Az újságíró archívumából – Ötágú csillag és mauzóleum

A rendszerváltást követően, még a múlt század kilencvenes éveiben Magyarországon is megkezdődött a ‘kommunista múlt’ emlékeinek felszámolása. Nem mindenütt azonos ütemben – erről tanúskodott szerzőnk beszámolója 2008. június 16-án, a Népszabadság Utazás rovatában.

Ha az olvasó az alábbiakban a moszkvai Vörös tér felkeresésére csábító írásra számít, súlyosan téved. A címben foglalt objektumok így, együtt, sokkal közelebb is fellelhetők: elegendő felkeresni a Békéscsaba–Gyula–Doboz háromszög utolsó tagját. Ha a Kettős-Körös parti községet Csaba felől közelítjük meg, a Marx utcán érünk el a központba, Sarkad felől jövet viszont a Vörös Hadsereg útján juthatunk el ugyanoda. Ezek után már nem hat a meglepetés erejével, hogy a községházával szemben ötágú aranycsillaggal ékes obeliszk vonzza magára a tekintetet. Az okkersárgára festett, szépen karbantartott emlékművön fehér márványtábla szövege egyértelműsíti, hogy a helyiek tisztelettel adóznak ,,a hős felszabadító szovjet hadseregnek”.

A doboziak emlékezete azonban nemcsak a háború és az utána következett évtizedek lenyomatát rögzítette az obeliszkkel, valamint az említett módon (továbbá a Hámán Katóról, Ságvári Endréről vagy Kulich Gyuláról) elnevezett utcákkal. Nem felejtik el a Wenckheim grófokat sem, akiknek Doboz 1798-ban került a birtokába. Az arisztokrata família tagjai ugyancsak kedvelték ezt a helyet, nem véletlenüI rendelkeztek úgy, hogy a földi maradványaikat őrző mauzóIeum és az emléküket ápoló kis katolikus templom itt, az egykori kastély melletti parkban kerüljön megépítésre. (A park 1979 óta természetvédelmi terület, mindenekelőtt ritkaságszámba menő fafajtái okán.)

Az Ybl Miklós tervezte kastély ma iskola, az 1902-ben felavatott kápolna és a mellette áIIó kriptaépület viszont továbbra is eredeti céljait szolgálja.

Az immár több mint egy évszázados műemlék együttes a Dobozra látogatók első számú úti célja, „a környék dísze”, amelyet Viktor Siedek bécsi építész tervei alapján öt év leforgása alatt emeltek. Belső kialakításuk emlékeztet a neoromán stílusában egyező, ám később épült szegedi Fogadalmi Temploméra. Az oltár feletti mozaikkép, a carrarai márványból megformált feszület, a szentek szobraival körberakott szószék, a salzburgi vörösmárvány keresztelőkút mind-mind megér egy rácsodálkozást. (Az oltárfeszület Fadrusz János alkotása, eredetije Pozsonyban található, a mester állítólag a karjainál fogva felköttette saját magát, majd a róla készített fotó alapján mintázta meg a corpust.) De a gyóntatószék és a kiemelt miselátogatóknak fenntartott, faragott ülőhelyek is elismerésre méltók.

 A szomszédos kripta ugyancsak mozaikkal ékes kupolája alatt alakították ki a temetkezési boltíveket, néhány még üres közülük. Itt róhatják le kegyeletüket a tisztelők a templom építtetője, a múIt század harmincas éveiben elhunyt Wenckheim Dénes gróf szarkofágja előtt is. A család tagjai és leszármazottjai időről időre felkeresik a kegyhelyet, amely egyúttal a község katolikus temploma is, ám a pap máshonnan jár ide misézni. Az épületek – amikre ráférne a felújítás – egyébként zárva vannak, az egyház és a család megbízásábóI egy Dobozon lakó hölgy látja el a gondnoki teendőket. Igény esetén a gyulai turizmus-iroda is vállalja csoportos látogatás megszervezését.

A szovjet emlékmű és a Wenckheim-épületegyüttes nem is esik messze egymástól. A köztük lévő mintegy százméteres távolságot ,,békévé oldja az emlékezés”.