Régi iratgyűjtőkben lapozgatván figyeltem föl a Képes Európa (a rendszerváltás után megjelent egyik rangos hetilap, sajnos, már rég nincs…) egy régi, kis híján harmincesztendős számában megjelent írásomra. Bajorországban járván figyeltem föl Amberg bájos ékkövére, a világ legkisebb szállodájára. A róla készült írásom a Képes Európa 1995. évi 28. számában jelent meg:
Bajorország sok-sok bájos városa, városkája között is van egy gyöngyszem, a magyarok által ismert Amberg. Már csak azért is, mert: ami Győrnek Pannonhalma, az Ambergnek Kastl. Az ottani bencés gimnázium fogadta be az ’56-ban Németországba menekült, szóródott magyar családok gyerekeit; magyar anyanyelvű, jórészt ugyancsak menekült tanárok oktatták őket…
Amberg légvonalban pontosan egyenlő, 50 kilométer távolságra van Nürnbergtől és Regensburgtól, a Bajor- meg a felső-pfalzi erdő ölelésében. Felső-Pfalz fővárosának is szokták mondani a mintegy ezeresztedős Amberget, amely máig hűen őrzi a késő középkori városképet. Vaskos bástyafalakkal övezett magja, tornyokkal, kapukkal tűzdelt falai, tekintélyes templomai mellett Németország egyik legszebb, gótikus építészeti értékeket mutató városházája is a Vils-parti településen magaslik.
Amberg egyik jelképe a Stadtbrille, a város pápaszeme: a várkastély egyik szárnya ugyanis átszeli a Vils folyót, két ív fog közre egy pillért, és a vízben mindez ódivatú szemüvegként tükröződik.
De még ennél érdekesebb jellegzetessége is van Ambergnek! Az Eh’häusl. A világ legkisebb szállodája, bár a helyiek – szerényen – csupán Európa legkisebb vendégfogadójának nevezik. A seminargassei egyemeletes épület utcai frontja mindössze két és fél méter széles. Az Eh’häusl (neve az Ehe=házasság és a Haus=ház szóösszetételből ered) egy 1728-ból származó városi tanácsi rendeletnek köszönheti létét, hírét. A városatyák ugyanis kimondták: nem házasodhat az az ambergi legény, akinek nincs háza.
A 8-as házszám két karikagyűrű.
Sokan maradtak volna asszony nélkül, ha a szerelmes ember nem lenne találékony. Egy csavaros eszű fiatalember rájött, hogy (miután minden paragrafuson van egy lyuk) a szigorú rendelkezés nem írja elő, mekkora legyen a boldogító igen kimondásához szükséges ház és telek. És miután egy szerelmespárnak a legkisebb kunyhó is palota, a fiú talált egy beépítetlen telket, amelyen ráadásul csak két főfalat kellett fölhúzni, hogy tetőt rakathasson rá. Két módos polgárház között ugyanis – ki tudja, miért – nem egészen négy rőf, két és fél méter széles, önálló telkecske, foghíj tátongott. Ahhoz mindenképpen elegendő, hogy bejárata, az első emeleten pedig két ablaka legyen.
Mihelyt egy kicsit is tehetőssé vált az első tulajdonos, eladta egy másik, ház nélküli legénynek, aki rövid idő múltán ugyancsak ezt tette… A végén már mindössze hét aranyat kellett fizetni a ház rövid idejű birtoklásáért, amivel eleget tettek a legények a városi urak kikötésének. Majd’ másfélszáz esztendő múltán változtatták csak meg a házasodásra vonatkozó helyi előírást Ambergben.
Pár évtizeddel ezelőtt lebontották az eredeti Eh’häusl-t, mert több eresztékében is megroppant (beszélik, nem bírta a nászéjszakák megpróbáltatásait…), de ugyanazon a helyen, eredeti formájában, belül viszont a kor követelményeinek megfelelően újjáépítették. Napjainkban a Eh’häusl Európa, de bizonnyal az egész világ legkisebb szállodájaként szolgál. Vendégei – hagyományosan – mindenekelőtt nászutas párok. A négyszintes, összesen 20 négyzetméter alapterületű hotel Amberg a város tulajdona. Bérlője, a vendéglős dinasztiának számító Bauer család mindennel fölszerelte, amire egy nászutas párnak szüksége lehet.
A legterjedelmesebb bútordarab persze a baldachinos ágy.