Az újságíró archívumából: német közeledés

Miként tegnap már írtam: kezembe akadt az éppen harminc esztendővel ezelőtti dosszié, amelyben az 1990. februári bonni tudósítói utam eredményei olvashatók. (Kohl lelkes fogadtatása Drezdában, 1989. december 20., kép: DW)

A két német állam vezetője (az Elba-parti Drezda után immár másodszor) a Rajna-parti szövetségi fővárosban, Bonnban találkozott, megvitatandó a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság jövőbeni kapcsolatait, a lényegében már eldöntött (ám majdan szavazással megerősítendő) egyesülésének részleteit. A Magyar Hírlapban (nem tévesztendő össze a manapság létező, azonos című nyomdatermékkel) 1990. február 14-én megjelent tudósítás:

A Kohl és Modrow tárgyalásáról szóló beszámoló két sarkköve: a német kérdés az európai ház felépítésével együtt oldható meg, illetve: a német kérdés nem oldható meg más népek kárára.

És most következzék az 1990. február 14-i telexjelentés Bonnból:

Az ellentéteik jegyében kezdődött, nyílt és jó légkörben folytatódott, és a fő kérdésekben megállapodásokkal zárult Helmut Kohl NSZK-kancellár és Hans Modrow NDK-miniszterelnök második hivatalos találkozója. A 15 minisztere társaságában a kölni repülőtérre érkezett keletnémet kormányfő a kedd késő délutáni nemzetközi sajtókonferencián kijelentette: a két német állam relatív közeledése közvetlenül a március 18-i keletnémet választások után megkezdődik. Ugyanezen a sajtóértekezleten mondta Kohl: az NSZK hajlandó és anyagilag képes is áldozatokat hozni a keleti országrész megsegítésére. A kancellár sok milliárd márkás összegről szólt, miközben a németek nemzeti szolidaritására is apellált. Nyugat-Németországnak is érdeke, hogy végre megszűnjék az emberek átáramlása az NDK-ból, ahonnan az idén eddig 85 ezren települtek nyugatra.

Külsőségek nélkül fogadta Kohl a bonni kancellári hivatal elé gördült gépkocsiból kiszálló Modrow-t. Csupán egyetlen NDK-zászló jelezte: vendége van a fővárosnak.

– Az Elba-parti Drezdában karácsony előtt kezdődött német–német párbeszéd

Az újraegyesítést követelte a tömeg Drezdában. (foto: DW)

(…és itt következzék az egyik drezdai tudósítás 1989. december 20-ról:

Kohl–Modrow-sajtótájékoztató Drezdában (foto: Märkische Allgemeine)

(Drezdai tudósításrészlet 1989. december 21.: Mielőtt Kohl elutazott Drezdából, újabb nemzetközi sajtókonferenciát tartott. A Magyar Hírlap és a Magyar Rá­dió tudósítójának a temesvári tömegmészárlásra, s a romániai helyzetre vonatkozó kérdésére az NSZK kancellárja mély megindultsággal válaszolt; „Borzasztó dolog, mélyen le vagyok sújtva. Remélem azon­ban, hogy Románia is hamaro­san visszatér a helsinki záró- dokumentum előírásaihoz. Ezt az okmányt ugyanis annak ide­jén a bukaresti vezetés is alá­írta.” Kohl sikeresnek értékelte a drezdai tárgyalásait.

folytatásaként itt, a Rajna-parti fővárosban előbb négyszemközti tanácskozásra ült össze a két kormányfő. Velük egy időben tárgyaltak a berlini és a bonni szakminiszterek. Az összeomlás előtt álló NDK-gazdaságot megmenteni hivatott azonnali pénzsegélyen túl a két német állam valutauniójára tett bonni ajánlat és Németország egyesítésének tervei szerepeltek a napirenden.

Ugyanezt a témakört folytatták a küldöttségek plenáris megbeszélésükön.

Helmut Haussmann bonni gazdasági miniszter – miután befejezte tárgyalásait Modrow gazdasági helyettesével, Christa Luft professzor asszonnyal – bejelentette: azonnali hatállyal meg kell alakítani a valutauniót előkészítő közös kormánybizottságot. A kelet-berlini kormányfőnek ugyanis nincs felhatalmazása, hogy a csúcstalálkozón ebben az ügyben megállapodjék Kohllal.

Ezért is sürget tehát a német valutaunióról és gazdasági közösségről szóló tárgyalások azonnali megkezdése. Kohl bejelentette: már a jövő héten munkához lát a közös kormánybizottság A Kohl–Modrow-találkozón a bonni kancellár kettős javaslatot tett Berlinnek: egy bizonyos napon az NSZK-márka váltsa föl a keletnémet márkát. Az NDK pedig haladéktalanul lásson hozzá a szociális piacgazdaság törvényi feltételeinek megteremtéséhez. Az NDK-beli forradalmi változások ugyanilyen, szokatlan, forradalmi választ követelnek.

A túlzsúfolásig megtelt konferenciateremben (ahova a két kormányfő is csak a vészkijáratként használt csigalépcsőn tudott bejutni) történelmi bejelentés is elhangzott Kohl szájából, amit Modrow is megerősített: a német kérdés csakis az európai ház felépítésével párhuzamosan oldható meg véglegesen, de semmiképpen sem a szomszédok, más népek kárára. Az új Németország, a Német Köztársaság megmarad a jelenlegi NSZK és NDK határai között, sérthetetlennek tartja az Odera–Neisse-határt.

Modrow sajtónyilatkozatában és kérdésekre adott válaszaiban is, hangoztatta: az NDK népének egyáltalán nem kell, nem szabad szégyenkeznie, amikor azt firtatják, mit visz az újraegyesülésbe hozományként. Egy pillanatra sem szabad elfeledni: nem valamiféle NDK-anschlussról, a keleti országrésznek a nyugatihoz való csatlakozásáról van szó, hanem egyenrangú felek egyesülési folyamatáról. Anyagilag, erkölcsileg, nemzetközi tekintélyben egyaránt felbecsülhetetlen értékekről van szó. Honfitársai megnyugtatására kijelentette: megállapodott tárgyalópartnereivel abban, hogy megőrzik a keletnémetek szociális biztonságát, a nyugdíjak értékét, szavatolják a takarékbetéteket.

Újságírói kérdésekben ismét felvetődött: megtartják-e még az idén a közös német parlamenti választásokat? Ez a bonni találkozón nem volt napirenden, és egyáltalán: nem célszerű határidőket emlegetni az egyesüléssel kapcsolatosan. Kohl újólag leszögezte: nem lesz semleges a leendő Németország. Waigel pénzügyminiszter egy kérdésre azt felelte, hogy az NSZK az idén egészen biztosan szolidaritási hozzájárulást fizet az NDK-nak. Modrow magyarázatot fűzött a szolidaritási hozzájárulás kifejezéshez: a többi között az NDK-költségvetésből nagymértékben támogatott, a nyugatiak által felvásárolt termékek kiviteléből származó kár megtérítéséről, az irreális átváltási kurzus miatti veszteségek részbeni pótlásáról van szó.

Modrow-t tegnap kora este fogadta Richard von Weizsäcker köztársasági elnök.

(Folyatása következik.)