Orbánnak el kell fogadnia ugyan a jogállami normákat a megállapodás szerint, azonban egyrészt elérte, hogy a vizsgálódás módját és formáját ellenőrizzék, illetve időt nyert a követelmények teljesítésére. A magyar miniszterelnök az interjúban úgy fogalmazott, hogy a jogállami elvárásoknak összhangban kell lenniük az uniós alapokmánnyal, objektív kritériumok alapján kell meghatározni a jogállam definícióját – s ebből a szempontból hirdette ő ki, hogy „tulajdonképpen csatát nyert”. Továbbá nevetségesnek nevezte Orbán Viktor, hogy az Európai Néppárt a sajtószabadság és a jogállam megsértésére hivatkozva függesztette fel a Fidesz tagságát. (Az üggyel lapunk itt is foglalkozott.)

Ahogy terjed a vírus, úgy gyengül Orbán pozíciója, amihez a botrányok is hozzájárulnak – vonja le a következtetést a BloombergQuint külön kiadványában – méghozzá három közvélemény-kutatás eredményére történő hivatkozással. Orbán megingathatatlan hite legyőzhetetlenségét és 5. terminusának megkezdését illetően most megkérdőjeleződött, miután az egységes ellenzék lekörözte a Fideszt a legfrissebb felmérések szerint.

A hétvégén továbbra is a legtöbb cikk annak kapcsán jelent meg, hogy a Fidesz képes volt alkotmányt módosítani azért, hogy a melegek hazánkban jogfosztottaknak érezzék magukat és persze Novák Katalin női modellje is számos médiumban nyomott hagyott. Azonban hasonló súllyal került be a fősodornak számító médiába a magyar kormány migrációs politikája, illetve annak kézzel fogható gyakorlata is.

Az EUObserver is hosszasan elemzi, miért sért uniós jogot Magyarország azzal, ahogy a menekültekkel bánik a tranzitzónában, illetve amiért visszaküldi az illegális bevándorlókat Szerbiába. Mindez egyszerűen azt jelenti, hogy gyakorlatilag képtelenség menedékkérelmet benyújtani Magyarországon, megfosztja a menekülteket attól, hogy nemzetközi védelemben részesüljenek. Még a 2015-i válság sem elegendő indok ahhoz, hogy Magyarország megszegje az uniós jogszabályokat, ezért a kötelezettségszegési eljárás végére ezzel pontot is tett az európai bíróság. Az Európai Bizottság pedig levelet küld a kormánynak a határozat kötelező megtartásának figyelmeztetéssel – mondta el az EUObservernek Adalbert Jahnz bizottsági szóvivő.

Erre a verdiktre reagálva írta a Salzburger Nachrichten, hogy hazánk kötélen táncol, amikor kétségbe vonja e jogszabályoknak a törvényességét. Előre tudni lehetett, hogy az a döntés születik meg, amikor már májusban véleményét megelőlegezte a bíróság, jelezve, hogy törvénytelen az, amit és ahogy a magyar kormány tesz a tranzitzónában, és aminek működése jogszabályba ütközik.

A brit The Conversation lap a magyar és lengyel populista politika önkényuralmi jegyeit elemzi, beágyazva abba a felmérésbe, amely szerint 2001–18 között Európa-szerte csaknem a duplájára, durván 12-ről 22%-ra nőtt a populista politikusokra szavazók aránya. Azonban hozzáteszi azt is, hogy a populizmus nem mindenhol fordult át törvényszerűen autokráciába. Sem a Syriza Görögországban, sem a Podemos Spanyolországban, sem az Öt Csillag Mozgalom Olaszországban nem játszott arra, hogy lebontsa hatalma érvényesítésére a demokráciát. A déli államokkal szemben az egyik magyarázat erre például az, hogy nálunk még mindig nagyon alacsonyak a bérek, és a létbizonytalanság miatt képesek hinni a populista szólamoknak a megtévesztettek.

Semjén Zsolt is beírta magát a nemzetközi hírekbe, amikor elsőként bírálta a luxembourgi Emberi Jogok Európai Bíróságát a legutóbbi döntéséért, mert továbbra sem adott engedélyt Belgiumban a kóser mészárszékek működéséhez – számol be erről az izraeli Haaretz. Méltatlan döntésnek nevezte Semjén, amely sérti az európai zsidó közösségek vallásszabadságát, ami újabb jele az európai hagyományos zsidó–keresztény értékek mellőzésének. A döntés egyébként úgy szól – és amely ellen a zsidó és muzulmán közösségek egyaránt tiltakoznak –, hogy nem sértették meg az uniós állampolgári jogokat a kormányok azzal, hogy 2019-ben megtiltották azon állatok húsának feldolgozását, amelyeket leölésük előtt nem kábították el a mészárszéken. Az Európai Zsidó Szövetség brüsszeli vezetője köszönetet mondott Semjénnek a kiállásért. A zsidóközösségekben ugyanis emiatt hiány lett a kóser húsból.

A cikkben megszólal Köves Slomó is, aki elmondta, az EMIH–féle vágóhídról vittek húst Belgiumba, hogy kisegítsék az ottani zsidó közösségeket.

