Ma már, 58 esztendővel az alábbi interjú megjelenése után elárulhatom, hogy a benne szereplő Bálint Andrást régről jól ismertem, elvégre a Győrött nagy tiszteletnek örvendett Bálint Géza tanár úr/igazgató úr legidősebb fia volt. Bálint Gézát – bár nem voltam diákja – mégis tanáromnak tekintettem, mert a maga szelíd módján, igazi pedagógusként segített újságíróvá, lapszerkesztővé válnom. Hálás vagyok neki. András fia nagyon szép és érdekes hivatást választott, optikus lett, aki rendszeresen képezte, tovább képezte magát, miáltal az ország egyik kiemelkedően tehetséges szakembereként tartották számon. Vele készült az alábbi interjú, és jelent meg 1965. december 8-án a Kisalföld című napilapban.

– A jénai Carl Zeiss Nemzeti Vállalat vezetőinek meghívására tizenöt szakmabelivel együtt egy hetet töltöttem a nagy múltú gyárban — mondja Bálint András, az OFOTÉRT Vállalat győri 68-as boltjának vezetője.
Meghívólevelében ez állt: „A Carl Zeiss Művek tisztelettel meghívja Önt legújabb termékeinek bemutatójára, tudományos eredményeinek, a gyártmányok készítési módjainak megismertetése és javításuk elsajátítása céljából. Ellátásáról gondoskodunk”.
– A továbbképző tanfolyamnak is beillő tanulmányút programját igazi német pontossággal állították össze házigazdáink. Minden percünket hasznosan töltöttük el — beszéli Bálint András.
– Alighanem kevesen tudják – folytatja élményei sorolását –, hogy a jénai Zeiss-gyár termékfajtáinak csak csekély százalékáról tudunk. Sokan ismerik a „Zeiss-üveget”, a Werra fényképezőgépet, a távcsöveket, napszemüvegeket. Azt azonban már kevesen tudjak, hogy Zeissék kutatóinak, optikus szakembereinek mekkora részük van a szemészet, csillagászati és finommechanikai vívmányokban, eredményekben.
– A Werra-fényképezőgépeket említette. Lesz-e jövőre újabb típus ebből?
– Újdonság lesz, de más néven. A Werra-sorozatgyártást megszüntetik Jénában. Jövőre új elnevezéssel a mostaninál tökéletesebb, szebb kivitelű fényképezőgépet bocsátanak ki – de Drezdából.
– Ugyancsak december 31-én szűnik meg az egész világon ismert és keresett Zeiss uro-punktal szemüveglencsék előállítása is. A Zeiss Művek vezetői azonban megnyugtattak bennünket, hogy a legújabb tudományos kísérletek eredményeként az uro-punktálnál is jobb fénytani tulajdonságokkal rendelkező, ugyancsak enyhén színezett szemüveglencsét hoz forgalomba a gyár, Zeiss-Rose néven.
– Melyik volt az az újdonság, ami leginkább meglepte a magyar vendégeket?
– A Fernrohrbrille, azaz: szemüveg a vakok számára. Helyesebben a majdnem vakoknak, akiknek az agyi látásuk megvan ugyan, de szaruhártyájukon a fény nem képes áthatolni. A Fernrohrbrillét – magyarra távcső-szemüvegként fordítanám – sok tudományos kísérlet eredményeként, bámulatosan finom megmunkálással fejlesztették ki Zeissék. Lényegében egy igen nagy fényerejű kis látcső, amely a külső világ képét átvetíti az elhalt szaruhártyán az ideghártyára, a retinára. A német kollégák megtanítottak bennünket, miként kell ezt a szemüveget megrendelni, milyen méreteket kell a recepthez megadni. Januártól már bárki, aki rászorul, rendelhet ilyen szemüveget. Egy erősen csökkent látású kisfiú, akin kipróbálták előttünk a szemüveget, kitűnően olvasott és írt a segítségével, sőt még a mákszemet is felismerte…
– Gondolom, a szoros program ellenére jutott idő városnézésre, ismerkedésre is…
– Elég kevés, de azt igyekeztünk jól kihasználni. A múzeumok, műemlékek megtekintése mellett arra is futotta délutánjainkból, hogy ellátogassunk a jénai optikusokhoz, a refrakcionistákhoz.
– A refrakcionizmus gyakorlatának és elméletének kidolgozója Hermann Pistor, a múlt század második felében élt német optikus volt.

(Kedves Olvasó, az 1965. december 9-i interjú ezen a ponton kiegészítésre és részben korrigálásra szorul, tekintettel arra, hogy a jeles német tudós, Hermann Pistor (a jobb oldali képen) valóban élt már a 19. század utolsó negyedében (*1875. szeptember 6., Sonneberg; †1951. október 2., Jena), ám a 20. század első felében vált azzá, amiért milliók tisztelik. A német matematikust, fizikust és pedagógust az optometria oktatásában szerzett érdemei miatt a modern szemészeti optika megalapítójának tartják. Kiemelkedő pedagógiai képességei és tudományos ismeretei miatt 1918-ban a jénai „Fachschule für Augenoptik” tanárává nevezték ki. 1919-ben az újonnan megnyitott iskola igazgatója lett, és még ugyanabban az évben kinevezték professzornak. Hermann Pistor vezetői tevékenysége mellett Jénában az optometriára, a hibás látás korrekciójának tudományára is szakosodott. Ez magában foglalja mind a biológiai, mind a fizikai optikát. A németországi optometria egyetemi szintű oktatásának alapjait Hermann Pistor dolgozta ki. Ma is működik a jénai „Fachschule für Augenoptik Hermann Pistor”, aminek 1951-ben bekövetkezett haláláig volt az igazgatója – a szerző, akinek a cikk megírásakor nem állt rendelkezésére hiteles, lexikális háttér.)
– A refrakcionista nemcsak látszerész, optikus, hanem félig-meddig szemész. Ha a Német Demokratikus Köztársaságban valakinek szemüvegre van szüksége, a szemészhez megy, aki különféle vizsgálatok (látástáblázat, szemtükrözés stb.) után felírja a szemüveget, elkészíti, keretbe foglalja, és a rosszul látó arcához igazítja a keretet. Ezzel a szemorvosokat tehermentesítették úgy, hogy több idejük jut a szembetegségek gyógyítására.
– Milyen tanulmányokat végez a refrakcionista szemész?
– Érettségi után két évig gyakorolja az optikusmesterséget, majd segéd lesz. Ötévi gyakorlat után jelentkezhet a refrakcionista szakiskolába, ahol elsajátítja a szubjektív szemvizsgálatot, a szemüvegrendelés módszerét.