Az újságíró archívumából: Bent, a gulyásimádó dán kolléga

Nyolcvanéves lenne Bent Juhl Bertramsen (Kastrup, *1941. február 21., Sharm el-Sheikh, Egyiptom, +1997. február 23.) dán újságíró. Koppenhágai egyik tudósítói utam alkalmával hozott össze vele a sors. És amikor kiderült, hogy „bolondul a magyarokért”, máris meglett a közös témánk. Ráadásul: egyidősek lévén, mindketten nagyon fiatalon (na, jó, szerénységem nála pár esztendővel előbb) kezdtük hivatásunkat. Bent a dán tévé legfiatalabb híradósaként tűnt föl, miközben rádiózott is. Sokoldalúsága révén országosan ismert személyiséggé lépett elő, elképesztően sokat dolgozott. Különösen jó kapcsolatot ápolt Szabó Gergely magyar filmfotóssal, együtt alapították meg 1971-ben a dán gulyástársaságot. Szenvedélye volt a könnyűbúvárkodás, Helgolandban békaember-klubot szervezett. A szenvedélye okozta a halálát is: az egyiptomi Sharm el-Sheiknél, a Vörös-tengerben halt meg búvárkodás közben 1997. február 21-én. Mindössze 56 éves volt. Felesége, Lise hat évvel élte túl Bent halálát. A dániai bájos városka, Tønder temetőjében nyugosznak mindketten. Beszélgetésem Benttel a Magyar Hírlap 1987. április 14-i számában jelent meg.

Rövid magyarázat a nyitó képhez: elsőként a magyar forradalom és szabadságharc után külföldre menekült magyarok számára kezdeményezett gyűjtést a Dán Televízió. A jótékonysági műsor azóta hagyománnyá érlelődött, legutóbb a koronavírustól sújtott országok számára fogadott adományokat.

«Bent Bertramsen (kép: DK Arkiv), a Dán Televízió Vitrayja egyelőre csak néhány szót tud magyarul, annak ellenére, hogy őt, a kis észak-európai ország egyik legnépszerűbb személyiségét választották meg az 1953-ban (!) alapított Dán–Magyar Társaság új elnökévé. A nem különösen nagy létszámú egyesület egyik tagja hívta meg a lakására a társaság vezetőségét. Ülésük előtt váltunk szót Benttel:

– Mi a vonzó a dánok számára Magyarországból?

– Mindenekelőtt a két népet összekötő rokon vonás: barátságosak, vendégszeretők, jó kedélyűek a magyarok, miként mi sem körülményeskedünk, ha idegennel van dolgunk. Kedveljük a magyar népi muzsikát, és persze a nagyszerű ételeket, tüzes borokat. Talán nem tudod, ezért elmondom: nem csupán baráti társaságunk van, hanem gulyásleves-társaságunk is! Hasonló egyelőre csak Belgiumban létezik a miénken kívül. A dán gulyásleves-társaság elnöke is én vagyok; éves közgyűlésünket természetesen a gulyásleves hazájában, Magyarországon tartottuk, néhány héttel ezelőtt. Ahol csak alkalmunk adódik rá, népszerűsítjük a nagyszerű magyar konyhát, a szíves vendéglátást, általában Magyarországot.

– És mit tesznek a Dansk–Ungarsk Selskab, tehát a Dán–Magyar Társaság tagjai?

– Alapvető célunk a magyar kulturális és más szakmai kapcsolatok ápolása, erősítése, az ország történelmének, jelenének, tájainak, a nép igen gazdag művészetének a megismerése, és megismertetése is honfitársainkkal. Általában valós képet kapni és továbbadni egy rokonszenves közép-európai országról és lakóiról.

– Honnan szerzitek a tapasztalataitokat?

– Elsősorban utazásaink révén; jómagam évente háromszor-négyszer is elutazom Magyarországra. Máris negyvenen bejelentették: szeretnének az ősszel szüreti mulatságon részt venni akár a Badacsonyban, akár Tokaj vidékén. Vannak, akik tanulmányi ösztöndíj révén ismerkednek Magyarországgal, megint mások nyári egyetemek keretében. Sokat segít az itteni magyar nagykövetség, személy szerint Eredics László követtanácsos barátunk, aki viszont kitűnően beszéli a mi nyelvünket. Van Dán–Magyar Filmklub, elnöke Gyula Mangold. Novemberben, a Liszt-évfordulók alkalmából csodálatos hangversenyt vezényelt Tamás Vető, az itt élő, magyar származású karnagy a nyilvános zenei életéről nemzetközileg híres Helliggands-templomban. A dániai Kodály-társaságnak – vezetője Axel Svitzer tanár úr – szintén úttörő szerepe van a fejlett magyar zenekultúra népszerűsítésében.

Végezetül még elmondom hogy a Dán–Magyar Társaság nem csupán a fővárosban, hanem az egész országban igyekszik új és újabb barátokat szerezni Magyarországnak. Magyar heteket, kulturális és gasztronómiai bemutatókat rendezünk, és a többi között dán lányok és asszonyok főznek olyankor magyar ételeket…»