A Fokozatosan gyengül Orbán pozíciója bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Jobb országokban az ilyen piaci mozgást vizsgálja – és leállítja – a médiatanács, valamint a gazdasági versenyhivatal. Még ennél is jobb országokban a kormány nem is kísérletezik ilyen aljas trükkökkel, mert tudja, hogy tisztességtelen és törvénytelen, ebből kifolyólag esély sincs arra, hogy az erre hivatott szervek szűrőjén átmenjen. Ám nálunk minderre nincs szükség, mert a hivatalos indoklás szerint mindez közérdek, vagyis, a nemzet stratégiájának a része.

Orbán Viktor, mert hát nélküle nem történhetett volna meg mindez, semmilyen kockázatot nem vállalt. A médiatanácstól ugyan nem kellett tartania, ők bármire rábólintanak, amire megkérik őket, skrupulusaik nincsenek, elveik még annyira sem – ha csak a Fidesz iránti feltétlen lojalitást nem lehet elvnek nevezni.

A másik versenyző, a gazdasági versenyhivatal is a Fidesz és Orbán tenyeréből eszik, ám náluk nem ennyire egyértelmű a helyzet. Ott még szakemberek is dolgoznak, akik tudják, hogy nem adhatják a nevüket bármihez. Gondolniuk kell a jövőjükre is – arra, hogy egyszer, de legkésőbb valamikor, véget ér a Fidesz uralma, nem tehetik meg, hogy teljesen elvágják magukat a szakmában.

Mostantól tehát a nemzet stratégiájának a része, hogy a sok milliárd forintért vásárolt, vagy fondorlatos módon, netán erőszakkal megszerzett újságok, tévék, egyetlen baráti holdingban terjesszék az igét. Hogy Magyarországon minden jó, Keletről jön a fény, a Nyugat haldoklik, Brüsszel gyarmatosító, Soros pedig migránsokkal telepítené be Európát.

Ez a Fidesz világképe, ezt tudja nyújtani a huszonegyedik században a magyar embereknek. Akik erre – nézzünk csak a tabellára – vevőnek látszanak. Beletörődtek, hogy ez most már mindig így lesz, talán nem is bánják, hogy így alakult, majd keresik megint a kiskapukat, volt már ilyen, negyven évig tartott, kibírtuk azt is.

Mostantól tehát nemzetstratégiai jelentőségűvé léptették elő a hazugságot, a félretájékoztatást, a kirekesztést, a mások iránti gyűlöletkeltést. Vizsgálni nem lehet, mert a hivatalos indoklás szerint ez közérdek, ami magyarul azt jelenti: közöd?

Nincs közünk hozzá, hogy az urak levadásszák a politikai ellenfeleket, leharcolják az országot, megmásítják a múltat, elhazudják a jelent és ellopják a jövőt. Ez ma Magyarország nemzetstratégiája, amihez tisztességes ember semmilyen szinten nem asszisztál. Nem működik együtt ezzel a kormánnyal, mert ez a kormány nem a nemzet, hanem a stratégia kormánya, itt már nincs közünk ahhoz, ami velünk történik.

Az, hogy a gigantikus médiaholdingot nemzetstratégiai jelentőségűvé emelték, azt üzeni mindenkinek, hogy akkor tesszük a legjobbat magunkkal, ha nem kérdezünk semmit, behúzzuk fülünk, farkunk, szépen a fal felé fordulunk és megpróbálunk valami elviselhetőt álmodni.

A Nemzetstratégia, nemzettragédia bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Jó lenne tudni, hogy Orbán mikor nem fogadta David B, Cornsteint. Most, az utóbbi hetekben, amikor a CEU magyarországi állapota válságosra fordult, vagy egyáltalán nem is találkozott még a miniszterelnökkel.

„Azt hiszem, hogy a kormány is hibás, és az egyetemnek is jobban kellett volna törekednie a megállapodásra. Nem fogom azt mondani, hogy most vége a két ország kapcsolatának. Megyünk előre, folytatjuk az együttműködést más területeken”. Ezt is Cornstein nagykövet úr mondta, ami magyar fordításban azt is jelenti, hogy nincs nagy baj, vannak más területek, ott lehet folytatni az együttműködést. Például azokon a területeken, ahol minden nagyon szép és minden nagyon jó.

Merthogy, nem számítva a CEU ügyét, ilyenek is vannak. Legalábbis David B. Cornstein úr szerint, aki még augusztus végén azt nyilatkozta a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóiratnak, hogy Magyarországon csupa boldog és elégedett emberrel találkozott. Szerinte az országban vallás-, szólás- és sajtószabadság van, ha bármelyik sérülne, akkor ő biztosan felszólalna ez ellen. Mint mondta, eddigi tapasztalataival rendkívül elégedett, pedig sok emberrel találkozott, de senki sem panaszkodott. A NGO-vezetők (a nem kormányzati szervezeteket, azaz, a civileket kell érteni ez alatt) nem panaszkodtak arra, hogy zaklatná őket a hatalom, és a vallási, valamint világi vezetők sem mondták neki, hogy „ez vagy az rossz, szörnyű, kérem, lépjen közbe, segítsen”.

