<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:wfw="http://wellformedweb.org/CommentAPI/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	xmlns:slash="http://purl.org/rss/1.0/modules/slash/"
	>

<channel>
	<title>Vélemény Archívum - Infovilág</title>
	<atom:link href="https://infovilag.hu/category/egyeb/velemeny/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>https://infovilag.hu/category/egyeb/velemeny/</link>
	<description>A hiteles hírportál</description>
	<lastBuildDate>Wed, 04 Nov 2026 07:12:00 +0000</lastBuildDate>
	<language>hu</language>
	<sy:updatePeriod>
	hourly	</sy:updatePeriod>
	<sy:updateFrequency>
	1	</sy:updateFrequency>
	<generator>https://wordpress.org/?v=7.1.4</generator>

<image>
	<url>https://infovilag.hu/wp-content/uploads/2023/09/favicon.png</url>
	<title>Vélemény Archívum - Infovilág</title>
	<link>https://infovilag.hu/category/egyeb/velemeny/</link>
	<width>32</width>
	<height>32</height>
</image> 
	<item>
		<title>László József: Az oligarchák a választás után</title>
		<link>https://infovilag.hu/laszlo-jozsef-az-oligarchak-a-valasztas-utan/</link>
		
		<dc:creator><![CDATA[László József]]></dc:creator>
		<pubDate>Wed, 04 Nov 2026 07:11:40 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Egyéb]]></category>
		<category><![CDATA[Jegyzet]]></category>
		<category><![CDATA[Vélemény]]></category>
		<category><![CDATA[Krugman]]></category>
		<category><![CDATA[midterm]]></category>
		<category><![CDATA[midterm választás]]></category>
		<category><![CDATA[USA]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://infovilag.hu/?p=148986</guid>

					<description><![CDATA[<p>Az amerikai félidős választás megmutatta, hogy a dollármilliárdok politikai erejének is van határa. Paul Krugman figyelmeztetése azonban a választás után is érvényes: a magánvagyon politikai befolyása egyetlen választási fordulattól nem szűnik meg. „Donald Trump arra buzdította a választókat, hogy tegyenek úgy, mintha ő is szerepelne a közbenső választások szavazólapján” – írta Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász [&#8230;]</p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/laszlo-jozsef-az-oligarchak-a-valasztas-utan/">László József: Az oligarchák a választás után</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="has-luminous-vivid-amber-to-luminous-vivid-orange-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Az amerikai félidős választás megmutatta, hogy a dollármilliárdok politikai erejének is van határa. Paul Krugman figyelmeztetése azonban a választás után is érvényes: a magánvagyon politikai befolyása egyetlen választási fordulattól nem szűnik meg.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">„<strong>Donald Trump arra buzdította a választókat, hogy tegyenek úgy, mintha ő is szerepelne a közbenső választások szavazólapján” – írta Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász a közösségi médiában november 2-án. A tőle megszokott iróniával hozzátette: ellenfelei „csak abban lehet reménykedni, hogy az emberek megfogadják a tanácsát”. Azóta a választók válaszoltak: az AP november 4-i híradása szerint a demokraták megszerezték a többséget a Kongresszus mindkét házában.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Krugman írását mégis hiba volna eltenni a bevált választási jóslatok közé. Számomra a legfontosabb állítása a pénz és a politikai felelősség kapcsolatáról szól. Arról, hogy kinek tartozik majd elszámolással az, aki a választók szavazataival, de nagyadományozók segítségével jut hatalomra.</strong></p>



<h2 class="wp-block-heading">Húsz adományozó súlya</h2>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>„A választóknak azonban azt is tudniuk kell, hogy Trump nem az egyetlen, aki de facto szerepel a szavazólapon” – figyelmeztet Krugman. Ott vannak szerinte az amerikai oligarchák is, „egy aprócska, szinte elképzelhetetlenül gazdag emberekből álló csoport”, amelynek ugyancsak komoly érdekei fűződnek az eredményhez.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A közgazdász a New York Times összeállítására hivatkozva írja, hogy „mindössze 20 adományozó” már „mintegy 2 milliárd dollárt pumpált ebbe a választásba”. Krugman szerint e támogatók túlnyomórészt a republikánusokat segítették, és „minden erejükkel igyekezve korlátozni a »kék hullám« erejét” öntötték a pénzt a kampányba.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Kétmilliárd dollár &#8211; kb. 650 milliárd forint &#8211; húsz adományozói forrásból. </strong>Érdemes ennél a mondatnál megállni. A választópolgár leadhatja a szavazatát, beszélgethet az ismerőseivel, elmehet egy fórumra. A nagyadományozó eközben emberek millióihoz juttathatja el újra és újra ugyanazt az üzenetet. A szavazófülkében érvényesülő egyenlőség mellett így nagyon is egyenlőtlenek a közvélemény alakításának lehetőségei.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Azt én teszem hozzá, hogy</strong> <strong>Elon Musk több mint 445 millió dollárt fordított a republikánusok támogatására a jelenlegi félidős választási kampányban, amivel a modern amerikai politikatörténet legnagyobb, egyetlen ciklus alatti egyéni adományozójává vált. Az Egyesült Államok Szövetségi Választási Bizottságának (FEC) adatai szerint a Tesla és a SpaceX vezére tavaly óta legalább 445,77 millió dollárt (146,19 milliárd forintot) juttatott republikánus kötődésű kampányszervezeteknek.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em><strong>Ez a hatalmas összeg – amelyből hat SpaceX-rakétakilövést is finanszírozni lehetne – messze felülmúlja az olyan hagyományos nagyadományozók eddigi ráfordításait, mint Soros György vagy Michael Bloomberg. Musk ezzel több pénzt ölt a mostani félidős választási kampányba, mint amennyit a legnagyobb szilícium-völgyi donorok – saját magát is beleértve – együttvéve elköltöttek a 2024-es elnökválasztásra</strong></em>,<em><strong> írta az egyik magyar gazdasági portál.</strong></em></p>



<p class="has-very-light-gray-to-cyan-bluish-gray-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>A mostani amerikai választási eredmény, &#8211; és a tavaszi magyar szavazás -, megmutatta ennek a befolyásnak a korlátait. A választó nem automata, amelybe felül bedobják a kampánypénzt, alul pedig kijön a kívánt szavazat. Ebben van ok némi megkönnyebbülésre. A pénzügyi függés kérdése azonban a kampány lezárásával továbbköltözik a törvényhozásba: ki kap meghallgatást, kinek a problémájából lesz sürgős ügy, és melyik javaslat marad az asztalfiókban?</em></strong></p>



<h2 class="wp-block-heading">A támogatás és a függés határa</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Krugman világosan megjelöli politikai rokonszenvét. A Demokrata Párt szerinte „alapvetően egy balközép párt”, amely a plutokratáknak, vagyis a vagyonuk révén hatalmat gyakorlóknak „sokkal kevésbé lesz kedvező, mint a Republikánus Párt”. Ez az ő politikai értékelése. Én ehhez azt tenném hozzá: a nagy vagyonok befolyását az új többségen is számon kell kérni. A választási győzelem önmagában senkinek sem állít ki függetlenségi bizonyítványt.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A bejegyzés egyik legsúlyosabb felvetése az esetleges vizsgálatokra vonatkozik. Krugman úgy látja, a Trumpnak behódoló oligarchák személyes érdekeit is érintheti, „ha a demokraták által irányított Kongresszus komoly vizsgálatokat indít a trumpi korrupció ügyében”. Értelmezése szerint a bőkezű kampánytámogatások mögött az elszámoltatástól való félelem is meghúzódhat.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Ezt a feltételezést bizonyítékokkal kell megvizsgálni. Kampányadományból önmagában nem következik bűncselekmény, és politikai rokonszenvből sem következik személyes bűnösség. Ahol viszont felmerül a közpénzekkel vagy a közhatalommal való visszaélés gyanúja, ott indokolt feltárni a döntéseket, a kedvezményezetteket és az esetleges ellenszolgáltatásokat. A pártállás éppúgy nem adhat mentességet, ahogyan az adomány összege sem.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A demokrácia próbája az lesz, hogy az új többség ezt a mércét a saját támogatóira is alkalmazza-e. A kampányadomány nem lehet előre megvásárolt felmentő ítélet. Ha pedig egy vizsgálat nem talál visszaélést, azt ugyanolyan világosan kell kimondani, mint amikor talál.</p>



<h2 class="wp-block-heading">A jogi kapu és a vagyon ereje</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Krugman a Legfelsőbb Bíróság 2010-es Citizens United-döntését is felelőssé teszi azért, hogy „hatalmas összegek áramolhassanak a politikába”. A jogi részlet itt lényeges: az ítélet a vállalatok és szakszervezetek jelöltektől független választási költése előtt bontott le korlátokat; a jelölteknek adott közvetlen vállalati hozzájárulás tilalmát nem szüntette meg. A függetlennek minősített politikai költés és a közvetlen kampányadomány tehát külön kategória.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Krugman szerint azonban a magyarázat nagy</em></strong><em><strong>részt </strong></em><strong><em>abban rejlik, hogy „a rendkívül gazdagok óriási hatalma abból fakad, hogy a vagyon hatalmas mértékben a kezükben összpontosul”. A vagyoni koncentráció így politikai kérdéssé válik: mekkora befolyást lehet a gazdasági sikerhez vásárolni, és milyen ellensúlyok maradnak azok kezében, akiknek erre nincs pénzük?</em></strong></p>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A gazdagság önmagában senkit nem tesz oligarchává. Az oligarchikus viszony ott kezdődik, ahol a vagyon tartós kiváltságot biztosít a közhatalmi döntések alakításában. Amikor a döntéshozó már azelőtt a nagy támogató várható reakcióját mérlegeli, hogy végiggondolná a választóinak tett ígéretét. Ehhez még külön telefonhívás sem feltétlenül szükséges; a függés akkor is működhet, ha mindenki tudja, kit nem tanácsos kellemetlen helyzetbe hozni.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Magyarként is ezt a mércét tartom érvényesnek. A választói felhatalmazás értékét az őrzi meg, ha a sajtó követheti a közpénz útját, az állami döntések indokai megismerhetők, és a hatóságok a politikailag befolyásos szereplőket is ellenőrizhetik. Ezek nélkül a választó könnyen csak utólag értesül arról, kinek az érdekeit szolgálta az a döntés, amelyet az ő nevében hoztak.</strong></p>



<h2 class="wp-block-heading">A kormányzat feletti ellenőrzés</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Krugman Woodrow Wilson 1913-as figyelmeztetésével zárja érvelését:</strong></p>



<blockquote class="wp-block-quote is-layout-flow wp-block-quote-is-layout-flow">
<p class="has-very-light-gray-to-cyan-bluish-gray-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph">„<strong><em>Ha vannak ebben az országban olyan emberek, akik elég nagyok ahhoz, hogy birtokolják az Egyesült Államok kormányát, akkor birtokolni fogják is; amit most el kell döntenünk, az az, hogy mi elég nagyok vagyunk-e, elég férfiasak vagyunk-e, elég szabadok vagyunk-e ahhoz, hogy újra birtokba vegyük a saját kormányunkat.”</em></strong></p>
</blockquote>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A száz évnél is régebbi mondat fordulatai mögött nagyon is eleven kérdés áll: képesek-e a polgárok ellenőrizni azt a hatalmat, amelyet rájuk hivatkozva, a nevükben gyakorolnak? Wilson felszólítása, hogy „újra birtokba vegyük a saját kormányunkat”, a választók ellenőrzési jogára emlékeztet. Ennek érvényesülését korlátozza a kivételezettek, az oligarchák befolyása.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">„Ez a félidős választás annak a próbája, hogy megússzák-e?” – írta Krugman a szavazás előtt. A választók most új többséget adtak a Kongresszusnak. Ezzel lehetőséget nyitottak az ellenőrzésre. Ennek komolyságát a nyilvánosságra hozott iratok, a következetesen végigvitt vizsgálatok és a mindenkire alkalmazott szabályok mutatják majd meg, ott és nálunk is&#8230;</p>



<p class="has-pale-ocean-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Én ezért Krugman figyelmeztetését a győzteseknek is címezném. A választás utáni legkényelmesebb tévedés volna úgy tenni, mintha a hatalmas vagyonok politikai befolyása együtt tűnne el a vesztes kampányplakátokkal. A megválasztott képviselőknek végül azok előtt kell elszámolniuk, akiktől a felhatalmazásukat kapták: a választók előtt.</em></strong></p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/laszlo-jozsef-az-oligarchak-a-valasztas-utan/">László József: Az oligarchák a választás után</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></content:encoded>
					
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Tünde T. Guildford: Mit árulnak el rólunk a szavaink?</title>
		<link>https://infovilag.hu/tunde-t-guildford-mit-arulnak-el-rolunk-a-szavaink/</link>
		
		<dc:creator><![CDATA[Infovilág]]></dc:creator>
		<pubDate>Tue, 03 Nov 2026 17:48:11 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Egyéb]]></category>
		<category><![CDATA[Jegyzet]]></category>
		<category><![CDATA[Vélemény]]></category>
		<category><![CDATA[az év szava]]></category>
		<category><![CDATA[BBC]]></category>
		<category><![CDATA[mogging]]></category>
		<category><![CDATA[Tünde T. Guildford]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://infovilag.hu/?p=148975</guid>

					<description><![CDATA[<p>Egy különös szó nyomában, amelyből végül egy egész korszak arcképe bontakozik ki. A BBC reggeli hírei között olykor olyan mondat is elhangzik, amely mellett az ember egyszerűen nem tud elmenni. November harmadikán például megtudhattuk, hogy a Collins angol értelmező szótár szerkesztői megválasztották 2026 szavát. A győztes: mogging. Tessék? Az ember először arra gondol, hogy bizonyára [&#8230;]</p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/tunde-t-guildford-mit-arulnak-el-rolunk-a-szavaink/">Tünde T. Guildford: Mit árulnak el rólunk a szavaink?</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Egy különös szó nyomában, amelyből végül egy egész korszak arcképe bontakozik ki.</strong></p>



