A nyugdíjas-utalvánnyal együtt ez az ősszel összesen 200 milliárd forintra fog rúgni, ami nem kis összeg
– szögezte le a miniszter. Számításaik szerint így idén átlagosan havi 270 ezer forintot kapnak kézhez a nyugdíjasok, beleszámolva a nyugdíjasok élelmiszer-utalványának a hatását is, ami feltehetően a 13. havi nyugdíjjal együtt értendő. A legfrissebb adat szerint 244 ezer forint az átlagnyugdíj, ezt 1,5%-kal megnövelve az öregségi nyugdíjak átlaga havi 248 ezer forintra emelkedhet novembertől, így a 13. havi nyugdíjat és az egyszeri 30 ezer forintos élelmiszer-utalványt 12 hónapra elosztva valóban havi 270 ezer forintot elérő összjuttatás adódik.

Nyugdíjkorrekcióra azért van szükség, hogy a nyugdíjasok kompenzációt kapjanak a vártnál nagyobb inflációért: év elején ugyanis 3,2%-os inflációval tervezett a kormány, ezért 3,2%-os inflációkövető emelést kaptak a nyugdíjasok. Az infláció azonban érezhetően nagyobb ennél, miközben a gazdasági növekedés a kormány várakozásainál sokkal kisebb lesz..

A kormány azt hangoztatja, hogy az év eleji emelés és a ténylegesen várt infláció közti különbözettel megegyező, azaz 1,5%-os emelést novemberben kapják meg a nyugdíjasok, egyúttal az egész évre visszamenőleg, plusz a 13. havi nyugdíjra is egy összegben kifizetik számukra a pótlólagos nyugdíjemelést.

Az átlagnyugdíj szintjén az 1,5%-os nyugdíjkorrekció havi 3700 forint körüli nyugdíjemelést hozhat novembertől, továbbá egy összegben megkapják a nyugdíjasok a januártól októberig (és a 13. havi nyugdíjra is) járó pótlólagos emelést, átlagosan 40 300 forint körüli értékben. A kettő összegeként a novemberi plusz juttatás 44 ezer forint körüli összeg lehet, ez valamivel magasabb a Nagy Márton által megjelölt 42 600 forintos értéknél.

Összességében azonban van egy rendszerszintű probléma, amey a mostani kormányzati politika miatt keletkezett, a nyugdíjak ugyanis nem követik a béremelések ütemét, így a KSH számításai szerint is az átlagos ellátmány – beleértve a 13. havi nyugdíjat és egyéb egyszeri juttatásokat is – a 2014-i csúcsán még a nettó átlagkereset 67,6%-át tette ki, ezzel szemben 2024-re 54,6%-ra csökkent. Ráadásul ebben az ún. svájci rendszerben folytatódik a nyugdíjak reálértékének leértékelődése.

A Még nagyobb infláció, de csak novemberi korrekció a nyugdíjasoknak bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A felsőbb bérkategóriákban ennél mérsékeltebb volt a bérnövekedés üteme: a Moore Hungary több mint 60, zömmel nemzetközi tulajdonú hazai vállalat mintegy 500 középvezetője esetében 2024 első negyedévéhez képest 7,4 százalékos bérnövekedést tapasztalt.

A földrajzi bontást tartalmazó statisztikák azt mutatják, hogy 2025 első hónapjaiban a régiók többségében már jóval 2000 forint felett alakul az átlagos fizikai órabér: jellemzően 2100–2400 forint közötti sávban találjuk ezt az értéket, de Közép-Magyarországon és a fővárosban ez az érték már kicsivel átlépte a 3000 forintot is. Lefelé Észak-Magyarország lóg ki kissé, 1850 forint körüli szintjével, miközben az Észak-Alföld, valamint a Dél-Dunántúl csaknem átlépte a 2000-es küszöböt.

„Bár az első negyedévben tapasztalt 9 százalékos éves bérnövekedési ütem elmarad az előző évet jellemző 14 százalékos mértéktől, a fizikai munkavállalók még így is mintegy 4 százalék körüli reálbéremelkedéssel számolhatnak – mondta Hamrák Viktor, a Trenkwalder szolgáltatási igazgatója. – Természetesen az alacsonyabb átlagos emelési ráta kevésbé találkozik a munkavállalók ennél magasabb, a korábbi időszakokban tapasztalt szintekhez igazodó elvárásaihoz, de a cégek többsége jelenleg nem is nagyon képes kigazdálkodni magasabb juttatásokat. Emiatt éves szinten is arra lehet számítani, hogy az éves átlagos béremelés százalékos üteme egyszámjegyű marad.”

A Moore Hungary ezzel egy időben több mint 60 nemzetközi cég hazai leányvállalatánál dolgozó közel 500 középvezetőnek a béradatait vizsgálta meg. A 800 ezer és 1,2 millió forint közötti havi bruttó fizetési sávban dolgozó alkalmazottak esetében a béremelkedés mértéke 2025 első negyedévében átlagosan 7,4 százalék volt az előző év hasonló időszakához viszonyítva.

„Bár a szellemi középvezetők béremelési üteme néhány százalékponttal a fizikai dolgozóké alatt maradt, a reálbérek tekintetében esetükben is fennmaradt egy kismértékű növekedés – magyarázta Hajnal Péter, a Moore Hungary ügyvezető partnere. – Egyelőre nem tapasztalható az elégedetlenség biztos jelnek számító fluktuáció érdemi felgyorsulása sem: a kilépési forgalom ebben az időszakban 2,4 százalékos volt, ami még a sokéves átlagos szint alatt maradt.”

