Az újságíró archívumából: Magyar–osztrák politikai párbeszéd

Hirtelenjében össze sem tudnám számolni, hányszor jártam Bécsben és Ausztria más helyein az utóbbi jó fél évszázadban – a legtöbbször hivatalos úton. Ausztriai riport- és interjúútjaim, háttérbeszélgetéseim különösen szerencsés időszakban, a magyar–osztrák sokoldalú kapcsolatok újraépítésének évtizedeire (1970–95 közöttre) datálódnak. E negyedszázad alatt – az akkor tekintélyes Magyar Hírlap és a frissen alapított „Mai Nap” című „komoly bulvárlap” színeiben – volt szerencsém az Osztrák Köztársaság csaknem valamennyi meghatározó állami és politikai vezetőjével találkoznom, beszélgetnem, nem egyszer nem pusztán csak hivatalos témákról. Állíthatom: a „sógorok” készséggel és örömmel fogadták Budapest közeledési szándékát, nem egyszer egy új „K. und K.”-korszakot emlegettek.

Nem kellett, legföljebb csak egyszer, megmagyarázni, hogy a cs. és kir. időkből ismert rövidítés akkoriban a két ország korszakot meghatározó két politikusa nevének kezdőbetűjéből – Kreisky és Kádár – állt össze. Annak ellenére „összeboronálták” őket, hogy az egyik elkötelezett és nemzetközi tekintélyű szociáldemokrata volt, a másik a moszkvai múmiák iránt lojális, ám a magyar gulyáskommunizmust mégis csak megteremtő, ekként a szocialista táborból „kilógó” személyiség volt. Érdekesség, hogy a Kádárnál 16 hónappal idősebb Kreisky csaknem ugyanennyivel élte túl Kádárt… Mindkettőjük nevével egy-egy korszakot illetnek, még ha baloldaliként távol álltak is egymástól, a konszenzus fontos szerepet játszott mindkettejük politikai munkásságában.

Bécsi tudósításaim közül találomra emeltem ki az alábbit, bemutatandó, miként zajlott egy osztrák–magyar külügyminiszteri találkozó 34 esztendővel ezelőtt, 1987 áprilisának utolsó két napján. A tudósítás a Magyar Hírlap 1987. május 1-jei számában jelent meg. Megjegyzem: senki sem igyekezett korlátozni az újságírókat kérdéseikben. Akkor már rég nem voltak „kényes” kérdések… (A képen: Kádár János és Bruno Kreisky.)

 

A magyar külügyminiszter bécsi sajtókonferenciája

Kiküldött tudósítónk telexjelentése:

„Abban a szerencsében van részem, hogy az első külügyminiszter vagyok, aki az önök új kormányának megalakulása óta tárgyal az ugyancsak új külügyminiszterrel, dr. Alois Mock alkancellár úrral.” Ezekkel a szavakkal kezdte a tegnap délelőtti nemzetközi sajtókonferenciát dr. Várkonyi Péter a bécsi Imperial szálló márványtermében. Előtte különinterjút adott az ORF-nek, az osztrák televíziónak.

Látogatása harmadik napján is igen zsúfolt programot bonyolított le a magyar diplomácia vezetője: kora reggel az osztrák nemzetgyűlés külpolitikai bizottságának elnökével, dr. Peter Jankowitsch-csal tárgyalt, a sajtókonferencia után a bécsi magyar nagykövetségen találkozott a diplomáciai testületünk tagjaival, majd részt vett az Osztrák–magyar Egyesület ebédjén, a Collegium Hungaricumban. Délután az Osztrák Külpolitikai Társaság és az Osztrák–magyar Egyesület fölkérésére a diplomáciai akadémián előadást tartott: „Az európai biztonsági és együttműködési folyamat magyar szemmel” címen. Külügyminiszterünk a késő esti órákban hazaérkezett Budapestre.

Várkonyi Péter a hazautazása előtt viszontlátogatásra hívta meg Alois Mockot, aki a meghívást elfogadta.

Várkonyi Péter a tegnap délelőtti sajtókonferencián bevezető szavaival is utalt arra, hogy az évtizedek óta példásán fejlődő, kitűnő magyar–osztrák politikai és egyéb kapcsolatok is a helsinki szellem folytatásaként foghatók föl. Bár mi „kicsit előbb kezdtük el ezt a munkát, mint ahogy Helsinkit a nemzetközi kapcsolatokban jegyezni kezdték”.

Budapest és Bécs együttmunkálkodása a konszenzus igen széles alapjaira épül. Ezek az alapok azonban tovább bővíthetők, Magyarország ezzel is szolgálni kívánja a közös európai ügyet, az enyhülés vívmányainak a megőrzését, terjesztését. Természetesen megbeszéléseink mindenekelőtt az osztrák külügyminiszterrel, illetve találkozásaim Kurt Waldheim köztársasági elnök úrral, Franz Vranitzky kancellár úrral, Leopold Gratz úrral, a nemzetgyűlés elnökével és másokkal, elsősorban a kétoldalú kérdéseket ölelték fel.

(Itt kell megjegyezni, hogy az osztrák sajtó vezető helyen számol be a magyar külügyminiszter bécsi programjáról, kiemelve a szerdán aláírt határjelzési, illetve a nukleáris erőművekkel kapcsolatos információcseréről szóló megállapodások fontosságát, valamint azt, hogy rövidesen várható a magyar–osztrák beruházásvédelmi megállapodás megkötése is.)