David B. Cornstein szerint még a rabbik is jól érzik magukat, legalábbis abban az értelemben, hogy egyik rabbi sem mondta neki, hogy „itt rémes dolgok vannak, itt olyan antiszemitizmus van, hogy szörnyű”.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy David B. Cornstein amerikai nagykövet csupa krónikus hazudozóval találkozott, és a velük folytatott beszélgetésekből vonta le ezeket a következtetéseket, gondoljuk végig, hogy David B. Cornstein miként juthatott az általa említett megállapításokra.

Lehet, hogy egyszerűen csak rosszul kérdezett. A rabbiktól például azt kérdezte, hogy az elmúlt években hány zsinagógát gyújtottak fel és hány zsidó származású magyart deportáltak Magyarországról idegenrendészeti eljárás keretében. Erre mondhatták neki a magkérdezett rabbik, hogy egyet sem, vagyis, eszük ágában sem volt azt válaszolni, hogy „itt rémes dolgok vannak, itt olyan antiszemitizmus van, hogy szörnyű”.

Az NGO vezetőktől pedig feltehetőleg azt kérdezhette a magyarországi helyzettel elégedett amerikai nagykövet, hogy elmúlt néhány évben hány civil szervezet vezetőjét börtönözték be, hányat lőttek le a nyílt utcán, otthonában, vagy a hivatalában. Miután a válasz nyilván nemleges volt, egyértelmű, hogy David B. Cornstein nem azt a választ kapta, hogy „ez vagy az rossz, szörnyű, kérem, lépjen közbe, segítsen.”

David B. Cornstein az üzleti élet vezetőivel is egyeztetett, és állítása szerint közülük senki nem panaszkodott korrupcióra. Ez is nagyon életszerű, feltéve, hogy az amerikai nagykövet azt kérdezte a vele találkozó gazdasági vezérektől: készül-e a közeli jövőben tönkremenni, esetleg öngyilkosságot elkövetni, vagy, teszem azt, felrobbantani a saját gyárát, amiért Magyarországon eddig soha nem látott méreteket öltött a korrupció?

Nyilván erre is nemleges válasz érkezett, amiből David B. Cornstein helyében mi is azt a következtetést vonnánk le, hogy Magyarországon nincs korrupció, különben az üzleti élet vezetői tele lennének az ezzel kapcsolatos panaszokkal.

David B,. Cornstein minden jel szerint jó nagykövete Donald Trump amerikai elnöknek. Nem biztos, hogy más amerikai elnöknek is jó nagykövete lenne, sőt, feltételezhető, hogy más amerikai elnök regnálása esetén nem is lehetne nagykövet.

Azért még David B, Cornsteinnek is van hová fejlődnie. A magyarországi viszonyokról áradozó augusztusi nyilatkozatában ugyanis kritikusan szólt az orosz függőségről, valamint megemlítette azt is, hogy a magyar kormánynak alá kellene írnia a megállapodást a CEU-ról, mert az nem az USA, hanem Magyarország érdeke.

Vagyis, David B. Ciornstein szerint a CEU-t elüldöző magyar kormány nem Magyarország érdekeit képviseli.

A A nagykövet szomorú bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Aztán arról is beszéltem, hogy a királyok nem bűntelenek, nem mondhatják el magukról, hogy „sohasem hazudtam”, ezért a bibliai tanítás szerint szükség van a fékek és ellensúlyok rendszerére: a megvásárolt, jól tartott és „uruk asztaláról evő”, folyamatosan kozmetikázott, s a hatalomnak kedvében járó jelentéseket gyártó „közszolgálati” hamis prófétákkal szemben szükség van a minden hatalmat nélkülöző, semmiféle hivatallal nem rendelkező, valóságos ellenzéki szerepet betöltő igaz próféták kritikai-ellenzéki szerepére, akik minden esetben a hatalommal szemben lépnek fel, s az Örökkévaló – épp a bűnös hatalommal szemben – kizárólag az ő szájukba adja az igazságot.

Így van ez például Ámosszal, aki a voltaképpeni szólásszabadság elvét hangsúlyozva mondja: „Jaj azoknak, akik gyűlölik azt, aki kimondja az igazságot” (Ámosz 5,10). Ámosz azt is mondja, hogy „Jaj azoknak… akik a gyöngét eltapossák”. Avagy így van ez Jeremiással, aki „az írástudók hazug tollát” emlegeti (Jeremiás 8,8). És beszéltem még a hatalmat rettentő gúnnyal illető és az embertelen és istentelen királyokat kíméletlenül támadó Hóseáról, valamint arról, hogy a törvény természetesen elsőbbséget élvez még a hatalommal szemben is. Vagyis a király sem vonhatja ki magát a törvény rendelkezései, előírásai alól, ám ha mégis megteszi, előbb-utóbb rettenetes büntetés vár rá, amint sok-sok biblikus eset példázza ezt. 

És így tovább.

Most gondban vagyok, és kérdem a 888 nagyszerű, szörnyen bátor, objektív és tárgyszerű véleményüket – ha szükséges – még a fennálló hatalomnak is elszántan nekiszegező, tudós redaktoraitól: ma kit is kell följelentenem a 888 szerkesztőségénél? Önmagamat, avagy egyenesen az Örökkévalót, kinyilatkoztatott „ellenzéki” szavai miatt?

