Budapest kiűzi az Amnestyt?

Magyarország továbbra is módszeresen megsérti a menekültek és menedékkérők jogait – ismerteti a tekintélyes, konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung az Amnesty International nemzetközi emberi jogvédő szervezet tegnapi jelentését arról, hogy a szerb határ mentén működő két, magyarországi táborban mintegy ötszáz menedékkérőt őriznek jogsértő módon, siralmasan lealacsonyító körülmények között. Nem megfelelő az elhelyezés, nem áll rendelkezésre orvosi ellátás.

Az Amnesty szóvá teszi azt is, hogy terrorcselekmény címén hét évre ítéltek egy szír férfit, aki egy határ menti összetűzés közben, a határ megnyitását követelve, tárgyakat dobált a rendőrök felé. Szintén bírálja a nemzetközi jogvédő szervezet azt, hogy a magyar parlament előtt fekvő törvénytervezet értelmében látványosan korlátoznák a menekülteket támogató nem kormányzati szervezetek tevékenységét. A törvény révén arra kényszeríthetnék az Amnestyt és a hozzá hasonló szervezeteket, hogy szüntessék be magyarországi tevékenységüket.

Ez példa nélkül álló lenne az Európai Unióban, ahol a dinamikus civil társadalom mindenütt fontos szolgálatot tesz a polgári és emberi szabadságjogok védelme ügyének – hangsúlyozza a nemzetközi szervezet, amelynek a jelentését a majna-frankfurti lap ismerteti.

A cikk kitér arra, hogy április nyolcadikán Magyarországon parlamenti választást tartanak, és hogy a közvélemény-kutatási adatok szerint Orbán Viktor pártja a legjobb úton halad az újabb kormányzati ciklus elnyerése felé – bár egy februári időközi választáson elszenvedett meglepetésszerű vereség arra utalhat, hogy Orbán győzelme szorosabb lehet, mint azt eddig gondolták. A miniszterelnök népszerűsége a Frankfurter Allgemeine szerint részben az ország megjavult gazdasági helyzetén alapul – amellett, hogy hívei Magyarország védelmezőjének tekintik őt az EU-val szemben. Bírálói viszont szemére hányják a demokratikus intézmények aláásását, és a nacionalista hangvételű idegenellenességet – vázolja az alapvető magyarországi nézetütközéseket a rangos német lap.

A The New York Times a Reuters hírügynökség beszámolója alapján ismerteti Szijjártó Péter tegnapi genfi beszédét, amelyet a külügyi tárca vezetője az ENSZ Polgári és Politikai Jogi Bizottságának ülésén mondott el, védelmezve kormánya bevándorlás-ellenes álláspontját.

„Mi, magyarok az elmúlt ezer év során keresztény társadalomban éltünk, egy integrált, homogén társadalomban, amit felbecsülhetetlen értéknek tekintünk, és továbbra is ragaszkodunk hozzá” – idézi a cikk Szijjártót. A The New York Times és a The Washington Post egyaránt átvette az AP hírügynökség elemzését arról, hogy mi várható az újraválasztott Vlagyimir Putyin orosz elnöktől. A terjedelmes írás – a hidegháborús veszélyek mérlegelése, a tartósnak ígérkező szíriai orosz jelenlét elemzése és a putyini politika több más aspektusának boncolgatása mellett – Oroszország szomszédságpolitikájáról szólva megállapítja: Moszkva ukrajnai akciói arra figyelmeztetik az Oroszországot körülvevő többi országot, hogy a Nyugat felé törekvés veszélyeket hordoz magában. „A volt szovjet blokk EU-n belüli államai pedig növekvő mértékben sodródnak vissza Moszkva felé, Magyarországtól Lengyelországon át a Cseh Köztársaságig és Szlovákiáig” – írja az AP.

Nem tudom megállni, hogy itt ezen a ponton ne jegyezzem meg, az amerikai hírügynökség szemmel láthatóan teljes mértékben figyelmen kívül hagyta azt, hogy a lengyel politikában – eltérően a visegrádi csoport többi államától – nyoma sincs semmilyen oroszbarát irányváltásnak. A kitétel mégis fontos, mert azt jelzi, hogy Nyugaton egyre közhelyszerűbben mindennapos az az egyszerűsítő megállapítás, amely szerint a visegrádiak az oroszok felé húznak.

Szintén Oroszország kapcsán foglalkozik Európával – de sokkal árnyaltabb módon – a bécsi Der Standardban (bal oldalt) Paul Lendvai, Az europutyinizmus győzelme című kommentárjában. Lendvai az europutyinizmus szót Bert Stephenstől, a New York Times szerzőjétől kölcsönzi, és a Putyin-barátnak tartott európai pártok sikerszériáját érti alatta, Olaszországtól és Ausztriától Németországig és Franciaországig, valamint az olyan, Putyin-pártinak tekintett kormányfőket, mint amilyen a magyar és a görög, kiegészítve a brit ellenzék NATO-ellenes vezérével, Jeremy Corbynnal. Putyin valódi modellje – idézi Lendvai Garri Kaszparovot – az ideológiamentes kleptokrácia. Lendvai meglátása szerint egyes antiliberális vezetők – Török-, Magyarországon, Itáliában, sőt, még az Egyesült Államokban is – világméretű harcot vívnak a liberális demokrácia ellen.