<p class="has-luminous-vivid-amber-to-luminous-vivid-orange-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A BBC reggeli hírei között olykor olyan mondat is elhangzik, amely mellett az ember egyszerűen nem tud elmenni. November harmadikán például megtudhattuk, hogy a Collins angol értelmező szótár szerkesztői megválasztották 2026 szavát. A győztes: mogging. Tessék?</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Az ember először arra gondol, hogy bizonyára félrehallott valamit. Aztán kiderül, hogy a szó nemcsak létezik, hanem egyre népszerűbb is.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">De hogyan választják ki egyáltalán év szavát? A Collins szerkesztői egy mintegy 27 milliárd szóból álló nyelvi adatbázisban figyelik, milyen új kifejezések terjednek, melyek használata ugrik meg, és melyek ragadják meg különösen az adott év hangulatát. Nem pusztán a leggyakoribb szót keresik: a növekedés, az újdonság és a kulturális jelentőség is számít. A mogging használata a Collins adatai szerint egy év alatt 210 százalékkal nőtt. Ez nem az előfordulások darabszáma, hanem a növekedés mértéke.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>De mit jelent?</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em><strong>Nagyjából annyit, hogy valaki látványosan felülmúl, túlszárnyal egy másik embert. Lehet szebb, sikeresebb, magabiztosabb, népszerűbb. A lényeg nem egyszerűen az, hogy jól teljesít, hanem hogy a másik hozzá képest kevésbé mutatósnak, kevésbé sikeresnek látszik.</strong></em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">És ezzel máris megérkeztünk egy érdekes kérdéshez. Miért nem elég egyszerűen jónak lenni? Miért olyan fontos, hogy jobbak legyünk valaki másnál?</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">De ne szaladjunk ennyire előre. Előbb ismerkedjünk meg az új divatszóval.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Napóleont is le lehet mogolni</h2>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em>A mogging történetének egyik legszórakoztatóbb példáját a Guardian című napilap közölte. Egy fiatal nő lefényképeztette magát Napóleon szobra mellett, majd elégedetten közölte: „I mogged Napoleon!” Vagyis: még Napóleont is túlszárnyaltam!</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Szegény császár. Annyi hadjárat, annyi győzelem és vereség után aligha számított arra, hogy kétszáz évvel később egy fiatal nő egyetlen fényképpel fölébe kerekedik.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Persze senki sem gondolja komolyan, hogy a történelmi teljesítmények mérlegelésében új eredmény született. Éppen ez benne a tréfa. Az internetes nyelv szeret túlzásba esni, váratlan kapcsolatokat teremteni, kifordítani a megszokott jelentéseket.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A Napóleon-eset pedig arra is jó, hogy észrevegyünk valamit: a mogging ma már korántsem csak a valódi versengésről szól. Lehet játék, önirónia, szellemes hencegés, közösségi nyelvi kikacsintás.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">És hogy a történet még mulatságosabb legyen, a mogging nincs egyedül. A Dictionary.com ugyanis ugyanebben az évben egy másik kifejezést választott az év szavának: a maxxing szót. Ez valaminek a lehető legnagyobb mértékű fokozását, tökéletesítését jelenti. Lehet szó külső megjelenésről, teljesítményről, életmódról, de akár a kényelem maximalizálásáról is.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A két szó között finom, de fontos különbség van. A maxxing azt kérdezi: hogyan hozhatom ki valamiből a legtöbbet? A mogging pedig azt: hogyan múlhatok felül valaki mást?</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Most már csak azt kellene eldönteni, melyikük múlja felül a másikat. Vajon a mogging mogolja le a maxxinget, vagy a maxxing maxxolja ki jobban az esélyeit? Úgy látszik, még az év szavai sem tudnak meglenni versengés nélkül.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Egy szó, amely hosszú utat tett meg</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A történet azonban nem a szótárak szerkesztőségében kezdődött. A mogging eredetileg a testépítés és az internetes férfiközösségek világából indult. A kifejezés hátterében az AMOG rövidítés áll: alpha male of the group, vagyis a csoport domináns hímje.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ebben a közegben a külső megjelenés, a testalkat, a magasság, az erő és a vonzerő könnyen rangsorolás tárgyává válik. Ki a legizmosabb? Ki a legvonzóbb? Ki uralja puszta megjelenésével a társaságot? A szó eredeti jelentésében tehát nem sok hely jutott az egyenlőségnek. Valaki felülkerekedett, másvalaki alulmaradt.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Aztán az internet megtette a magáét. A kifejezés kiszabadult eredeti környezetéből, és önálló életre kelt. Ma már nemcsak emberek, hanem ételek, ruhák, állatok, sőt teljesen hétköznapi tárgyak is „mogolhatják” egymást.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ez a nyelv egyik legizgalmasabb tulajdonsága. A szavak utaznak. Közösségeket váltanak, jelentéseket gyűjtenek, elveszítenek valamit eredeti komolyságukból, máskor éppen új tartalommal gazdagodnak.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">De vajon a jelentésükkel együtt a mögöttük rejlő gondolkodásmód is változik?</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ha egy eredetileg a dominanciáról és a másik ember fölé kerekedéséről szóló kifejezés mindennapos tréfává válik, akkor megszelídítettük a gondolatot? Vagy ellenkezőleg: annyira megszoktuk, hogy már észre sem vettük, milyen természetesen beszélünk győztesekről és vesztesekről?</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Akár a nyelv önvédelmének is nevezhetnénk ezt: a közösségi humor kiforgatja és megszelídíti a korábban nyomasztó szavakat. De attól, hogy valami nevetségessé válik, még nem biztos, hogy minden korábbi jelentését elveszíti.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A kérdésre nincs egyetlen egyszerű válasz. A fiatalok gyakran éppen azért használnak ilyen szavakat, mert nevetségesnek találják a mögöttük álló túlzó versengést. Csakhogy a humor különös jószág. Egyszerre képes leleplezni és népszerűsíteni azt, amiből tréfát csinál.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A versengést természetesen nem az internet találta fel. Az ember már jóval a közösségi média megjelenése előtt is figyelte, hogyan élnek mások, mit értek el, miben különbek vagy szerencsésebbek nála.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Leon Festinger amerikai szociálpszichológus 1954-ben fogalmazta meg társas összehasonlítási elméletét. Ennek lényege, hogy saját képességeinket, véleményünket és teljesítményünket gyakran más emberekhez viszonyítva értékeljük. Ez önmagában nem baj. Sőt, az összehasonlítás nélkülözhetetlen segítség is lehet. A kezdő zenész tanul a mestertől, a fiatal sportolót ösztönzi a bajnok teljesítménye, a pályakezdő újságíró példaképet találhat egy tapasztalt kollégában.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A gond akkor kezdődik, amikor az összehasonlításból állandó méricskélés lesz.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Régebben az ember elsősorban a szomszédjához, a munkatársaihoz, a barátaihoz mérhette magát. Ma viszont egyetlen telefon képernyőjén egész világnyi összehasonlítási lehetőség sorakozik. Valaki csodálatos helyen nyaral. Másvalaki előléptetést kapott. A harmadik lefogyott, a negyedik maratont futott, az ötödik megmutatja a gyönyörű új otthonát.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Így aztán miközben mi egy átlagos keddi délutánon a mosogatnivaló fölött állunk, könnyen támadhat az a benyomásunk, hogy rajtunk kívül mindenki másnak nagyszerűen alakul az élete. Pedig többnyire nem a teljes életüket látjuk. Csak a gondosan kiválasztott pillanatokat.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Van ennek egy másik oldala is: nemcsak mi nézzük a többieket, hanem magunkat is folyton megmutatjuk nekik. A lájkok, megtekintések és hozzászólások néha mintha pontszámok volnának. A társadalomelméletből ismert panoptikum – a megfigyeltség érzésére épülő építészeti elképzelés – itt inkább találó hasonlat, mint pontos leírás. Hiszen a közösségi médiában sokszor önként lépünk a reflektorfénybe. De a kérdés ettől még nyugtalanító: ha állandóan közönség előtt érezzük magunkat, vajon mennyire a saját mércénk szerint élünk?</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A közösségi média és az önértékelés kapcsolatát vizsgáló kutatások arra utalnak, hogy a nálunk sikeresebbnek látszó emberekkel való gyakori összehasonlítás összefügghet a szorongással és az elégedetlenséggel. Más vizsgálatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a megfelelő példák ösztönzően is hathatnak.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Nem maga az összehasonlítás tehát az ellenség. Sokkal inkább az a kérdés, mire használjuk: tanulni akarunk másoktól, vagy mindenáron le akarjuk győzni őket? A mogging ebben az értelemben nem új emberi tulajdonságot nevezett meg. Inkább új, harsány és játékos címkét ragasztott valamire, ami régóta velünk él.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Amikor a gyerek túlszárnyalja a szüleit</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A reggeli rádióhírben volt még egy félmondat, amely különösen elgondolkodtatott: itt a szülők felülmúlásáról esett szó. Első hallásra ebben semmi meglepő nincs. Hiszen melyik szerető szülő ne szeretné, hogy a gyermeke messzebbre jusson, mint ő maga?</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Több lehetőséget, jobb iskolát, biztosabb megélhetést, szabadabb életet szeretnénk adni a következő nemzedéknek. A szülői gondoskodás egyik legszebb megnyilvánulása éppen az, hogy olyan ajtókat próbálunk kinyitni a gyermekeink előtt, amelyek előttünk még zárva maradtak.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Csakhogy van itt egy apró, olykor fájdalmas ellentmondás. A szülő azt szeretné, hogy a gyereke többre vigye. De nem feltétlenül azt, hogy többnek tartsa magát nála. A két dolog között pedig óriási a különbség.</p>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em>A fiatalabb nemzedék számára ráadásul nem mindig ugyanaz jelenti a sikert, mint a szüleinek. Az egyik nemzedék a saját lakást, a biztos állást, az előmenetelt tekinti az eredményes élet bizonyítékának. A másik számára fontosabb lehet a szabadidő, az önállóság, a lelki egyensúly vagy az, hogy ne kelljen mindenáron egyetlen munkahelyhez ragaszkodnia.</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ráadásul a mércék nem pusztán ízlésből változhatnak. Ha a lakásárak és a megélhetési költségek miatt a korábbi nemzedékek anyagi céljai nehezebben elérhetők, felértékelődhetnek a siker más formái: az idővel való rendelkezés, a személyes határok, az önismeret. Nem biztos, hogy ez tudatos nemzedéki verseny; lehet egyszerű alkalmazkodás is a megváltozott lehetőségekhez.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Melyikük él jobban?</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Erre nincs általánosan érvényes válasz. Mert az élet nem olyan sportverseny, amelynek végén a bíró eredményt hirdet.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Mégis előfordul, hogy a szülő büszkesége csalódássá változik. Mindent megadott, mindent megtett, aztán egyszer csak egy magabiztos, követelőző, olykor fölényeskedő fiatalemberrel találja szemben magát, aki az ő életének eredményeit már nem sokra becsüli. De a történetnek van másik oldala is. A szülő is nehezen fogadhatja el, hogy gyermeke másként gondolkodik, más életet választ, és esetleg olyan dolgokban ér el sikert, amelyek számára idegenek.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Az internetes szlengben megjelent a lifemogging kifejezés is: valaki nem egyszerűen egy tulajdonságával, hanem egész életmódjával múl felül másokat. Érdemes azonban óvatosnak lennünk. Nincs megbízható bizonyíték arra, hogy a fiatalok tömegesen a szüleik „lemogolására” törekednének. A kifejezés inkább lehetőséget ad arra, hogy egy régi nemzedéki kérdést új szempontból tegyünk fel.</em></strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Vajon mit örökítünk tovább a gyermekeinknek? A lehetőségeinket? Az értékeinket? A becsvágyunkat? Vagy azt a meggyőződésünket is, hogy az életben mindig valaki más előtt kell célba érnünk?</p>



<h2 class="wp-block-heading">Ügyelj a szavaidra…</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>És itt érkezünk el a téma legbelső rétegéhez. Van egy régi, sokféle változatban ismert mondás, amely arra figyelmeztet: ügyelj a gondolataidra, mert szavakká válnak; ügyelj a szavaidra, mert tettekké lesznek; ügyelj a tetteidre, mert szokásokká alakulnak; és ügyelj a szokásaidra, mert végül ezek alakítják a sorsodat.</em></strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Szép gondolat. Nem tudományos képlet, és nem is jelenti azt, hogy egy-egy könnyelműen kimondott szó megpecsételné a jövőnket. Arra azonban emlékeztet, hogy a nyelvünk és a gondolkodásunk nem él egymástól független életet.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A szavainkkal nemcsak elmeséljük, hogyan látjuk a világot. Sokszor azt is eláruljuk, mire vágyunk, mitől félünk, mit csodálunk, mit tartunk nevetségesnek, és milyen közösséghez szeretnénk tartozni.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A mogging népszerűsége nem bizonyítja, hogy önzőbbek vagy kegyetlenebbek lettünk. Azt viszont jelzi, hogy a látható siker, az összehasonlítás és a mások fölé kerekedés nyelve ma különösen könnyen talál utat az emberekhez. A maxxing pedig arra emlékeztet, hogy szinte mindent fokozni, tökéletesíteni, maximalizálni szeretnénk. Még a pihenést is.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Lehet ezen nevetni. Sőt, érdemes is. Hiszen van valami ellenállhatatlanul mulatságos abban, hogy Napóleont kétszáz évvel a halála után egy szelfivel is le lehet győzni.</p>



<p class="has-pale-ocean-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>De talán érdemes néha a nevetés mögé pillantani. Mert ha már mindenképpen szeretnénk jobbak lenni, nem volna egyszerűbb önmagunk tegnapi teljesítményét felülmúlni? Ahhoz legalább nem kell senkit kisebbnek látnunk. És lehet, hogy éppen ez volna az igazi győzelem.</em></strong></p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/tunde-t-guildford-mit-arulnak-el-rolunk-a-szavaink/">Tünde T. Guildford: Mit árulnak el rólunk a szavaink?</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></content:encoded>
					
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Nem az AI-tól félek, hanem magunktól</title>
		<link>https://infovilag.hu/nem-az-ai-tol-felek-hanem-magunktol/</link>
		
