Az újságíró archívumából – NOVA: magántévé Csehországban

A „bársonyos válás”, 1993. január 1-je (azaz Csehszlovákia kettészakadása Csehországra és Szlovákiára) után a legnagyobb szenzáció talán az első magántévé megalapítása volt Prágában. Szerzőnk, a Népszabadság akkori tudósítója részletesen beszámolt az eseményről és az azt követő fejleményekről. Cikke a legnagyobb példányszámú hazai napilap 1994. március 26-i számában jelent meg. (A nyitó képen: kezdődik az új tévé első híradóműsora.)

A prágai K-Mart Áruház (leánykori nevén Máj) mellett posztoló gyümölcsárus csak a vállát vonogatta, midőn a Vladislavova utca után érdeklődtem, ám felélénkülve mutatta az irányt, amikor megtudta, hogy a NOVA-tévét keresem. Az új magántelevízió még csak második hónapja működik ugyan, de nemigen akad olyan cseh polgár, aki ne látta volna legalább néhány műsorát, s ne alkotta volna meg már róluk első – túlnyomórészt kedvező – véleményét.

A NOVA, Csehország első független televíziós társasága az egykori szövetségi csatorna frekvenciáját kapta meg, így a cseh és morva területek 98 százalékán, tehát gyakorlatilag mindenütt fogható (sőt, Szlovákia nyugati részére is „begyűrűzik”). A sugárzási engedélyt 15 másik pályázó előtt egy CET 21 megjelölésű, hat főből álló csoport nyerte el. Nevükben a CET a közép-európai televízió angol nevének rövidítése, a 21 pedig a jövő századot jelzi.

Lauder és Palmer is

A CET 21 mögött tetemes észak-amerikai magántőke állt, olyan személyekkel fémjelezve, mint a magyar származású Ronald Lauder, az Egyesült Államok volt bécsi nagykövete vagy Mark Palmer, aki a nyolcvanas évek végén Budapesten képviselte Washingtont. Csoportjuk birtokolja a NOVA-tévé részvényeinek 66 százalékát, a Cseh Takarékpénztár 22 százalékot, a CET 21-é pedig 12 százalék. Valójában azonban az amerikaiak 75, a csehek pedig 25 százalékkal vannak benne az üzletben, a CET 21 a frekvenciaengedély birtokosaként, bár ötletgazdagon, ám különösebb anyagiak nélkül társtulajdonolja a vállalkozást. A „hatok” között olyan személyiségek vannak, mint Fedor Gál, a bársonyos forradalom egyik szlovákiai vezéralakja, aki a „hálás utókor” elől prágai önkéntes száműzetésbe menekült, vagy Hunčík Péter, aki egykor Václav Havel bizalmasa és nemzetiségi főtanácsadója volt, most pedig Dunaszerdahelyen orvoskodik. Nem utolsósorban őrájuk utalva támadta a cseh sajtó egy része a licensz odaítélését, egyfajta amerikai–zsidó–magyar összeesküvést szimatolva koncepciójuk mögött. De a prágai kormány sem örült igazán a privatizációs pályázat eredményének, annak, hogy az olyan kommunikációs nagyágyú, mint a televízió, legalábbis egyetlen csatorna erejéig, pártsemleges lesz. Így hát, ahol lehetett, betartottak.

Az úttörő lelkesedés és a masszív tőkejelenlét azonban együttesen csodákra volt képes. A több mint egymilliárd koronás beruházás eredményeképpen február 4-én 19 órakor Prágában megkezdte működését Közép-Európa első, országos magántelevíziója, a NOVA, megtörve ezzel egy több mint négy évtizedes állami monopóliumot. Az új csatorna emblémája egy két lábon járó kutya, „aki” zászlót visz NOVÁ-K felirattal. A Novák név ugyanis Csehszlovákiában, de a régió más államaiban is eléggé általános, így ezzel kívánták kifejezni, hogy a NOVA Novákékhoz, azaz az átlagpolgárhoz szól.