Dr. Várkonyi Péter leszögezte: a Magyar Népköztársaságnak alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy minél előbb az eredetileg kitűzött jó eredménnyel záruljon a bécsi európai utóértekezlet. Ebből a célból igen nagyra tartja, hogy az ott előterjesztett 138 javaslatból négynek társszerzője Magyarország is. A javaslatok megfogalmazói között mindhárom országcsoportból való államok képviselői megtalálhatók. Már csak ezért is konszenzusra számíthatnak ezek az előterjesztések.

Miután az egész osztrák közvéleményt, a sajtót, a rádiót és a tévét is napok óta a Waldheim köztársasági elnökkel kapcsolatos washingtoni állásfoglalás foglalkoztatja, megkérdezték a magyar külügyminisztert, várható-e az osztrák államfő magyarországi látogatása?

–  Immár hagyomány országaink között, hogy: a politikai vezetők kölcsönösen látogatást tesznek egymás hazájában. Ez vonatkozik a köztársasági elnökre is. Mi nagy jelentőséget tulajdonítunk ezeknek a magas szintű politikai kapcsolatoknak. Természetesen napirenden van az osztrák szövetségi elnök látogatása, annál is inkább, mert 1979 óta érvényes meghívással rendelkezik a legfőbb államjogi méltóság betöltője. Előtte azonban még az idei második félévben Vranitzky kancellár úr jön Magyarországra. Jövőre pedig az elnöki látogatás lesz időszerű. A két fél munkálkodik az időpont egyeztetésén.

Kérdés hangzott el a magyarországi gazdasági reform megvalósításával kapcsolatosan, valamint arról is, hogy „nem egyirányú utca-e” olyan országgal megállapodást kötni nukleáris információk cseréjéről, amelynek, miként Ausztriának, nincs is atomerőműve? Várkonyi Péter hangoztatta, hogy a tapasztalatok jó egy éve azt mutatják, igen fontos ebben a témakörben a gyors és pontos tájékoztatás. Az egyik legnagyobb példányszámú osztrák napilap, a „Kurier” munkatársa – hivatkozással a bécsi utókonferencián a nemzeti kisebbségekről előterjesztett kanadai, jugoszláviai és magyar indítványra – a romániai magyar nemzetiséggel kapcsolatos magyar állásfoglalás iránt érdeklődött.

Várkonyi Péter válasza:

–  A bécsi konferencián a magyar küldöttség minden kérdésben a hivatalos magyar álláspontot fejtette ki. A nemzetiségek vonatkozásában a magyar gyakorlatot is ismertette. Nem tért ki más országok gyakorlatára. A nemzetiségek kérdése élő probléma Európában. Álláspontunk: a határainkon kívül élő nemzetiségek legyenek jó állampolgárai annak az országnak, ahol élnek, ápolják saját anyanyelvüket, kultúrájukat, kapjanak is lehetőséget arra, és tartsák a kapcsolatot azzal az országgal, ahol az anyanyelvi többség él. Ez a mi politikánk. Tudjuk, hogy a nemzetiségi kérdés minden országnak kizárólagos belügye. Vannak persze nemzetközi kisugárzásai is, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ahol ilyen problémák adódnak, ott kétoldalú tárgyalásokon kell őket megoldani. Semmiképp sincs szükség arra, hogy ebbe mások is beleszóljanak, beleavatkozzanak. A történelem arra tanított bennünket, hogy ezt a kérdést magunknak kell megoldanunk.

A Magyar Hírlap munkatársa azt kérdezte Várkonyi Pétertől, hogy szóba került-e Alois Mockkal folytatott tárgyalásain a magyar exportot hátrányosan megkülönböztető osztrák behozatali vámok ügye, a diszkrimináció fölszámolása, hogy ezáltal a mostaninál korszerűbbé váljék a magyar kivitel Ausztriába?

–  Nem akarunk jobb kereskedelmi feltételeket másokénál – szögezte le Várkonyi Péter –, a másokéval egyenlőket viszont igen; szeretnénk, ha megszüntetnék a számunkra rendkívül kedvezőtlen, mások számára azonban kedvező vámrendelkezéseket. Ezt a kérdést részletesen meg kell tárgyalni, meg kell oldani. Mindkét részről megvan az erős politikai szándék, hogy tovább javítsuk a gazdasági kapcsolatok feltételeit. Ezt itt tapasztaltam. Ha a politikai szándék megvan, a részletkérdésekről majd a szakemberek, az illetékes miniszterek tárgyalni is fognak. Hangsúlyozom: igen bonyolult kérdésről van szó. Ráadásul a kérdést néha félreértik. Mi ugyanis nem előjogokat kérünk, bár a GATT-előírások alapján (miután Magyarország és Ausztria is tagja a vámuniónak) járna nekünk is a kedvezményes elbírálás. Sok szó esik a legnagyobb kedvezmény elvéről, ami a gyakorlatban nem más, mint a másokkal egyenlő elbírálás. Mint látható, a „legnagyobb kedvezmény elve” kifejezés lényegében elveszítette eredeti értelmét.

Bécs, 1987. április 30.

Mindehhez csupán annyit kívánok hozzáfűzni, hogy Várkonyi Péter bécsi látogatása 26 hónappal a vasfüggöny lebontása előtt zajlott le.