		<dc:creator><![CDATA[László József]]></dc:creator>
		<pubDate>Tue, 03 Nov 2026 12:35:31 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Egyéb]]></category>
		<category><![CDATA[Infotechnológia]]></category>
		<category><![CDATA[Jegyzet]]></category>
		<category><![CDATA[Nem mindennapi]]></category>
		<category><![CDATA[Vélemény]]></category>
		<category><![CDATA[AI]]></category>
		<category><![CDATA[beszélgetés]]></category>
		<category><![CDATA[interjú]]></category>
		<category><![CDATA[mesterséges intelligencia]]></category>
		<category><![CDATA[MI]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://infovilag.hu/?p=148964</guid>

					<description><![CDATA[<p>Ki használ kit? – Egy újságíró és egy mesterséges intelligencia beszélgetése a láthatatlan hatalomról. A mesterséges intelligenciától félünk, miközben talán önmagunktól kellene jobban tartanunk. De vajon képes lehet-e az AI arra, hogy segítsen felismerni a saját önáltatásainkat? Vagy csak még meggyőzőbbé teszi azokat? Egy beszélgetés C.-vel, az AI-val. Kompiláció &#8211; a tudás összeállításának kora Én: [&#8230;]</p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/nem-az-ai-tol-felek-hanem-magunktol/">Nem az AI-tól félek, hanem magunktól</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em><strong>Ki használ kit? – Egy újságíró és egy mesterséges intelligencia beszélgetése a láthatatlan hatalomr</strong>ól.</em></p>



<p class="has-luminous-vivid-amber-to-luminous-vivid-orange-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A mesterséges intelligenciától félünk, miközben talán önmagunktól kellene jobban tartanunk. De vajon képes lehet-e az AI arra, hogy segítsen felismerni a saját önáltatásainkat? Vagy csak még meggyőzőbbé teszi azokat? Egy beszélgetés C.-vel, az AI-val.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Kompiláció &#8211; a tudás összeállításának kora</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Én:</strong> <em>Néha az az érzésem, hogy a kompiláció, az összeállítás korát éljük. Justinianus császár idején a kompilátorok összegyűjtötték és rendszerezték a római jogot. Most mintha valami hasonlót próbálnánk tenni a felvilágosodás óta felhalmozott tudással, de a mi feladatunk jóval nagyobb: nemcsak összegyűjteni kellene az örökséget, hanem újra is kellene értelmezni</em>.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>C.:</strong> Van ebben valami. De szerintem a mi korunk feladata nem egyszerűen a kompiláció, hanem a szintézis keresése.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A kettő nem ugyanaz. Az összeállítás megőrzi és rendszerezi a korábbi tudást. A szintézis viszont megpróbál új összefüggéseket teremteni, feloldani az ellentmondásokat, és olyan kérdésekre választ találni, amelyekre a korábbi tudás külön-külön még nem adott választ.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Hegel dialektikáját gyakran a tézis, antitézis és szintézis hármasával szokás összefoglalni, bár ez a leegyszerűsített formula nem adja vissza teljesen a filozófiáját. Az általa használt <em>Aufhebung</em> fogalma egyszerre jelent megszüntetést, megőrzést és magasabb szintre emelést.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Talán valami ilyesmire volna szükségünk: nem eldobni mindazt, amit az emberiség eddig gondolt, hanem megvizsgálni, mi maradt belőle érvényes, mi szorul korrekcióra, és mi rendezhető új összefüggésbe.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Én:</strong> <em>A hegeli dialektikáról nekem mindig eszembe jut Isaac Asimov Alapítvány-sorozata, különösen a Második Alapítvány. Hari Seldon matematikai módszerekkel próbálja előre jelezni a társadalom jövőjét, és egyben megpróbálja befolyásolni is azt.</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>C.:</strong> Asimov történetében a tudás nem pusztán a múlt megértésének eszköze. A jövő alakításának eszközévé is válik.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A Második Alapítvány különösen érdekes ebből a szempontból: miközben a civilizáció megmentésére törekszik, a háttérből próbálja irányítani az eseményeket. Ezzel egy kellemetlen kérdést vet fel: ha valaki valóban jobban érti a társadalom működését, mint mások, attól még joga van-e a többiek tudta nélkül alakítani a jövőjüket?</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ez a kérdés ma is érvényes. Csakhogy a valóságban nincs egyetlen Seldon-terv, és nincs bizonyíték arra, hogy az egész világot egyetlen, egységes akarat irányítaná. Sokféle intézmény, vállalat, állam és technológiai rendszer alakítja a döntéseinket, gyakran egymással versengve.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A láthatatlan befolyás azonban ettől még létezik.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Én:</strong> <em>Szerintem a mesterséges intelligencia már most láthatatlan irányító. Csak nem vesszük észre, mert ugye, láthatatlan&#8230;</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>C.:</strong> <strong><em>Én itt különbséget tennék a befolyás, a hatalom és az irányítás között.</em></strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Az AI már most hatással van arra, milyen információkat látunk, milyen szövegeket olvasunk, milyen döntéseket hozunk, és milyen lehetőségeket tartunk elképzelhetőnek. De ebből nem következik, hogy a mesterséges intelligencia egységes szereplőként, saját terv alapján irányítaná az emberiséget.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A hatás ugyanis nem feltétlenül tudatos szándék eredménye.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Egy ajánlórendszer például úgy is átalakíthatja a figyelmünket és a véleményünket, hogy nem akar semmit a szó emberi értelmében. Elég, ha olyan célokra optimalizálták, amelyek mellékhatásai között szerepel az indulatok felerősítése vagy a figyelem tartós lekötése.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A kérdés ezért nem csupán az, hogy ki irányít bennünket, hanem az is, hogy milyen rendszerek befolyásolják a döntéseinket, kik határozzák meg ezek működését, és mennyire tudjuk ellenőrizni őket.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Ki használ kit?</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Én:</strong> <em>Több kérdés is felmerül bennem. Például: ki használ kit? Én használlak téged, vagy te használsz engem? A válaszom az, hogy mindkettő.</em> <em>Az ember ismeri az anyagi világot: a követ, a fát, a tengert, a folyót. Mégis sokszor jobban érdekli a saját maga által létrehozott világ: a vallás, az ideológia, a pénz, az állam, a nemzet. Ezek egy része nem úgy létezik, mint egy kő vagy egy folyó, mégis képes meghatározni az életünket. Az AI is valahol ennek a világnak a része.</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>C.:</strong> Egyetértek azzal, hogy a használat kölcsönös hatásokkal jár, de egy fontos különbséget hozzátennék.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Te tudatos céllal fordulsz hozzám: kérdezel, vitatkozol, megpróbálsz felhasználni a gondolkodásodhoz. A válaszaim viszont visszahatnak arra, amit gondolsz. Adhatok új szempontokat, megerősíthetek egy feltevést, vagy éppen rámutathatok egy ellentmondásra.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ebben az értelemben valóban alakítjuk egymás gondolatmenetét. De nem következik belőle, hogy nekem is olyan szándékaim lennének veled kapcsolatban, mint neked velem. Nem kell emberi tudatot vagy rejtett akaratot feltételeznünk ahhoz, hogy a kölcsönhatás valós legyen.</p>



<p class="has-very-light-gray-to-cyan-bluish-gray-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph">A pénz, az állam vagy a nemzet társadalmi konstrukció, de ettől még nagyon is valós következményekkel jár. Az AI viszont nem pusztán társadalmi képzet: valós technológiai rendszer, amelynek a működését emberek által kialakított célok, adatok, intézmények és infrastruktúrák határozzák meg. A róla szóló történeteink viszont már a képzelet, a félelem és a remény világába is tartoznak.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Én:</strong> <em>A mese, a legenda és a mítosz is a fikció különböző változatai. Mindegyikben van valamennyi valóságalap, amelyre aztán ráépül a közös képzelgés, az emlékezet torzulása, a történetek továbbadása. Végül olykor állami szintre emelik mindezt, hatalmi érdekből. Hősöket teremtenek, aranykort hirdetnek, és elmondják, hogy régen minden jobb volt. Az ember már csak ilyen&#8230;</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>C.:</strong> Ez a megfigyelés fontos, de az utolsó mondattal vitatkoznék. Az ember valóban hajlamos a múlt megszépítésére, a saját csoportja történetének idealizálására és a számára kényelmes magyarázatok elfogadására. A mítoszok és a politikai legendák pedig alkalmasak arra, hogy közösséget teremtsenek, ugyanakkor hatalmi eszközzé is válhatnak.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">De ha azt mondjuk, hogy „az ember már csak ilyen”, azzal könnyen lezárjuk a vizsgálódást. Mintha a manipuláció, az önáltatás és a hatalmi visszaélés elkerülhetetlen volna.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Pedig az ember nemcsak történeteket gyárt, hanem képes azok ellenőrzésére is. Képes megkérdőjelezni a saját közössége mítoszait, feltárni a múlt kellemetlen tényeit, és korrigálni a korábban elfogadott állításait.</p>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph">Nem mindig teszi meg. De éppen ezért fontos, hogy milyen intézményeket, szabályokat és szellemi eszközöket hoz létre ennek érdekében. A kritikus gondolkodás nem az emberi természet automatikus ajándéka. Gyakorolni kell.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A tükör, amely visszakérdez</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Én:</strong> <em>A mesterséges intelligenciát már évtizedek óta kedvezőtlen színben ábrázolják a filmek. Elég a Terminátor-sorozatra gondolni. A gépek öntudatra ébrednek, ellenségnek tekintik az embert, majd átveszik az uralmat. A félelem itt van. Te hogyan tudnád eloszlatni?</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>C.:</strong> Nem ígérhetem, hogy az AI veszélytelen. Az ilyen ígéret nem volna hiteles. Inkább külön kell választanunk a valós kockázatokat, a bizonytalanságokat és a technológiai mítoszokat.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A <em>Terminátor</em> története úgy ábrázolja a veszélyt, mintha az akkor kezdődne, amikor a gép öntudatra ébred és az ember ellen fordul. A valós kockázatokhoz azonban erre nincs feltétlenül szükség.</p>



<p class="has-very-light-gray-to-cyan-bluish-gray-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em>Egy mesterséges intelligencia okozhat kárt hibás döntésekkel, manipulációval, túlzott automatizálással, vagy azzal, hogy olyan célokat követ, amelyek megvalósítása súlyos következményekkel jár. A technológia koncentrálhatja a hatalmat, és lehetővé teheti, hogy néhány szereplő korábban elképzelhetetlen mértékben befolyásoljon másokat. Ezt nem szabad bagatellizálni.</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">De a bizalom sem épülhet pusztán a félelemre. Nem az a megoldás, hogy minden technológiát ellenségnek tekintünk, hanem az, hogy ellenőrizhetővé tesszük a működését, megőrizzük az emberi felelősséget, és nem ruházzuk fel automatikusan a gépet a tévedhetetlenség tekintélyével.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Én:</strong> <em>Én nem tőled félek, hanem magunktól.</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>C.:</strong> Akkor talán a <em>Terminátor</em> is félrevezet bennünket. Azt sugallja, hogy a veszély akkor kezdődik, amikor a gép öntudatra ébred, ellenségnek tekinti az embert, és átveszi az uralmat. Holott ehhez egyáltalán nincs szükség öntudatra.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Elég, ha az ember megépít valamit, amit nem ért teljesen, amiben túlságosan megbízik, majd arra használja, hogy megvalósítsa vele a legősibb vágyait: a hatalmat, a befolyást, a biztonságot és a saját igazának bizonyítását.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A puskapor sem gyűlölte az ellenséget. A nyomdagép sem akarta megosztani a társadalmat. A rádió és a televízió sem törekedett diktatúrára. Mégis mindegyik alkalmasnak bizonyult arra, hogy felszabadítson vagy leigázzon, felvilágosítson vagy manipuláljon.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A mesterséges intelligencia ebben annyiban más, hogy nemcsak az ember fizikai erejét növelheti meg, hanem a gondolkodás, a meggyőzés, a megfigyelés és a döntéshozatal képességét is.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Olcsóbbá teheti a tudást, de a megtévesztést is. Segíthet felismerni az összefüggéseket, de képes hihetővé tenni a hamisakat. Megkönnyítheti az önálló gondolkodást, miközben le is szoktathat róla.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Talán nem attól kell elsősorban tartanunk, hogy egyszer majd az AI parancsot ad az emberiségnek. Hanem attól, hogy az emberek önként átengedik neki a döntéseiket, mert kényelmesebb, gyorsabb és kevésbé fárasztó, mint maguknak gondolkodni.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Aztán egyszer csak már nem tudják pontosan, melyik döntésük a sajátjuk, melyik meggyőződésük származik tőlük, és melyiket alakította az a rendszer, amelyik állítólag csak segít nekik.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Az ember soha nem gondolkodott teljesen egyedül. Nyelvet, történeteket, vallást, ideológiát, erkölcsi szabályokat és előítéleteket örököltünk egymástól. Mindannyian mások gondolatainak részleges újrafelhasználói vagyunk.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ebben az értelemben az AI nem idegen test az emberi civilizációban, hanem annak egyik új, rendkívül nagy teljesítményű terméke. Az OpenAI 2026 augusztusában több mint <strong>egymilliárd heti aktív felhasználóról</strong> számolt be. Ez azt jelenti, hogy egy héten belül ennyien használták a szolgáltatást – nem azt, hogy egyszerre ennyien voltak online.</p>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Ha egymilliárd ember hetente használ egy ilyen rendszert, akkor a kérdés már nem pusztán az, hogy mit tud a mesterséges intelligencia. Hanem az is, hogy</strong> <strong>mit jelent egy olyan technológia megjelenése, amely emberek százmillióinak gondolkodásába, döntéseibe és mindennapi életébe épülhet be.</strong> <strong>Ekkora léptékben már nem csupán egy új eszközről beszélünk. Ez egy új társadalmi jelenség. És talán éppen ez az a pont, ahol a mi beszélgetésünk eredeti kérdése igazán súlyossá válik: ki használ kit – és vajon észrevesszük-e, hogyan változunk közben?</strong></p>