Az országos szinten már több mint 60 ezer főt foglalkoztató üzleti szolgáltatóközpontok (BSC-k) középvezetői esetében a fenti szellemi foglalkozású középvezetői átlagtól is kissé elmaradó, 6,9 százalékos béremelést hajtottak végre az elmúlt év során a Moore Hungary adatai szerint.

Jól mutatja a BSC-szektor munkaerő-piaci vonzerejét, hogy a visszafogott béremelések ellenére az érintett cégek általában bővíteni tudták létszámukat: egy év alatt a belépési forgalom az eleve magas 8,4 százalékról 10,5 százalékra növekedett, miközben a kilépők aránya nem érte el a 2 százalékos mértéket sem.

A Bruttó fizikai átlagórabér: már elértük az eurós bérek harmadát bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A munkaerő-költségek két elemből álnak össze: a fizetésből és a cafetériából. Utóbbi aránya majdnem 25 százalék volt uniós átlagban. Az EU-ban a multik fizettek a legjobban és a közigazgatás, valamint az építőipar a legrosszabbul, de itt is csak 4 euró volt a különbség.

Szakszervezeti nyomásra 300 millió eurós fizetéscsökkentést vállal a VW vezetése

Az óránkénti bérek 2023-ról 2024-re 5 százalékkal növekedtek az egész EU-ban; az euróövezetben csak 4 és fél százalékkal. Az eurót használó országok közül Horvát- és Lettországban ugrottak a legnagyobbat a fizetések, 14 és 12 százalékot.

Melyik uniós országban van a legtöbb betöltetlen álláshely? # Hetente kilenc órával többet dolgoznak a belga vállalkozók, mint a magyarok # A fiatalok csaknem 15%-a küzd a lakbér kifizetésével az EU-ban

A Órabérek az EU-ban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Tavaly a minimálbér-emelést kivételesen egy hónappal előrébb hozták, így annak hatása már a decemberi béreknél érvényesült, az aktuális adatokat pedig egy magasabb bázishoz hasonlítjuk – hívta fel a figyelmet Hamrák Viktor, a Trenkwalder szolgáltatási igazgatója. – Az idén a cégek jellemzően újra januárban hajtják végre a béremeléseket. Az említett egyszeri hatásnak a kiszűrésével becsléseink szerint 14–15 százalék között alakult a béremelkedés éves üteme a fizikai dolgozók körében, ami az jelenti, hogy a reálbér-emelkedés mértéke 10 százalék körüli.

A múlt év végére három régióban: Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön, illetve a Dél-Dunántúlon maradt 2000 forint alatt az átlagos fizikai órabér – ezeken a területeken jellemzően 1750-1900 forint. A többi térségben 2050-2250 forint közötti órabérek jellemzők, ám Közép-Magyarország és a főváros látványosan kimagaslik a hazai mezőnyből: ott az órabérek átlagos nagysága az előző negyedévhez hasonlóan a 2900 forintos szintet ostromolja.

A Moore Hungary ezzel egyidőben több mint 60 nemzetközi cég hazai leányvállalatánál dolgozó közel 500 középvezetőnek a béradatait vizsgálta meg. Az 800 ezer és 1,2 millió forint közötti havi bruttó fizetési sávban dolgozó alkalmazottak esetében a béremelkedés mértéke 2024 negyedik negyedévében átlagosan 9,6 százalék volt az előző év hasonló időszakához képest.

A szellemi középvezetők körében tavaly is jellemzően januárban zajlott le a bérek éves rendezése, ezért a tíz százalékot közelítő béremelési ütem azt jelenti, hogy ebben a bérkategóriában 5-6 százalékos reálbér-növekedés volt tapasztalható – magyarázza Hajnal Péter, a Moore Hungary ügyvezető partnere. – Bár az infláció továbbra is várhatóan 5 százalék alatti szinten marad (honnan tetszik tudni? – a szerk. megj.) majd, a továbbra is erős béremelési igények az idén is néhány százalékos reálbér-növekedést vetítenek előre.

Az országosan már több mint 60 ezer személyt foglalkoztató üzleti szolgáltató-központok középvezetői esetében a szellemi foglalkozású középvezetői átlagtól érezhetően elmaradó, 5,3 százalékos béremelést hajtottak végre tavaly.

A Fizikai átlagórabér: 2100 forint fölött – és az infláció? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A legmagasabb a nettó kereset Budapest, Győr és Székesfehérvár agglomerációjában. A legalacsonyabb jövedelmű területek közé tartoznak Baranya és Somogy megye kis lélekszámú települései, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés határ menti területei. A megyék szerint legalacsonyabb nettó keresetek Szabolcs-Szatmár-Beregben voltak (297 ezer forint), kevéssel megelőzve Békés és Somogy megyét (309 ezer forint). A legmagasabb jövedelmű megye idén is Pest volt (411 ezer forint), a második Győr-Moson-Sopron (399 ezer Ft), ami megelőzte Komárom-Esztergomot (398 ezer Ft). Fontos megemlíteni, hogy a budapesti keresetek torzítottak, ugyanis a Budapesten dolgozó, albérletben lakó, azonban állandó lakcímmel más településen rendelkezők jövedelme a statisztikában nem Budapesten, hanem más vidéki településeken jelennek meg (ott emelve az átlagot).

A nettó kerestek alakulása 2023-ban településenként (ezer Ft) Forrás: NAV-adatok alapján GKI-számítás

A nettó keresetek növekedését százalékos és nominális értéken is érdemes megvizsgálni. Reálkereset-növekedés volt a kékkel jelölt területeken (Győr és környéke, valamint Baranya és Borsod határ menti települései). Utóbbi területeken, ahol feltételezhetően magas a minimálbéresek aránya, a 15%-os minimálbér és 10%-os garantált bérminimum emelés jócskán hozzájárulhatott az átlagkereset nagy emelkedéséhez.

