Európa-szerte olyanok ellen kezdődtek eljárások és olyanok váltak zaklatások áldozataivá, akik nem tettek mást, csak emberségesek és szolidárisak voltak a menekültekkel, menedékkérőkkel és migránsokkal. Például meleg ruhát adtak nekik vagy kimentették őket a tengerből – áll az Amnesty International ma közzé tett jelentésében. (A nyitó képen a 73 esztendős Martine Landry asszony, akinek az a „bűne”, hogy két guineai gyermeket átsegített az olasz–francia határon; a bírósági eljárás évek óta folyik ellene. Kép: Laurent Carré.)
Az Amnesty legújabb jelentése részletezi, hogyan vették célba a rendőrök és az ügyészek azokat, akik menekülteknek, menedékkérőknek és migránsoknak segítettek, mindehhez felhasználva az embercsempészésre és terrorizmus elleni küzdelemre szolgáló törvényeket.
„A nagy igyekezetben, hogy korlátozzák és elijesszék a menekülteket és migránsokat Európától, minden olyan cselekedet, amely arra irányul, hogy a menekülők biztonságban érezzék magukat, fenyegetésnek számít” – mondta Elisa De Pieri, az Amnesty International európai kutatója.
„Mivel az európai országok nem képesek vagy nem hajlandóak a menekültek és migránsok legalapvetőbb szükségleteit sem kielégíteni, így gyakran hétköznapi emberekre hárul ez a feladat. Azzal, hogy ezeket az embereket büntetik, az európai kormányok a menekülő embereket is még nagyobb veszélybe sodorják.”
A jelentés 2017–19 közötti kezdeményezett abszurd vádakon alapuló eljárásokról szól, amelyek Horvát-, Francia-, Görög-, Olasz-, Spanyolországban, Máltán,
Svájcban és az Egyesült Királyságban indultak. A dokumentum bemutatja, hogy az eredetileg az embercsempész-hálózatok elleni küzdelemre szánt időt, erőforrásokat és törvényeket hogyan használták fel olyanok ellen, akik menekülteknek, menedékkérőknek és migránsoknak segítettek.
A francia Loan Torondel a calais-i menekültek segítésében működött közre. © Benjamin Girette
A képen látható fiatalember a Youtube-on is elmondta véleményét: a migránsok megsegítéséről, az állampolgárok mozgósításáról. Arról, hogy vannak megoldások a jelenlegi helyzet megváltoztatására.
A jelentésben szereplő számos ügy alapja „az irreguláris belépés elősegítése” vád, amelyet gyakran használtak olyan magánszemélyek és civil szervezetek ellen, amelyek humanitárius segítséget nyújtottak vagy más módon szolidárisak voltak a menekülőkkel.
A francia hegyi vezető, Pierre Mumber ellen például azért indult eljárás, mert „segítette mások szabálytalan belépését” Franciaország területére azzal, hogy meleg teát és ruhát adott négy nyugat-afrikai menedékkérőnek. A férfit végül a másodfokú eljárásban felmentették a vád alól.
Az Alpok francia oldalán érvényben lévő szigorú szabályok alapján azok a menekültek és migránsok, akiket az olasz határ 20 km-es közelében kapnak el „szabálytalan határátlépőknek” minősülnek, és bárki, aki segít nekik, a börtönt kockáztatja. Szinte senki, akit ezen a területen kapnak el, nem tud menedéket kérni, gyakran egyszerűen csak illegálisan visszaküldik Olaszországba az embereket.
Svájcban többek, köztük egy lelkész ellen indult eljárás illetve ítéltek el, mert menedéket vagy segítséget nyújtottak külföldieknek.
A svájci törvényhozás a következő napokban parlamenti vitát tart, amely magával hozhatja az irreguláris belépés segítésére vonatkozó szabályok megváltozását. Az Amnesty felszólítja a képviselőket, hogy szavatolják: a humanitárius segítség kivételt képez, és a szolidaritás nem von maga után majd eljárást és büntetést.
A büntetőeljárások és lejárató kampányok célkeresztjébe állnak a civil szervezetek is. A horvát Are You Syrious és a Centre for Peace Studies nevű civil szervezeteket zaklatták, megfélemlítették és „irreguláris bevándorlás elősegítése” miatt vádat emeltek ellenük, amiért feltárták, ahogy a horvát hatóságok erőszakot alkalmazva, jogellenesen küldenek vissza embereket Bosznia-Hercegovina és Szerbia területére.
