Az újságíró archívumából: Bécsi bálok bűvöletében

A világhírű bécsi bálokat is elsodorta a koronavírus: tavaly novemberre már nem jelent meg a jó másfél évszázad óta kapós füzetecske, a báli menetrend. Csukva voltak/vannak a hagyományos báltermek, mindenekelőtt a Bécsi Állami Operaház, a bécsiek talán még a tereken, utcákon sem örülhetnek a farsangnak. A lányok, asszonyok nem mutathatják be a báli idényre varrott ruhakölteményeiket. Bécs csöndes, még akkor is az, ha a városháza (eurómilliók bevetésével is) mindent elkövet azért, hogy életben tartsa a bécsi hangulatot, mindenekelőtt pedig az életszínvonalat, és visszaszorítsa a járványt és szomorú, már-már háborús hangulatot idéző rettenetét. – Az Ausztriát, mindenekelőtt pedig Bécset jól ismerő, nem egyszer havonta többször is megjárt krónikás éppen ezért közreadja a bécsi bálokról szóló írását is – hangulatjavító emlékeztetőül. Íme:   

«Bécs egész télen át táncol. Pontosabban: a november 11-i Márton naptól hamvazószerdáig. Az igazán nagy bálokat persze ilyenkor, farsang idején rendezik, tehát mindenekelőtt januárban és februárban. Külön füzetben jelenik meg a báli menetrend; mondhatnák, nagyobb pontossággal állítják össze, mint a vasútét. Annál is inkább, mert egy helyen és egyazon időben nem lehet két bált megrendezni, de egy vonatszerelvény várakozhat pár percet a kitérőben, mellékvágányon, míg a másik elhalad… A báli menetrendből aztán mindenki kiválaszthatja magának az ízlésének, pénztárcájának, netán eladó lánykájának, házasulandó fiának a legmegfelelőbbet.

Báloznak jóformán minden szakma művelői: a hegedőkészítők és a kéményseprők, az orvosok és a fogorvosok, a fotómodellek és az egyetemi hallgatók, a vadászok és a hegyimentők, a művészek és a különcök, a törvényszéki tudósítók és az iparmágnások, a pártok különféle szárnyaihoz tartozók. Híres például a szocialista baloldal „pizsamapartija”, mely az egyik legsajátosabb farsangi bál. Merész szabású, rikítóan lila és édesrózsaszín hálóköntösökben, visszafogott színű, elegáns csíkozású pizsamákban mindazok kötelességüknek tartják a részvételüket, akik csak egy kicsit is balosabbak a szocdem-átlagnál…

Évszázadok óta a Ballhausplatzról irányítják az osztrák politikát; jó ideig a magyart is onnan dirigálták, a titkos udvari kancelláriáról. Miután a bál és a labda egyazon szó a németben (der Ball), hosszú ideig az a tévhit járta, hogy a ma is kancellári hivatalként szolgáló épület hajdan bálház volt, s arról kapta nevét a tér is. Az igazság (miként az Egy ház története című bécsi kiadványból kiderül): azon a helyen állt a Mária Terézia idejében divatos, a mai teniszhez hasonló labdajáték, a gioco di pallo színhelyéül szolgáló épület, a Ballhaus.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy a Ballhausplatz 2-ben nem báloztak volna. De még milyen híres bálokat rendeztek ott! Császárok, királyok, trónörökösök, nagyhercegek, hercegek, tábornokok és más nobilitások adtak bálokat a Ballhausplatzon a híres-hírhedt bécsi kongresszus heteiben hónapjaiban, 1814/15 telén. Akkor született a mondás – miután a tárgyalások meglehetősen elhúzódtak –, hogy a kongresszus nem megy előre, hanem táncol.

