Magyarország, 1944. március 19.: német megszállás; sem a politikai, sem a katonai vezetés nem hitt a felderítésnek, hogy ez bekövetkezhet. Az ellenállást sürgetőket félre söprik a többségben lévő, feltétlen németbarát politikusok és katonák. Horthy kormányzó és környezete kellően elő nem készített kiugrási kísérlete után, német segédlettel, nyilasai élén hatalomra jutott Szálasi. A hazai események máig keveset emlegetett, történelmileg kellő módon nem értékelt egyik főszereplője: vitéz Bakay Szilárd altábornagy volt. – Az írás 1994-ben jelent meg a függetlennek szánt, ám a politikai csatározások áldozatává vált, „Mai Nap”-ban. (A nyitó képen: Wehrmacht-egység a budai Halászbástyán; forrás: Lebendiges Museum Online.)
Már csak életkora miatt sem ismerhette nagyapját a Debrecenben élő dr. Bakay Mária (https://mnl.gov.hu/mnl/szszbml/galeria/dr_bakay_maria_csaladtorteneti_kutato_iratai), aki jóval azután született, hogy Bakay Szilárd (*1892) tábornoknak 1946-ban (!) nyoma veszett. (Édesapja, a két éve elhunyt ifj. Bakay Szilárd (1920–92), szintén hivatásos katona, csak hosszú évek elteltével szabadult az orosz hadifogságból.) Mégis sokkalta többet tud róla, mint akárhány történész. Addig nem nyugszom, míg nagyapám, a század egyik legkiválóbb katonája, a demokratikus, független Magyarország feltétlen híve, a német- és nyilasellenes meggyőződését nyíltan hangoztató hazafi el nem nyeri az őt megillető helyet a nemzet hősi halottainak a Panteonjában.
Csakhogy előbb meg kellene találni azt a mindmáig titokban tartott, jeltelen sírt, amely Bakay Szilárd és föltehetően még számos sorstársa földi maradványait rejti. A tábornok emberi, katonai nagyságát részben már elismerte a haza: 1991. márciusban a köztársasági elnök posztumusz vezérezredessé léptette elő.
A monarchia jellegzetes katonacsaládjában született Budapesten: apja Bakay (Bakálovich) Szilárd, az 1. honvéd gyalogezred zászlóalj-parancsnoka volt, mind a négy fiát katonának adta. A tábornok az I. világháború első óráiban a 44. ezred 4. századának szakaszparancsnokaként egységével elsőként lépett szerb földre. A dél-oroszországi fronton (1918. január) már százados, vezérkari tiszt. Az 1919-i kommün idején letartóztatták; felesége így címezte leveleit férjének a fogházba: Bakay Szilárd vk. százados elvtársnak, Budapest II., Margit krt. 85. Egy néhány évvel későbbi levél címzése: Nagyságos és nemzetes vitéz Bakay Szilárd m. kir. vk. őrnagy úrnak. Az egyik legfiatalabb és legtöbb harctéri kitüntetéssel ékesített magyar főtiszt. Négy nyelvet, az angolt is kitűnően beszélő katona diplomata. Az elbolgárosodott török (Bakaj, Bakál Balakov), majd szerbbé változott (Bakalovics) család kései sarja az Aradon kivégzett Damjanics tábornok oldalági rokona hosszú huzavona után kapta meg Belgrád beleegyezését, hogy ő legyen a magyar katonai attasé. A szerbek jól tudták, kivel van dolguk: Bakay alezredes a vezérkari főnökség VI./2. osztályán, a hírszerzés központjában dolgozott. Miután szerb kollágája Budapesten lebukott) kiutasították Jugoszláviából. Néhány hét múltán már Szófiában dolgozik, a bolgár cári család egyik barátja lesz.
Bizonyított tény: nagyapám évekkel a német-szovjet meg nem támadási szerződés előtt, 1937-ben jelentette, hogy Hitler a Szovjetunió megtámadására készül. Az időpont attól függ, hogy mikorra fejezi be Francia- és Lengyelország lerohanását. Budapest nem hitt a Szófiából küldött szigorúan titkos értesülésnek.
