Amikor ez a pillanatkép készült a győri Kisfaludy Károly (megyei) Könyvtárban (Kisalföld, 1964. január 4.), az intézmény már a Radó-szigeti gyönyörűséges Kioszk-épületben működött. Emlékszem, előtte a Rákóczi utca 1. alatt álló palotában rendezték be a könyvtárat, de nem sokáig volt ott maradása, mert kellett a rendőrségnek (ha azok a falak, hol Kossuth Lajos is megfordult hajdanán, beszélni tudnának; ott kaptam az első óriás, rendőrpofont, mert méltatlankodni mertem, amiért még ebéd táján sem volt testvéreimnek jegyes tej a Széchenyi téri tejboltban), aztán újabb költöztetés. Már-már megnyugodni látszott a könyvtár (amely időközben fölvette Kisfaludy Károly nevét) elhelyezése. De az csak a látszat volt, mert valaki kitalálta, hogy a város egyik legdíszesebb épülete bauxitbetonból emeltetett, tehát gyorsan le kell bontani. Ezt követően újabb költözéssorozat következett, mígnem sok hányattatás, át- és össze- meg szétszervezés után létesültek fiókkönyvtárak meg városi könyvtár is… A lényeg: néhány évvel ezelőtt végre mégis csak megnyugodott a könyvtárügy, még az intézmény neve is megváltozott (Kisfaludy Károly nevét őrzi a Baross út/Kazinczy utca sarkán álló, jó százéves, hatalmas épület; berendezték a könyvek meghitt otthonául, és tágas előadótermet is kapott. A régi Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár és a régi megyei Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár integrálódásával jött létre 2013-ban a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, ami ma a város intézménye: 9 telephelyen, 11 szolgáltatóponton szolgálja az olvasókat. Természetesen az évtizedek múlásával a könyvtár is igyekezett lépést tartani a fejlődéssel, a digitális kor beköszöntével már a könyvtár sem a régi, most pedig, az átkos pandémia miatt tovább keresik a könyvtár nélkülözhetetlen szolgáltatásainak módját e remek intézmény még remekebb, elképesztően szorgalmas, nagy tudású és az új iránt különösen fogékony munkatársai. A hat évtizeddel ezelőtti könyvtárosok ma már aligha ismernék ki magukat az új szervezetben, melynek kapcsolatai és feladatai legalább annyira szerte ágazókká váltak, mint maga az internet, ami teljesen átformálta a könyvtárügyet, és egy pillanatra sem engedi pihenni a könyvtárosokat. Kedves Vörösmarty Mihály, igen is, ment a könyvek által a világ elébb…
«Izgalmas és tanulságos a győri Kisfaludy Károly Könyvtár olvasótermi kérőlapjait böngészni. A könyvtárról ezek a kis fehér lapocskák sokfélét elárulnak: ki mit olvas, mit kér, melyek a legolvasottabb könyvek, újságok és folyóiratok. Közvélemény-kutatáshoz is hasznosak a kérőlapok.
Megtudjuk például azt, hogy a legolvasottabb kézikönyv Römpp háromkötetes Vegyészeti Lexikona. Azt, hogy az olvasók többsége középiskolás diák. Arról is tanúskodnak, hogy a lapok közül nem elsősorban a Cinéma, az Ez a Divat és a számtalan, revüjellegű, fényes kiállítású, sok látnivalóval kecsegtető folyóiratot nézegetik, hanem inkább a szaklapokat.
Nagyon emberi megnyilatkozásokat is elárulnak a kis fehér kérőlapok rubrikái. Majdhogynem ákombákom betűkkel írta a megjegyzés rovatba valaki: „jó – érdekes”. A National Geographic Magazine-t olvasgatta vagy inkább csak nézegette. – K ét kérőlap, mindkettőt egyazon írással töltötték ki. Egy újságot, a Bauen und Wohnen-t kérték rajta. Egy fiú és egy lány. A fiú negyedikes, a lány harmadikos építőiparista. Tudományos érdeklődés, és talán randevú is a könyvtárban. Mindenesetre hasznos – jegyezte meg Sinay Jenő, a szakkönyvtári és tájékoztató csoport vezetője.