De mit táncoltak Metternich „karnagy és hoppmester” vezényletével a későbbi Szent Szövetség megalkotói, részesei? Leginkább francia négyest, meg polonézt. Bécsi keringőt aligha, mert bár a Walzer, a keringő hamisíthatatlan német–osztrák tánc, a falusiak által táncolt ländlerből lépett elő, akkor túl póriasnak tetszett volna a csillogó báltermekben. A kongresszus Idején még csak legényke volt a bécsi keringő atyja: Joseph Lanner (1801–43). Tanítványa, a műfaj első igazi nagy m estere, a Walzerkönig idősebbik Johann Strauss (1804–49). Az ő fia, az ifjabbik Johann Strauss (1825–99), a Kék Duna, a Bécsi vér és még sok-sok nagyszerű keringő, a Denevér, a Cigánybáró és más operettek zseniális komponistája, a száguldó karmester (éjszakánként 10– 15 helyen is föllépett, hogy zenekarait vezényelje) révén vált klasszikussá és világhírűvé a bécsi bálok elmaradhatatlan tánca, a bécsi keringő, a Wiener Walzer.

Bécsi keringő – újévi koncert Bécsből – bécsi operabál. Egymástól elválaszthatatlan fogalmak, amelyekhez még hozzátartozik az öröm, a báj, a varázslat világában egyesülő jellegzetes hangzás, a ritmus és a dallam.

Olyan világ ez, amely igazából csak Bécsben érzékelhető, amely végül is onnan, az egykor még kék Duna partjáról hódította meg Európát és a többi földrészt is.

Bertschi nélkül nincsen bál Bécsben. Igaz, majd’ egyidős a századdal, de még ma is aktív.

Bertschi, azaz Lambert Hofer fogalom Bécsben: ruhakölcsönző. A Stadhallétől nem messze álló boltja késő ősztől kora tavaszig nagy forgalmat bonyolít le. annak ellenére, hogy Bertschi bácsi nem méri olcsón a portékáját. Egy-egy alkalomra 800–1300 schillingért kölcsönöz nagyestélyit, frakkot. De kétszer ennyibe is kerülhet a legújabb divat szerint készült ruhaköltemény. Szolgáltatása: a testre igazítás, netán átalakítás, és a figyelem, hogy ugyanarra a bálra két egyforma női ruhát ki ne kölcsönözzön. Bertschi bácsi büszke a klientúrájára, hogy híres filmszínészeket is ő öltöztet.

Mint például Omar Sharifot, aki Rudolf trónörököst alakította az egyik filmben Amikor meghajolt szíve hölgye előtt, zakójanak hajtókája alól kivillant a diszkrét, de a filmen is jól látható táblácska: „Lambert Hofer Ruhakölcsönző”.

A bálok bálját éppen 110 esztendővel ezelőtt (az írás 1987 februárjában jelent meg! – a szerk.) rendezték meg először Bécsben. Az első operabáli idényben (1877. december 11.–1878. február 12. között) 18 aranyat kértek a férfiaktól és tíz aranyat a hölgyektől belépődíjként. Napjainkban több tízezer schillingbe kerül ugyanez. Igaz, életre szóló élmény lehet a részvétel a bécsi operabálon, ahol az ország színe-java, sőt külföldi állam- és kormányfők is megjelennek, és az olasz állami idegenforgalmi hivatal is elküldi ajándékát: 14 ezer száll friss szegfűt – díszítésül és persze a részvevő hölgyeknek.

Mindezek ellenére az igazi farsangi bálokat kisvárosokban, községekben rendezik. Aligha kell jobb egy hangulatos, barátok körében eltöltött esténél, éjszakánál, mondjuk egy tűzoltóbálon. Mert a helyi zenekar is eljátszik bármit: népdalt, polonézt, polkát és csárdást, sőt bécsi keringőt is. És ha kimelegszik az ember, nyugodtan a szék karfájára terítheti a zakóját, meglazíthatja nyakkendőjét, fesztelenül kortyolhat a söröskancsóból, és újabb táncra kérheti a szomszédék csinos, dirndlibe öltözött, szemrevaló, hegyes-begyes lányát…» (Az írás az akkor hiteles újság, a Magyar Hírlap, 1987. február 14-i számában jelent meg. A nyitó kép forrása: https://www.viennasightseeing.at/explore-vienna/balls-vienna)