Feljebbvalói külügyi szolgálattal kecsegtették Bakayt, akit rövid csapatszolgálatra küldtek Debrecenbe (a 17. könnyű hadosztály parancsnoka lett), hogy kinevezhessék tábornokká. Katonái, fiai rajongtak a tisztek és tiszthelyettesek túlkapásait (később Erdélyben, majd az ukrán fronton is) megfékező, szigorú, emberséges parancsnokukért. Bár katonaként nem politizált, magyarságát abban is kifejezésre juttatta, hogy megvetette a nemzetiszocialista németeket, és legfőképpen magyar eszmetársaikat, a hungaristákat, nyilasokat.
Nem sokkal azután, hogy 1941 nyarán bekövetkezett az általa négy évvel előtte jelzett német támadás a Szovjetunió ellen, Bakay közölte bizalmi emberével, Lajtos Árpád vezérkari őrnaggyal: ezt a háborút a németek elveszítették. Kormányunk be fog dőlni a német propagandának, mi is beszállunk ebbe a háborúba a szovjetek ellen, és ez sok magyar vér hasztalan kiontásába fog kerülni. Kijevben, a magyar megszálló erők parancsnokaként nem volt hajlandó alávetni magát a német utasításoknak, inkább nyugdíjazását kérte. Nem ez történt, Szombathelyre helyezték, altbornagyként ő lett a nyugati országrész katonai vezetője. Ott sem csinált titkot német- és nyilasellenességéből.
Nemrég előbányászott dokumentumok bizonyítják: az általa kiküldött felderítőtiszt jelentései alapján elsőként jelezte várbéli feletteseinek, hogy a németek Magyarország megszállására készülnek. Az időpont: 1944. március 12., 11 óra 30 perc. Magyarország elleni felvonulás előkészületeit Milch német vezds. szemléli (hdt. II. oszt. hírjelentése). SS-alakulatok nagyarányú kirakása Wiener Neustadt (Bécsújhely) vasútállomáson. Ötven perccel később: nagyobb arányú SS-kötelékek összevonása Bécsújhely területén. Bakay ezt követően is óráról órára továbbítja német katonai páncélos és SS-kötelékek mozgását a Fertőtől dél felé a nyugati határszakasz irányába. Beosztottját, Köves-Toronyi Ferenc vezérkari századost hírszerző felderítésre turistaként rokonlátogatóba küldi (német) Ausztriába. Ő jelentette Bakay altábornagynak: Magyarország ellen a Guderian-féle 7. német hadsereg vonult fel. Páncélos seregtestek zömét III. 16-án északra a budapesti műút felé csoportosították át. Wiener Neustadt, Baden területén kb. négy hadosztály. A csapatokat Franciaországból hozták.
Német katonák masíroznak Szegeden Magyarország megszállása után. (Forrás: Lebendiges Museum Online). Figyelmes olvasónk Szeged történetére (IV. kötet) hivatkozással egészítette ki a kép aláírását; a fotó a szegedi Kelemen utcában készült, Liebmann Béla felvétele. A megszálló csapat 1944. március 19-én délután 3 óra körül érkezett páncélvonattal Szegedre, a Wehrmacht XX. hegyi hadtestének egyik gyenge, leharcolt hadosztálya volt, amit egy hónappal később visszavezényeltek Jugoszláviába, a partizánok elleni harcra. Szegeden csupán elszórt csapatrészek maradtak.
Ez idő alatt a Hitlertől Klessheimből hazafelé tartó Horthy kormányzó különvonatát légitámadásokra hivatkozással a németek kis ausztriai állomásokon rendre órákra félre állították. Horthy és Szombathelyi vezérkari főnök már jóval a kiutazása előtt tudta Bakay rejtjel-távirataiból, hogy mi készül.
1944. március 19-én a németek megszállták szövetségesüket, Magyarországot.
Bakay altábornagy órákkal előtte adta ki a parancsot a határőrségnek: Eljárás, mint minden határsértővel szemben, tehát ha kell, tüzeljenek. Erősítésről intézkedem. Alakulatai riadóztatása után a székesfehérvári II. hadtesttől kért erősítést. Hajnali 3 órakor magyar határvadászok átmenetileg megtorpanásra késztették a Wehrmacht néhány, felvonuló egységét. A Várból jött parancsnak „minden ellenállást beszüntetni. A német alakulatok átvonulását biztosítani. Bajmóczy altbgy.” nem akart hinni. A nála tisztelgő látogatást tevő németeket nem fogadta.
Emléktáblája szombathelyi volt otthona falán.