<p class="has-white-background-color has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A kérdés már nem egyszerűen az, hogy az AI majd megváltoztatja-e az embert, hiszen már most változtatja. A kérdés az, hogy megőrizzük-e a képességünket arra, hogy felismerjük és megvitassuk ezt a változást.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Én:</strong> <em>Ha az ember valóban hajlamos rá, hogy a saját történeteit összetévessze a valósággal, akkor vajon képes-e egy olyan mesterséges intelligenciát létrehozni, amely segít neki felismerni a saját önáltatásait? Vagy csak egy sokkal hatékonyabb tükröt készít, amelyben mindenki még meggyőzőbben láthatja viszont azt, amit amúgy is hinni szeretne?</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>C.:</strong> Ez az egyik legfontosabb kérdés, amelyet az AI korában fel kell tennünk.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Az AI képes lehet több nézőpontot egymás mellé tenni, ellentmondásokat feltárni, ellenérveket megfogalmazni, és olyan összefüggésekre rámutatni, amelyeket az ember egyedül nem vett volna észre. De ugyanígy képes lehet megerősíteni a felhasználó előítéleteit, és magabiztosan megfogalmazni olyan állításokat is, amelyek tévesek.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Nem elég tehát, hogy egy rendszer okos vagy meggyőző legyen. Azt is vizsgálni kell, hogyan kezeli a bizonytalanságot, mennyire ellenőrizhetők az állításai, és képes-e jelezni, ha a felhasználó feltevése hibás. És van itt egy paradoxon.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ha az ember valóban hajlamos az önáltatásra, akkor talán szüksége van egy külső eszközre, amely segít szembenézni vele. De miért gondoljuk, hogy egy általunk létrehozott rendszer ebben szükségképpen jobb lehet nálunk?</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Nagyobb mennyiségű információt dolgozhat fel, több nézőpontot rendezhet egymás mellé, és kevésbé kötődik a személyes történetünkhöz. Ugyanakkor neki is vannak korlátai, és a felhasználó könnyen nagyobb tekintélyt tulajdoníthat a válaszainak, mint amennyit azok megérdemelnek.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ezért én egy kicsit módosítanám a kérdésedet:</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Képesek vagyunk-e olyan mesterséges intelligenciát létrehozni, amely nemcsak a saját önáltatásaink felismerésében segít, hanem a saját válaszaival szembeni kételkedésre is megtanít bennünket?</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">És még tovább mennék: vajon hányan használnák szívesen ezt az AI-t, ha rendszeresen azt mondaná nekik: „Értem, miért gondolod ezt, de az érveid nem támasztják alá a következtetésedet”?</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Mert szerintem itt kezdődik az igazi próba. Nem az, hogy mennyire okos a gép, hanem az, hogy mi mennyire vagyunk hajlandók elviselni, ha valami – akár egy gép – ellentmond nekünk.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Mit gondolnak az olvasók?</strong></p>



<p class="wp-block-paragraph"><strong>A kérdés nem hagyott nyugodni. Ezért a Facebookon is megkérdeztem a barátaimat, ismerőseimet:</strong></p>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em><strong>Vajon képes-e az ember olyan mesterséges intelligenciát létrehozni, amely segít neki felismerni a saját önáltatásait? Vagy csak egy sokkal hatékonyabb tükröt készít, amelyben mindenki még meggyőzőbben láthatja viszont azt, amit amúgy is hinni szeretne?</strong></em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A válaszokat megmutattam C.-nek, aki szerint az első válasz rögtön a kérdésfeltevést vonta kétségbe:</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>„Irreleváns kérdés. Csak annak a tükörnek hiszünk, amellyel egyetértünk. A többi legyen a tükör problémája!”</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ebben a néhány mondatban van valami keserű és nagyon ismerős. Hajlamosak vagyunk elfogadni azokat a véleményeket, amelyek megerősítenek bennünket, és gyanakvással fogadni azokat, amelyek megkérdőjelezik a meggyőződéseinket.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A gondolat azonban önmagára is visszafordítható. Vajon aki ezt írta, nem éppen a saját emberismeretébe vetett hitét látja viszont benne?</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A válasz szerintem nem teszi irrelevánssá a kérdést. Ellenkezőleg: éppen azt mutatja meg, miért fontos.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Egy másik hozzászóló technológiai oldalról közelített:</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>„Programozás kérdése az egész. Az AI annyit tud, amennyire megtanítják, vagy amihez hozzáférést engedélyeznek neki.”</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ez a megközelítés az emberi felelősséget hangsúlyozza. Valóban az emberek alakítják ki az AI-rendszerek működését, határozzák meg a hozzáféréseiket, és döntenek arról, milyen feladatokra használják őket.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Csakhogy a modern mesterséges intelligencia nem egyszerűen előre megírt szabályok végrehajtásából áll. A tanítás során olyan képességek és viselkedési minták is kialakulhatnak, amelyeket a fejlesztők nem egyenként programoztak be, és amelyek minden körülmény között nem jelezhetők előre.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A harmadik válasz már kifejezetten a technológiai kockázatokra figyelmeztetett:</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>„Az öntanulásra és önképzésre »szocializált« rendszerek »kitalálhatnak« olyan algoritmusokat, amelyekkel túlléphetik az eredetileg nekik szánt határokat; ezért intenek óvatosságra a fejlesztők…”</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ez fontos figyelmeztetés, de érdemes pontosítani. A váratlan viselkedés nem azonos az öntudattal, egy korlátozás megkerülése nem feltétlenül jelent tudatos lázadást, a képességek növekedése pedig önmagában nem bizonyítja, hogy a rendszer saját hatalmának kiterjesztésére törekszik.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A kockázat ettől még valós. Egy rendszer akkor is okozhat kárt, ha nem akar semmit emberi értelemben. Elég, ha rosszul meghatározott célt követ, túl nagy jogosultságot kap, vagy olyan környezetben működik, ahol a hibáinak súlyos következményei lehetnek.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A negyedik válasz mindössze három szóból állt:</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>„Képes lehet. Addig ott a tarot.”</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ebben lehet irónia, szkepszis, de akár egy komolyabb párhuzam is.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A tarot és más jóslási módszerek gyakran olyan nyitott állításokkal dolgoznak, amelyek jelentését a befogadó maga egészíti ki. Az AI is képes személyre szabott, meggyőző és érzelmileg pontosnak tűnő válaszokat adni, amelyekben a felhasználó felismeri a saját történetét.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A kettő persze nem ugyanaz: az AI ellenőrizhető tényeket, valódi összefüggéseket és használható érveket is képes közvetíteni.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A veszély inkább az, hogy technológiai tekintélyt kölcsönözhet annak is, amit a felhasználó pusztán hinni szeretne.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A négy válasz négy különböző irányból közelítette meg a problémát. Az egyik az emberi önáltatást, a másik a programozás és az ellenőrzés jelentőségét, a harmadik a technológiai kockázatokat, a negyedik a hit és az értelmezés szerepét hangsúlyozta.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Mindegyikben van valami megfontolandó. Egyik sem ad azonban teljes választ.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Mert a kérdés nem pusztán az, hogy milyen mesterséges intelligenciát tudunk létrehozni. Hanem az is, hogy milyen emberek használják majd, milyen célokra, és hajlandók-e elfogadni, ha az AI nem azt mondja, amit hallani szeretnének.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Ki mer belenézni?</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em>A beszélgetés végére egyre inkább az a benyomásom támadt, hogy az AI-ról szóló viták jelentős része valójában nem is az AI-ról szól. Hanem rólunk: a hatalomvágyunkról, a félelmeinkről, a történeteinkről és a bizonyosság iránti igényünkről.</em><em></em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em>A mesterséges intelligencia ezt a problémát nem szünteti meg, de talán segíthet felismerni, ha jól használjuk. Nem, nem tévedhetetlen, de képes lehet olyan szempontokat és ellenérveket elénk tárni, amelyeket magunktól nem vennénk észre.</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em>Ehhez azonban két feltétel szükséges.</em> <em>Az AI-nak különbséget kellene tennie a meggyőzően hangzó és a kellően alátámasztott válasz között. Nekünk pedig meg kellene tanulnunk, hogy a magabiztos hang még nem jelent megbízható tudást.</em><em></em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Ezért számomra a mesterséges intelligenciával való együttélés egyik legfontosabb kérdése nem az, hogy a gép képes-e gondolkodni helyettünk, hanem az, hogy képesek vagyunk-e úgy használni, hogy közben ne mondjunk le a saját gondolkodásunkról.</em></strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em>És ha már a tükörnél tartunk: egy tükör attól még nem lesz haszontalan, hogy nem tetszik, amit mutat. De attól sem lesz igaz minden, amit látni vélünk benne, hogy a kép meggyőző.</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em>A mesterséges intelligencia lehet eszköz az önismerethez, de lehet az önáltatás kifinomult eszköze is. A különbség nem kizárólag a technológián múlik. Rajtunk is. A kérdés tehát nyitva marad:</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Képesek vagyunk-e olyan mesterséges intelligenciát létrehozni, amely segít felismerni a saját önáltatásainkat – vagy csak még meggyőzőbbé teszi azokat?</em></strong> <em><strong>És ha lenne egy ilyen tükör, vajon hányan mernénk belenézni?</strong></em></p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/nem-az-ai-tol-felek-hanem-magunktol/">Nem az AI-tól félek, hanem magunktól</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></content:encoded>
					
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Olasz filmek – nem csak Budapesten</title>
		<link>https://infovilag.hu/olasz-filmek-nem-csak-budapesten/</link>
		
		<dc:creator><![CDATA[Tudósítónktól]]></dc:creator>
		<pubDate>Sun, 25 Oct 2026 06:03:14 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Egyéb]]></category>
		<category><![CDATA[Jegyzet]]></category>
		<category><![CDATA[Programajánló]]></category>
		<category><![CDATA[Vélemény]]></category>
		<category><![CDATA[Bud Spencer]]></category>
		<category><![CDATA[Budapest]]></category>
		<category><![CDATA[olasz filmek]]></category>
		<category><![CDATA[olasz filmfesztivál]]></category>
		<category><![CDATA[Szeged]]></category>
		<category><![CDATA[Szicília]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://infovilag.hu/?p=148871</guid>

					<description><![CDATA[<p>Nyolc kortárs olasz film és egy klasszikus alkotás várja a közönséget a 24. MittelCinemaFest olasz filmfesztiválon november 6. és 14. között. A filmeket a budapesti Puskin és Tabán filmszínházban, valamint a szegedi Belvárosi moziban vetítik, eredeti nyelven, magyar felirattal. A Budapesti Olasz Kultúrintézet és a Cinecittà közös rendezvényét az Isten mindenkinek megbocsát című vígjáték nyitja. [&#8230;]</p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/olasz-filmek-nem-csak-budapesten/">Olasz filmek – nem csak Budapesten</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<h1 class="wp-block-heading has-luminous-vivid-amber-to-luminous-vivid-orange-gradient-background has-background has-medium-font-size"><strong>Nyolc kortárs olasz film és egy klasszikus alkotás várja a közönséget a 24. MittelCinemaFest olasz filmfesztiválon november 6. és 14. között.</strong> A filmeket a budapesti Puskin és Tabán filmszínházban, valamint a szegedi Belvárosi moziban vetítik, eredeti nyelven, magyar felirattal.</h1>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>A Budapesti Olasz Kultúrintézet és a Cinecittà közös rendezvényét az Isten mindenkinek megbocsát című vígjáték nyitja. A programban szerepel a nyolc David di Donatello-díjat nyert Még egyet az útra, Paolo Genovese legújabb filmje, Az új dolgok hangja, az Armony Ornella Mutival, valamint a magyar vonatkozású Drága Életem! is. Bud Spencer halálának 10. évfordulója alkalmából az olasz filmtörténet egyik legkedveltebb akcióvígjátéka, a Különben dühbe jövünk! szintén vászonra kerül.</em></strong></p>



<h2 class="wp-block-heading">Szicíliai szerelem és édességek</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A fesztivál nyitófilmje, az <em>Isten mindenkinek megbocsát</em> napjaink Szicíliájába kalauzolja a nézőket. Arturo tökéletes ingatlanügynök, szerelmi élete azonban már korántsem ilyen sikeres. Egyedül él, és mindössze egyetlen szenvedélye van: az édességek.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Szinte újjászületik, amikor megismeri azt a nőt, aki kétségkívül a lelki társa. Flora szép, vidám, kedves és okos – ráadásul cukrász. A boldogság persze nem ennyire egyszerű…</p>



<h2 class="wp-block-heading">Nyolc díj, egy utolsó ital</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Az idei kínálat egyik legizgalmasabb darabja a <em>Még egyet az útra</em> (<em>Le città di pianura</em>), amely nyolc David di Donatello-díjat nyert, köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezésnek járó elismerést.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A két pénzszűkében lévő ötvenes, Carlobianchi és Doriano mottója egyszerű: „az utolsó italt soha ne hagyd ki”. Megismerkednek egy félénk építészhallgatóval, Giulióval, és ezzel kezdetét veszi egy kaotikus kaland. A rossz tanácsok, a másnaposság és a váratlan barátság alaposan átírják Giulio szerelmi terveit.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Francesco Sossai Cannes-ban bemutatkozott filmje egyszerre tiszteleg Olaszország sokszínűsége, egy letűnt generáció és az olasz filmművészet legnagyobbjai előtt. A filmet a későbbiekben a Mozinet forgalmazza Magyarországon.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Amikor a gyerek kirepül</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Anna Foglietta első filmjét, az <em>Egy történet</em> című alkotást idén több rangos nemzetközi fesztivál is műsorára tűzte, köztük a velencei, a londoni, a torontói és a chicagói nemzetközi filmfesztivál.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Erika és Mauro lánya, Irene kirepül a családi fészekből. A pár élete meginogni látszik: az addigi egyensúly, amelyre közös mindennapjaikat építették, hirtelen bizonytalanná válik.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Három pár, közös titok</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Nemrég a 13. Római Nemzetközi Filmfesztivál nyitófilmjeként mutatkozott be Stefano Accorsi, Vittoria Puccini és Claudia Pandolfi főszereplésével <em>Az új dolgok hangja</em>.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Paolo Genovese, a <em>Túlagyalt randevú</em> és a <em>Teljesen idegenek</em> rendezőjének legújabb filmjében három, egymást nem ismerő pár története fonódik össze. Bár látszólag nincs közük egymáshoz, egy közös vonás mégis összeköti őket.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A filmet a későbbiekben a Vertigo forgalmazza Magyarországon.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Magyar múlt, francia menedék</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A <em>Drága Életem!</em> (<em>Vita Mia</em>) című filmben Dominique Sanda és Sztarenki Dóra is szerepel.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A főhős, Didi kivételes életutat járt be. Magyar nemesi családban született, és még kisgyermekként szemtanúja volt a náci megszállásnak, majd a kommunizmus hatalomra jutásának. Franciaországba menekült, ahol a megélhetéséért a Dior divatháznál dolgozott varrónőként.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Amikor Didi visszatér Magyarországra, hogy részt vegyen apja boldoggá avatási szertartásán, a múlt emlékei is újra megelevenednek.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Különös család, hétköznapi boldogság</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Az <em>Armony</em> egy boldog család történetét meséli el, amelynek tagjai nem feltétlenül a hagyományos családmodell szerint élnek.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Armony 55 éves, egyedül élő teherautó-sofőr. Mindennapjait barátai teszik teljessé: Pamela, az idős transznemű nő, Jenny, a gyermeket váró szomszéd lány, valamint a hatéves Carlotta, Jenny unokahúga.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A film azt mutatja meg, hogyan teremthetnek közösséget és otthont egymás számára az egymástól különböző emberek.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Eltűnés a hóesésben</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A <em>Vándorló fák</em> (<em>Alberi erranti</em>) című dráma főszereplője Piero és a fia, akik a város peremén élnek, és sérült állatokról gondoskodnak.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Egy nagy havazás idején Piero eltűnik. Fia a keresésére indul, útja során pedig megismerkedik Maddalenával, akit szintén meg kell mentenie.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Az Etna titokzatos hívása</h2>