Olaszországban azok a szervezetek találták magukat szembe lejárató kampányokkal, büntető eljárásokkal, a mentést és a kikötést hátráltató szabályokkal, akik azoknak az életét mentették meg, akik egyébként nagy valószínűséggel a vízbe fulladtak volna.
Az olasz hatóságok 2017 augusztusától kezdve több esetben lefoglalták civilek hajóit, miáltal csökkentették a mentőhajók számát; az eredmény: 2018-ban és 2019-ben is nőtt a tengeri halálos áldozatok száma.
A spanyol hatóságok a jogszabályokkal visszaélve akadályozták a mentéseket, egészen 901 000 euróig terjedő bírságokkal fenyegetve a mentőhajókat üzemeltető szervezeteket.
A mentésre kiképzett két aktivát, Sarah Mardinit és Seán Bindert hónapig tartották a görög hatóságok előzetes letartóztatásban, amiért segítettek a menekülteknek biztonságban partot érni Leszbosz szigetén. A vád ellenük irreguláris belépés segítése és kémkedés, jelenleg a bírósági tárgyalásukra várnak.
„Arra vállalkoztunk önként, hogy a bajba jutottaknak segítünk” – mondta Sarah Mardini. „Akár 25 évre is börtönbe zárhatnak minket, mert másoknak segítettünk. De ha azt kérdezed, tudva, hogy az egész életem fenekestül felfordul, másként csinálnám, a válaszom: határozott nem.”
A pénzbüntetések és eljárási költségek árnyékában a jogvédők és civil szervezetek kevesebb időt és erőforrást tudnak áldozni a humanitárius munkájukra, mert a minden alapot nélkülöző vádak ellen is meg kell magukat védeniük, illetve a mentőhajót üzemeltető szervezeteknek a lefoglalt hajóikat is vissza kell szerezniük.
2019 márciusában menekültek és migránsok egy csoportja szembeszállt az El Hiblu nevű hajó kapitányával, aki miután kimentette, vissza akarta őket vinni Líbiába, annak ellenére, hogy ott kínzásnak és más jogsértésnek lettek volna kitéve. Amikor a hajó végül kiköltött Máltán, három fiatalt a csoportból őrizetbe vettek, amiért eltérítették a hajót. Akár életfogytiglani börtönbüntetést is kaphatnak a terrorizmus elleni törvények alapján. Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy erőszakot alkalmaztak vagy bárkit veszélybe sodortak volna.
Az Amnesty felszólítja az Európai Uniót és a tagországokat, hogy módosítsanak az irreguláris belépésre, átutazásra és tartózkodásra vonatkozó nemzeti és uniós szabályaikon úgy, hogy a meghatározás tartalmazza vagyoni előnyszerzést mint tényállási elemet. Ezzel megakadályozható lenne, hogy ezeket a szabályokat a humanitárius segítséget nyújtók ellen használják.
Azok, akik másoknak segítenek és védelmezik az emberi jogokat, az ENSZ jogvédőkre vonatkozó egyezménye szerint jogvédők. Az egyezmény értelmében az országoknak kötelessége garantálni számukra, hogy biztonságos és a munkájukat segítő környezetben dolgozhassanak anélkül, hogy megtorlástól kelljen tartaniuk.
Európa vezetőinek lépéseket kell tenniük, hogy az egyezmény előírásainak érvényt szerezzenek, és senki ellen se induljon eljárás pusztán az emberi jogi tevékenysége miatt.
„A hatóságoknak véget kell vetniük a jogvédők üldözésének. A történelem rossz oldalára sodródnak azok a kormányok, amelyek az életmentést bűncselekményként kezelik – jelentette ki Elisa De Pieri, az Amnesty International dél-európai ügyeket vizsgáló munkatársnője. – Sokkal több hétköznapi európai polgár mutatott emberséget, mint ahány európai kormányról ez elmondható. Felháborító, hogy a jogvédők ellen abszurd vádak alapján azok indítanak eljárásokat, akik a határaikat lezárva, emberi életeket sodornak veszélybe.”