A Mindennapi feljelentésünket add meg nekünk ma… bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Hanem hát, van még más is: azt is mondta még a miniszter, hogy „…A negyedik ipari forradalom korszakában élünk, halmozódnak az ismeretek, ezért fel kell készülni az előttünk álló háborúra, amely nem feltétlenül véres háborúkat jelent.”

Nem feltétlenül. Ami azt jelenti, hogy azért a véres háború is benne van a pakliban.

Megszokhattuk már a kormánytól a háborús metodikát, emelik a hadkötelezettség korhatárát, puskaporszagról beszélnek, nemszeretem pocakos tábornokokról, zsoldosokról. Csapataik időtlen (idétlen) idők óta harcban állnak. Az ő csapataik. Nekünk, magyar polgároknak nincsenek csapataink. Nekünk gyerekeink vannak, családunk, barátaink. Mi nem harcolunk, mert békében élünk magunkkal és a világgal. Nem vágyunk háborúzni senkivel, utáljuk az ellenségeskedést, nem keressük a bajt ott, ahol nincs.

A kormány ezúttal is azt teszi, amihez egyedül ért. Nem igazgatja az országot, mert az macerás, helyette izgatja: uralkodik és csatázik. Harcban áll a világgal, megvédi a magyar embereket az őket bántó idegenszívűektől.

Abcúg Ejrópaji Junijó! Aggyad ide a pénzt, mi pedig nem leszünk gyarmat!

Sokkal egyszerűbb hülyeségeket gondolni a világról, mint reagálni a valóságra.

Harcban Orbán Viktor kormánya, de nem csupán a vélt ellenséggel, hanem a saját démonaival is küzd. Van egy kényszerképzete a világról, és ehhez próbálja igazítani a valóságot. Avítt, árvalányhajas, urambátyámos ez a valóság, félázsiai, vagy tán egészen az.

Idehaza ez még elmegy, mert a kétharmad mindent megszavaz, ami formailag törvénytervezetnek látszik. Ám a valódi világ, az, ami Magyarország határain kívül esik, bonyolultabb ennél. Vannak a Földnek olyan országai, ezeket általában demokráciának hívják, ahol a verseny nem bűn, hanem állapot, és a szabad véleménynyilvánítás nem kegy, hanem alapvető emberi jog.

Ebben a létező világban szintén vannak lököttek és normálisak, tisztességesek és gazemberek, ám ezeken a helyeken még véletlenül sem keverik őket össze egymással.

Magyarország mára egy ideges, rosszkedvű, magával és a világgal veszekedő, nemzetközi szinten lesajnált országgá vált. Versenyképességünk romlik, presztízsünk a béka feneke alatt.

Ne csodálkozzunk, hogy ilyenek lettünk. Megmondták a derék urak már 2010 előtt, hogy ha megszerzik a hatalmat, akkor úgy átalakítják az országot, hogy rá sem ismerünk.

Ha valamit, ezt az ígéretüket tényleg megtartották.

A Kásler miniszter háborúra készül bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

De ettől még itt a kérdés, hogyan került Magyarországra a köztörvényes bűnökért elítélt volt macedón miniszterelnök? Hála a sok forrásból származó információknak, ma már viszonylag tiszta a kép, azaz, meglehetősen nagy valószínűséggel rekonstruálható, miként jutott hazánkba a volt macedón miniszterelnök.

Úgy történt, hogy a magyar hatóságok, akik – mint volt szerencsénk említeni –, nem vettek részt a börtönbüntetésre ítélt Gruevszki megszöktetésében, egyik reggel egy embert vettek észre az utcán.

– Te, az ott nem a Gruevszki? – kérdezte az egyik magyar hatóság a másikat.
– Melyik?
– Csak egy ember van ott, te nagyon hülye!
– Tényleg. Nekem is ismerős valahonnan.

Aztán rájöttek a magyar hatóságok, hogy az ember, akit észrevettek az utcán, valóban Orbán Viktor jó barátja, Nikola Gruevszki, volt macedón elnök.

Nagyon csodálkoztak a magyar hatóságok, el sem tudták képzelni, hogyan kerülhetett ide Gruevszki. Magyarország nemcsak a világ egyik legbiztonságosabb országa, de a földkerekség legjobban őrzött határával is rendelkezik, egy légy, annyi nem bír átjönni a hatóságok tudta nélkül.

Ez a Gruevszki meg mégis itt van.

Jelenleg ennyit tudunk Nikola Gruevszki Magyarországra érkezésének körülményeiről. Aki még ennél is hihetőbb változatot ismer, kérjük, álljon elő a történetével.

A Nicsak, Gruevszki! Vagy mégsem? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Előfordul, hogy az interneten látok róla egy régi felvételt, vagy olvasom egy korábbi beszédét és látom-hallom, hogy valamikori álláspontjának most az ellentétét képviseli. Nagy Imrének, a csupán 10 napig tartott 1956. októberi forradalom mártírhalált halt miniszterelnökének újratemetése alkalmából elmondott, valóban nagy hatású beszédéről már régen kiderült, hogy az csupán színjáték volt. Az első lépés a korlátlan hatalomhoz vezető úton.