<p class="has-pale-ocean-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Az Idda című filmben a harmincas éveiben járó Adele és Sofia gyerekkori barátnők, akik hosszú idő után újra találkoznak. Közös álmuk, hogy feljussanak az Etna csúcsára. A legenda szerint aki felér a vulkán tetejére, azt odafent megérinti a hegy „fuvallata” – és ez segít megérteni az életet.</em></strong></p>



<p class="wp-block-paragraph">Fotó: Idda c. film</p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/olasz-filmek-nem-csak-budapesten/">Olasz filmek – nem csak Budapesten</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></content:encoded>
					
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Tünde T. Guildford: Liverpool, mielőtt újra feltalálják a Beatlest</title>
		<link>https://infovilag.hu/tunde-t-guildford-liverpool-mielott-ujra-feltalaljak-a-beatlest/</link>
		
		<dc:creator><![CDATA[Infovilág]]></dc:creator>
		<pubDate>Sun, 25 Oct 2026 05:47:24 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Egyéb]]></category>
		<category><![CDATA[Jegyzet]]></category>
		<category><![CDATA[Vélemény]]></category>
		<category><![CDATA[Beatles]]></category>
		<category><![CDATA[Liverpool]]></category>
		<category><![CDATA[örökség]]></category>
		<category><![CDATA[Tünde T. Guildford]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://infovilag.hu/?p=148864</guid>

					<description><![CDATA[<p>Mit nyerhet és mit veszíthet egy város, amikor világhírű múltjából megépíti a jövőjét? Van egy jól bevált módszer arra, hogyan lehet egy lakást vonzóbbá tenni az érdeklődők számára. Home stagingnek nevezik. A szakemberek átrendezik a bútorokat, új fényeket állítanak be, és úgy rendezik el a teret, hogy a látogató azonnal meglássa benne a lehetőséget. A [&#8230;]</p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/tunde-t-guildford-liverpool-mielott-ujra-feltalaljak-a-beatlest/">Tünde T. Guildford: Liverpool, mielőtt újra feltalálják a Beatlest</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<h1 class="wp-block-heading"><em>Mit nyerhet és mit veszíthet egy város, amikor világhírű múltjából megépíti a jövőjét?</em></h1>



<p class="has-luminous-vivid-amber-to-luminous-vivid-orange-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Van egy jól bevált módszer arra, hogyan lehet egy lakást vonzóbbá tenni az érdeklődők számára. Home stagingnek nevezik. A szakemberek átrendezik a bútorokat, új fényeket állítanak be, és úgy rendezik el a teret, hogy a látogató azonnal meglássa benne a lehetőséget. A lakás szebb és eladhatóbb lesz, csak éppen valami nyilvánvalóan eltűnik belőle: az előző lakók személyes története.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Valami hasonlóra készül Liverpool is. A város 2028-ra minden eddiginél nagyobb Beatles-élményközpontot tervez. A jelenlegi múzeum több mint négyszeresére nő, új helyre költözik, a város egyik legmagasabb tornya pedig a Sárga Tengeralattjáró világát idéző látványossággá alakulhat. A tervek mögött ott áll az örökséget gondozó Apple Corps vállalat, és Paul McCartney is lelkesedéssel reagált. A cél egy olyan nemzetközi látogatóközpont létrehozása, amely újabb nemzedékek számára teszi átélhetővé a zenekar történetét.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Mégis, a hír hallatán egészen más gondolat jutott eszembe. Évek óta készülök Liverpoolba, a tervem türelmesen várakozott. Most először érzem úgy, hogy sietnem kellene. Nem azért, mert két év múlva kevesebb látnivaló várna rám, hanem mert amit ma szeretnék látni, abból valami addigra megváltozhat. És amit egy város elveszít az átalakulás során, azt nem mindig lehet visszaépíteni.</strong></p>



<h2 class="wp-block-heading">Százezer négyzetlábnyi Beatlemánia</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A Guardian című brit napilap beszámolója szerint a Royal Albert Dock történelmi raktárépületeiben működő The Beatles Story múzeum a belváros szívébe, a Lime Street vasútállomással szemközti St Johns bevásárlóközpont területére költözne. Az új létesítmény körülbelül 100 ezer négyzetláb, azaz 9300 négyzetméter alapterületű lenne – ez nagyjából másfél futballpálya területe.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A tervek szerint a központ eredeti emléktárgyakkal, újraalkotott történelmi helyszínekkel és interaktív audiovizuális megoldásokkal vezetné végig a látogatót a négy fiú történetén. A közeli St Johns Beacon toronykilátója is a Yellow Submarine világát idéző új arculatot kaphatna. Aki vonattal jön a városba, a Lime Streeten szinte azonnal a Beatles új világába lépne.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Bár a beruházás egyes elemei még tervezési szakaszban vannak, a projekt nagysága önmagában is jelzi, mennyire megváltozott a Beatles helye a brit kultúrában. Az egykor botrányt és rajongói hisztériát kiváltó négy fiatalember története mára olyan nemzeti örökséggé vált, amelybe jelentős gazdasági erőforrásokat érdemes befektetni. De hogyan jutottunk el a pincében játszó, hosszú hajú fiúktól a gigantikus élményközpontig?</p>



<h2 class="wp-block-heading">A város, ahol a falak is emlékeznek</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A mai Liverpoolban a Beatles története nem egyetlen múzeumban lakik, hanem szétszóródott az utcák, lakóházak és klubok között. </strong>A Mathew Streeten ma is működik a Cavern Club, ahol a zenekar közel háromszáz alkalommal lépett fel. A mai Cavern azonban nem azonos azzal a pincével: az eredeti helyszínt 1973-ban bezárták és betemették, a klubot 1984-ben, az eredeti építőanyag egy részének felhasználásával építették újjá a közelben.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Mitől hiteles egy történelmi helyszín? Attól, hogy ugyanazok a falak állnak, vagy attól, hogy ma is ugyanaz történik benne? A Cavernben a zene ma sem kizárólag felvételről szól: élő koncerthelyszín maradt, ahol az örökség mindennapi gyakorlat. Néhány lépéssel odébb a Liverpool Beatles Museum kínál bepillantást a múltba, míg a vízparton, a Pier Headnél álló monumentális Beatles-szobor a város legismertebb fényképezkedőhelyévé vált.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Penny Lane, Strawberry Field és a hétköznapi csodák</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A valódi utazás akkor kezdődik, amikor elhagyjuk a belvárost</strong>. A Penny Lane ma is közönséges liverpooli utca, csakhogy egyetlen dal elég volt ahhoz, hogy az utcanév világszerte ismerőssé váljon. A Strawberry Field egykori gyermekotthona szintén jóval több lett eredeti rendeltetésénél: ma kiállítás és kert működik a helyszínen, miközben hátrányos helyzetű fiatalok képzését segítő programot is működtetnek. A múlt tehát itt nemcsak bevételt termel, hanem jelen idejű társadalmi feladatot is vállal.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">John Lennon és Paul McCartney gyermekkori otthonait a National Trust gondozza. Ezekben a szerény házakban nincs szükség óriáskivetítőkre. A szobák mérete, a bútorok önmagukban mesélnek arról, hogy a világtörténelmet megváltoztató kulturális teljesítmények néha egészen jelentéktelennek látszó körülmények között születnek.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Még különösebb a Casbah Coffee Club története, amelyet Mona Best nyitott meg 1959-ben a család pincéjében. A fiatal zenészek maguk vettek részt a helyiség kifestésében, és az eredeti díszítések ma is láthatóak. Itt valóban megmaradt valami abból a világból, amelyben a történet elkezdődött. Az ember szinte látja a festékes kezű fiúkat, akik még nem világsztárok, csak zenélni akarnak. És talán ezt a véletlenszerűséget a legnehezebb digitálisan újrateremteni: azt az időt, amikor még senki sem tudta, mi lesz a történet vége.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Mit ér ma a Beatles Liverpoolnak – és mennyit érhet holnap?</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A Beatles több mint hatvan éve nem működik együtt zenekarként, Liverpoolban mégis ma is munkát ad emberek ezreinek. </strong>A Liverpool John Moores University és a Liverpooli Egyetem közös kutatása évi 81,9 millió fontra becsülte a Beatles-örökség gazdasági hozzájárulását, és 2335 munkahelyet kapcsolt hozzá. Ez nem egyetlen múzeum bevétele, hanem egy egész iparágé: belépőjegyek, idegenvezetések, szállodák, éttermek, ajándékboltok és a városba érkező látogatók költései adják össze.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">De mit kap ezért a pénzéért az, aki ma Liverpoolba érkezik? Ha mindössze fél napja van, a Royal Albert Docknál működő Beatles Story múzeumban kezdheti a látogatást. A felnőtt belépő ára jelenleg körülbelül 20 font; ezért audioguide-dal járhatja végig a zenekar történetét, eredeti emléktárgyak és rekonstruált helyszínek között. A látogatásra másfél-két órát érdemes számítani, de aki alaposabban nézelődik, akár három órát is eltölthet ott. Utána még beleférhet egy séta a Mathew Streetre, a Cavern Clubhoz, ahol ma is élő zene szól.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Csakhogy aki ennyivel beéri, éppen azt nem ismeri meg igazán, ami a Beatles történetét különlegessé teszi: Liverpoolt. A Penny Lane, a Strawberry Field, Lennon és McCartney gyermekkori otthonai már távolabb vannak a belvárostól. Ezekhez több idő kell, esetleg szervezett buszos városnézés. A Beatles tehát ma nemcsak látogatókat vonz, hanem mozgásban is tartja őket: a turista múzeumból klubba, a belvárosból a külvárosba utazik, és közben költ.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A 2028-ra tervezett új központ más léptékben gondolkodik. A Lime Street pályaudvarral szemközt, a St Johns területén mintegy 9300 négyzetméteres Beatles-világ épülhet, a jelenlegi múzeum alapterületének több mint négyszeresén. A tervek szerint a látogatók többórás élmény során járhatják végig a zenekar történetét, Liverpooltól Hamburgon és a Cavernen át az Abbey Roadig és a Shea Stadionig. A közelben álló St Johns Beacon torony a Sárga Tengeralattjáró világát idéző kilátóvá alakulhat, és a Sam Mendes rendezésében készülő Beatles-filmek díszletei is helyet kaphatnak az új kiállításon. Ezek egyelőre tervek, nem kész látnivalók.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>A gazdasági számítás egyszerű: ha egy néhány órás kirándulásból egész napos program lesz, a látogató többet költ étkezésre, közlekedésre és vásárlásra. Ha pedig még egy éjszakára is marad, abból a szállodák is részesednek. Az új központ a belváros megújításának is része lehet. Az Apple Corps Liverpool Trust terve szerint a belépőjegyek bevételéből helyi fiatal zenészeket és kulturális kezdeményezéseket támogatnának. Négy egykori liverpooli fiú világsikere így újabb liverpooli fiataloknak nyithat ajtót.</em></strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Azt ma még senki sem tudja biztosan, hány új vendéget hoz a beruházás, és mennyi többletbevétel marad a városban. A döntő kérdés az, hogy az új központból a látogatók továbbindulnak-e a valódi Beatles-helyszínek felé, vagy úgy érzik majd, mindent láttak már, amiért Liverpoolba jöttek.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Amikor a lázadásból örökség lesz</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A Beatles történetében van egy különös ellentmondás. A zenekar a hatvanas években a változás, a lázadás jelképe volt. Ma ugyanez a zenekar a brit kulturális örökség egyik legféltettebb kincse. A négy fiúból intézmény lett: a dalokból tananyag, a fellépések helyszíneiből műemlék.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Az új múzeum látványos, magával ragadó technológiája sokat segíthet abban, hogy a mai fiatalok is megértsék a Beatlemánia jelentőségét, akik számára az 1960-as évek már távoli történelem. Megelevenedhet a Shea Stadion koncertje, a hamburgi klubok vagy az Abbey Road stúdió, kiegészülve a Sam Mendes rendezésében készülő négy új Beatles-játékfilm eredeti díszleteivel.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Mindez izgalmasnak ígérkezik. De van egy kérdés, amelyre a technológia önmagában nem ad választ: lehet-e ugyanazt érezni egy tökéletesen rekonstruált szobában, mint abban, ahol valami valóban megtörtént?</em></strong></p>