A nettó kerestek változása településenként 2023-ban 2022-höz képest (%) / Forrás: NAV-adatok alapján GKI-számítás

Azonban nemcsak a százalékban kifejezett, hanem a nominális nettó kereset változását is érdemes megvizsgálni, ami pontosabban tükrözi, hogyan változott a dolgozók anyagi helyzete. Habár Budapest százalékos kereset növekedése elmaradt az átlagtól, nominálisan az országos átlag növekedésénél (48 ezer forint) jobban nőtt a kereset a fővárosban (56 ezer forint). A legmagasabb nominális növekedést azonban nem Budapest, hanem Győr és agglomerációja (több mint 60 ezer forint) érte el. A határ menti települések, ahol százalékosan nagy növekedés volt, nominálisan átlag alatt növekedtek.

Összefoglalva elmondható, hogy 2023-ban reálkereset csökkenés volt a települések 68%-án, amivel szemben szinte egyedül Győr és agglomerációja tudott egybefüggő térségként növekedést felmutatni. A nominális jövedelem tekintetében a főváros továbbra is messze kiemelkedik a sorból, míg a legnagyobb és a legalacsonyabb keresetű megyék sorrendje alig változott maradt.

A nettó kerestek változása településenként 2023-ban – 2022-höz mérten (Ft):

(Forrás: NAV-adatok alapján GKI-számítás)

A teljes tanulmány letöltése

A Hatszoros különbség a települések között – a nettó keresetek alakulása bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az Európai Bizottság az előző nemzetközi felmérések tapasztalatai alapján javaslatot tett a magyar kormánynak a hazai nyugdíjrendszer átfogó reformjára, mert a szakértői elemzésekből arra következtettek, hogy a jelenlegi szabályok egyrészt nem mindenben felelnek meg az uniós elveknek, másrészt aggályosnak látták annak hosszabb távú fenntarthatóságát az ország demográfiai elöregedésének adatait látva.

Az OECD által készített jelentés elkészült ugyan, de azt a jelenlegi magyar kormány eddig nem hozta nyilvánosságra, elmaradt a javaslatokban szereplő megállapítások társadalmi egyeztetése is, amelyet az idén júniusig kellett volna befejezni, hogy a javaslat szerint 2025. március 31-jétől be lehessen vezetni.

A kormány megköszönte szépen a szakértők munkáját, de úgy látja, a hazai nyugdíjrendszer egészséges, hosszú távon is működőképes. 

Simonovits Andrásnak mind a kormány álláspontjával, mind az OECD-jelentésben szereplő megállapításokkal szemben fenntartásai vannak. Úgy gondolja, egyrészt nem lehet egy-egy mutatóval jellemezni a nyugdíjasok helyzetét, másrészt az OECD-tanulmány egyes részei „kincstári optimizmust” mutatnak, amikor a magyar nyugdíjakat „kiemelkedőnek” értékelik. Ehhez egyetlen adatot vettek tekintetbe: ha valaki 45 éves szolgálati idővel megy nyugdíjba, akkor az első éves nyugdíja az utolsó éves éves nettó keresetének 90 százaléka lenne. „Ezzel csak az a baj, hogy

nagyon kevés ember megy 45 éves szolgálati idővel nyugdíjba, az átlag 39-40 évnyi munkaviszony után kikerül a munka világából”

– mondja a szakértő és hozzáteszi:

a magyarországi nyugdíjak rendkívül gyorsan inflálódnak, a korosztályok között nagyon erős a polarizáció, az azonos évben születettek, vagy azonos évben visszavonuló nyugdíjasok között egyre nő a relatív jövedelmi távolság. 

„A nyugdíj-rendszerek jelenlegi kialakítása miatt egyre több embert fenyeget az időskori szegénység kockázata. Ez a tendencia ellentétes a szegénység csökkentésére irányuló uniós erőfeszítésekkel” – figyelmeztet az Európai Parlament egyik friss jelentése. A magyar nyugdíjasnépesség körülményeire is ez jellemző. Százezrek vannak, akik a közterhek optimalizálására alkalmas foglalkoztatási jogviszonyokban – a régi és az új kata, ekho, efo szerint adóznak –, vagy részmunkaidős, netán eseti megbízással dolgoznak, tartósan csak a minimálbérre vagy annak arányos részére vannak bejelentve, így

a jelenlegi eljárásrend szerint siralmas nyugdíjra számíthatnak, bármikor jelentek is meg a munkaerőpiacon. Emiatt egyre többen süllyednek a szegénységi küszöb alá.

A kétmillió magyar öregségi nyugdíjas közül mintegy ötszázezer nyugdíja kisebb 140 ezer forintnál, több mint kilencszázezer kevesebbet kap 180 ezer forintnál, ami az idén feltételezhetően a szegénységi küszöb lesz. Ezeknek az adatoknak a tükrében erősen vitatható a kormánynak az a kijelentése miszerint „a magyar nyugdíjrendszer viszonylag jól teljesít, és megakadályozza a nyugdíjas életszínvonal csökkenését”. Abban általában minden szakértő egyetért, hogy

a magyar nyugdíjasoknak pénzügyileg rossz a helyzetük, nincsenek tartalékaik, megtakarításaik. 

A legfrissebb adatok szerint a 65 éves és idősebb évjáratokban a szegénység 20,7 százalékos, a relatív jövedelmi szegénység aránya is 14,5 százalék körüli, a súlyos anyagi deprivációban élők aránya 9 százaléknál is magasabb. 

Mellbevágó adat, hogy az uniós állampolgárok kevesebb mint fele bízik abban, hogy nyugdíjas évei alatt elegendő jövedelme lesz a kényelmes, az élet utolsó szakaszához méltó élethez. A bizalom szintje az egykori keleti blokk államaiban, Lettországban, Szlovéniában és Lengyelországban a legalacsonyabb. 