Mindezt Vladimír Železný, a NOVA-tévé vezérigazgatója, a „hatok” egyike mesélte el, miután a portán az amerikai típusú „vendég”-kitűzőt átvéve, majd a frissen lerakott márványpadózaton, épülő liftek mellett, műszaki felszereléssel teli vagy már kiürített ládák és dobozok között kanyarogva, végre feljutottam az irodájába. A 48 éves, örökmozgó típusú Železný 17 esztendős korától dolgozik a televíziós szakmában: felvételvezetőként kezdte a prágai tévénél. 1968-ban ő volt az illegális adás egyik megszervezője, amit azután – enyhén szólva – nem soroltak érdemei közé. Némi szabadúszás után hosszabb ideig álnéven dolgozott a szlovák tévénél Pozsonyban, majd a ’89-i fordulat forgószelének a hátán repült – egészen a vezérigazgatói székig.

 Železný nemcsak irányítja a napi közel húsz órát sugárzó, 320 embert foglalkoztató vállalkozást (az állami tévének rövidebb az adásideje, mégis 3500-an ügyködnek benne – igaz, ott több műsort gyártanak, NOVÁ-ék egyelőre nagyobb részt „hozott anyagból” dolgoznak). Ugyanő a műsorvezetője is az egyik legnézettebb programnak, a „Hívja az igazgatót!” című 20-30 perces kérdezz-feleleknek. Ez szombatonként jelentkezik, s élőben ad választ a nézők tömérdek kérdésére. A két telefonvonal reggel kilenctől él, s a déli adásidőig 300-400 hívás érkezik rajtuk. Železný – miután engem beültetett a stúdió egyik sarkába, a reggeli műsor díszletei közé – két szerkesztővel csoportosította a beérkezett kérdéseket. Közben a műszakiak rutinosan tették a dolgukat, a kameramanok „éleztek”, a világosítók a reflektorokat forgatták – ahhoz képest, hogy bő egy hónapja kezdődött el az adás, igencsak egybekovácsolódott csapat benyomását keltették. (Amibe természetesen belejátszik, hogy sokuk az állami tévéből „csábult át”, s a NOVA nyilván nem a legrosszabbakat vagy a legösszeférhetetlenebbeket pécézte ki a toborzáskor.) Lezseren, görcsök nélkül jutottunk el a műsorkezdetig, az egyetlen „izgalmat” az jelentette, hogy Železný nyakkendője túlontúl csillogott, s némi időbe telt, amíg a gyártás talált olyan csokornyakkendőt, ami előnyösen harmonizált elegáns, mustársárga zakójával.

A kérdések – amiket adás alatt is szorgalmasan jegyzetelt és továbbított a műsorvezetői asztal mellett ülő két csinoska – voltaképpen az új tévé egész tevékenységét átfogták. A nézők megtudhatták, hogy az állami költségvetésből a NOVA – természetesen – nem kap semmit, alapvetően a reklámokból származnak a bevételei. Első ízben fordul elő a térségben, hogy műsorok közben, azokat megszakítva is sugároznak hirdetéseket – ilyen „töréseket” egy jogszabály 45 percen belül egy alkalommal tesz lehetővé. S amint megbízható adatuk lesz a nézettségükről, a nézőszám alakulása függvényében emelhetik reklámáraikat. Több telefonáló dicsérte az általuk bevezetett reggeli adást, és annak egykettőre családtaggá vált riportereit. Voltaképpen az amerikai „Good Morning…” átültetéséről van szó – mint Železný epésen megjegyezte – a K. u. K.- hagyományok közé, hisz errefelé az emberek jó része még reggel hatra jár dolgozni. Így az ő műsoruk is minden munkanapon hajnali ötkor kezdődik „megcélozva” előbb a fizikai, majd a szellemi dolgozókat, azután a diákokat, végül az otthon maradottakat. Sokan érdeklődtek afelől is, milyen filmeket, sorozatokat, egyéb érdekességeket láthatnak a közeli jövőben a NOVA képernyőjén. Železný elbüszkélkedett azzal, hogy kizárólagos jogot szereztek az amerikai Oscar-díj kiosztás egyenes közvetítésére Csehországban. De nagy Alain Delon-sorozatot is terveznek a nyárra.

A nép hangja

Számos kérdező foglalkozott a NOVA egyik legújszerűbb műsorával, a Vox populi-val. Többfelé videomagnóval felszerelt fülkéket állítottak fel: ki-ki tíz korona bedobása után három percig azt mond a kazettára, amit jónak lát. Akadnak drámai önvallomások, kétségbeesett üzenetek a családoknak, politikai kérdések miniszterekhez – vagy éppen bárgyúságok. Ez utóbbiak ellen több telefonáló tiltakozott („szégyent hoz a cseh nemzetre”), Železný azonban úgy vélekedett, hogy nem az ő tévéjük feladata az illetők megnevelése, az okos üzenetek kurtítás nélküli továbbítása viszont nemcsak hasznot hajt, de akár helyre is hozhatja a „megtépázott” cseh jó hírnevet, miközben az egész egyfajta kordokumentum is. A vezérigazgató kihasználta a műsor nyújtotta alkalmat és felhívást intézett a vidéki áruházakhoz, hogy adjanak helyet további Vox populi-fülkék felszereléséhez, mert – mint a prágai gyakorlat már igazolta – ez a szimbiózis mindkét fél számára előnyös.