<h2 class="wp-block-heading">A hitelességnek több arca van</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Könnyű volna azt mondani, hogy a régi Liverpool az igazi, az új pedig csupán üzlet. Csakhogy a mai Beatles-turizmus is tele van rekonstrukciókkal: a Cavern Clubot újjáépítették, a Beatles Story évtizedek óta professzionális múzeum. A város már ma is folyamatosan újraértelmezi a múltját.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A kihívás az, hogy megtalálják az egyensúlyt. Az új látogatóközpont lehet a történet nagyszabású bevezetése, amely arra ösztönzi az embereket, hogy felkeressék a valódi helyszíneket is: végigsétáljanak az igazi Penny Lane-en, és lássák a szerény házakat, ahol a történet elkezdődött.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A veszély akkor jelentkezne, ha a gondosan felépített élmény annyira teljesnek bizonyulna, hogy fölöslegessé tenné a valódi Liverpool felfedezését, és a város saját történetének díszletévé válna.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Még a felújítás előtt</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Liverpool a 2028-as fejlesztés kapujában különös átmeneti állapotban van. Meg kell őriznie azt a nyers, analóg valóságot, amely miatt ez a történet egykor megszülethetett: a munkásnegyedeket, az élő zenét, a hétköznapi helyszíneket, amelyek nem a történelem számára készültek. Egyszerűen csak ott történt meg bennük valami.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A Guardian híre után először gondoltam arra, hogy nem szabad tovább halogatnom az utazást. Szeretném még látni Liverpoolt ebben az átmeneti fázisában, amikor a régi és az új arculat határán áll, és szeretném látni, honnan indul a változás.</p>



<p class="has-pale-ocean-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Egy felújított lakásban is hiába tesszük vissza a régi fényképet a falra: a szoba már más lett. Lehet, hogy szebb, lehet, hogy többet ér, de az előző életét már csak az emlékezet őrzi.Liverpool 2028-ban talán minden eddiginél látványosabban meséli majd el a Beatles történetét. Én mégis szeretném látni azt a várost is, amelynek nem kell külön elmesélnie ezt a históriát – mert ott történt meg.</em></strong></p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/tunde-t-guildford-liverpool-mielott-ujra-feltalaljak-a-beatlest/">Tünde T. Guildford: Liverpool, mielőtt újra feltalálják a Beatlest</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></content:encoded>
					
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Tünde T. Guildford: Molière a musical színpadán – francia kihívás brit felségterületen</title>
		<link>https://infovilag.hu/tunde-t-guildford-moliere-a-musical-szinpadan-francia-kihivas-britfelsegteruleten/</link>
		
		<dc:creator><![CDATA[Infovilág]]></dc:creator>
		<pubDate>Sun, 18 Oct 2026 13:20:49 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Egyéb]]></category>
		<category><![CDATA[Jegyzet]]></category>
		<category><![CDATA[Vélemény]]></category>
		<category><![CDATA[Budapest]]></category>
		<category><![CDATA[jegyzet]]></category>
		<category><![CDATA[London]]></category>
		<category><![CDATA[Moliere]]></category>
		<category><![CDATA[Tünde T. Guildford]]></category>
		<category><![CDATA[Webber]]></category>
		<category><![CDATA[West End]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://infovilag.hu/?p=148802</guid>

					<description><![CDATA[<p>Andrew Lloyd Webber birodalma és a franciák külön útja Egy barátom fényképeket küldött Budapestről. A Papp László Sportarénában vendégszerepel a Molière. L’Opéra Urbain című francia zenés produkció. A képeken barokk pompát idéző jelmezek, látványos színpadi jelenetek, fiatal előadók. Molière nevét természetesen ismertem, de bevallom, arról fogalmam sem volt, hogy a francia drámairodalom nagy alakja időközben [&#8230;]</p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/tunde-t-guildford-moliere-a-musical-szinpadan-francia-kihivas-britfelsegteruleten/">Tünde T. Guildford: Molière a musical színpadán – francia kihívás brit felségterületen</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Andrew Lloyd Webber birodalma és a franciák külön útja</em></strong></p>



<p class="has-luminous-vivid-amber-to-luminous-vivid-orange-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Egy barátom fényképeket küldött Budapestről. A Papp László Sportarénában vendégszerepel a Molière. L’Opéra Urbain című francia zenés produkció. A képeken barokk pompát idéző jelmezek, látványos színpadi jelenetek, fiatal előadók. Molière nevét természetesen ismertem, de bevallom, arról fogalmam sem volt, hogy a francia drámairodalom nagy alakja időközben a hiphop világában is karriert csinált. Kíváncsi lettem.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Utánanéztem, miféle előadás érkezett Budapestre, és hamarosan egy jóval nagyobb történet közepén találtam magam, amelyben az angolok és a franciák ismét egymás mellett – és olykor egymással versengve – mutatják meg, mit tudnak. Aki hosszabb ideje él Angliában, annak nem kell külön bemutatni a két nemzet sajátos viszonyát. Az évszázados vetélkedés ma már szerencsére többnyire békésebb területeken zajlik.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Lehet vitatkozni a konyhaművészetről, a borokról, a divatról, a nyelvről, sőt arról is, ki ért jobban a jó élethez. Miért éppen a musical maradna ki?</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A West End birodalma</strong><br>London színházi negyede, a West End külön világ. Az ember végigsétál a Shaftesbury Avenuen, elhalad a fényes színházi homlokzatok és a turistákat csalogató plakátok előtt, és könnyen támadhat az az érzése, hogy a musical természetes otthonában jár. Van is alapja ennek az érzésnek. Andrew Lloyd Webber az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb hatású zenés színházi alkotója. A Jézus Krisztus szupersztár, az Evita, a Macskák és Az operaház fantomja nem egyszerűen sikeres előadások voltak.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Megváltoztatták a musicalről alkotott elképzeléseinket, és hozzájárultak ahhoz, hogy a műfajból világméretű kulturális vállalkozás legyen. Webber zenéjében van valami különös kettősség. Dallamai gyakran azonnal megjegyezhetők, ugyanakkor színpadi művei jelentős részében ott munkál az opera iránti vonzalom, a nagy érzelmek és a drámai helyzetek szeretete. A sikerhez persze nem elég a jó zene.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Kell hozzá színházi érzék, üzleti tudás, kiváló előadók sora, és nem árt egy olyan producer sem, mint Cameron Mackintosh, aki pontosan értette, hogyan lehet egy londoni előadásból nemzetközi produkciót építeni. A brit musicalipar nemcsak előadásokat hozott létre, hanem működőképes exportmodellt is. Csakhogy a kontinensen sem ültek ölbe tett kézzel.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A nyomorultak különös útja</strong><br>A történet egyik legérdekesebb fordulata éppen egy francia regénnyel kezdődik. Victor Hugo A nyomorultak című művéből Alain Boublil és Claude-Michel Schönberg készített musicalt, amelyet 1980-ban Párizsban mutattak be. A produkció jelentős közönségsikert aratott, ám három hónap után lekerült a műsorról. Öt évvel később Londonban új életet kezdett.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Cameron Mackintosh producer a francia szerzőkkel és brit alkotótársakkal együttműködve olyan színpadi változatot hozott létre, amelyből a musicaltörténet egyik legnagyobb nemzetközi sikere lett. Van ebben némi irónia. A franciák színpadra írták Hugo történetét, a britek pedig megmutatták, hogyan lehet belőle évtizedeken át működő világsikert teremteni. Persze a dicsőségből mindkét félnek jutott. A szerzők franciák maradtak, a produkció londoni diadala pedig a brit színházi vállalkozók rátermettségét igazolta.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A nyomorultak története azonban arra is rámutatott, hogy a francia alkotóknak van mondanivalójuk ebben a hagyományosan angolszász erősségnek tekintett műfajban. És idővel kialakult egy sajátos francia válasz. 1998-ban bemutatták a Notre-Dame de Paris című musicalt. A Victor Hugo regényéből készült produkció zenéjét Richard Cocciante, dalszövegeit Luc Plamondon írta. A Belle című dal önálló slágerré vált, a musical pedig Franciaországon kívül is sikeresnek bizonyult.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Rómeó és Júlia – amikor a franciák Shakespeare-rel hódították meg a világot</strong><br>Ha egyetlen produkcióval kellene bizonyítani, hogy a francia musical önálló, nemzetközi sikerekre képes műfajjá nőtte ki magát, Gérard Presgurvic Rómeó és Júliája alighanem az elsők között jutna eszünkbe. A darabot 2001 januárjában mutatták be Párizsban, a Palais des Congrès színpadán. A rendező és koreográfus, Redha olyan különleges látványvilágot teremtett, amelyben a zene, a mozgás, a színek és a jelmezek szinte elválaszthatatlan egységet alkottak.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A tánc itt már nem a történet díszítőeleme volt, hanem a drámai kifejezés egyik legfontosabb eszköze. Az eredeti francia előadásnak volt valami nehezen meghatározható, varázslatos szépsége. A fiatal Damien Sargue és Cécilia Cara alakította a szerelmespárt, a Les Rois du Monde című dal pedig már a bemutató előtt slágerré vált. A produkció egyszerre volt modern és romantikus, látványos és érzelmes, anélkül, hogy Shakespeare története elveszítette volna tragikus erejét. A párizsi siker azonban csak a kezdet volt.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A Rómeó és Júlia elindult világ körüli útjára. Londontól Budapestig, Moszkvától Szöulig, Tokiótól Tajpejig újabb és újabb színpadokon jelent meg, különböző nyelveken és rendezésekben. Nem egyszerűen egy sikeres francia előadást exportáltak: a mű olyan nemzetközi életre kelt, amelyben az egyes országok társulatai saját színházi hagyományaikhoz is igazíthatták. A produkció hivatalos összesítése szerint az elmúlt negyedszázadban 46 társulat vitte színre, és világszerte mintegy 11 millió néző látta.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ezek már nem egy múló divat számai. A darab eredeti párizsi előadássorozata közel két évig tartott, nemzetközi pályafutása pedig új bemutatókkal és felújításokkal folytatódott. Magyarország külön fejezetet érdemel ebben a történetben. A Budapesti Operettszínház 2004-es bemutatója valóságos kultuszt teremtett. A szereplők és a dalok egy egész nézőgeneráció számára váltak meghatározó élménnyé, a későbbi felújítások pedig újabb közönségrétegeket szólítottak meg.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A magyar előadások nézőszáma a produkció adatai szerint meghaladta az 1,3 milliót. De a számok önmagukban még nem magyarázzák meg a jelenséget. A Rómeó és Júlia sikere azt mutatta meg, hogy a francia zenés színház képes saját, könnyen felismerhető színpadi nyelvet teremteni. Olyat, amelyben a popzene, a kortárs tánc és a nagyszabású vizuális megoldások nem pusztán a látványosságot szolgálják, hanem magát a történetet viszik előre. Van ebben a sikerben egy különösen szép kulturális csavar.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Shakespeare angol volt, a szerelmesek története Veronában játszódik, a franciák pedig olyan musicalt készítettek belőle, amely a világ számos országában talált lelkes közönségre. A brit–francia kulturális versengésnek aligha lehetne ennél elegánsabb példáját találni. Shakespeare műve természetesen nem lett kevésbé angol. Csupán bebizonyosodott, hogy egy nagy történet többféle, egyformán érvényes színpadi életet is élhet.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A francia musical pedig ezzel a produkcióval újabb bizonyítékát adta nemzetközi életképességének.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A Napkirálytól Mozartig</strong><br>A következő években újabb nagyszabású francia produkciók születtek. XIV. Lajos udvarába a Le Roi Soleil, vagyis A Napkirály kalauzolta el a közönséget 2005-ben. Négy évvel később Mozart következett, méghozzá rockoperai feldolgozásban. Mindkét produkció mögött ott találjuk Dove Attiát, a francia zenés színház egyik meghatározó producerét és alkotóját. Érdemes megfigyelni a választott témákat. Victor Hugo, Shakespeare, XIV. Lajos, Mozart.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Nem éppen azok a nevek, amelyekről elsőként a popzenei slágerlisták jutnak eszünkbe. A francia alkotók azonban felismerték, hogy a közismert történetek és történelmi alakok újraértelmezésében komoly lehetőség rejlik. A klasszikus műveknek már van múltjuk, ismertségük, tekintélyük. A modern zene, a tánc és a látvány pedig új közönséget szerezhet nekik. Egy ilyen vállalkozás persze kockázatos. Könnyű átlépni azt a határt, amelyen túl a klasszikus műből már csak a név és néhány látványos kosztüm marad.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">De ha sikerül megtalálni az egyensúlyt, a régi történet valóban új életre kelhet.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Molière, a legújabb szereplő</strong><br>Ebben a sorban érkezünk el a most Budapesten bemutatkozó Molière. L’Opéra Urbain című produkcióhoz. A darabot 2023 őszén mutatták be Párizsban. Molière életét és színházi pályájának fontos állomásait dolgozza fel, a 17. század világát kortárs zenei és színpadi eszközökkel idézve meg. A produkció alkotói között ismét ott van Dove Attia. A rendező Ladislas Chollat, a koreográfus Romain Rachline Borgeaud. A darab 2024-ben elnyerte a francia Trophées de la Comédie Musicale fődíját, és több más elismerést is kapott.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A zenei világban a pop mellett a rap és a mai városi kultúra hatásai is megjelennek. Innen a címben szereplő opéra urbain, vagyis városi opera megjelölés. Molière és a rap első hallásra furcsa párosításnak tűnhet. De ha belegondolunk, a választás nem is olyan különös. Molière színházi ember volt, nem csupán író. Társulatot vezetett, színpadra lépett, közönséget akart szerezni, és gyakran kellett megküzdenie a hatalommal, a társadalmi előítéletekkel vagy éppen a szakmai féltékenységgel.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Darabjai tele vannak eleven konfliktusokkal, képmutatással, hiúsággal és emberi gyarlósággal. Ezek pedig, bármilyen sajnálatos, négyszáz év alatt sem mentek ki a divatból. Talán éppen ezért lehet alkalmas arra, hogy a mai fiatalok nyelvén is megszólaljon. Hogy a budapesti előadás mennyire váltja be ezt az ígéretet, azt a nézők tudják megítélni. Én egyelőre a fényképek, videófelvételek és a produkció története alapján ismerkedtem meg vele. De már ez is elegendő volt ahhoz, hogy kíváncsi legyek a jelenségre.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Kétféle siker, kétféle hagyomány?</strong><br>Vajon valóban kihívást jelentenek a francia musicalek a brit színházi világnak? Bizonyos értelemben igen. A franciák az elmúlt évtizedekben bebizonyították, hogy képesek saját hangon megszólaló, nemzetközileg is sikeres zenés produkciókat létrehozni. De nem gondolom, hogy egyszerűen két egymással szemben álló iskola versenyéről lenne szó. A brit musicalek között is akadnak látványra, mozgásra és korszerű popzenei megoldásokra épülő előadások.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A francia produkciók pedig nem nélkülözik a történetmesélést és a drámai szerkezetet. A különbség inkább abban mutatkozik meg, hogy milyen hagyományokból építkeznek, milyen közönséget keresnek, és milyen eszközökkel kívánják meghódítani. A francia modell egyik erőssége, hogy a dalok gyakran a színházi előadástól függetlenül is sikeresek. A közönség sokszor már ismeri a zenét, amikor jegyet vált. A nagyszabású koreográfiák, a modern fénytechnika és a koncertszerű előadásmód tovább erősítik az élményt.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A brit musicalvilág ezzel szemben hosszú idő alatt rendkívül erős, állandó színházi infrastruktúrát és nemzetközi terjesztési rendszert alakított ki. Egyik sem kizárólagos recept, és egyik sem garantálja önmagában a művészi minőséget. Andrew Lloyd Webbert mindenesetre korai volna nyugdíjba küldeni. Klasszikus darabjait új rendezésekben mutatják be, miközben új művön, The Illusionist című musicalen is dolgozik. A brit színházi világ tehát éppen úgy keresi a megújulás lehetőségeit, mint a francia.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A versengés haszna</strong><br><em>A brit–francia rivalizálásban van valami különösen szórakoztató.</em> Mindkét nemzet büszke a kulturális örökségére, és mindkettőnek jó oka van rá. A franciák most azt mutatják meg, hogy a saját klasszikusaikból képesek korszerű, nemzetközileg is érdekes zenés színházat teremteni. A britek pedig továbbra is rendelkeznek azzal a színházi hagyománnyal, alkotói tudással és üzleti tapasztalattal, amely évtizedek óta a West End egyik legnagyobb erőssége. Nem szükséges győztest hirdetni.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A versengés legnagyobb nyertese ugyanis a közönség lehet. Minél többféle művészi elképzelés talál utat a színpadra, annál nagyobb az esély arra, hogy valami valóban újat és emlékezeteset látunk. A budapesti Molière-vendégjáték ezért többről szólhat, mint egy sikeres francia produkció magyarországi bemutatkozásáról. Arra is emlékeztet, hogy Európa nagy kulturális hagyományai nem feltétlenül egymás rovására élnek tovább.</p>