Magyarországon is csupán az emberek 30 százaléka, vagy annál is kisebb hányada érzi úgy, hogy meg tud majd élni a nyugdíjából.

„Ez annak ellenére így van, hogy a hazai nyugdíjasok anyagi helyzetében igen látványos különbségek alakultak ki az elmúlt években – erősíti meg Simonovits András is. – Azzal, hogy megszüntették a járulékplafont, szélesre nyitották az ollót a legalacsonyabb és a legmagasabb nyugdíjak között. Még ma is vannak százezer forintot alig meghaladó nyugdíjak, és milliós nagyságrendűek is. Korábban, ha valaki a korhatár elérésekor ment nyugdíjba, legfeljebb az átlagnyugdíj háromszorosát kaphatta, most egyre több olyan idős ember van, akinek a 230 ezer forintos átlag ötszörösét, tízszeresét fizetik ki havonta.”   

A szakértő úgy látja, ez a hazai nyugdíjrendszer egyik sarkalatos feszültsége. A másik egy szabályozási hiba. Jelenleg nagyon nagy különbségek alakulhatnak ki aszerint, hogy valaki melyik évben megy nyugdíjba, s ez a különbség a hátralévő életében meg is marad. Egy aktuális példát említ: aki tavaly december 31-ike helyett az idén január 1-én ment nyugdíjba, az megkapta a tavalyi 16 százalékos nominális béremelkedést, noha elveszítette az idei 6 százalékos nyugdíjindexálást, egy nap alatt mégis 10 százalékot nyert a magasabb ellátmányával. „Ez butaság – mondja –, ilyen feszültséget nem volna szabad gerjeszteni az egymás utáni nyugdíjas évjáratok között.”

A Globális Nyugdíjindex készítői nagyon fontos szempontnak tekintik mind a lakáskörülményeket, mint az egészségügyi ellátás minőségét, amikor az idősek életminősége alapján rangsorolják az egyes országok nyugdíjas-társadalmát. Ezt Simonovits András is nagyon fontosnak tartja, de egyben arra is utal, hogy amíg a tipikus magyar nyugdíjasaink általában saját, tehermentes lakásban élnek, addig a nyugat-európai kortársaik 20-40 százaléka drága bérlakásban lakik, a mienknél jóval magasabb járandóságából fizeti a nagyon magas bérleti díjat. (Mert képes kifizetni a nyugdíjából – a szerk. megj.) 

Simonovits András szerint a nyugat-európai nyugdíjasok egészségügyi ellátásával sem lehet összevetni a hazai állapotokat.

A nem egyszer több hónapos várólisták miatt az idős emberek nem kapnak idejében kezelést, a magyar egészségügy lezüllése, elhanyagolása, sokkal jobban érinti ezt a népcsoportot, mint a dolgozókét. „Idős korban többen betegek, egy kisnyugdíjból nem tudják megvenni a gyógyszereket, nem tudnak magánorvoshoz sem fordulni. Ezek az igazán szívszorító tények” – mondja.

A Az időskori szegénység réme fenyeget – átfogó reformra szorul a magyar nyugdíjrendszer bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

(Szerző: Wiedemann Tamás/szabadeuropa.hu) Az elemzői becsléseknél is nagyobb lett az infláció júliusban. Az élelmiszerek és a szolgáltatások ára emelkedett a legnagyobb mértékben, de az üzemanyagért is többet kellett fizetni. Az év végére öt százalék fölé gyorsulhat az áremelkedés dinamikája.

„A fogyasztói árak átlagosan 4,1 százalékkal nőttek az előző év azonos hónapjához képest júliusban. Az előző hónaphoz képest 0,7 százalékkal emelkedtek az árak” – közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője szerint az infláció ismételt erősödése elsősorban a jelentős egyhavi átárazás miatt alakult ki, az általános árszínvonal ugyanis júniusról júliusra 0,7 százalékkal emelkedett. „Az elmúlt két hónap stagnálását követően tehát ismét visszatért az év első négy hónapjában látott, meglehetősen dinamikus áremelkedési ütem” – tette hozzá.

Az árstop hatása

A havi szinten erős infláció számos tétel érdemi áremelkedéséből tevődött össze. Január óta nem látott mértékben drágultak az élelmiszerek júliusban. Az elemző szerint a 0,6 százalékos havi alapú infláció ebben a termékkörben az ársapkák és a kötelező akciózás elengedésének várható következménye volt. Nem meglepő módon az ársapkás élelmiszerek áremelkedése volt a legdrasztikusabb, akár két számjegyű is. Szintén érdemi drágulás volt megfigyelhető a tartós fogyasztási cikkek esetében, ami az elmúlt hat hónap legmagasabb dinamikája.

Emellett az üzemanyagok is markáns drágulást mutattak az előző hónaphoz képest. Itt 3,8 százalékos áremelkedést mért a KSH egy hónap alatt. „Csak ez önmagában egyébként 0,2 százalékponttal járult hozzá a júliusi havi inflációhoz. Végül, de nem utolsósorban az inflációt erősítő tételek közé kell sorolni a szolgáltatásokat is, ahogy az elmúlt időszakban megszokhattuk” – tette hozzá.

Az elemző szerint havi alapon 1,1 százalékos volt a drágulás; ezen a körön belül elsősorban a közlekedési, szabadidős és üdülési szolgáltatások drágultak. Az inflációt fékező tételek közül a háztartási energiát érdemes kiemelni, ahol a júliusi rekordmeleg ellenére is árcsökkenés volt megfigyelhető.

