E sorok írója egyszer Dardzsilingban összefutott cserzett bőrű motorosokkal, és klagenfurti rendszámuk láttán leszólította a ’sógorokat’. Mint kiderült, a gépesített osztrák turisták korábban hajóra adták acélparipáikat, majd azokat a mumbayi kikötőben átvéve őket, két hónapon át kalandoztak Indiában. Azok, akik a távoli országgal történő ismerkedésnek kevésbé költséges módját választanák, az egykori Népszabadság népszerű Utazás rovatában 2005. április 11-én olvashatták cikkünket és tanácsainkat.
«Indiát a földrajz szubkontinensnek nevezi. A Himalája „nyolcezreseitől” délre elterülő ország nagyjából akkora, mint Európa az egykori Szovjetunió nélkül. Kéttucatnyi nyelv és a számtalan dialektus dzsungelében ma is jó szolgálatot tesz az egykori gyarmattartók nyelve: az angol. Következésképpen: ha valaki tud angolul, már jókora előnnyel vághat neki India felfedezésének. Ellenkező esetben nem tanácsos egyéni útra elindulnia.
Érkezzék az utazó akár csoportosan, akár önállóan, hátizsákkal a hátán, bejárni ezt az országot igazi kalandtúra. Aki most szeretne Indiába menni, számoljon azzal, hogy már beköszöntött a forró évszak, ami egészen szeptemberig eltart, és a hőséget – no meg az azt követő monszunt – nagyon nehéz elviselni. Indiába a legjobb október és március között ellátogatni. Olyankor nincs nagyon meleg. Ide gyakorlatilag csak repülővel lehet utazni. Autóval Iránon, Afganisztánon, Pakisztánon át életveszélyes, hajóval az óceánon keresztül hosszú, drága, és gyakran unalmas. A repülőút nyolc-tíz óra Budapesttől, attól függően, hogy hol száll át az utazó. A tapasztalat azt mutatja, hogy mind az oda- mind a visszaútra egy-másfél napot rá kell szánni. Olcsó, fapados repülőjáratok még nincsenek. A repülőjegyek ára időszakonként és légitársaságonként változik. Szerencsés esetben már százezer forint körüli összegért is lehet venni retúrjegyet Újdelhibe. Normális körülmények között egy oda-vissza útra, turistaosztályra szóló repülőjegy ára 180-280 ezer forint között mozog. Viszonylag olcsó megoldásnak számít, ha a magyar utazó az orosz, a török vagy éppen az ukrán légitársasággal jön.
Indiát vasút nem köti össze a külvilággal. Ugyanakkor az ország kiterjedt vasúti hálózattal rendelkezik, használatát azonban csak az erős idegzetűeknek javasoljuk. Mind a pályaudvarokon, mind a vonatokon nagy a zsúfoltság. Ha lehet, egyedül senki se utazzék, mindig barátainkkal, csoportosan közlekedjünk. Aki vonatozni akar, jegyét vegye a turistakvótából, amiért dollárral kell fizetni. Ennek előnye, hogy nem kell hónapokat várni. A II. AC osztályú vonatok kényelmesek és viszonylag tiszták. A buszozást csak a nagyon talpraesett, angolul folyékonyan beszélő, és az átlagosnál jobb kapcsolatteremtő utazóknak javasolják a körülmények ismerői.
India olyan nagy, hogy annak, aki be akarja járni az egész országot, vagy két hónapot kell szánnia az utazásra, vagy repülnie kell. A belföldi repülőtereken nem szeretik az interneten vett jegyeket. Jobban jár, aki jegyét Indiában veszi meg egy utazási irodában. Az ilyen jegyekkel nem okoz gondot bejutni a repülőtérre. Egy háromnapos, Delhi–Agra–Dzsaipur–Delhi utazás ára hotelköltség és belépőjegyek nélkül 12-15 ezer rúpia között mozog. Egynapos agrai kirándulás Tádzs Mahal-belépőjegy nélkül körülbelül ötezer rúpia.
A helyi közlekedés az angol KRESZ előírásait követi – elméletileg. A gyakorlatban mindenki ott keres magának előrefurakodási lehetőséget, ahol tud. A nagyon népszerű robogókon egész családok ülnek, s kőarccal száguldanak be egy-egy körforgalom áttekinthetetlen kavalkádjába, hogy azután – a külső szemlélő ámulatára – rendre ép bőrrel ki is keveredjenek onnan. A külföldiek bizonyos megkötésekkel szabadon mozoghatnak az ország egész területén. Ez alól csak az északkeleti tartományok, valamint a határvidékek számítanak kivételnek.
Az indiai fővárosban, Delhiben főszezonban nehéz olcsó és tiszta szobát szerezni. A hotelárak nagyon magasak. Egy átlagos kétszemélyes szoba éjszakánként kétszáz dollárnak megfelelő összegbe kerül. Akadnak persze olcsó szállodák is, például a Pahargandzs városnegyedben, az újdelhi pályaudvar környékén, de ezek nem igazán tiszták. Nagy előnyük viszont, hogy száz és ötszáz rúpia között is kapható spártai berendezésű szoba. Mi tagadás, ezekben a hotelekben olykor hiányoznak olyan „luxuscikkek”, mint a folyóvíz vagy a világítás. Apropó: a víz nem iható, s bár már nem kötelezőek a védőoltások, jobb az óvatosság. A whiskybe dobott jégkockában sem fagy halálra a bacilus, a gyümölcsök mosására is célszerű fertőtlenített, forralt vizet használni.
Mielőtt kivennénk egy szobát, érdemes szétnézni két-három hotelben, összehasonlítani az árakat, a szobák tisztaságát. Ha már döntöttünk, jegyezzük meg jól a címet és a környéket. Így sem lesz könnyű visszatalálni, mert a motoros riksa vagy a szikh taxis nem mindig ismeri szálláshelyünket. Ám semmi baj, végül feltűnnek a cél fényei: Indiában mindenki haza talál.»