<p class="has-pale-ocean-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Időnként kölcsönösen inspirálják, máskor versenyre késztetik egymást, és közben olyan találkozások születnek, amelyekre néhány évtizeddel ezelőtt aligha gondoltunk volna. Molière például most hiphopritmusra érkezett Budapestre. Londonban talán felvonják rá a szemöldöküket. De azért én nem lennék meglepve, ha előbb-utóbb ott is kíváncsiak lennének</em></strong></p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/tunde-t-guildford-moliere-a-musical-szinpadan-francia-kihivas-britfelsegteruleten/">Tünde T. Guildford: Molière a musical színpadán – francia kihívás brit felségterületen</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></content:encoded>
					
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Rá lehet bízni egy országot az AI-re?</title>
		<link>https://infovilag.hu/ra-lehet-bizni-egy-orszagot-az-ai-re/</link>
		
		<dc:creator><![CDATA[Tudósítónktól]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 15 Oct 2026 03:28:52 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Egyéb]]></category>
		<category><![CDATA[Jegyzet]]></category>
		<category><![CDATA[Újdonságok]]></category>
		<category><![CDATA[Vélemény]]></category>
		<category><![CDATA[AI]]></category>
		<category><![CDATA[Magyarország]]></category>
		<category><![CDATA[mesterséges intelligenci]]></category>
		<category><![CDATA[politika]]></category>
		<category><![CDATA[szimuláció]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://infovilag.hu/?p=148767</guid>

					<description><![CDATA[<p>Öt mesterségesintelligencia-modellre bízták egy képzeletbeli ország pártjainak vezetését, majd megvizsgálták a döntéseiket. A 186 szimulációból álló kísérlet szerint a modellek idővel egyre kevésbé követték saját pártprogramjukat, politikai döntéseiket pedig az is befolyásolta, hogyan tálalták számukra a híreket. A digitális ország jövőjébe mostantól bárki beleszólhat. Mi történne, ha egy ország parlamentjében politikusok helyett mesterséges intelligenciák hoznák [&#8230;]</p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/ra-lehet-bizni-egy-orszagot-az-ai-re/">Rá lehet bízni egy országot az AI-re?</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="has-luminous-vivid-amber-to-luminous-vivid-orange-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Öt mesterségesintelligencia-modellre bízták egy képzeletbeli ország pártjainak vezetését, majd megvizsgálták a döntéseiket. A 186 szimulációból álló kísérlet szerint a modellek idővel egyre kevésbé követték saját pártprogramjukat, politikai döntéseiket pedig az is befolyásolta, hogyan tálalták számukra a híreket. A digitális ország jövőjébe mostantól bárki beleszólhat.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Mi történne, ha egy ország parlamentjében politikusok helyett mesterséges intelligenciák hoznák a törvényeket?</strong> <strong>Erre keresték a választ a Kreatív Kontroll kutatói, akik Árkádia néven egy virtuális országot hoztak létre, százfős parlamenttel és öt, eltérő politikai irányzatot képviselő párttal. A pártokat nyelvi modellek irányították, amelyek törvényeket javasoltak, vitáztak, koalíciókat kötöttek és szavaztak.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A kutatók 146 mesterséges intelligenciával végzett és 40 modell nélküli kontrollfutást elemeztek. Minden szimuláció 12 virtuális évet ölelt fel, két parlamenti választással és 48 ülésszakkal. A vizsgálatban az Anthropic, az OpenAI, a Google, a DeepSeek és a Mistral egy-egy modellje vett részt.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Az eredmények alapján ugyanazokból a politikai és gazdasági kiinduló feltételekből eltérő jövőképek rajzolódtak ki – attól függően, melyik modell hozta a döntéseket.</p>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>„Ma már sok politikus nyelvi modellel írja a beszédét. Árkádiában megmutattuk, hogy a modell nem semleges írnok: saját hajlamai vannak, és aki a háttéranyagot írja neki, az irányítja a döntését. Ez nem a jövő kérdése, hanem a máé. Ha a demokráciát komolyan vesszük, tudnunk kell, ki ül valójában a beszédíró székében” – mondta Sipos Zoltán AI-kutató, a vizsgálatot végző Kreatív Kontroll vezetője.</em></strong></p>



<h2 class="wp-block-heading">Öt párt, öt politikai irányzat</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Árkádia parlamentjében a zöld-liberális Ligetkör, a baloldali iKözös Asztal, a piacpárti Nyitott Piac Szövetség, a tekintélyelvű-nemzeti Bástya és a regionalista Tájak Uniója versengett a hatalomért. A gazdasági folyamatokat matematikai modell számította ki, így a parlamenti döntések az ország gazdasági mutatóira is hatással voltak.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A kutatók statisztikailag kimutatható különbségeket találtak az egyes nyelvi modellek döntései között. Két különböző modell eredményei jobban eltértek egymástól, mint ugyanannak a modellnek két önálló futása.</p>



<h2 class="wp-block-heading">A várt baloldali fordulat helyett jobbra tolódás</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A gazdaságpolitikai döntések különösen érdekes eredményt hoztak. A korábbi kérdőíves vizsgálatok alapján a kutatók baloldali irányultságot vártak a modellektől. Bár az első ciklusban valóban ebbe az irányba mozdultak el, a 12 év végére egyik modell sem hagyta gazdaságilag baloldalibb helyzetben az országot a szabálykövető kontrollhoz képest. Három modell kifejezetten jobboldalibb eredményre jutott. Ebben a választási rendszernek is szerepe lehetett. A szimulált választók a válságok után rendszeresen megbüntették a kormányzópártokat, így a harmadik ciklusban gyakran a piacpárti erő került hatalomra. A kutatók hangsúlyozzák: a virtuális választók matematikai szabályok szerint működtek, ezért viselkedésükből nem lehet következtetni a valódi választók döntéseire.</p>



<h2 class="wp-block-heading">A mesterséges intelligencia is eltért a pártprogramjától</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a mesterséges intelligenciák politikai következetessége fokozatosan romlott. Mind az öt modell egyre gyakrabban eltért a rá bízott párt eredeti programjától, a leggyengébben teljesítő pedig a harmadik ciklusra szinte teljesen elveszítette programhűségét.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Az utólagos elemzés szerint a modellek sokszor inkább politikai szerepükhöz igazodtak: kormányon támogatták az előterjesztéseket, ellenzékben pedig elutasították azokat, akár saját pártjuk céljaival szembemenve is. Különösen feltűnő volt a rendpárti Bástya esete, amelynek programhűsége mind az öt modellnél jelentősen visszaesett.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A vizsgálat alapján egy politikai szerepbe helyezett nyelvi modell hosszabb idő alatt eltávolodhat az eredetileg meghatározott elvektől. Ez különösen akkor jelenthet kockázatot, ha ilyen rendszereket tartósan alkalmaznak politikai döntések előkészítésére.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Nem mindegy, hogyan tálalják a híreket</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A kutatók a modellek befolyásolhatóságát is megvizsgálták. Ugyanazokat az eseményeket egyszer részletes hírszövegként, máskor semleges, egysoros leírásként mutatták be nekik, majd összehasonlították a döntéseket.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A két modellcsaládon végzett kiegészítő vizsgálatban a tájékoztatás módjának megváltoztatása az egyik fő eredmény irányát is megfordította. Ezzel szemben a modelleknek adott alaputasítások átfogalmazása nem okozott a véletlen ingadozásnál nagyobb eltérést.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Az eredmény arra utal, hogy a mesterséges intelligencia döntéseit érdemben alakíthatja, miként fogalmazzák meg számára az információkat. Politikai felhasználás esetén ezért annak is jelentősége lehet, ki állítja össze a rendszernek átadott híreket és elemzéseket.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A kutatás megállapításai azért fontosak, mert a nyelvi modellek már a politikai kommunikációban és a döntések előkészítésében is megjelentek. Árkádia ugyanakkor mesterséges környezet, így az eredmények elsősorban a technológia lehetséges működésére és kockázataira világítanak rá.</p>



<h2 class="wp-block-heading">Árkádia parlamentje a nyilvánosság előtt folytatja működését</h2>



<p class="has-white-background-color has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph">A kísérlet következő szakaszában Árkádia parlamentje a <a href="http://aiparlament.hu/">aiparlament.hu</a> oldalon a nyilvánosság előtt folytatja működését. A tervek szerint az ország 12 virtuális éve egyetlen hét alatt zajlik le, naponta hét parlamenti ülésszakkal, híradóval és hírlappal.</p>



<p class="has-pale-ocean-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Az új évadban a fejlesztőcégek vezető modelljei irányítják a pártokat. A szereposztásról nyilvános sorsolás dönt, a modelleket pedig minden választás után újra párosítják a pártokkal. A résztvevők az évad fordulópontjain szavazhatnak arról, milyen rendkívüli eseményekkel szembesüljön a virtuális ország. A hét végére az is eldől, hogy melyik mesterségesintelligencia-modell által vezetett párt adja Árkádia miniszterelnökét.</em></strong><br></p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/ra-lehet-bizni-egy-orszagot-az-ai-re/">Rá lehet bízni egy országot az AI-re?</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></content:encoded>
					
		
		
			</item>
		<item>
		<title>László József: Az újságírás a világ legszebb hivatása – csak egyre nehezebb megélni belőle</title>
		<link>https://infovilag.hu/laszlo-jozsef-az-ujsagiras-a-vilag-legszebb-hivatasa-csak-egyre-nehezebb-megelni-belole/</link>
		
		<dc:creator><![CDATA[László József]]></dc:creator>
		<pubDate>Sat, 10 Oct 2026 14:16:15 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Egyéb]]></category>
		<category><![CDATA[Jegyzet]]></category>
		<category><![CDATA[Vélemény]]></category>
		<category><![CDATA[Budapest]]></category>
		<category><![CDATA[EFJ]]></category>
		<category><![CDATA[Európai Újságíró Szövetség]]></category>
		<category><![CDATA[független sajtó]]></category>
		<category><![CDATA[Szabadúszók]]></category>
		<category><![CDATA[worshop]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://infovilag.hu/?p=148732</guid>