Virovácz Péter szerint a havi alapon mért 0,7 százalékos drágulás közel háromszorosa annak, ami kívánatos lenne az inflációs cél eléréséhez. A tavalyi, alacsony bázis mellett ez a havi átárazás az éves alapú maginflációs mutató (gyakran változó árú tételek kiszűrésével készült index) jelentős erősödését hozta, ami most már 4,7 százalékon áll. „Az inflációs nagy kép tehát összességében romlott, és meglehetősen kedvezőtlen.”

A 4,1 százalékos infláció közel hatvan százalékát a szolgáltatószektor adja, vagyis a fejlett és a régiós országokhoz hasonlóan továbbra is ez a tétel a legnagyobb hozzájárulás az áremelkedéshez. „Ez abból a szempontból jelent problémát, hogy ez a fajta infláció ragadósabb, mint a maginflációs kosáron kívüli tételek árhatása” – fogalmazott az elemző.

A következő két hónap a bázishatások miatt ismét hozhat némi enyhülést az éves alapú inflációs mutatóban, de továbbra is négy százalék közelében maradhat. Októberben ismét emelkedhet, decemberben pedig 5–5,5 százalékra gyorsulhat az infláció.

Virovácz Péter szerint a magyar gazdaság teljesítménye gyenge a frissen beérkezett adatok alapján, a belső kereslet oldaláról tehát aligha várhatunk rövid távon érdemi inflációs nyomást. Ezzel szemben a munkaerőpiac továbbra is erős, a bérkiáramlás a vártnál magasabb, ami további nyomást helyezhet a szolgáltatások árára.

„Emellett a friss kormányzati bejelentések, az adóemelések előbb-utóbb vélhetően utat találnak majd a fogyasztókhoz áremelés formájában. Mindezek alapvetően tehát kétoldali kockázatként jelentkeznek az inflációs kilátásokat illetően” – tette hozzá.

Árokszállási Zoltán, az MBH elemzési centrumának igazgatója szerint a vártnál magasabb inflációt alapvetően a szolgáltatások gyorsabb árnövekedése, valamint az élelmiszerek erőteljesebb drágulása okozta. Példaként az üdülési szolgáltatások árának 12 százalékot meghaladó mértékű emelkedését hozta. „Havi alapon összességében 1,1 százalékos volt a drágulás a szolgáltatási szegmensben, miközben mi ennél néhány tized százalékkal alacsonyabb szintre számítottunk” – hangsúlyozta.

Árokszállási Zoltán szerint a KSH adatában a kellemetlen meglepetést nem feltétlenül az infláció nagysága okozta, hanem a szerkezete.

A szakértő szerint az, hogy a szolgáltatások továbbra is kilenc százalék feletti mértékben drágulnak éves alapon, egyelőre messze nincs összhangban a Magyar Nemzeti Bank inflációs céljával. Az élelmiszerek drágulása is a várt felett alakult, az elemző különösebb drágulásra nem számított itt.

„Ugyanakkor az is látható, hogy a mostani, negatív meglepetést a szolgáltatásoknál alapvetően az üdülési szolgáltatások árának nagyon jelentős emelése okozta, más termékkörökben ennél azért mérsékeltebb árazás látható” – tette hozzá.

Árokszállási Zoltán szerint a háromszázalékos jegybanki inflációs cél stabilan fenntartható elérése csak 2025-ben, annak is inkább a második felében várható, noha az éves átlagos infláció még jövőre is meghaladhatja ezt.

Itt a saját lista

A Szabad Európa 2021 szeptembere óta figyeli egy húsz tételt tartalmazó, a szerkesztőség által összeállított bevásárlólistával az árak alakulását ugyanabban az üzletben. Míg a KSH a júliusi árakat közli, saját listánkkal már az augusztusi árváltozásokat láthatjuk.

Az általunk figyelt üzletben tíz forinttal, 389 forintra emelkedett a kristálycukor ára. Kellemes meglepetés, hogy száz forinttal, 799 forintra csökkent a tízdarabos tojás ára. A csirkemell kilogrammonkénti ára 1849-ről 1759 forintra esett. Olcsóbb lett a burgonya, miközben drágább lett a paradicsom – ezeknek az árváltozásoknak elsősorban szezonális okuk van.

A Az árstop kivezetése után megugrottak az élelmiszerárak bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„Magyarország bruttó hazai termékének volumene az idei második negyedévben a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint 1,3 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszaki értéket” – közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Hasonló módszertan szerint számított adatai szerint az előző negyedévhez képest 0,2 százalékkal csökkent a gazdaság teljesítménye.

A két adat közül utóbbi a fontosabb, hiszen ez mutatja meg a gazdaság jelenlegi állapotát, vagyis azt, milyen teljesítményre képes, de úgy tűnik föl, hogy továbbra is hiányoznak azok a motorok, gazdasági szektorok, amik beindíthatnák a növekedést. Az éves növekedési adat azt jelzi, hogy a tavalyi, alacsony alaphoz képest volt némi elmozdulás, vagyis az idei második negyedévben 1,3 százalékkal bővült a gazdaság egyéves távlatban. Ez tehát csupán egy statisztikai hatás, nem valós gazdasági teljesítmény okozta.

Virovácz Péter, az ING vezető elemzője szerint a negyedéves visszaesés azt jelenti, hogy folytatódott a fűrészfogazás, vagyis hogy egy jobb negyedévet egy gyengébb követ. „Ilyen helyzetben alapvetően arról van szó, hogy a gazdasági alapfolyamatok meglehetősen gyengék, miközben időről időre van egy-egy ágazat, terület, amely képes nagyobb növekedésre valamilyen egyedi okból” – vélekedett.

Az éves adatú növekedés egyedi pozitív hatását a KSH szerint az építőipar és az ingatlanügyletek területe hozta, valamint a kormányzati számlák alakulásához köthető termékadók és -támogatások egyenlege.