Hívei ma is úgy emlékeznek, hogy ő volt az aki „hazazavarta” a szovjet csapatokat. A közvélemény jó része dicsérte a bátorságát, sokan hősnek tartották. Én akkor a Horn Gyula vezette külügyminisztérium államtitkáraként viszont tudtam, hogy Horn Gyula és szovjet partnere, Eduard Sevarnadze jóval hónapokkal előtte már informálisan egyeztetett a szovjet csapatok kivonásáról, ahogy még Orbán előtt megtette ezt Németh Miklós miniszterelnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár is. Ezek a lépések akkor szovjet kérésre nem kaptak nyilvánosságot, mert a szovjet vezetés el akarta kerülni, hogy láncreakciószerűen a Varsói Szerződés többi országa is hasonló kéréssel forduljon Moszkvához. Ha valaki erre, vagy a korábbi magyar–szovjet viszonyra emlékeztetné Orbán Viktort, aki évek óta Magyarország szövetségesének tekinti Oroszországot, nyilván azt válaszolná, hogy Oroszország nem hasonlítható az wegykori Szovjetunióhoz, ami bizonyos értelemben igaz. Ám az is tény, hogy Oroszország teljhatalmú vezetője, Vlagyimir Putyin a Szovjetunóban nem az akkori rendszer ellenzékéhez tartozott, hanem a titkosszolgálat magas rangú és beosztású tisztje volt.

Politikai pályájának kezdetén Orbán Viktor elkötelezetten liberális volt. Pártját a Liberális Internacionálé soraiba vitte, ő maga pedig a pártcsalád egyik alelnöke lett. Amikor Antall József halála után látványosan meggyengült az MDF, Orbán lehetőséget látott arra, hogy hazánkban a Fidesz töltse be a jobboldalon kialakult űrt. Nyilván azt is mérlegelte, hogy Nyugat-Európában az Európai Néppárt, mint kereszténydemokrata és konzervatív pártcsalád sokkal erősebb poziciókkal rendelkezik, mint a liberálisok. Az akkor még a jogállamiság és a demokrácia, a szabadságjogok, valamint az euro-atlanti szövetségi rendszer hívének mutatkozó Fidesz fokozatos közeledését, majd később a csatlakozását az Európai Néppárt is szívesen fogadta.

Egyszer Göncz Árpád által külföldi államfő tiszteletére adott vacsorán egymás mellett ültünk a Fidesz egyik régóta magas közjogi tisztségeket betöltő vezetőjével. Arról kérdeztem, hogy hol tart ez a váltás, a liberálisoktól a kereszténydemokrata-konzervatív pártcsaládhoz történő átállás. Válasza durva, de egyértelmű és őszinte volt. „Mi az ilyen kategóriákat, hogy liberális, konzervatív kereszténydemokrata lesz..juk. Minket egy dolog érdekel, a hatalom – mondta. A Fidesz szinte mindenben megváltozott az elmúlt 30 év során. Ebben biztosan nem.

Ha megpróbáljuk valamilyen ügyben előre látni Orbán Viktor várható reagálását, lépését akkor ezt ne az elvek, a normák, a szabályok oldaláról, hanem a saját hatalmi érdekei felől közelítsük. Egy dolgot azonban érdemes ezen túl is fontolóra venni. Ez pedig a személyes rokonszenve a hozzá hasonlóan gondolkodó és cselekvő vezetők iránt. Amikor például Donald Trump győzelmét valószínüsítette az amerikai elnökválasztás előtt és az eredmény ezt igazolta, hívei zseniális előrelátását ünnepelték. Én inkább a Trumpnak az övéhez hasonló személyisége iránti szimpátiájának tulajdonitottam a találatot.

Most nagy összegben mertem volna fogadni, hogy nem fogja kiadatni Gruevszkit, a volt macedon kormányfő meg fogja kapni a politikai menedékjogot. Sok a hasonlóság ugyanis Orbán és Gruevszki között. Tízéves kormányzása alatt Gruevszki is lebontotta a jogállamot, korlátozta a demokráciát és a szabadságjogokat.
Ő is szoros baráti kapcsolatokat ápol Putyinnal. Igaz éppen Putyinnal összefüggésben van egy különbség, de ezt nem tartom sorsdöntőnek. Putyin igyekszik akadályozni a balkáni országok csatlakozását az euro-atlanti közösséghez. Gruevszki kormányfőként fékezte Macedoniának az EU-hoz és a NATO- hoz történő csatlakozását, amit Putyin jó néven vett. Orbán viszont támogatja, sőt sürgeti a még kívül maradt balkáni országok csatlakozását. Ő ugyanis azt reméli, hogy ezek az országok támogatni fogják az ő Brüsszel ellen vívott harcát.

Ami sajnálatos, hogy Magyarország érdekei ebben nem számítanak. Hazánk megitélését és az elmúlt 8 évben már amúgy is súlyos sérüléseket szenvedett nemzetközi tekintélyét tovább fogja rontani, hogy a magyar kormány a macedon kormány által kiadott nemzetközi kőrözés és letartóztatási kérelem ellenére sem adja ki az illetékes macedon bíróság által jogerősen kétéves börtönbüntetésre itélt és még további ügyekben is megvádolt Nikola Gruevszkit. Tekintélyromboló, hogy egy uniós tagállam politikai menedékjogot ad egy elitélt bűnelkövetőnek.

