Zita magyar és cseh királyné, osztrák császárné, született Zita Bourbon–parmai hercegnő (teljes nevén: Zita Maria delle Grazie Adelgonda Micaela Raffaela Gabriella Giuseppina Antonia Luisa Agnese). Született Viareggióban, 1892. május 9-én, elhunyt a svájci Zizersben, 1989. március 14-én – írja a Wikipedia. A Bourbon-házból származó pármai hercegnő IV. Károly magyar király hitveseként 1916–18 között Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után előbb svájci, majd madeirai száműzetésbe kényszerült férjével és gyermekeivel.
Kiküldött munkatársaink Kulcsár László (szöveg) és Szigeti Tamás (kép) jelentik Bécsből:
Tízezrek jöttek Bécsbe, hogy jelen lehessenek az utolsó osztrák császárné és magyar királyné, a 97 éves korában elhunyt Bourbon Pármai Zita, I. (IV.) Károly özvegyének a temetésén. A svájci Zizers kolostorában március 14-én meghalt nagyasszonyt férje 1922. évi halálának napján, április 1-jén, szombaton délután búcsúztatták a Szent István-dómban, és kora este helyezték örök nyugalomra a Kapucinus (más néven: Császári) kriptában, ahol a XVII. század óta nyugszanak a Habsburg család tagjai, köztük az uralkodók – Zita férje, a száműzetésben Madeirán eltemetett Károly kivételével…
Legutóbb Ferenc József halálakor, 1916-ban volt ekkora fölhajtás a valamikori császárvárosban. Száznál több virágkoszorú pompázik a passaui püspökség védőszentje, István vértanú tiszteletére fölszentelt dóm főbejáratának két oldalán. A szalagokon királyok, főhercegek, lovagrendek, pártok (köztük a Magyar Függetlenségi Párt, az MDF…) , Ústí nad Labem cseh város, a bécsi főpolgármester és mások utolsó üdvözletei –az egykori monarchia minden nyelvén.
Waluliso: az erdők, a levegő, a fény és a nap bécsi őre, a kedves-szelíd környezetvédő.
És hatalmas tömeg: osztrákok, magyarok (igen sokan tarka népviseletben), japánok, amerikaiak, svájciak, olaszok, németek, lengyelek. Nemzeti színű zászlók – és persze Waluliso, a természet bécsi apostola sem maradhat ki ebből a nagy látványosságból: babérkoszorúval a homlokán, fehér tógában, a békesség mosolyával az ajkán…
A világ legnagyobb napi- és képeslapjai, rádiók, tévék és filmhíradók küldték el munkatársaikat az osztrák fővárosba, hogy hírt adhassanak a császári és királyi pompával megrendezett temetésről. Micsoda ellentmondás! Zita a trónfosztás és még inkább a férje halála óta az elképzelhető legpuritánább módon élt, miután sokáig a nyolcgyerekes asszony anyagi körülményei sem engedték meg az exuralkodó-feleség számára a fényűzést.
Segít a véletlen: a Zita temetésére alakult osztrák–magyar társadalmi rendfenntartó bizottság egyik vezetőjétől kapott nemzetiszínű karszalaggal és többszörösen lepecsételt igazolvánnyal jutok be a templomba. Egy idős titkárnő írja és rakja ki a padokra a szigorú protokoll szerinti névjegyeket.
Zita exkirályné 90. születésnapján a legidősebb fiával, Habsburg Ottóval. (Foto: Infovilág-archív)
A történelem elevenedik meg percek alatt: Európa egykori és ma is uralkodó családjai – a Habsburgok igen kiterjedt rokonságán túl – tucatszám hivatalosak Zita szigorúan egyházi és családi, tehát semmiképpen sem állami búcsúztatására. Bourbon, Thurn und Taxis éppúgy eljött szigorú-szomorú feketében, főhercegi, hercegi kereszttel a hajtókáján, mint Batthyány-Strattman és Cziráky, Liechtenstein hercege, trónörököse, a luxemburgi nagyherceg, a belga, a marokkói, a jordániai trónörökös…
Minden rendű és rangú arisztokraták, kiknek legtöbbje ma már nem az ősi név és hangzatos címek egykor jussot jelentő kiváltságaiból, hanem tisztességes megélhetést kínáló polgári elfoglaltságból él. Csáky-Pallavicini sarj beszélget mellettem egy Budáról érkezett, az idén érettségiző fiatalemberrel. A gróf szigorló génsebész és filozófus, a magyar fiú is orvosnak készül, és büszke rá, hogy nagymamája személyesen ismerte a királynét, Zizersben együtt sétáltak néhány éve a kolostorkertben.