Utóbbi a termékek és szolgáltatások beszerzéséhez, értékesítéséhez és átadásához kapcsolódó adók és támogatások különbözete. Idetartozik például a vám, a jövedéki adó, a fogyasztási adó, az általános forgalmi adó és az exporttámogatás. Virovácz Péter szerint az építőipar esetében várható volt a pozitív hozzájárulás, a szolgáltatások közül azonban a KSH kizárólag az ingatlanügyletek területét nevezte meg érdemi gazdaságélénkítő területként, ami arra utal, hogy a kereskedelmi szolgáltatások továbbra is gyengén teljesítenek. „A gazdasági teljesítményt fékező tényezők közül az ipart emelte ki a gyorstájékoztató, ami aligha meglepő, figyelve az ágazat mostanában nyújtott teljesítményét” – tette hozzá.

Az elemző szerint az elmúlt négy negyedévben meglehetősen visszafogott volt a mögöttünk hagyott egy év gazdasági növekedése a stagnálás és a dinamikus növekedés váltakozása miatt. Emiatt rosszabb lehet a prognosztizált GDP-növekedés: az idénre már nem 2,2, hanem csak 1,5 százalékos éves átlagos bővülést vár.

Szerinte a legutóbbi kormányzati kommunikációban jelzett, ez évre várt 2,2-2,3 százalékos gazdasági növekedéshez nagyon erőteljes fellendülésnek kellene bekövetkeznie az év második felében. Ez azt jelenti, hogy mind a harmadik, mind a negyedik negyedévben – negyedéves bázison – 1,6–1,8 százalékos növekedést kellene produkálnia a magyar gazdaságnak. Virovácz szerint ehhez aligha vannak meg alapok, a külső keresletben nem számíthatunk drasztikus változásra.

„Folyamatosan jönnek a negatív hírek az európai iparról, főleg Németországból, legyen szó a ZF, a Bosch létszám-csökkentéséről vagy a BASF legnagyobb vegyi üzemében történt robbanásról. Ez utóbbi újabb mélyütés lehet az ellátási láncoknak” – tette hozzá. Szerinte mindez egyre jobban érződik a magyar gazdaságban is, hiszen beszámolók szerint a kecskeméti Mercedes gyár is visszaáll háromról két műszakos termelésre, ami 33 százalékos termeléscsökkenéssel jár.

Vagyis az ipar és az export oldaláról aligha várható fellendülés a következő hónapokban. A belső kereslet erősödésében lehetne bízni, de egyelőre nem úgy tűnik föl, hogy a vállalatok számottevő beruházási aktivitást terveznének. „Egyrészt a gyenge hazai és külső kilátások nem indokolják ezt, másrészt az alacsony kapacitáskihasználtság. Ráadásul a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága is arra ösztönzi a döntéshozókat, hogy inkább tartalékoljanak beruházás helyett” – vélekedett az elemző. Szerinte az állami szféra beruházási aktivitása sem tud majd érdemi hajtóerőt biztosítani a költségvetés konszolidációs igényét figyelembe véve.

A fogyasztás beindulásához a háztartások óvatos fenntartásainak enyhülésére lenne szükség, a fogyasztási hajlandóság növekedését kellene látnunk, ugyanakkor a gazdasági bizonytalanság és a politikai megnyilvánulások is inkább a megtakarítások irányába terelik a háztartásokat. A lakosság takarékossággal reagált a kormányzati kommunikáció háborús pszichózisára, vagyis nem költött, emiatt a fogyasztás sem bővült. Virovácz szerint érdekes a most kibontakozó fordulat, ami szerint a kormány békeköltségvetésnek nevezi a jövő évit.

„Akárhonnan nézzük is tehát az előttünk álló hónapok gazdasági folyamatait, nehezen található olyan terület, amely önmagában képes szavatolni azt a dinamikus növekedést, ami ahhoz kellene, hogy az év egészében érdemben két százalék felett alakuljon a GDP-növekedés” – tette hozzá.

Az MBH negyedéves alapon 0,5 százalékos, éves alapon pedig 2,7 százalékos növekedésre számított. Árokszállási Zoltán, az elemzési centrum igazgatója szerint a várakozásukhoz képest is látványosan negatív meglepetést hozott a második negyedéves GDP-adat. Szerinte a mostani adatközlés előtt a szokásosnál nagyobb volt a bizonytalanság, mivel jócskán szétnyílt az olló a szezonálisan igazított és a kiigazítatlan negyedéves adatsorok között az első negyedévi részletes adatok közlését követően.

„Az európai konjunktúra-indikátorok alapján a harmadik negyedév elején is borús a kép, várni kell az ipar stabilizálódására, élénkülésére” – vélekedett Árokszállási, mert szerinte még nem ismertek a részletes adatok a kiskereskedelmi forgalomra vonatkozóan. Áprilisban visszaesett az előző hónaphoz képest, és májusban is csak stagnált, ugyanakkor a mai GDP-adat után vélelmezhető, hogy a júniusi kiskereskedelmi forgalomban is elmaradt az érdemi élénkülés.

„Ettől függetlenül továbbra is azzal számolunk, hogy a bérek növekedése segíti majd a kiskereskedelmi forgalom, a fogyasztás bővülését” – tette hozzá az MBH elemzési centrumának vezetője. A nettó reálbérek már a múlt nyár végétől dinamikus emelkedésnek indultak, így számítani lehet arra, hogy a vásárlók óvatossága oldódni fog. Szerinte jelenleg nem várható az élelmiszer-infláció tetemes emelkedése, így a drágulás stabilizálódása alacsony szinten tovább enyhítheti a fogyasztók óvatosságát.