Orbán Viktor, nemcsak megjósolta Trump elnökké választását, de az elsők között gratulált neki és többször kijelentette, hogy győzelme jó Magyarországnak és Európának is. (Megjegyzem ezzel eléggé egyedül áll!) Ezek után ő és hívei azt remélték, hogy az elsők között kap majd meghívást a Fehér Házba. Két év múlt el, de a meghívó még mindíg nem érkezett meg. Most újabb akadály lehet a Gruevszki-ügy. Erre utal az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata, amely nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Gruevszki elleni vizsgálat alapos és átlátható volt, vissza kell térnie Macedóniába és a többi ügyben is a bíróságok rendelkezésére kell állnia.

Orbán Viktor döntése ellentétes a menekülteket megillető nemzetközi oltalomra vonatkozó ENSZ-egyezményben foglalt feltételekkel. Nikola Gruevszkit nem etnikai származása, politikai nézetei, vagy vallása miatt itélték börtönbüntetésre, hanem bűncselekmény, korrupció miatt. A neki megadott politikai menedékjog ezért védhetetlen.

A Orbán, a jóságos bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Kicsit szégyenlősen elismerem, így jobb, kényelmesebb, gondolom, ilyen lehet lejönni a drogról. Mert pokoli érzés örökösen vereségben és megaláztatásban fürdeni, a győztesek rikácsolását, gyalázkodását hallgatni, egy ország elpusztításának fázisait naponta nagyító alatt vizsgálni. Egy idő után az orvos is abbahagyja az újraélesztési kísérletet, ha van mentségem, hát ez.

Tudom szükség van reményre, egy nép nem adhatja fel a hitet, hogy lesz még, jön még jobb kor. „Mindenen van egy rés, amin bejut a fény” – énekli Leonard Cohen. Én viszont már csak a réseket látom, egyre mélyebbek, szélesebbek, fényt viszont sehol. A hatalmon lévők véglegesen kikerültek a jog kontrollja alól, és ennek további beláthatatlan következményei lesznek. Az igazságot és a törvényt mással, mint forradalommal itt már nem lehet helyreállítani.
Ha bízom valamiben, hát ebben.

Máshol ennek a tizedéért már diktatúráról beszélne mindenki, egyetlen ember nem lenne, aki olyanokat mondana, hogy hibrid rezsim, irányított demokrácia, versengő, tekintélyelvű rendszer. De itt nem, holott Orbán hatalma totális, senkivel sem kell egyezkednie, kompromisszumot kötnie. Amit akar, öt perc alatt megkapja, amit nem akar, öt perc alatt eltapossa. A hibrid rendszerben az önkényuralmi elemek mellett maradtak működőképesek is, de Magyarországon már egyetlen demokratikus elem se működik. Egyetlen egy sem. Magát a választást már 2014-ben is úgy jellemezte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, hogy „félig szabad és tisztességtelen”. A mostani pedig még inkább csalás és bohózat volt.

Magyarország teljes és végérvényes csőd: a MÁV, a BKV, a kórházak, az iskolák, vadságban, kegyetlenségben viszont világszínvonal. A munkanélküli segély nálunk a legkevesebb Európában, csupán három hónap, a határon nem adnak enni a menekülteknek, és naponta tizenkét embertől veszik el a lakását, ami számukra egyenlő a lassú és biztos halállal. Orbán 2010. június 8-án még ezt mondta: „A kontinentális Európában nem szokás, hogy családokat a hiteleik miatt az utcára tegyenek, és nálunk nincsenek is olyan intézmények, amelyek az utcára került családokról képesek lennének gondoskodni.” Akkor tehát még tudta, de mára veleszületett embertelensége, és a kegyetlen pszichózis végképp lelketlen gyilkost csinált belőle.Ötvenezerért dolgoztatni kényszermunka, stadionokat építeni kórházak helyett szadizmus. A fiataloknak mondom, bár éppen nekik végképp hiába: az, hogy kifekhetsz a Szabadság hídra, nem szabadság, hanem engedély. Lesz viszont hazafias nevelés az óvodákban. Ez jó hír. Azok majd talán végre megfojtják őket.

Na és mi, akik elfogadjuk ezt a száz évvel ezelőtti színvonalat és morált? A zsúfolt, pontatlan, nyáron katlan, télen jégverem, lépésben döcögő vonatokat, Budapestnek a turistacentrumokon kívüli harmadik világbeli nívóját, a versenyképtelenné tett oktatást és gyógyításképtelenné tett egészségügyet, Káslert és Palkovicsot, egy elmeháborodott rendszer elmeháborodott rabszolgáit, az újabb és újabb gonosz támadásokat, most éppen nők, Heller Ágnes, Tisza Kata, Karafiáth Orsolya lettek a célpont, a törvénytelenségek tömegét, a soha, sehol nem látott mértékű szabad rablást…

Ezért a hét évvel ezelőtti mondatáért Kertész Ákosnak akkor el kellett hagynia az országot: „A magyar genetikusan alattvaló.” Biztos, hogy ma is elüldöznék ugyanezért? Hogyan lehetséges ennyire erkölcstelen kormánya egy országnak, a kisujjukat semmilyen progresszív, előre vivő célért nem mozdító miniszterei? Ez a banda még a legégetőbb társadalmi igényekre se reagál, de azzal kérkedik, hogy lassan minden ingyenes, kétszeresére nőtt, megháromszorozódott, a legjobbak között vagyunk, átadták, felavatták… több tucatnyi rádiójukból, tévéjükből ömlik a szemenszedett hazugság.A diktatúra egyszerre elmeállapot és gépezet.

