Újfajta lakhatási formát kínál a Bécsi Caritas az időseknek, hogy ezzel is megelőzze az elmagányosodásukat. A WG Melange lakóközöség, társbérlet, ahová 55 évesnél idősebbek költözhetnek be, a közös helyiségek mellett pedig mindenkinek van egy saját kis garzonja is. (A Bécsi Caritas idősek számára hozott létre társbérletet © Caritas Wien / Johannes Hloch)
Bécs új városrészében, Aspern Seestadtban hozta létre időseknek szánt első társbérletét, a WG Melange-ot a Bécsi Caritas. Az újfajta lakhatási formával az időskori elmagányosodást szeretnék megelőzni. Éppen emiatt választotta lakhelyéül a Melange-ot Doris is, aki másfél hónapja él itt. „Tisztában vagyok vele, hogy a városokban az emberek könnyen elmagányosodnak, ha egyedül élnek. Azzal is tisztában vagyok, hogy idősebb nőként az ember már nem talál olyan könnyen kapcsolódási pontokat másokhoz”.
A WG Melange egy első emeleti, 455 négyzetméteres lakás, ahol nyolc ember számára van hely. A közös helyiségek mellett – lakókonyha erkéllyel, mosókonyha és tároló – mindenkinek van egy fürdőszobával és kicsi konyhával felszerelt saját garzonja is, ahova visszavonulhat, ha egyedül szeretne lenni. Ha azonban valaki társaságra vágyik, csak kimegy a közös konyhába és máris kezdődhet a közös főzés, kávézás és a beszélgetés.
A garzonlakások különböző méretűek, a legkisebb 30 négyzetméteres és 560 euróba kerül havonta (kivéve energiaköltségek), a legnagyobbak 46 négyzetméteresek és havi 760 euróba kerülnek. A beköltözés feltétele, hogy a lakó – beköltözésekor – ne szoruljon gondozásra, ápolásra, mivel ez nem támogatott lakhatási forma. Ettől függetlenül a segélyszervezet munkatársai folyamatosan figyelemmel kísérik az egyelőre kísérletet, rendszeresen találkozókat szerveznek az itt élők és a leendő lakók között, hogy jobban megismerhessék egymást.
„A pandémia megmutatta, hogy az emberek igénylik a társasági közelséget – mondja Anna Winklehner projektvezető. – Biztonságérzetet ad és végső soron hozzájárul a pszichoszociális és fizikai egészséghez is. Ez tulajdonképpen előgondoskodás a Caritas részéről, hiszen az itt élő embereknek még sokáig nem lesz szükségük mobil ápolásra, gondozásra, ugyanakkor segíteni tudnak egymásnak a hétköznapok során, az apróságokban.”