„Diplomáciai tudósítónktól” így jelölte a legnagyobb példányszámú napilap a hazai külpolitikai vonatkozású jelentések szerzőit, köztük cikkünk íróját is. Nem túl hosszú ideig élt a rendszerváltás hónapjaiban ez a gyakorlat: a ‘külpolos’ újságírók gyakorta kiteregették a vitatott kérdéseket, ami egyáltalán nem volt ínyére a Bem-rakpart új gazdáinak – de a régebbieknek se túlzottan. Szerencsére az alábbi tudósítás még ez előtt született, a Népszabadság 1990. július 26-án tette közzé… (A nyitó képen: 1990-ben még elfért ebben Bem rakparti saroképületben a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma.)
Hat újabb nagykövetjelölt kiküldetését támogatta szerdai ülésén az Országgyűlés külügyi bizottsága. Horn Gyula tájékoztatta a testületet, hogy a Külügyminisztérium eláll Lontai Endre Brüsszelbe szóló nagyköveti jelölésétől.
E bejelentést megelőzte az az emlékezetes meghallgatás, amelyen a brüsszeli jelöltnek nem sikerült elnyernie a bizottság egyértelmű támogatását. (A kérdezettnek másik célállomásáról, Luxemburgról mindössze az operettbeli gróf jutott az eszébe.) Ráadásul ugyanezen a néhány héttel ezelőtti ülésen történt a Mexikóvárosba kiszemelt Tóth János elutasítása, akinek szakmai felkészültsége még kirívóbbá tette a brüsszeli jelölt hiányosságait.
A Külügyminisztérium visszavonási döntéséről kértünk nyilatkozatot Jeszenszky Gézától. A miniszter a Népszabadságnak válaszolva mindenekelőtt leszögezte, hogy a kormányzat a külügyi bizottság munkáját és a vele történő együttműködést a parlamentbeli demokrácia nélkülözhetetlen alkotóelemének tekinti. Nem szavazógépet, hanem olyan testületet kívánnak benne partnerül, amely vitájával, véleményével, szavazataival és — mint ez esetben is — kifogásaival mértékadó állást foglalva segíti a magyar diplomáciát. „Magam is nehezen tudom magyarázni, hogy egy jelölt esetében miért következett be a nem eléggé meggyőző szereplés, holott nagy tekintélyű tudósról volt szó. Ennek személyi okai is lehetnek, de az is, hogy valóban nem mértük föl alkalmasságát. Hiszen nem ugyanaz egy egyetemen adott kérdéskörben oktatni, mint külpolitikát folytatni. Tehát a jelzés arról, hogy jelöltünk esetében komoly kifogások hangzottak el, arra késztetett bennünket, személy szerint engem, hogy ne tartsuk fenn tovább a jelölést. Természetesen keresünk, illetve azt hiszem, már találtunk is új jelöltet a brüsszeli posztra, akit a megfelelő formák betartásával a külügyi bizottság elé terjesztünk. Szándékaink szerint ez a diplomata képviselné országunkat Belgium és Luxemburg mellett a NATO-nál is, és mást delegálunk az Európai Közösségek Bizottságához, de ez az elképzelés a személyektől függően még változhat.”
Ami pedig a külügyi bizottság fő napirendi pontját, a hat új jelölt meghallgatását jelenti, közülük elsőként a 36 éves Tóth Tibor, a genfi magyar ENSZ-misszió élére kiszemelt hivatásos diplomata állt a bizottság elé. A jelölt, aki legutóbb a Nyitott égbolt konferencia ottawai és budapesti szakaszán vezette a magyar delegációt, meggyőzően bizonyította jártasságát a nemzetközi szervezetek és a leszerelési tanácskozások területén, amit a jelenlévők egyhangú támogatásukkal honoráltak.
Utána a londoni nagyköveti posztra jelölt Antalpéter Tibor meghallgatása következett. A 60 éves korát meghazudtolóan fiatalos (egykor válogatott röplabdázó) külkereskedő jelenleg is a brit fővárosban dolgozik, magyar kereskedelmi tanácsosként. Fölényes ország- és témaismeretét, megnyerő egyéniségét tükrözte az egyhangú jóváhagyás.
