Mérnököknek, műszakiaknak igazi szakmai csemege, élmény; a közönséges halandót viszont a látvány önmagában is lenyűgözi – kezdődik a Magyar Hírlap 1987. október 7-i hétvégi mellékletében megjelent beszámoló. A világot járó, mindenekelőtt a politikai események iránt fogékony tudósítót időnként ilyen különlegességek is megragadják:
Berlintől északkeletre vagyunk, alig néhány kilométerre a lengyel határtól. Niederfinowban. Bár meglehetősen mélyen fekvő vidék (a legközelebbi nagyváros, az 52 ezer lakosú Eberswalde-Finow is csupán 30 méterre van a tenger színe fölött), csak a 20. századelőn (1909–14 között) épített Odera–Havel-csatornával sikerült hajózható vízi utat létesíteni a két folyó között. Ráadásul a mintegy 36 méteres szintkülönbséget lépcsőzetesen elhelyezkedő négy zsilippel sikerült csak áthidalni.
Már a zsiliplépcső elkészülte utáni évtizedben kiderült: elszámították magukat a tervezők. A forgalom ugyanis jóval nagyobb az Odera és a Havel (onnan pedig tovább az Elba és a Keleti-tenger) között. A zsilipek működtetése, a hajók áteresztése órákba telik. Akkor támadt a mérnököknek az az eredeti ötlete, hogy – a forgalmat gyorsítandó – egyszerűen leeresztik, illetve visszaútban fölemelik a hajókat.
Éppen hatvan esztendővel ezelőtt (a cikk 1987-ben íródott, tehát 35 évvel ezelőtt!) láttak hozzá az akkori Németország egyik legnagyobb építkezéséhez Niederfinowban, hogy elkészítsék az azóta is működő, mára műszaki műemlékké is nyilvánított hajóemelőt. A hatalmas földmunkák során még egy korai kőkorszakból származó települést is föltártak!
Megmozgattak 760 ezer köbméter talajt, 69 ezer köbméter agyagot, 72 ezer köbméter kavicsot és követ; beépítettek 72 ezer köbméter betont és majd’ 14 ezer tonna vasszerkezetet. (A már jó ideje műszaki műemléknek számító hajóemelőt 1934. március 21-én helyezték üzembe – a szerk.) Messziről látszik a síkság közepéből kimagasló, jó negyvenméteres hajólift.
Sehol egy fölösleges acéltraverz – jegyezte meg plaueni mérnök ismerősöm, akivel együtt zarándokoltunk el ide –, a lehető legegyszerűbb, éppen ezért szellemes megoldással készítették el az egész szerkezetet. Mindössze kilenc-tíz korszerű villanyvasaló energiájával (és kecsesen elhelyezett ellensúlyokkal) működik az emelőmű, amely egyszerre 1200 tonnát, legföljebb 85 méter hosszú és 12 méter széles folyami hajót képes mindenestül 36 méter magasról leereszteni, vagy fölemelni.
Jóformán zajtalanul és igen rövid idő alatt zajlik le a kisebb-nagyobb vízi járművek átemelése. Mintegy 15-20 perc alatt jut be a hajó (az alsó vagy a felső csatornán át) a tulajdonképpeni emelőmedencébe, ami persze tele van vízzel és halakkal. Öt perc alatt fölemelik vagy leeresztik a kívánt szintre, majd a vaskapuk nyitása után folytathatja útját. Az NDK (a szerk. megj.: akkor még létezett a Kelet-Németországnak is nevezett Német Demokratikus Köztársaság) belvízi útjainak legnagyobb hidrotechnikai alkotása a nap mind a 24 órájában szolgálja a zavartalan közlekedést, az Odera és a Havel közötti összeköttetést. Csak a leghidegebb téli napokon, hetekben pihen, amikor vastag és összefüggő jég képződik az emelőműhöz vezető csatornákon. Egyébként évente átlagosan hatmillió tonna terhet emel.
A jelenlegi hajóemelő-művel párhuzamosan épül – és legkésőbb 2025-ben átadják a forgalomnak – az észak-niederfinowi lift, amely az eddigieknél nagyobb vízi járművek továbbítására is alkalmas lesz. (Kép: Wikipedia; a felvételt Ralf Roletschek / roletschek.at készítette)
Meglehetősen szerény üzem a niederfinowi hajóemelő-mű: mindössze öten működtetik egy-egy műszakban. Szükség esetén akár két ügyes gépész is képes kiszolgálni.
Mindazonáltal, hogy működő műszaki műemlék, és főként kora tavasztól késő őszig naponta tízezrek keresik föl a hajóemelő-művet, hogy megcsodálják a mérnöki elme és találékonyság e csodálatos alkotását, néhány képeslapon kívül semminemű tájékoztatást sem kap róla a vándor. Hacsak a traverzek közé erősített kiírást nem tekinti annak, amiről a főbb műszaki jellemzőket leolvashatja. Nagyon jó lenne valamiféle képes prospektus, akár többnyelvű is.