Három óra előtt már minden hely foglalt a padokban. Habsburg Ottó és felesége, Regina már jó ideje megérkezett lányuk és két fiúk társaságában.
Károly (ő is jogász, mint apja, és megtévesztően hasonlít azonos nevű nagyapjára) még körbe jár, ellenőrzi, hogy minden vendég, barát az őt megillető helyen ül-e. Károly király és Zita nyolc gyerekéből hét van jelen (egy lányuk már rég meghalt); 39 unoka is eljött és a megszámlálhatatlan dédunoka úgyszintén. És most hirtelen föláll a gyászoló tömeg: Waldheim köztársasági elnök és felesége érkezik. Megállnak a hatalmas Habsburg-cimeres lepellel leborított ravatal előtt, főhajtással tisztelegnek…
Mozart örökszép Requiem-jének hangjaira bevonul a gyászszertartást celebráló papi és főpapi sereg. Három bíborosból egy magyar: dr. Paskai László, az esztergomi prímás. „Requiem aeternam” – zengi a dóm énekkara, s legalább nyolcezer ember válaszol rá: „Kyrie eleison”. Csengettyűszó, tömjénillat. Áhítattal és őszinte hittel, latin, német, magyar, olasz, cseh, szlovák, szerb, lengyel nyelvű imával könyörög Krisztushoz a gyászoló sokaság a Duna-medence, Európa népeinek békéjéért, a hit, a remény, a szeretet kegyelméért, a kormányok népek érdekeit szolgáló bölcsességéért, és azért is, hogy Isten Károly császár és király életáldozatát kegyesen fogadja, hogy az örökkévalóságba megtérő Zita császárnénak és királynénak békessége legyen a mennyben is.
„Requiem aeternam” – hirdeti Groer bécsi bíboros érsek a királynéi ravatalnál, de arról sem feledkezik el, hogy óva intse a politikusokat, állami vezetőket: a történelemből okulva fáradozzanak népükért, teremtsenek mindenki számára azonos jogokat az emberi méltóság, az erkölcsiség, az anyagi jólét, a boldogság kivívása legyen a fő céljuk.
Ugyanerre intett Groer elődje, König bíboros érsek is a császári kripta előtt mondott búcsúztatójában.
Jó hét évtizeddel ezelőtt letűnt világbirodalom utolsó nagy tanújáért zúgnak a császárváros harangjai. Az ég csatornái nyíltak meg (hogy elsirassák Zitát?) arra az időre, míg a pompás körmenet – élén, a múzeumból kölcsönzött hatlovas gyászhintóval – megteszi a pár ezer méteres utat a dómtól a kapucinuskriptáig. Ettől a szakasztól féltek leginkább a rendezők, mert egy szélsőséges nyugatnémet csoport merénylettel fenyegetődzött.
Ezerháromszáz rendőrt mozgósítottak a kétszázezernél is népesebb tömeg nyugalmának megőrzésére. Így csupán röplapszórásra került sor, a bécsi szocialista ifjúság sárga cédulán fekete szöveggel olvasta a Habsburgok fejére a „régi szép idők vívmányait” a háborúk sokmillió halottját, a 70 órás munkahetet, a tömegnyomort, a diktatúrát. Mindez, bár rég a múlté, kis időre sokakat elgondolkoztatott. míg utolsó útjára kísérte és talán kicsit meg is könnyezte az utolsó európai császárnét, akinek mindazonáltal szép temetése volt. Az ember egy régi filmben érezte magát, egyszerre volt néző és szereplő az eredeti kulisszák között, ahol a kosztümök, a tömjén illata, a templomi zene és a harangzúgás – szóval majdnem minden – eredeti volt.
Hétfőn délelőtt a budai Mátyás-templomban Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek gyászmisét pontifikált Zita, az utolsó magyar királyné lelki üdvéért. Az istentiszteleten jelen voltak a Habsburg-család tagjai is.
* * *
A képes beszámoló a Magyar Hírlap 1989. április 5-i számában jelent meg.