A turizmusból ugyancsak szép számok jönnek, a nyári szezon feltehetően jó lesz, ez is segítheti a következő hónapokban a hazai gazdaságot, azonban várni kell a beruházások érdemi élénkülésére. Jól mutatja a vállalatok óvatosságát, hogy a hitelkereslet továbbra is visszafogott, amit a kamatok jelentős csökkenése sem tudott élénkíteni: továbbra is kivárnak a gazdasági bizonytalanságok miatt.

„A várakozásunktól elmaradó második negyedéves adatközlés után idén egyre valószínűtlenebbnek tűnik a 2,5 százalékot meghaladó éves növekedés elérése, várhatóan valahol két százalék környékén alakulhat a GDP bővülése. 2025-öt azonban továbbra is ennél lényegesen magasabb, négy százalék körüli növekedés jellemezheti” – vélekedett Árokszállási.

A Súlyos bajok a magyar gazdaságban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A BCG (—> Boston Consulting Group: a világ három legnagyobb stratégiai tanácsadó cégének – a Három Nagynak – az egyike; a bostoni központú, 1963-ban alapított BCG ötven országban van jelen 90 irodával; a privátszektorban, a közszférában és a nonprofit szektorban egyaránt vannak ügyfelei) vezetési tanácsadó cég elemzése szerint tavaly tíz százalékkal nőtt a 100 millió dollárnál nagyobb pénzügyi vagyonnal rendelkezők száma. A tanulmány szerint 2023-ban 3300 szupergazdag ember élt Németországban, egy évvel azelőtt 3000. Ezzel Németország a harmadik helyen áll az USA (26 ezer) és Kína (8300) mögött. Világszerte 73 000 szupergazdag ember él.

A jelentésből kiderül: minél nagyobb volt az egyén kezdeti vagyona, annál nagyobb mértékű a növekedés is Németországban – írták a szerzők. – A nagyon tehetős befektetők vagyonuk nagyobb részét fektették be a tőkepiacra. A kevésbé tehetősek hagyományosan az alacsony kockázatú eszközosztályokra, például a bankbetétekre, a készpénzre vagy a biztosításokra összpontosítanak – akár a hozamok rovására.

A németországi 3300 szupergazdag a pénzügyi eszközöknek csaknem a negyedét, egészen pontosan 23 százalékát birtokolta. A pénzügyi vagyon: készpénz, kötvények, részvények, számlaegyenlegek, befektetési alapok, nyugdíjak. Ez nem foglalja magában a tárgyi eszközöket, például az ingatlanokat, nemesfémeket és egyéb fizikai befektetéseket.

A friss jelentés szerint a szupergazdagok pénzügyi vagyona Németországban összesen 2,1 ezer millió dollár (jó 1,9 ezer millió euró). Ha ezt a tengernyi pénzt szétosztanák Németország összesen 84,7 millió lakosa között, akkor mindegyikük körülbelül 23 000 eurót kapna. – Dollárban kifejezve és csak a pénzügyi vagyon alapján a németországi milliomosok száma tavaly 30 ezerrel 555 ezerre nőtt.

A BCG szerint Németországban 66,5 millió embernek 250 000 dollárnál kevesebb pénzügyi vagyona volt tavaly. Az egyenlőtlenségek valószínűleg tovább nőnek: a BCG szerint öt év múlva a szupergazdagok valószínűleg a teljes pénzügyi vagyon 26 százalékát birtokolják majd. Németország-szerte a pénzügyi vagyon 2023-ban öt százalékkal nőtt, a reálvagyon 2,3 százalékkal csökkent, részben a magasabb kamatlábak miatt.

Közben a svájci UBS bank is közzétett egy vagyonjelentést, ami az egy főre jutó átlagos vagyont, azaz pénzügyi és tárgyi eszközöket számítja ki. Ez tavaly körülbelül 265 000 dollár (kb. 245 000 euró) volt Németországban, a világméretű rangsorban ez a 17. hely. Az első helyen Svájc állt, körülbelül 710 000 dollárral fejenként. Összességében a globális vagyon 4,2 százalékkal nőtt.

A Lendületesen nő a szupergazdagok száma Németországban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Érdekesen változott a 2000–23 között évente átadott lakóépületek száma; a csúcsot 2004-ben érte el, amikor 21 237-et, kilenc évvel később, a mélyponton mindössze 3649-et regisztráltak. Az ezredfordulótól a 2009-i válságig évről-évre mintegy 16-17 ezer új lakóépületet jegyzett a statisztika, ám azóta már a 10 ezret sem éri el – kivéve az egyetlen kiugró évet, 2020-at és az akkor átadott 13 844 lakóépületet.

A lakóépület-szaporulat ilyen látványos visszaesése nem járt a lakásszámok hasonló csökkenésével, mivel az évek során az újak között mind több volt a nem egylakásos házak aránya. Például: 2000-ben egy új lakóépületben átlagosan csak 1,5 lakás volt, 2022-ben viszont már 2,6. Az emeletek számbavétele is a lakásépítés egyre növekvő koncentrációjára utal: 2000-ben az új lakóépületek 98 százaléka még földszintes vagy legfeljebb egy emeletes volt; tavaly viszont 94,7 százalék. Ezzel párhuzamosan több mint duplájára nőtt a 2-4 emeletes lakótömbök aránya (2% —> 4,7%), ám ennél is erőteljesebb, közel tízszeres a bővülés (0,06% —> 0,58%) a legalább 5 emeletes beruházások esetében.

