Idestova harminc évvel ezelőtt jelent meg ez az írás a hazánkban akkor még újdonságnak és érdekességnek számító svéd IKEA-cég alapító tulajdonosáról, az összeszerelhető bútorairól legalább annyira, mint példás takarékosságáról ismert Ingvar Kampradról (Pjätteryd, *1926. március 30. – Liatorp, †2018. január 27.; 1976–2014 között Svájcban élt). A multimilliárdos svéd vállalkozó – vagyonát a halála előtt egy évvel 362 milliárd svéd koronára (akkor 11 084 000 millió forintot ért) becsülték – nem csupán a nálunk az 1990-es évek elején megtelepedett és igen rövid idő alatt megkedvelt IKEA cégbirodalom alapítója és tulajdonosa. Életműve ennek ellenére az IKEA maradt; a betűszó megfejtése: saját neve, továbbá a családi farm – Elmtaryd, és a hozzá közeli Agunnaryd kezdőbetűi. Halálakor XVI. Károly Gusztáv svéd király ekként méltatta Kampradot: „Segített megismertetni Svédországot a világgal”… Amikor az alábbi cikk íródott (megjelent a Reform című heti képes hírmagazin 1996. április 9-i számában), Kamprad még élt, javában dolgozott, elvégre még „csak” 70 esztendős volt…Ma viszont az írhatjuk, hogy már öt éve valahonnan a felhők közül igazgatja élete nagy művét. (A nyitó képen: IKEA-álom a bécsi Westbahnhofnál, a Mariahilferstrasse sarkán…)
«Ha egy cégvezető egész életében keményen fogja a pénzt, vállalkozásának sikere nagyjából megjósolható.
Szerzetesi szegénységben él a hetedik évtizedét taposó sokszoros milliárdos, Ingvar Kamprad, holott bizonnyal senki meg nem szólná, ha időnként a Bahamákra repülne egy kis kikapcsolódásra vagy Kenyában vadászgatna. És ahelyett, hogy csontokat hasogató késő őszi esőben a buszmegállóban várakozna, legalább taxit hívatna, ha már személyi sofőrt nem tart.
Az átszámítva 1100 milliárd forintra becsült (halálakor: 11 084 000 millió forint) IKEA-birodalom (a bútor- és lakberendezési áruházláncon kívül biztosítással, bank- és ingatlanügyletekkel is foglalkozik) alapító vezérének esze ágában sincs holmi hívságokra pazarolni a pénzt. Betegesen irtózik mindennemű luxustól. Nem röstelli bevallani: nem szokott reggelizni. De ha a sors úgy hozza, hogy hotelban kell éjszakáznia, és a szállás árában a svédasztalos reggeli is benn foglaltatik, bizony degeszre eszi magát, megtakarítván az ebéd árát.
Sem ő, sem igazgatótársai nem utazhatnak első osztályon, és a titkárnőkön is megosztoznak, nehogy egy percig is unatkozzanak a hölgyek. Amikor legutóbb a svájci IKEA-igazgatóság már elhasználtnak ítélte a szolgálati Volvót, Kamprad elnök úr nem engedte elkótyavetyélni, mondván: neki még jó lesz egy darabig.
Beszélik, hogy a dél-svédországi Småland vidékére valók takarékosabbak a skótoknál és szorgalmasabbak a sváboknál. Ingvar Kamprad a Småland fia. Amire jutott, azt saját akaratának, iparkodásának, szívósságának köszönheti. Irtózik az adósságtól is, attól, hogy bármelyik banktól függjön. Tizenhat éves kora óta dolgozik, eleve kereskedőként kezdte. De már akkor megfogalmazta mai sikereinek a receptjét: jót és olcsón adni. Otthon, kevés szerszámmal, mindennemű szakértelem nélkül könnyen összeszerelhető, egyszerű, mégis tetszetős bútorokkal ellátni a társadalomnak azt a rétegét is, amelynek esetleg nem telik többre. Az IKEA ma is olcsóbban kínálja bútorait, lakberendezési tárgyait nagy vetélytársainál.
Korábban azon igyekezett, hogy a vagyon és a vezetés a családon belül maradjon. Kamprad úrnak van ugyan három fia, a cég gyakorlati vezetését éppen tíz évvel ezelőtt mégis kívülállóra, Anders Mobergre bízta. Az alapító persze továbbra is rövidre fogja a gyeplőt. Takarékossági megszállottsága vitte rá, hogy élete alkonyán cégének egy részét áttelepítse Svájcba; Svédországban ugyan is túl magasak az adók.
Alig tucatnyi emberrel kezdte, ma szerte a világban 25 ezer munkatársa van az IKEA-nak. A hatvanas években féltucat, napjainkban mintegy 130 bútoráruházának ormán lobog a kék-sárga zászló Európában, Észak-Amerikában, a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában.
Kamprad és munkatársai nagy álma a bejutás a kínai piacra. Szokták mondogatni: ha csak egy széket, asztalt vagy könyvespolcot vesz is minden kínai család, akkor is leg alább 200 millió darabról van szó!
Az IKEA-vezér egyébként szentül hiszi, hogy még ebben az évezredben tucatnyi áruházat nyit Kínában. Az IKEA-konszern világ szerte 2300 beszállítóval működik együtt; védjegynek számító neve alatt 12 ezerféle terméket kínálnak üzleteiben. A konszern éves áruforgalma 850 milliárd, nyeresége legalább 60 milliárd forintnak felel meg.
Magyar székláb svédül Hazánkban egyelőre csak Budapesten – 1990 óta – látható az IKEA-birodalom egy darabkája. Az itteni vállalkozás vezetője, Reiter László szerint két év múlva lesz újabb áruházuk Magyarországon. A birodalomhoz ugyanakkor már egy vidéki egység is tartozik, az IKEA tulajdonában van ugyanis a Soproni Bútorgyár. Ma a budapesti áruházban forgalmazott magyar áru részaránya épp csak eléri a 20 százalékot, de ezt még növelni szeretnék. A vállalat hazai forgalma forintban tavaly az 1994. évi 4,1 milliárdról 4,75 milliárd forintra nőtt. A budapesti áruház az idén áprilisra lett csak olyan, mint a legtöbb IKEA-áruház a világon. Megnyitották benne a svéd shopot, amely a bútoros vállalkozás alapítóinak szándékát hivatott támogatni, nevezetesen, hogy az IKEA házai töltsenek be afféle kulturális missziót is, népszerűsítsék a svédséget. Ha ez sikerül, könnyebben bejöhet az idei magyarországi forgalmi cél, az 5,2 milliárd forint is.
Kamprad cégének sajátossága, hogy igyekszik mindenütt ugyanazt a jellegzetes, puritán IKEA-választékot kínálni. Európában be is vált ez az üzleti filozófia. A tengerentúlon viszont már nem. Az amerikaiak ragaszkodnak hagyományaikhoz, megszokott kényelmükhöz, és mivel a vásárló akarata szent, Kampradék kénytelenek voltak beadni a derekukat. Beszélik, kezdetben az IKEA-boltokba betérő amerikai vásárlók sok virágvázát vettek, mert túl kicsinek találták az eleinte ott kínált poharakat.
Egyébként ugyanők voltak, akik másfél évvel ezelőtt borsot is törtek Kamprad orra alá. Megszellőztették, hogy az IKEA-vezér nem csupán erkölcsi támogatásban részesítette a svéd nemzetiszocialistákat. Már-már a bojkott veszélye fenyegette az amerikai IKEA-áruházakat, mire a cég alapító a nyilvánosság előtt önkritikát gyakorolt élete legnagyobb ostobasága miatt.»