Az újságíró archívumából – Senki sem láthatta előre a végét…

…annak ellenére, hogy mindjárt a lap második számában fölháborodást keltő címmel jelent meg a vezető híradás: „Sörösüveggel ütötték agyon a hivalkodó nyugatit” (Wessi, azaz nyugati és Ossi, tehát keleti ember néven illették a két ország polgárait, attól függően, hogy melyik országrész polgára volt.) A tudósítás eredeti címe: Angeber-Wessi mit Bierflasche erschlagen. Ennek így nem szabadott volna megjelennie, még egy bulvárlapban sem. És még akkor sem, ha azt a bizonyos Wessit egyáltalán nem kedvelte Bernau, mert szerencselovagként érkezett, nagyképűsködött, és mint utólag kiderült: hatalmas adósságokat csinált. Viszont ember volt, és még egy bulvárlap sem írhat olyasmit, hogy halálának örül a városka. De megtörtént, és aztán évtizedig téma is maradt.

Az eset pikantériája, hogy Sabine H., aki 1995-ben megvette azt a házat, amiben agyonütötték a „Wessi”-t, csak később tudta meg az előzményeket. A többi között azt, hogy az épület a keletnémet hírhedt állambiztonsági rendőrségének egyik „fedett” háza volt. Sabine férje – a ház fölújítása közben – egykoron elrejtett poloskákat, azaz mikrofonokat is talált. És bár az agyonütött Dieter B., „a Wessi” már rég a temetőben pihen, csak jönnek neki levelek szép számmal a hitelezőktől, cégektől, a nemzeti banktól, az adóhivataltól, hogy fizesse már meg a tartozásait…

A „Super!” alig másfél évvel élte túl a hírhedt címlapját: éppen húsz éve, 1992 júliusában megszűnt. A 400 000-es példányszámú lapot a patinás német kiadóvállalat, a Burda a keletnémetek számára alapította, tulajdonosa volt a londoni médiamágnás, Rupert Murdoch is. De ne szaladjunk ennyire előre az időben! Íme a beszélgetés

amit nem sokkal a Super! megjelenése után folytattam az új képes német napilap vezető szerkesztőjével. (Megjelent az itthoni napilappiac kiemelkedő sikerű sajtótermékében, a Mai Nap 1991. május 16-i számában.)

«Új színfolt jelent meg nemrégiben a németországi nyomtatott sajtó meglehetősen telített piacán, a Super! című színes, képes napilap. Ügyvezető főszerkesztője, Klaus Müller válaszolt munkatársunk kérdéseire:

– Milyen céllal alapították a Super!-t? Kikhez áll közel?

– A Super! független, liberális, képes, bulvár formátumú napilap, amely (egyelőre) a keleti tartományokban, tehát a volt NDK területén jelenik meg. Tulajdonosai fele-fele arányban dr. Hubert Burda és Rupert Murdoch. Legfőbb célunk, hogy az új tartományok legolvasottabb lapjává váljunk.

– Versenyképes marad-e a Super! a kíméletlen német médiapiacon? Kik a vetélytársaik?

– Újságunk alapításakor abból indultunk ki, hogy a keletnémet napilappiacon lényegében nincs vetélytársunk. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni az országnak ezen a részén is terjesztett, sok évtizedes múltra visszatekintő Bild című lapot. – Mennyire politikus a Super!?

– Liberális lap lévén nem vagyunk, nem lehetünk tekintettel a pártszínekre. Mi mindenekelőtt az új német tartományok lakosságának érdekeit kívánjuk képviselni.

– Honnan jöttek a laphoz az újságírók? Az egykori NDK sajtójából vagy Nyugatról? Vannak külföldi tudósítóik is?

– Szerkesztőink, kollégáink ötöde keleti, és számuk, arányuk még nőni fog, elvégre csupán néhány hete létezünk. Tudósítói helyeinket úgy szerveztük meg, hogy a világ minden forró pontjára jusson egy-egy riporterünk.

– Mekkora példányszámban jelenik meg a Super!, és vannak-e mellékletei?

– Jelenlegi, tehát kezdő példányszámunk kereken 400 ezer; mellékleteket egyelőre nem készítünk, ami persze nem jelenti azt, hogy nem foglalkozunk a gondolattal.

– Milyen terveik vannak a jövőre nézve? Meddig lesznek képesek a mostani, szerfölött olcsó áron, 30 pfennigért adni a lapot?

– Rövidesen növeljük az oldalszámunkat (most 16), ezáltal megnő a hirdetési felületünk is. A lap eladási árán viszont nem kívánunk változtatni.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)