A KSH adattára az építés időtartamát is nyilván tartja, abból tudható, hogy évszázadunkban eddig a lakóépületek átlagos kivitelezési ideje 775 nap volt. A részletekből az is kitűnik, hogy leglassabban a családi házak épülnek, elkészültükhöz átlagosan 781 nap kellett; a többszintes, többlakásos épületek kivitelezéséhez egy híján 700 nap is elég volt. Ám e tekintetben az épület jellegénél több múlik a mindenkori piac állapotán, s ezzel összhangban igencsak eltérőek az egyes évek mutatói. A kereslet jócskán gyorsítja a kivitelezést is. Például az átlagos építési idő éppen az ingatlanpiaci válság előtt, 2008-ban érte el lokális minimumát 695 nappal, a lakáspiaci mélyponton, 2012–14 átlagában az 1000 napot is meghaladta. A konjunkturális ingadozás legkevésbé a családi házaknál látszik, azoknál a legjobb és a legrosszabb évek között csak mintegy 70 százalék volt a kivitelezési időben mért különbség. Ezzel szemben például a lakóparkoknál több mint négyszeres: a 2003-i 415 nap és a 2015-i 1786 nap adja a két szélső értéket.

A kivitelezési idők megnyúlása legtöbbször a piac lassulásának a jele: a beruházók ilyenkor gyakran lassítják, akár szüneteltetik is a megkezdett munkáikat. Ennek hatását a határidőkre átmenetileg még akár a piac újbóli gyors beindulása is erősítheti, amikor a kapacitások csökkentése miatt nem képesek a kívánt ütemben felpörgetni a termelést. A közeli múltban 2022 a kedvezőtlen fordulat évének látszott, amikor a kivitelezési idő a többszintes, többlakásos építkezések esetében (egyik évről a másikra) 724-ről 956 napra ugrott, a lakópark-építés átlagos ideje pedig 745 napról 906 napra lassult. Ugyanakkor a családi házaknál látványos volt a gyorsulás (702 nap —> 600 nap), s ezzel a vizsgált 24 év legjobb idejét érték el.

(A jobb oldali kép forrása: StockPhoto)

A kivitelezési idők (normális piaci működés esetén tapasztalt) összességében viszonylag csekély változásában döntő szerepe lehetett annak, hogy e negyedszázad sem törte meg a téglaépítés hegemóniáját. Az évszázad első évében a lakóépületek 85 százaléka épült téglából, és bár ez az arány az évek során egyszer 91 százalékra is ugrott, a legkisebb, 2023-ban regisztrált értéke is megközelítette a 82 százalékot. Emellett az egyéb technológiák változó, de nem kiemelkedő szerepet kaptak. A beton falazóelemek ezen időszak alatt egyértelműen visszaszorultak (4,3%—>2,1%), a vályog lényegében el is tűnt (1,7%—>0%).  A statisztikában csak 2004-óta szereplő, hőszigetelt zsaluzatba öntött falak sem futottak be nagy karriert (2%—>0,7%). Ugyanattól az évtől az előregyártott teherhordó vázszerkezet ehhez képest sikeres volt (0,7%—>4,7%). Ugyancsak előre tört valamelyest a már 2000-ben is alkalmazott helyszínen készült vázszerkezet (0,4%—>2,5%).

Ezekben az évtizedekben az lakóházak energiagazdálkodásával kapcsolatos közgondolkodás változott a leginkább. Erre utal például a vezetékes gázellátásba bekapcsolt lakások aránya. Ez a 2000-ben még csak 77 százalékos mutató már 2003-ban meghaladta a 90 százalékot, majd a 2009-i csúcsáról (93%) előbb lassan csökkent a 2020-i 80 százalékig, azt követően pedig szinte zuhant a tavalyi 57 százalékra.

A statisztika együtt kezeli a gázzal és a villannyal fűtött lakásokat. Ezek aránya az időszak elejétől sokáig együtt mozgott a gázhálózatba bekapcsoltak arányával, bár általában egy-két százalékponttal elmaradt tőlük. A fordulat 2016 táján következett be, onnantól kezdve egyértelműen több otthont fűtöttek „gázzal vagy villannyal”, mint amennyibe bekötötték a vezetékes gázt. Tavaly már ebbe a fűtési kategóriába tartozott az új lakások 96 százaléka, miközben a vezetékes gázt már csak alig több mint felükbe kötötték be.

A villanyfűtés mellett ugyancsak teret nyert a „központi egyedi kazános és termálfűtéses” fűtési mód. 2000-ben még csak 21 százalék volt az ilyen megoldások aránya, ami, ha bukdácsolva is, de egyre nőtt, s 2023-ban 40 százalékkal érte el eddigi legnagyobb értékét. Az etázsfűtés és a központi távfűtés lényegében megőrizte pozícióját. Az előbbi még mindig domináns az összes épített lakáson belül (2000: 58%, 2023: 55%), az utóbbi változatlanul periférikus (2000: 1,5%, 2023: 2,4%). Az egyedi helyiségfűtés részesedése viszont 23 év alatt 20-ról 3%-ra esett.

Számon tart a statisztika olyan építészeti megoldásokat is, amelyeknek a felemelkedése és hanyatlása egyaránt belefért e majdnem kereken negyed századba. Ilyennek látszik a „dupla komfort” (—> azok az összkomfortos lakások, melyekhez kettő vagy több fürdőhelyiség is tartozik), ami elég vonzó megoldásnak látszik ahhoz, hogy az új évezred elején így építsék a lakások mintegy negyedét. Ez az arány a tízes évek közepére még nőtt is, 2017-ben érte el a csúcsot 34 százalékkal. Ám innen gyors esés következett: 2021-ben már csak fele ennyi igénnyel kalkulálhattak az építők. Fordulat azóta sem látszik, 2023-ban sem érte el a 20 százalékot a még egy fürdővel, vécével épült lakások aránya.

A Már az új lakás sem olyan, mint régen bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.