Érdekesen alakult a műszaki, természettudományi és mezőgazdasági könyvek olvasottsági statisztikája. Két évvel ezelőtt, amikor megnyitották a Kisfaludy Károly Könyvtár szakkönyvtári részlegét, négyezer kötetet kölcsönöztek onnan az olvasók. Tavalyelőtt nagyot ugrott a szám: 7400 kötetre. A múlt évben pedig 8150 műszaki és egyéb tudományos könyv címét jegyezték fel az olvasók kartonjaira. Sok levelet kap a könyvtár. Az egyik:
„Tizenkét éve vagyok tagja a könyvtárnak, és ez idő alatt igen sokat segített szakmai előrehaladásomban. A legtöbb támogatást a műszaki részleg nyújtotta, készségesen rendelkezésemre bocsátotta a keresett hazai és külföldi szakirodalmat. Ily módon több újítást dolgoztam ki. A legeredményesebb az 1962-es év volt. A gőzölőmedence lefedése, a vibrószita-megoldás, a darupálya-tömörítő berendezés és az ömlesztett anyagrakodás gépesítése tárgyú újítások a könyvtár segítségével láttak napvilágot. – A műszaki részleget az egyik legfontosabb tényezőnek tartom a könyvtár szervezetében. Tapasztalatom szerint a részleg működése óta a szakemberek érdeklődése a könyvtár iránt megnőtt. A levelet Unger János írta alá.
A múlt ősszel megrendezték a „műszaki könyvnapokat”. Könyvvásár, tájékoztató előadások tették színessé a rendezvényt. Eredményeként nagyon sokan beiratkoztak a könyvtárba, és azóta is szorgalmas látogatói. A Kisfaludy Károly Könyvtár szakkönyvtári és tájékoztató csoportja fontos feladatot vállalt magára: az üzemek könyvtárosainak és műszaki szakembereinek igyekszik segítséget nyújtani mindennapi munkájához. A műszakiaknak az alapos dokumentáció és – a tudományok mai, gyors fejlődését figyelembe véve – az egyes folyóiratcikkek adják a leghasználhatóbb ismereteket. Aki eljön a könyvtárba a folyóiratokat böngészni, újat, frisset keresni, az általában nem megy el anélkül, hogy egy-egy vaskosabb kötetet kezébe ne venne. Ez már a kutatás, az új iránt érdeklődés velejárója.
A könyvtár folyóiratainak használatára külön folyóiratolvasó-termet és kutatószobát biztosítottak a műszaki szakembereknek, üzemi dolgozóknak. Tizenhárom n y elven, huszonkét országból járat a könyvtár folyóiratokat.
A szakemberek nagy hányada anyanyelvén kívül más nyelvet nem beszél, nem ért. – 1963 harmadik negyedévében 6782 folyóiratot olvastak a könyvtárlátogatók. Ennek 65 százaléka műszaki, természettudományos és mezőgazdasági tárgyú volt. Már ez is bizonyítja – és nagyon sokan kérik is, igénylik –, hogy szükség lenne a szakkönyvtári fordítószolgálatra. Most is fordítanak cikkeket, címeket, de ez nagyon lassan, nehézkesen megy. Az Országos Műszaki Könyvtárnál rendeli meg a Kisfaludy Könyvtár a fordításokat. Sokáig kell rá várni, és drága is. Felvetődött a gondolat: a vagongyár fordítói segíthetnének… – Ha tudnánk, nagyon szívesen. De a saját munkánkat is alig győzzük… – mondta Balázs József, a vagongyári műszaki könyvtár vezetője. Mégis azt megígérte, hogy ha a Kisfaludy Könyvtár kéri, elküldik a fordított anyagok egy példányát.
A megoldás tehát az lenne, ha a Kisfaludy Károly Könyvtár szakkönyvtári és tájékoztató csoportja néhány ügyes, gyakorlott fordítót kaphatna, aki a legkeresettebb német, orosz és angol nyelvű cikkeket, írásokat magyarul adná az érdeklődők kezébe. Meg lehet ezt tenni, csak „mások” is akarják!»