S hogyan létezhet egy nemzet, amely még mindig nem köti fel őket a kollektív lelkiismeret morális akasztófájára?

Pedig nem tankok vonultak át rajtunk, hanem Rogán azzal a gyűrött fejével, Habony a Gucci táskájával, Lázár a ravaszdi mosolyával és persze Orbán az ő égig érő romlottságával, de ez önmagában nem lett volna elég. Csakhogy itt még az ellenkultúra sem radikális, hanem kiegyezéses, besimulós, benyalós, üzleti szempontú. Konfliktuskerülés és politikamentesség – ebben bízunk, és ebbe is fogunk belehalni, egyenként, egyikünk a másik után. Ki itt, ki ott: gyógyítható betegségbe, szégyenbe, pénztelenségbe, kilátástalanságba.

Ezek itt mindent aláaknáztak, és készek is az egészet felrobbantani, csakhogy mentsék a lopott szajrét. Az ellenzéki értelmiség pedig, amelynek a rendszer erkölcsi aláásását, végül erkölcsi összeomlását kellett volna célként kitűznie, mert az erkölcsi megsemmisülés a fizikait is maga után vonhatta volna, többnyire inkább mentegette a bűnöket. Hogy még van ez, van az, van választás, van pofázhatás, miközben a legegyértelműbb köztörvényes bűnténysorozat zajlik a szemük előtt.

És semmi más.

Orbánnak nincs és soha nem is volt semmilyen ideológiája, világképe, sem fasiszta, sem kommunista, sem liberális, természetesen kereszténydemokrata sem, kivéve egyet, hogya kasszakulcsot büntetlenül magánál tarthassa.

Mostantól azt se hiszem el neki, hogy a futball feltámasztását komolyan gondolta. Ha így volna, már belerokkant volna iszonyatos kudarcába. De csak abból is a pénzt lopja és a nyúlként szaporodó klientúráját eteti.

Itt még sok minden úgy néz ki, mintha – de nem csak a fizikai erőszak erőszak, és nem csak rácsok mögött létezik börtön.

A Nekrológ bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A miniszter ugyanakkor sejtelmesen hozzátette, „Az eddigi ráfordítások nem csökkennek, az eddigi forrásokat a kormány jövőre is biztosítja, de nem ebben a formában, nem ebben a rendszerben”. Arról egyelőre semmi hír, hogy milyen formában, milyen rendszerben. Könnyen lehet, hogy nemcsak az érintettek, de még a jogalkotó sem tudja. Az azonban sejthető, hogy a támogatás újabb lehetséges központosítása van a háttérben, hiszen a miniszter érvelésében az is elhangzott: a források elosztásáról jó lenne, ha az EMMI döntene pályázati vagy más áttekinthető módszerrel.

Az állami, illetve önkormányzati teátrumok, magánszínházak, független társulatok, előadó-művészeti szervezetek a jegybevételük 80 százaléka erejéig a támogatást felajánló cégek társasági adójából származó forrással egészíthették ki éves költségvetésüket. És azt is tudni kell, a támogatási forma bevezetésékor a fenntartók a várható tao-bevételek mértékében csökkentették a működési támogatásokat, illetve ugyanannyival növelték a bérleti díjak összegét. Tehát a tao nem jelentett a korábbiakhoz képest többletbevételt. A támogatás megszüntetése a legérzékenyebben a magánszínházakat, a független társulatok érinti, hiszen esetükben az esetleges „kárpótlásra”, azaz az összeg pótlására a támogatásban, esély sincs.

Íme, egy újabb gesztus, amely az élet-halál harc idején még élesebben szembeállíthatja az államilag, önkormányzatilag finanszírozott teátrumokat és a függetleneket, a magánszínházakat. S hogy ez mennyire így van, mutatja, hogy miközben kényszerűen levélben fordult lehetséges támogatóihoz a nagy múltú, művészi hitelében megkérdőjelezhetetlen Stúdió K, a Vígszínház is írásban kereste meg „barátait”. És egyre másra érkeznek a segélykiáltások. Mi most a Rózsavölgyi Szalon levelét adjuk közre, különös tekintettel arra, hogy konstruktív együttműködésre, szolidaritásra hívja az érintetteket.

„Kedves Nézőink, Barátaink!

Nehéz egy ilyen levelet megfogalmazni, hiszen a kényszer és a bizonytalanság diktálja. De fájdalmas döntésekre kényszerült a Rózsavölgyi Szalon – a színházakat is érintő finanszírozási bizonytalanság miatt.

Talán értesültek arról, hogy 2019. január 1-jétől megszűnik az előadó-művészeti szervezeteknek utalható tao (társasági adó), amely révén a magánszféra eddig rendkívül komoly támogatáshoz juttatta a magyar kultúrát. Többek között zenekarok, táncművészeti csoportok, színházak működését segítették ily módon. Köztük a Rózsavölgyi Szalont is. A tao-támogatás jelentős bevételi forrásunk volt, majdnem a fele a költségvetésünknek. Ez nem lesz. Ugyanakkor a jelenlegi jegyárakkal és pályázatokon elnyert forrásokból nem tudjuk zökkenőmentesen működtetni a Szalont.

