Az NDK-ban – ahonnan a nyolcvanas években a Népszabadság tudósítójaként igyekeztem lapom és más orgánumok (esetünkben a Világ ifjúsága) olvasóit tájékoztatni a szocialista jövendő keletnémet megvalósítási folyamatáról – nem kerülhették el figyelmemet az intimebb témák sem.
Idehaza már régen híre ment, hogy arrafelé a vízpartokon nem ritka a meztelenül fürdőzők látványa (felénk Délegyháza még csak bontogatta szirmait), de hogy a vizuális élmény miképpen folytatódik, arról viszonylag kevés ismerettel rendelkezett a hazai olvasóközönség. (Az NDK-ban a kétoldalú munkaerő-egyezmény értelmében tevékenykedő magyar vendégmunkások jótékonyan javították ezt a statisztikát.) A honi tájékoztatás bővítéséhez igyekezett a Világ Ifjúsága 1989/1. számában megjelent cikk is hozzájárulni:
NDK: Az FKK-tól a tankönyvig
A téma áttekintése előtt elmondhatjuk, hogy itt koránt sincs akkora titoktartás vagy köntörfalazás a nemiség különböző részkérdései körül, mint nálunk, vagy más, délibb fekvésű európai országokban. Elegendő utalni arra: általánosan elterjedt a „szabad test kultúrája” (az FKK), ismertebb nevén a nudizmus vagy naturizmus. Olyannyira, hogy lassacskán már a fürdőruhába bújt konzervatívoknak okoz gondot: hol találjanak „textiles” strandot. A tenger- és tópartokon azután ott örül a barnító napnak (ha éppen süt) kicsi és nagy, így már a cseperedő gyermekek is észreveszik apu és anyu, a nénik és bácsik, no meg a hasonló korúak közötti kisebb-nagyobb differenciát. S ha csöppnyi ésszel áldotta meg őket a teremtő, el is gondolkodnak azon, hogy mely emberi „szerkezeti egység” mi célt szolgálhat.
Sok családban szokás, hogy otthon is meztelenül szaladgálnak reggelenként, mielőtt munkába, illetve iskolába indulnak, így a szülőket nem érheti váratlanul, ha gyermekeik kíváncsisága az intimebb szférákra is eléggé hamar kiterjed. A prűdebb és gátlásosabb szülők dolgát számtalan szakkiadvány igyekszik manapság is megkönnyíteni, emellett az iskolában is folyamatosan figyelemmel kísérik és a gyerekek fejlődési fokának megfelelően megmagyarázzák a kérdéseket.
A biológiai vonatkozásokról a nyolcadik osztályban kapnak a kamaszodó fiúk és lányok eléggé alapos tájékoztatót. Az embertan keretében itt tekintik át a humán szexualitás, a szexuálhigiéne és a szaporodás témáját. A tankönyv tizenkét oldalon, sok színes illusztrációval ad felvilágosítást a férfi és a női nemi szervek összetevőiről, a megtermékenyítésről, az embrionális fejlődésről és a születésről.
Emellett hasznos ismeretekkel szolgál a tisztasági követelményeket, valamint a nemi betegségeket és a rákot illetően, beleértve az utóbbiak elleni küzdelmet, a megelőzést is. A jelenleg érvényes – 1982-ben kiadott – tankönyv még nem foglalkozik az AIDS-szel, a szaktanár feladata, hogy az órán szóbeli vagy írásos információt adjon erről a veszélyről. Az NDK-ban a szexuális nevelést az életre való általános felkészítés fontos részének tekintik (mint ahogyan az is). S miután az ifjúság számára a szocialista életforma a követendő példa, így érthető, hogy a társadalomtudományi tantárgyakhoz bőséggel áll rendelkezésre olyan anyag, amely hozzásegíti az ifjú embereket, hogy megfeleljenek „a nemi együttélés szocialista normáinak”.