A rendszerváltás idején indult, és hamar nagy népszerűségre szert tett színes hetilap, a Reform szívesen közöltcikkeket más újságok szerzőitől – az utóbbiak pedig szívesen írtak bele lazább témákról, megbízható összegű honorárium reményében. Bár „anyaszerkesztőségük” nem rajongott az ilyen vendégszereplést tapasztalva, álnév megkövetelésével szemet hunyt „bulvárkalandozásuk” felett. Így szerzőnk, Farkas József György, a Népszabadság külpolitikai tovatának munkatársa az anyai nagyapjától „kölcsönzött” Újvári Flórián névváltozatával jegyezte a Reformban 1992. március 19-én megjelent alábbi írását… (A nyitó képen: a szófiai mauzóleum a „régi szép időkben”.)
A mögöttünk hagyott sztálinista rendszerek előszeretettel másolták a nagy példaképnek, a néhai Szovjetuniónak nemcsak módszereit, de külsőségeit is. így például a Lenin-mauzóleum mintájára díszes sírboltokat építettek megboldogult vezéreiknek Ulánbátorban és Hanoiban, Pekingben és Szófiában.
Ez utóbbi a bolgár kommunista mozgalom 1949-ben gyanús körülmények között Moszkvában (!) elhunyt vezetőjének, Georgi Dimitrovnak bebalzsamozott porhüvelyét rendeltetett őrizni az eszme végső győzelméig, sőt azon túl is.
Ám a közeli múlt történelmi fordulatának eredményeképpen az addigi hű másolók, a bolgárok egy csapásra példaadókká váltak, s míg Moszkvában egyelőre csak vitáznak arról, hogy eltávolítsák-e Vörös téri mauzóleumából Lenint, Szófiában immár több mint egy éve elszállították Dimitrovot az oszlopos díszsírhelyről, és titokban elhantolták. Ám a Dimitrov mauzóleum azóta is ott áll Szófia központjában (később elbontották – a szerk.).
Legutóbb néhány intimitás is napvilágra került a szófiai emlékcsarnokról. Kiderült például, hogy ezt sokkal körültekintőbben építették meg. A földfelszín alatt három emelet mélységben sorakoznak a mauzóleumot kiszolgáló helyiségek, köztük nem csupán a tévémonitorokkal felszerelt megfigyelőszobák, de orvosi laboratórium, sőt egy szabóműhely is volt ott. Ez utóbbiban öltönyök készültek az őrségnek, és magának a bebalzsamozott holttestnek is. A mauzóleum mellvédjéről a tömegnek integető, s meg-megfáradt prominens személyeknek külön „pihenőszobák” álltak rendelkezésre.
A márványcsarnokot az innen nem messze lévő pártközpont épületével földalatti átjárórendszer kapcsolta össze. S mindehhez – vagyis egy ember halálon túli dicsőségének karbantartásához – a szófiai Dimitrov-mauzóleumban száz ember bocsátotta rendelkezésre a munkaerejét. Ma már ők is a bulgáriai álláskeresők táborát gyarapítják…