«Paradicsomi szépségű tájaknak is megvan a maguk háborús históriája. Éppen ötven esztendővel ezelőtt (ez az írás 1995-ben jelent meg, a Reform magazin 13. számában, tehát a hivatkozás helyesen: 76 évvel ezelőtt) a háború utolsó napjaiban adta ki az SS a parancsot, hogy meg kell semmisíteni a Svájc, Ausztria és Németország által határolt Boden-tó pompás személyszállító hajóit, az egész Fehér Flottát.
Miért? Nehogy a szövetségesek kezére kerüljön. Akkoriban ezrével fröcskölte szét a fasiszta politikai és náci hadvezetés az ilyen parancsokat. 1945. április 25-ről 26-ra virradóan kísértetkonvoj, a Boden-tó német/osztrák hajózási ágazatának, a Birodalmi Vasúthoz tartozó Weiße Flotte-nak 46 alkalmazottja vállalta az azonnali főbelövés kockázatát, és mentette át a tavon svájci kikötőkbe a hét gőz- és a négy motoroshajót.
Az ötletgazda az 1982 áprilisában elhunyt Alfred Otter, az augsburgi vasútigazgatóság tisztviselője, a parancsnoka pedig a nyugállományú Armin Fässlin kapitány volt. Az ügy érdekessége, hogy a svájciak csak azt követően engedélyezték a „köd előtte, köd utána” akciót, hogy a szerfölött óvatos Bern diplomáciai egyeztetést folytatott a nyugati szövetségesek megbízottaival.
Manapság – és persze immár évtizedek óta – szabad az út a tavon és körötte. Olyannyira, hogy az ember sokszor azt sem tudja útközben, hogy éppen melyik országban jár. Európának ez a térsége a százmilliók, milliárdok által kívánt s megálmodott jólét vidéke, a béke és nyugalom immár giccsesen festői, de talán ezért szép és kívánatos tája. Az ember órákig tudna gyönyörködni a tóba szakadó zordon s felséges hegyek bársonyos zöldjében, a csúcsok bölcs fehérségében, amely fölött olyan szikrázóan kék az égbolt, mint kedvesünk boldog tekintete.
Világot járó honfitársaink nagyrésze talán nem is tudja, mekkora szépségélménytől fosztja meg magát akkor, amikor autóval tova robog Ausztriából Németország vagy Svájc irányába. Holott itt egész éven át megtalálná azt, amiért külföldre utazik: télen (egészen április végéig!) a síelésre alkalmas havat, tavasztól késő őszig a teljes kikapcsolódásra, kirándulásokra csábító erdőt, mezőt, hegyeket, középkori műemlékekben is gazdag városkákat. Ausztria legkisebb tartománya, az önmagát országocskának (Ländle) nevező Vorarlberg pihenésre vágyónak és sportolónak (hegymászás, kerékpározás, sárkányrepülés, golfozás), nyugdíjasnak és gyerekes családoknak egyaránt eszményi körülményeket kínál.
Apropó, gyerekek: (1995!) május 22–28. között nemzetközi bábfesztivált rendeznek Hohenemsben, július 3–13-ig gyermek- és ifjúsági fesztivált, Bregenzben, a tavi színpadáról világhírű helységben pedig július 10–15. között kerül sor a gyermekek ünnepére. Ez utóbbi fénypontja a július 14-i csokiparádé: az idén tíz mázsa, azaz ezer kilogramm csokoládét osztanak ki a gyerekek között. Ez pontosan tízezer tábla 10 dekás finomság.
És ha már Bregenzet említettük: az idén éppen 50 (azaz most 76) esztendős a tóparti város nemzetközileg is rangos kulturális fesztiválja. A műsoron Beethoven Fideliója és Rimszkij-Korszakov ritkán játszott operája, A láthatatlan város, Kites legendája.»
(A szerző megjegyzése: szép volt, tán igaz sem volt…)