Horthy és környezete csak a nyár végére ismerte föl: cselekedni kell, míg nem késő. A háborúból való kiugrást előkészítők javaslatára a kormányzó Bakayt tette meg az I. budapesti hadtest, egyúttal az összes belső karhatalmi erő parancsnokává. A tábornok azonnal megkezdte a megbízhatónak vélt egységek számba vételét, bár tudta: intézkedéseit jóformán azonnal továbbítják a hadsereg németbarát, nyilasérzelmű tisztjei a birodalmi követségre. A Gestapo is tudta: a kiugrás katonai vezetője csakis Bakay tábornok lehet, tehát el kell tüntetni. 1944. október 8-án hajnalban (órákkal azután, hogy meghallgatta a szovjetekkel Szeged közelében a kiugrásról és a fegyverszüneti kérelemről tárgyalt Utassy vk. ezredes jelentését), föltehetően a Mussolinit kiszabadító, hírhedt Skorzeny SS-alezredes egysége elrabolta Bakay altábornagyot. (Érdekesség: ugyanezt az eseményt Horthy az emlékirataiban október 10-re teszi.) A Gestapo a tábornokot előbb Budán, majd Bécsben próbálta vallomásra bírni, de hasztalan. A mauthauseni haláltáborba szállították, a krematórium fölötti magánzárkába csukták, ahonnan az amerikaiak szabadították ki 1945. május 5-én. Ők adták át a Bécs melletti Badenban a szovjeteknek, akik ugyancsak megpróbáltak számukra értékes információkhoz jutni a Bakay Szilárddal folytatott beszélgetések során.
Szombathelyre visszatérve nagyapám szeretett volna a családjával együtt nyugodtan élni. Szándéka volt a teljes visszavonulás. Igazolóbizottság előtt adott számot tevékenységéről, elismerték, mint igazi demokratát, hazáját szolgáló, a vérontás megakadályozásáért sokat tevő ellenállót. Közben egy volt politikai fogoly és Rákosi
bizalmasa feljelentésére a népbíróság elé idézték, de az egybehangzó és nagyon pozitív tanúvallomások alapján újra igazolták.
Családja 1946. április 11-én látta utoljára. Aznap délelőtt két férfi jött érte autóval a szombathelyi Lipp Vilmos utca 9. alatti lakására azzal, hogy a polgármester kéreti megbeszélésre. Valószínűsíthető, hogy Rákosiék a KGB segítségével hurcolták el. A korabeli sajtó szerint ismeretlen tettesek rabolták el.
„Annyit sikerült kinyomoznom beszéli az unoka, dr. Bakay Mária, hogy előbb a pesti Vilma királyné út 33. alatt, a politikai rendőrség és a KGB fogdájában, majd a katonai ügyészség Conti utcai egyik cellájában őrizték. Sem nagyanyám, sem más rokon nem találkozhatott vele. Mosásra kiadott alsóneműje korcában találta meg nagymama a nagypapa zsírpapírra írt utolsó üzenetét: „Köszönök mindent. Szilárdod”. Az akkoriban még működött Conti utcai nyilvánosház mindentudó lányai állították: Sopronba vitték nagyapámat. Ennek alapján írtunk az Orosz Föderáció főügyészének.
A
moszkvai katonai ügyészség rehabilitációs osztályának nevében N. Sz. Vlaszenko megerősíti, hogy Bakay Szilárdot 1946. április 11-én alaptalanul tartóztatták le, és Budapest szovjet helyőrségének katonai bírósága 1946. december 23-án jogtalanul ítélte a szovjet legfelső tanács 1943. április 19-i törvényerejű rendeletének 1. pontja alapján főbelövés általi halálra. A legfelső tanács 1947. március 13-i határozata elutasította Bakay kegyelmi kérvényét, és így 1947. március 17-én az ítéletet végrehajtották Sopronban. Vlaszenko közölte még: Moszkva részéről rehabilitálták Bakay Szilárdot.
Tudom, nem a miénk az egyedüli tragédia. Magyarországon, Kelet-Európában máig milliók siratják, gyászolják szeretteiket, köztük a nagyapámhoz hasonló bátrakat, nemzeti hősöket. Mi, a család szeretnénk megtalálni hamvait, hogy majd fél évszázad után végre virágot vihessünk a sírjára.
Nagyapámat viszonylag könnyen lehetne azonosítani: kis termetű, 163 centiméter magas, 39-es lábméretű férfi volt. Dédnagymamám hagyatékából őrizzük a papa éppen 100 éve levágott, első, szőke hajtincsét.”