Harmadikként leendő New York-i ENSZ-képviselőnk személyét vitatta meg a bizottság. Az 50. életévébe lépett Erdős André, aki számos nemzetközi találkozón volt delegációvezetőnk, tavaly került a minisztérium multilaterális nemzetközi kapcsolatok főosztályának az élére. Szakismeretei, öt felsőfokú nyelvvizsgája mellett a bizottság egyhangú döntése is jelzi immár alkalmasságát e fontos poszt betöltésére. (A képen: Javier Pérez Cuellar ENSZ-főtitkár és Erdős André nagykövet beszélget.)
Ezután tárgyalta a külügyi bizottság Kótai Géza személyét, akit a kormányzat a lagosi nagyköveti posztra jelölt. A 47 éves diplomata bemutatkozó összefoglalójában nem annyira nigériai (és még öt másik afrikai országra vonatkozó) elképzeléseivel, mint inkább életrajzi adatainak részletezésével állt a bizottság elé. Ö ugyanis (hatéves külügyminisztériumi munka után) 1974-től az MSZMP KB külügyi osztályán dolgozott, előbb referensként, majd — egyre feljebb haladva — 1985-től négy éven át osztályvezetőként. Kótai aláhúzta, hogy ebben a minőségben is nyílott lehetőség tevékenyen fellépni a nemzeti érdekek védelmében. Konkrét példákat is megnevezett — a dél-koreai kapcsolat kezdeményezésétől a külföldi magyarsághoz fűződő viszonyunk átértékeléséig —, amelyek elindításában és megoldásában részt vállalt. Rámutatott, hogy az egykori állampárton belül ő magát a Pozsgay—Horn—Szűrös vonalhoz tartozónak tekintette. A bizottsági tagok számos kérdést tettek fel múltbeli tevékenységével és szakmai elgondolásával kapcsolatban, végül nyolc igennel, ellenszavazat nélkül és hét tartózkodás mellett hagyták jóvá jelölését.
Mivel kétségkívül ez volt a vita legnagyobb érdeklődéssel várt része, megkérdeztük Sándorfy Györgyöt, a bizottság tagját, miért döntött az „igen” szavazat mellett. Az MDF-es képviselő így összegezte véleményei a Népszabadságnak:
— Számomra arról volt szó, hogy ez az ember, kollégáival hathatósan együtt dolgozva, az elmúlt időszakban azokat a törekvéseket valósította meg, amelyek a magyar külpolitikát egy olyan vonalon indították el, amivel az ország közvéleménye és személy szerint én is egyetértettem. Indokolatlannak tartottam volna azt, hogy pályáján vagy személyes egzisztenciájában törés következzék be csak azért, mert korábban ezt a feladatot vállalta és végrehajtotta. A bizottság előtt is ezért hangsúlyoztam, hogy a jelölt személye, szakmai felkészültsége garancia számomra arra, hogy egy külföldi nagykövetséget az ország érdekében el fog tudni vezetni. Ugyanakkor, miután Kótai Géza politikai pályafutása 1985 óta végeredményben a közvélemény szeme előtt zajlott, igazolva láttam magatartását, ezért mindenképpen indokoltnak tartottam azt, hogy a bizottság támogassa jelölését a nigériai nagyköveti posztra.
Ötödiknek Jaczkovits Miklós kijelölt nagykövetet hallgatta meg a testület. A 43 esztendős, mongolul is felsőfokon beszélő diplomata már két ízben teljesített szolgálatot ulánbátori külképviseletünkön, s a bizottság előtt is igazolta jártasságát az ázsiai ország, illetve a magyar—mongol kapcsolatok részkérdéseiben. Személyét a bizottság — egy tartózkodás mellett — elfogadta.
Végül Nagy Lajos külügyminisztériumi főosztályvezető, a santiagói poszt várományosa ült a mikrofon elé. A nagy tapasztalatú (1953 óta e pályán működő) 58 éves diplomata részletesen kifejtette, miben látja a legsürgősebb teendőket a 16 éves szünet után „újraélesztett” magyar—chilei kapcsolatok fellendítésében. A testület egyhangúlag bizalmat szavazott Nagy Lajosnak.
A meghallgatások után a külügyi bizottság foglalkozott annak az állásfoglalásnak a tervezetével, amelyet az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsággal együtt válaszként készítenek a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletére vonatkozó, a közelmúltban nyilvánosságra hozott közleményére.
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)