Ha valaki a hollandiai Maastricht város hírességeiről érdeklődnék Európában élőktől, aligha azt válaszolnák, hogy Peter Debye (1884-1966) kémiai Nobel-díjas vegyész, aki kutatásaival hozzájárult a molekulaszerkezet megértéséhez…és talán még Szent Lambert (kb. 636–kb. 705) vértanú, Maastricht püspöke neve sem jutna az eszébe. Említené viszont nagy valószínűséggel Gerard Bergholtz focistát, az országútikerékpár-versenyző Tom Dumoulint, netán Fred Rompelberget, a másik híres biciklistát, az abszolút gyorsasági világrekord tartóját. És – ez a legvalószínűbb – André Rieu hegedűművészt, akinek zenekara képes az egész világot elandalítani klasszikus és modern művek kellemes előadásával… És ami a maastrichti eseményeket illeti, talán még arra is sokan emlékeznek, hogy Maastrichtban írták alá 1992. február 7-én az Európai Uniót megalapító szerződést. Az alább közölt írásom viszont éppen a maastrichti szerződés aláírását megelőző csúcstalálkozó előtti órákban jelent meg a Mai Nap 1991. december 8-i számában. Íme
Egy évtized leforgása alatt másodszor ad otthont az Európai Közösségek tagországai csúcstalálkozójának Maastricht. Hétfőn és kedden a Tizenkettek állam- és kormányfői tartják már előre történelminek minősített tanácskozássorozatukat a Németalföld e legegyedibb helységében, amely nem csupán Hollandia legrégebbi, jó 2000 esztendős települése, hanem a legeurópaibb városa is – e jelző új tartalmú értelmezése szerint.
Vessen csak, kedves Olvasó, egy pillantást az írásunkat illusztráló térképre: Maastricht három ország (Hollandia, Belgium, Németország), különféle kultúrák, nyelvek „keresztútján” fekszik. Közelebb van Bonnhoz, Brüsszelhez, sőt Párizshoz is, mint a holland fővároshoz, Hágához. Történelméből, földrajzi fekvéséből adódó kvalitásait, előnyeit tudatosan állította az új európai fejlődés szolgálatába – mondja beszélgetőtársam, Peter Beek, a maastrichti városháza szóvivője.
Sarjadó eurorégió
Trajectum ad Mosam – ekként emlegették a Maas melletti településüket a római légionáriusok már Krisztus előtt száz esztendővel. Szerfölött gyorsan fejlődött virágzó kereskedelmi központtá, vonzó várossá, nem csoda, hogy szemet vetettek rá poroszok, spanyolok, Habsburgok, franciák és persze hollandok; fölváltva birtokolták. Szent Szervác maastrichti sírja zarándokok százezreit vonzza immár ezer év óta. Ebben a városban esett el a három testőr közül a negyedik: D’Artagnan gróf.
Itt, a holland délen, Limburg tartomány szögletében, ahonnan Belgium és Németország akár „kitárt karral megérinthető”, nos, itt csírázik, sarjad a holnap Európája.
„Hála az együttmunkálkodásnak a két szomszéd országgal, amely a határokra már rég nincs tekintettel – mondja Peter Beek barátunk –, Maastrichtban, Limburg tartományban máris testet ölthetett a régiók Európájának egyik mintatérsége. A Maas-Rajna eurorégió három állam, három különböző nyelvet (és egymásét is!) beszélő 3,5 millió polgárának szőkébb hazája. Eszményi terület az Európai Közösségek számára, hogy megvalósíthassák a földrész egységesülését szolgáló kísérletüket. Máris egész sor intézmény – a települések közigazgatása, idegenforgalmi szervei, beruházási bankjai, egyetemei, főiskolái – a lehető legszorosabban működnek együtt itt, Maastricht körzetében. Összehangoljuk városépítészeti elképzeléseinket is. A holland Kerkrade város és németországi szomszédja, Herzogenrath szerződésben kötelezték magukat: a következő években összenőnek, és az ekként kialakuló település neve Eurode lesz.”