A színházi közösségünk – nézőink és művészeink – iránti felelősség morálisan és szakmailag is kötelez minket. Nem tervezhetünk a bizonytalanságra, ígéretekre, jóslatokra. Nem lehet azt mondanunk, vágjunk bele mégiscsak, aztán lesz, ami lesz. Így nem képes működni egyetlen intézmény sem. S mivel még nem tudjuk, lesz-e, s ha igen, milyen feltételekkel bármilyen más támogatási forrás a kieső tao miatt, arra kényszerülünk, hogy 2019. január 1-jétől körülbelül 20%-kal megemeljük a jegyek árát. Sajnos, a jelenlegi helyzet rákényszerít minket arra is, hogy lemondjuk a februárra tervezett bemutatónkat, amelynek címe: „Amivel meg kell küzdenünk”. Nem lesz rá fedezet a színház költségvetéséből.

Most ezekkel a fájdalmas döntésekkel kell megküzdenünk. Köszönjük a megértésüket, és azt is, hogy velünk maradnak!

Egyúttal szeretnénk szolidaritásunkat kifejezni minden olyan művészeti szervezettel, amely most ugyancsak rendkívül nehéz helyzetbe kerül. Jelezzük azt is: a Rózsavölgyi Szalon kész konstruktív javaslataival részt venni minden olyan egyeztetésen, diskurzuson, amely a közös megoldásra törekszik, hogy miként lehet újragondolni az előadó-művészeti szféra finanszírozási rendszerét.

Valaki azt mondta nekünk, az egységesség jele az, hogy ha valahol fáj, máshol is fáj. Nekünk ez most eléggé fáj.

Elnézésüket kérjük.

Zimányi Zsófia művészeti vezető – Rózsavölgyi Szalon”

A Műsoron a tao bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Bukása után nyilvánosságra került: kormányfőként utasította a belügyminisztert, hogy közpénzen vásároltasson számára egy kb. 200 millió forint értékű Mercedes gépkocsit. A dolgot súlyosbította, hogy a gépjármű beszerzésére kiírt pályázatot elnyert autókereskedő a vételárból tetemes összeget visszafizetett a kormányfőnek. A nyilvánvaló korrupciós bűntett miatt a volt miniszterelnököt a bíróság nemrég jogerősen kétévi börtönbüntetésre ítélte.

Csakhogy Gruevszki nem vonult be a börtönbe, hanem Magyarországra szökött. Hazánkba a tiranai magyar nagykövetség gépkocsijával és mivel útlevelét az ítélet után bevonták, úti-okmányok nélkül, Szerbián keresztül érkezett. A magyar határőrség vele szemben nem alkalmazta azokat a szigorú szabályokat, amelyeket a nemzetközi oltalomra jogosult, migránsnak minősített menekültekkel szemben szokott. Így, noha okmányok nélkül érkezett, nem kellett a tranzitzónában megvárnia, amíg sorsáról döntés születik, hanem tovább utazhatott Budapestre.

A jogi helyzet tehát egyértelmű. Az illetékes magyar hatóságok egy szökött bűnözőt engedtek hazánk területére, az érvényes magyar törvényeket megsértve, nyilvánvalóan felsőbb utasításra.

Jogos a kérdés: milyen politikai okok játszhattak szerepet a jogerősen elítélt, korábbi macedón miniszterelnök különleges kezelésében? Közismert tény, hogy Gruevszki évek óta szoros baráti viszonyt ápol Orbán Viktorral. A magyar kormányfő részt vett Gruevszki kampányában, segítette korábbi győzelmét és igyekezett segíteni őt a 2016-os választásokon is. A tetemes magyar anyagi támogatás és a propagandához nyújtott segítség azonban nem bizonyult elégnek az újabb győzelemhez. A vereség viszont láthatóan nem befolyásolta a két hasonló elveket valló politikus barátságát.

A macedón hatóságok nemzetközi elfogató parancsot adtak ki Gruevszki ellen. A nemzetközi jog szabályai szerint Magyarországnak ki kell őt adnia. Megjegyzem, évekkel ezelőtt Orbán Viktor utasítására a magyar hatóságok egyszerű azeri kérésre kiadták a „baltás gyilkos” néven elhíresült, egy örmény tisztet brutálisan meggyilkoló azeri katonatisztet, akit utána hazájában előléptettek, kitüntettek és megjutalmaztak. Ez a döntés komoly nemzetközi vihart keltett.

Megítélésem szerint hasonló vagy még súlyosabb következményekkel járna, ha Magyarország az elfogató parancs ellenére sem adná ki a volt macedón kormányfőt. A nemzetközi közvélemény valószínűleg azt a következtetést vonná le, hogy Orbán Viktornak a korrupt diktátor iránti szimpátiája miatt tagadták meg a kiadatást. Nem zárom ki azt sem, hogy a nemzetközi sajtóban megjelenhetnek olyan cikkek, amelyek megkérdezik: hová fognak menekülni a számonkérés elöl egyes jelenlegi magyar vezetők? 

A Főpróba a Gruevszki-ügy? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.