Jöttek azután további kérdések a labdarúgó-mérkőzések közvetítéséről, arról, hogy miért nincs külön program a homoszexuálisoknak, miért hosszú Doležal műsorvezető úr haja, vagy hogy miért sugározzák esti hírműsorukat egy időben az állami tévé híradójával.

Az adást követően még beszélgettünk vagy negyedórát. A vezérigazgató elmondta, hogy további négy stúdiót szándékoznak felszerelni, közülük a legnagyobb izgalommal az „átrium” elkészültét várják: az egykori Vigadó-épület udvarát üvegtetővel lefedik, s itt, a XVIII. századbeli környezetben lesz az egyik fő műsorműhelyük. Ami viszont napokon belül indul, az a híradó- és politikai adások stúdiója. A vezérigazgató ide szinte levonszolt magával, s látva a látnivalókat meg is értettem a lelkesedését. A helyiség, amelyben a newsroom, vagyis a szerkesztési terem szervesen egybeépül a bemondói résszel, szinte a végtelenségig tágítható. A stúdió ugyanis az épület földszintjén van, a járókelők bebámészkodhatnak az ablakon, s egy mikrofonnal bármikor ki lehet menni közéjük, a kamera pedig belülről veheti üvegen át az interjút „az utca emberével”. A híradósok rendelkezésére állnak majd azok az ENG megjelölésű közvetítőkocsik, amilyeneket több amerikai társaság, így a CBS is használ, s amelyek antennái hét percen belül automatikusan megtalálják a központ vevőjét, így 150 km-es körzetből élőben „átlőhetnek” bármit. A dimbes-dombos Prága, s különösen annak zsúfolt belvárosa azonban még a hipertechnikán is kifoghat, ezért egy léghajó felbocsátását is tervezik – relézni.

Távolság a pártoktól

A CET 21 annak idején nemcsak nevében volt közép-európai, de szándékaiban is. Berlin, Prága, Varsó, Pozsony és Budapest számára képzeltek el valamiféle közös műsort, sőt eredeti elgondolásaik szerint Szlovákiával kezdték volna el ennek kiépítését – ám a számos gáncs és akadály miatt mára a tervről ebben a formában letettek. Egyelőre Prágában szeretnék tovább stabilizálni helyzetüket, a számos eddig indított szórakoztató, zenés és egyéb műsor mellé újakat kitalálni – hiszen a mögöttük álló pénzügyi körök nem merő szívjóságból adták a dollár-tízmilliókat, hanem mert profitot várnak az üzlettől, éspedig a szerződés szerint már négy év múlva.

A NOVA-tévé stábjának első külföldi bemutatkozása egyébként Szlovákiában zajlott le. Železný és társai a legelegánsabb pozsonyi szálloda, a Hotel Danube termeiben rendeztek fogadást, és adtak sajtótájékoztatójukon videoképes ízelítőt munkájukról. Elmondták például, hogy nagyon szeretnének építeni a szlovákiai filmgyártó kapacitásra, de azt sem hallgatták el, hogy szlovák tudósítóikkal eddig nem volt szerencséjük: a pozsonyi riporterek ugyanis kényesebb téma esetén rendre megfeledkeztek arról, hogy a másik érdekelt felet – rendszerint a megtámadottat – is megkérdezzék. Márpedig a NOVA krédója a vélemény szabadsága, a nézetek ütköztetése, a pártatlanság és a „párttalanság”. Amikor pedig mindehhez Železný még technikai fejlesztési terveikről is elmondott egyet-mást (például, hogy majdani képújságjukkal hogyan biztosítják a számítógépes adatbázisokhoz és a tőzsdei információkhoz a kapcsolódási lehetőséget), a sajtóértekezleten mellettem ülő szlovák kolléga felnyögött: „Úristen, és mi ezektől váltunk el!…”

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)