Európában sehol sem volt olyan gyors és annyira eredményes a gazdasági-szociális átalakulás, mint a holland Limburg tartományban, a földrész legsűrűbben lakott vidékén. Az itteni bányaüzemek bezárásával 75 ezren váltak munkanélkülivé 1965-75 között. A tartományi vezetés és a holland központi kormányzat együttes erőfeszítésével, tízmilliárd gulden (jó 400 milliárd magyar forint!) ráfordítással gyökeresen átalakították a gazdaság szerkezetét, kitűnő feltételeket kínálva, mindenekelőtt a környékbeli beruházókat mozgósították. „Mára a Maastricht központú Limburg együtt pulzál a különösen nagy gazdasági-pénzügyi erőt képviselő rotterdam/amszterdami, Ruhr-vidéki, köln-düsseldorfi és brüsszel-antwerpeni térséggel – magyarázza a maastrichti városháza sajtófőnöke. – Az innen számított 300 kilométeres körzetben több mint 100 millió potenciális fogyasztó él öt országba átnyúló területen. Lehet, hogy elképeszti az adat, de így igaz: 200 ezernél több vállalat telepedett le ezen a környéken, kihasználva Maastricht elsőrendű infrastruktúráját, repülőterét, elsőrangú köz- és vasúthálózatát, exportra szakosodott vállalkozói légkörét, az itt élők szorgalmát, kitűnő szakképzettségét, a nyugat-európai átlagnál magasabb életszínvonalát.”
Bár nem téveszti szem elől a helyi érdekeket és sajátosságokat, Limburg innovációja, megújulása, átalakulása az egységesülő Európa szellemében és céljai szerint megy végbe. Elképesztő tudományos-műszaki integrálódás is végbemegy ebben a térségben: Maastricht másfél évtizeddel ezelőtt egyetemet és egyetemi klinikát kapott a már meglévő főiskolái mellé. Itt működik a közös piaci országok 22 újságíró-főiskolájának tevékenységét összehangoló továbbképző központja is. Kialakult az akadémiai együttműködés hálózata, az ALMA a limburgi, a lüttichi egyetemek és Európa legnagyobb ilyen intézménye, az aacheni műszaki főiskola között. Ne feledjük: 25 kilométeres körzetben 100 ezer fiatal tanul hat egyetemen!
Európaiul cselekednek
1979 óta a kutatást, a (tovább)képzést és a menedzsmentet szolgáló húsz nemzetközi intézmény is kaput nyitott Maastrichtban. „A többi között a mi városunkban működik a japán Teikyo Egyetem Európába kihelyezett tagozata, a bostoni Emerson College Európa-intézete… Európai méretekben gondolkodunk, cselekszünk, amikor városunkat, környékünket, lehetőségeinket fölkínáljuk az anyagi és szellemi beruházások számára” – mondja Beek szóvivő.
Ezek után nem véletlen: az Európai Közösségek jó szívvel viseltetnek Maastricht iránt, és értékelve a rokonszenves, törekvő, nyílt szívű hollandok igyekezetét, eredményeit, immár másodszor tüntetik ki a Maas menti 120 ezres települést azzal, hogy itt rendezik csúcstalálkozójukat a Tizenkettek. (Az elsőn, 1981-ben, még jóval kevesebben voltak, közben bővült a Közös Piac tagsága.)
MECC – ezzel a rövidítéssel illetik a helybéliek az 1987-ben avatott vásár- és kongresszusi központjukat, ami által Németalföld harmadik konferenciavárosává lépett elő Maastricht. Tavaly itt rendezték a Nemzetközi Valutaalap és az EK számos fontos tanácskozását, az Afrika-konferenciát. Szívesen jönnek ide Európa és a nagyvilág minden szegletéből nagy hatalmú gazdasági kapitányok éppúgy, mint tudósok, politikusok, mert ez a település egyaránt kínálja a kis- és nagyvárosok előnyeit, kényelmét, régmúlt korok emlékeit (1400-nál több műemléket védenek Maastrichtban!), hangulatát. Itt lehet pihenni, önfeledten szórakozni a bájos kisvendéglőkben, patinás éttermekben, és szükség esetén akár hermetikusan el is lehet különülni.
„Ez utóbbi igény is, követelmény is olyan rendezvények alkalmával, mint a holnap kezdődő európai csúcstalálkozó – mondja Peter Beek. – Kongresszusi központunkat rendőrök százai védik máris. A tőle nyíllövésnyire berendezett sajtóközpontban is abszolút biztonságot szavatolunk annak a jó két és fél ezer újságírónak, aki a Tizenkettek tanácskozásáról tudósítja a világot Maastrichtból.”
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)