Az újságíró archívumából – Dzsá jahán szé!

Ne gyanakodjék nyomdahibára, kedves Olvasó; a címnek igenis van jelentése! Csak éppen előzőleg némi jártasságra kell szert tenni a világ immár legnépesebb országának államnyelvében. Szerzőnk e mellett érvelve jelentette meg írását 2008. március 28-án a Nyelvi kalauz nevű kiadványban…

A fenti (címbéli! a szerk. megj.) mondat hindi nyelven annyit tesz: húzz el innen! (जा यहाँ से!) Az lndiában turistáskodó vendég jó, ha megtanulja, mert az utcán sétálva félpercenként szükség van az alkalmazására: mozgóárusok, önkéntes idegenvezetők, riksások, horoszkóp-készítők vagy csak koldulók körülbelül ilyen gyakorisággal környékezik meg a külföldit. Amennyiben az elutasítás megfelelő hanghordozással, és nem angoluI hangzik el, nagyobb az esélye annak, hogy hatásos is lesz.

A hindi a szanszkrit egyik utódnyelve, félmilIiárdnyian (másfél évtizeddel ezelőtti becslés – a szerk. megj.) beszélik, de legalábbis megértik. Az UNESCO hivatalos nyelveinek egyike. lndiában mégis meglehetősen problémás volt államnyeIvként történt elfogadtatása. Annak, hogy a hatalmas országot britek gyarmatosították, volt egy áldásos következménye is: a másfél tucatnyi nagy nyelven és számtalan dialektusban beszélő lakosságnak az angol általános használatávaI olyan kommunikációs eszközt teremtettek, amely nemcsak az országon belül, hanem a világ bármely pontján sikerrel alkalmazható. Így a nem hindi anyanyelvűek tiltakozási kampánnyal fogadták, midőn az újdelhi kormányzat a hetvenes években némi pressziót alkalmazott a hindi elterjesztésére. ,,lndia is not Hindia!” – süvöltött a felháborodás.

Amiben az állami bürokrácia és erőszak látványos kudarcot vallott, az sikerült – a mozinak. Az indiai filmgyártás legnépszerűbb aIkotásainak többsége a bombayi nagy filmvárosban, Bollywoodban hindi nyelven készül. S az indusok százmiIliói elandalodva nézik és hallgatják a vásznon zajló szerelmi vallomásokat vagy éppen gonosz démonok perlekedését. Az eredmény: lndia mára többé-kevésbé megtanult hindiül.

De milyen is ez a nyelv? A lingvisztika nemzetközi „börzéjén” nehezebbnek számít, mint az arab vagy a perzsa, de könnyebbnek a hátsó-indiai (például vietnami), japán és kínai nyelvnél. Szép, kalligrafikus írása, a dévanágari saját betűket használ, közel ötvenet, apró nehézségekkel fűszerezve. (PéldáuI a magánhangzót másképp írják a szótag elején és megint másképp mássalhangzó után.) Ez az indoeurópai nyelvcsalád legkeletibb tagja. Magyarországon nagyok a hagyományai a keleti nyelvek kutatásának és oktatásának. AZ ELTE-n és esetenként Pécsett is lehet tanulmányozni a hindi mélységeit. Emellett a budapesti indiai nagykövetség támogatásávaI a fővárosban kezdő, középhaladó és haladó hindi nyelvtanfolyam is működik, összesen mintegy ötven résztvevővel, akik között tinédzserek és nyugdíjaskorúak egyaránt előfordulnak. Az egzotikus nyelv iránti kíváncsiság mellett legtöbbjüket az lndia iránti érdeklődés és őszinte rokonszenv vitte a kurzusra. Az évenként – legutóbb a múlt hónapban – megrendezett nyelvünnepen (Hindi divasz) műsorszámok keretében adnak számot gyarapodó ismereteikről. Versek és színdarabrészletek is elhangzanak, azok „házilagosan” készített fordításaival.

A hindi nyelvű irodalom élvezetéhez azért hosszú évek, sőt évtizedek kemény tanulása szükséges. A legjobb hallgatóknak az indiai állam évente két ösztöndíjat ad: a sikerrel pályázók tíz hónapig Agrában, a Tádzs Mahal városában bővíthetik ismereteiket.

A hindi tehát egyrészt igazi csemege a nyelvtudomány titkai iránt érdeklődőknek, másrészt felettébb hasznos segédeszköz az lndiába látogatóknak, akiknek száma az utóbbi években ugrásszerűen gyarapodik. Fontos, hogy az utóbbiaknak ne szegje kedvét, ha próbálkozásaikat nagy ritkán elutasítás fogadja. (Delhi taxisofőr: „Uram, miért szól hozzám hindiül? Én tudok angolul!”)

Előbb-utóbb bebizonyosodik, hogy az indiaiak döntő többsége baráti gesztusként értékeli a külföldi vendég hindi próbálkozását, mosolyogva fogadja a pár elrebegett szót. Ez a mosoly viszont könnyen lehervad az üzIetekben, ahol kötelező az alku. Ha a vevő utolsó érvként beveti hindi tudásának foszlányait, az elárusítók többnyire pánikba esnek, mert nem tudják, mit érthetett meg az idegen mindabból, amit egymással csevegtek.

A módszer viszont beválik: az árból villámgyorsan elengedik az alku tárgyát képező pár rúpiát, csak menjen már a kedves vendég mielőbb – Visnu isten hírével!