bizonnyal hasznos lenne közelebbről is megismerni a Dániai Települések Szövetsége munkáját: fogadna-e magyar tanulmányi küldöttséget a Kommunemes Landsforening?

– Készséggel, de kérem, írásban jelezzék ezt a szándékukat. Címünk: Gyldenløvesgade 11., DK–1600 København V., telefax: 1122350.

– Van-e magyar testvérvárosa Århusnak?

– Szerződéses partnerünk nincs, bár gyakran szerepelnek például énekkaraink önöknél. Néhány hete Debrecenben nyertek, legközelebb a budai Mátyás-templomban lépnek föl. Az itteni és a Budapesti Orvostudományi Egyetem ösztöndíjasokat cserél. Nálunk egyébként hagyomány, hogy elsősorban az észak-európai térség városaival alakítunk ki szorosabb együttműködést. A testvérvárosi kapcsolat létesítéséről egyedül a tanácsi testület jogosult dönteni. A tapasztalat szerint helyeseljük az olyan kapcsolatokat, amelyek erősítik a népek barátságát, segítik a kulturális-tudományos értékek megismerését. Óvakodunk viszont a formálás, csak papíron levő, turistajellegű kapcsolattartástól.

– Simonsen polgármester úr, köszönöm a beszélgetést!

(Az interjú készítője a dán kormány meghívására az Århusi Fesztivál kulturális megfigyelőjeként járt a helyszínen. A nyitó képen az århusi városháza.)