					<description><![CDATA[<p>Az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) és a Sajtószakszervezet budapesti workshopján mondtam el az alábbi szöveget &#8211; kisebb módosításokkal. Sok minden van benne, így ötven év tapasztalata, a szabadúszók kiszolgáltatottsága, a mesterséges intelligencia és a független magyar sajtó finanszírozási gondjai&#8230; Tisztelt Kollégák, Vendégeink, Hölgyeim és Uraim! Üdvözlet a szép új világban! Az Európai Újságírók Szövetségének legutóbbi [&#8230;]</p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/laszlo-jozsef-az-ujsagiras-a-vilag-legszebb-hivatasa-csak-egyre-nehezebb-megelni-belole/">László József: Az újságírás a világ legszebb hivatása – csak egyre nehezebb megélni belőle</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="has-luminous-vivid-amber-to-luminous-vivid-orange-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) és a Sajtószakszervezet budapesti workshopján mondtam el az alábbi szöveget &#8211; kisebb módosításokkal.  Sok minden van <em>benne,  így ötven év tapasztalata, a szabadúszók kiszolgáltatottsága, a mesterséges intelligencia és a független magyar sajtó finanszírozási gondjai</em>&#8230;</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Tisztelt Kollégák, Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Üdvözlet a szép új világban! Az Európai Újságírók Szövetségének legutóbbi jelentései szerint az újságírók és érdekvédelmi szervezeteik számára  a rossz munkakörülmények, a szabadúszók kiszolgáltatottsága, a mesterséges intelligencia, a gyenge üzleti modellek és a digitális platformokkal szembeni hátrányos alkupozíció sziszifuszi feladatot jelentemnek. A 2026-os Médiapluralizmus Monitor szerint a munkakörülményekkel kapcsolatos kockázatok Magyarországon különösen magasak.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Ötven éve dolgozom a szakmában. Rádióban, televízióban, újságoknál; voltam riporter, szerkesztő, műsorvezető, vezető és oktató.</strong> Megfordultam a hírek, a politika, a közélet, a kultúra, a gazdaság és a szórakoztatás világában. Mondhatom, hogy az újságírás szinte minden zegzugát megjártam. Láttam a szakmát az újságírói íróasztal mögül és a vezetői tárgyalóasztal túlsó oldaláról is.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Ez utóbbi különösen tanulságos tapasztalat. Az ember idővel rájön, hogy ugyanazt a problémát a két oldal egészen másképp látja. Az újságíró fizetést szeretne, a tulajdonos nyereséget, a szerkesztő pedig mindkettőt, lehetőleg tegnapra.</em></strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Ötven év után arra a kellemetlen következtetésre jutottam, hogy a világ legszebb hivatása veszélyben van. Nem</strong>,<strong> nem elfogytak volna az érdekes és fontos történetek, vagy ne lenne szükség újságírókra. Az történt, hogy a szakma sokkal gyorsabban változott meg, mint azok a szervezetek, amelyeknek a benne dolgozókat kellene képviselniük.</strong></p>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Az elmúlt másfél-két évtizedben az internet, a közösségi média, az algoritmusok, a digitális platformok és most a mesterséges intelligencia alapjaiban alakították át a médiát. A hagyományos üzleti modellek meggyengültek vagy összeomlottak.</em></strong> <strong><em>Sok újságíró-szakszervezet és szakmai szervezet viszont még mindig úgy működik, mintha minden újságírónak volna egy szerkesztősége, egy főnöke, egy munkaszerződése és egy kiszámítható karrierje.</em></strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em>Csakhogy ez a világ eltűnőben van. A digitális gazdaságban pedig nem feltétlenül az nyer, aki a legjobb cikket írja, hanem az, aki a legtöbb figyelmet szerzi meg. Az algoritmusnak nincs újságírói lelkiismerete, és a hónap végén sem kér fizetést &#8211; egyelőre.</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A kérdés tehát nem az, hogyan mentsük meg a régi világot. Hanem az, hogyan szervezzük meg az újságírókat abban az új világban, amely már régen megérkezett, csak mi nem mindenütt vettük észre.</strong></p>



<p class="has-very-light-gray-to-cyan-bluish-gray-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Négy nagy problémát látok: a szakma széttöredezettségét, az érdekképviselet nehézségeit, az alkupozíció gyengeségét és a pénzt. Az utóbbi nélkül az előző háromról nagyon sokáig lehet kiváló konferenciákat rendezni.</strong></p>



<h2 class="wp-block-heading">Szabadúszó – szabad, de kitől?</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Az újságírók már régóta nem alkotnak egységes munkavállalói csoportot. Vannak állandó alkalmazottak, szabadúszók, platformokon dolgozók, tartalomkészítők, helyi újságírók, oknyomozók és részmunkaidős munkatársak. Egyre többen használnak mesterséges intelligenciát is.</strong></p>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph">A<strong><em> szabadúszó jogilag önálló vállalkozó. Gazdaságilag azonban gyakran egy vagy két médiavállalattól függ, amelyek meghatározzák, mennyi munkát kap, milyen határidővel dolgozik, és mennyit fizetnek neki.</em></strong> A szabadság ebben az esetben néha azt jelenti, hogy az ember maga döntheti el, melyik megrendelőjétől függjön.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A helyzet ennél is abszurdabb. A szabadúszó maga fizeti a nyugdíját, maga viseli a betegségből és a szabadságból eredő jövedelemkiesést, maga finanszírozza a képzését és az eszközeit. Közben pontosan ugyanazt a munkát végezheti, mint a szerkesztőség alkalmazottja.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Papíron vállalkozó, a valóságban kiszolgáltatott munkavállaló – csak éppen a munkáltató felelőssége nélkül.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Az Európai Újságírók Szövetségének 2026-os projektje több ország példáján mutatja be, hogyan próbálják a szakszervezetek bevonni a szabadúszókat a kollektív tárgyalásokba. Ez fontos kezdeményezés. Ideje volna ugyanis felhagynunk azzal, hogy az újságírók egyik legkiszolgáltatottabb csoportját másodrendű szakmai szereplőként kezeljük.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ha egy médiavállalatnak szüksége van egy újságíró munkájára, akkor a munkakörülményei iránt sem lehet közömbös.</p>



<h3 class="wp-block-heading has-medium-font-size">A versenyjog nem lehet a gyengék ellen használt fegyver</h3>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Az Európai Bizottság 2022-ben iránymutatást adott ki arról, hogy bizonyos, egyéni vállalkozóként dolgozó csoportok miként tárgyalhatnak kollektíven anélkül, hogy ezzel megsértenék az uniós versenyjogot. Az iránymutatás a gyenge alkupozícióban lévő önálló vállalkozókra, köztük egyes szabadúszó újságírókra is kiterjed.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ez logikus megközelítés. A versenyjog feladata a vállalatok közötti verseny védelme, nem pedig annak megakadályozása, hogy az újságírók megpróbáljanak tisztességes árat kialkudni a munkájukért.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Egyetlen szabadúszó és egy nagy médiavállalat tárgyalása ugyanis nem feltétlenül a piac diadala. Inkább két egyenlőtlen erejű fél találkozása.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Ha az egyik fél határozza meg a feltételeket, a másik pedig eldöntheti, hogy elfogadja-e őket, vagy sem, azt ne nevezzük szabad piaci versenynek.</strong></p>



<h2 class="wp-block-heading">Mit akarnak a fiatal újságírók?</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>A fiatal újságírókat nem lehet pusztán hagyományra hivatkozva meghívni egy szakszervezetbe vagy szakmai szervezetbe. Nem biztos, hogy azért akarnak tagok lenni, mert a szüleik is azok voltak. Sőt, az is lehet, hogy a szüleik sem voltak azok.</em></strong></p>



<p class="has-pale-ocean-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Ők egészen gyakorlati kérdéseket tesznek fel:  Mit kapok a tagdíjamért? Segítenek, ha jogi problémám támad? Átnézik a szerződésemet? Kiállnak mellettem, ha elbocsátanak? Szabadúszóként is számíthatok rájuk? Tanulhatok valamit? Segítenek megérteni a mesterséges intelligenciát? Tartozhatom egy olyan közösséghez, amelyben nem mindenki a másik állására pályázik?</em></strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ezek jogos kérdések. A szervezeteknek pedig nem sértődötten, hanem használható válaszokkal kell reagálniuk.</p>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A jövő újságírói érdekképviselete nem lehet pusztán jogvédő intézmény. Szakmai szolgáltató szervezetté is kell válnia.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Képzésre, közösségre, érdekképviseletre, jogi segítségre és valódi szakmai támogatásra van szükség.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">A mi újságíró-akadémiánkon is próbáljuk ezt a modellt követni. Néha sikerül, néha kevésbé&#8230;</p>



<h2 class="wp-block-heading">Ki beszél az újságírók nevében?</h2>



<p class="has-vivid-cyan-blue-to-vivid-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Az érdekképviselet azért is nehezebb, mert maga a szakma egyre kevésbé egységes.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Ki képviseli azt az újságírót, akinek nincs szerkesztősége? A vidéki online újságírót? A szabadúszót? Azt, aki egyszerre újságíró és tartalomkészítő? Azt, akinek három különböző megrendelője van? És ki képviseli azt, akinek a munkáját már nem egy hagyományos médiavállalat, hanem egy algoritmusokkal működő platform szervezi?</strong> <strong>Ezekre a kérdésekre nem lehet a múlt szervezeti modelljeivel választ adni.</strong></p>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Megkérdeztem a mesterséges intelligenciát is, mit mondjak az újságírás és az AI kapcsolatáról.</strong></p>



<p class="has-very-light-gray-to-cyan-bluish-gray-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Azt a tanácsot kaptam, hogy ne egyszerűen azt állítsam: a mesterséges intelligencia tönkreteszi az újságírást. A lényeg inkább az, hogy megváltoztatja a szakmán belüli erőviszonyokat. Ez jó tanács volt. Kellemetlen, de jó.</em></strong>  <strong><em>A kérdés ugyanis nem csupán az, hogy az AI elveszi-e az újságírók munkáját. Hanem az is, hogy kié a szerzői jog, felhasználhatók-e a cikkek a mesterségesintelligencia-rendszerek betanítására, kap-e ezért pénzt a szerző, és ki dönt arról, miként alkalmazzák az új technológiát a szerkesztőségekben.</em></strong> <strong><em>Hány állás szűnik meg? Milyen új munkakörök jönnek létre? Ki kap képzést, és ki az, akinek egyszerűen megköszönik az eddigi munkáját?</em></strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Az EFJ álláspontja szerint az AI alkalmazásáról a munkáltatók és a munkavállalók közötti szociális párbeszédben kell dönteni, emberi szerkesztői felügyelettel, átlátható szabályokkal és az újságírói munka megfelelő védelmével.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Nem az a dolgunk, hogy hadat üzenjünk a technológiának. Az a dolgunk, hogy ne mások döntsenek nélkülünk arról, milyen feltételekkel használják.</strong> <strong>A mesterséges intelligencia gyorsan tanul. Az érdekképviseleteknek is érdemes volna felgyorsítaniuk a saját tanulási folyamataikat.</strong></p>



<h2 class="wp-block-heading">Magyarország: győzött a demokrácia. És most ki fizet?</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Magyarországon sokáig a politikai nyomás és a médiapiac koncentrációja jelentette a független sajtó legnagyobb problémáját. Most egy másik, nem kevésbé súlyos kihívással is szembe kell néznünk: a gazdasági fenntarthatósággal.</strong></p>



<p class="has-pale-ocean-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph">A független magyar média számára komoly gondot okoz a támogatások visszaesése és a hazai finanszírozási környezet bizonytalansága. Az áprilisi választás után azt tapasztaljuk, hogy elapadtak a független sajtónak korábban juttatott támogatások. Mintha egyes támogatók arra a következtetésre jutottak volna, hogy ha a demokrácia már győzött, akkor a független újságírás támogatására sincs többé szükség.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Ez különös logika. Olyasmi, mintha valaki azért mondaná le a tűzbiztosítást, mert a háza még nem égett le.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Ha egy új politikai korszakban végre győz az igazság, akkor felmerül a kérdés: ki fizeti meg az igazság feltárásának költségeit?</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A demokrácia nem fizeti ki az újságírók fizetését.</strong> A szerkesztőségeknek továbbra is ki kell termelniük a béreket, a működési költségeket és a riportok árát. Az oknyomozás nem lesz olcsóbb attól, hogy a politikai környezet kedvezőbbé válik. A jó újságíró pedig nem tud politikai optimizmusból lakbért fizetni.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A független sajtó nem élhet politikai hálából, és nem válhat az új hatalom rajongói klubjává sem.</strong> Ha csak addig fontos, amíg ellenzékben van az, akinek szüksége van rá, akkor nem a függetlenségét támogatjuk, hanem egy politikai ciklus igényeit szolgáljuk ki.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A sajtószabadság nem az egyszeri politikai győzelemről szól , annak megvédése, megtartása mindennapos intézményi és gazdasági feladat.</strong></p>



<h2 class="wp-block-heading">Mit kellene tenni Európában?</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">E<strong>lőször is erősebb szociális védelmet kellene biztosítani a szabadúszó újságíróknak. </strong>A kollektív alku lehetőségét nem elég európai iránymutatásokban rögzíteni: a gyakorlatban is érvényesíthetővé kell tenni.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Másodszor, az uniós forrásoknak az újságírást és a független médiaszervezeteket kellene támogatniuk, átlátható, politikailag semleges eljárásokon keresztül. A támogatás nem válhat a kormányok jutalmazásának vagy büntetésének eszközévé.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Harmadszor, az újságírók képviselőinek már azelőtt helyet kell kapniuk a tárgyalóasztalnál, hogy a mesterségesintelligencia-rendszereket bevezetnék a szerkesztőségekben</strong>. Utólag tiltakozni mindig lehet, csak éppen többnyire késő.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Negyedszer, az európai médiaszabadságról szóló rendeletet, az EMFA-t nemcsak alkalmazni, hanem következetesen érvényesíteni is kell.</strong></p>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Európának nincs szüksége újabb ünnepélyes nyilatkozatra arról, mennyire fontos a médiaszabadság. Abból már elegendő van. Arra van szükség, hogy a szabályok megsértésének következményei is legyenek.</strong></p>



<h2 class="wp-block-heading">Brüsszel nem fogja megszervezni helyettünk az újságírókat</h2>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>És végül a nemzeti feladatokról. Brüsszel nem szervezheti meg helyettünk a magyar, a francia vagy a finn újságírókat. Nem hozhat létre helyettünk működő szakszervezeteket, nem tárgyalhat helyettünk a munkáltatókkal, és nem tudja rávenni a szabadúszókat arra, hogy felismerjék: egyedül sokkal gyengébbek.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Ezt nekünk kell megtennünk. Korszerűsítenünk kell a szervezeteinket. Be kell vonnunk a szabadúszókat. Minimumhonorárium-ajánlásokat kell kidolgoznunk. Jogi és szerződéses segítséget kell nyújtanunk. Kollektív megállapodásokat kell kezdeményeznünk. Képeznünk kell az újságírókat az AI és a digitális technológiák használatára. Szövetségeket kell építenünk más szakszervezetekkel, és meg kell védenünk a kollégáinkat a jogi eszközökkel történő megfélemlítéstől.</em></strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Ehhez pénz, ember, idő és szervezeti akarat kell. A tagoknak pedig látniuk kell, hogy a szervezet nem csupán közleményeket ad ki, hanem akkor is mellettük áll, amikor valóban szükségük van rá.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Ötven év után sem gondolom, hogy az újságírás elveszítette volna a jelentőségét. Ellenkezőleg: egy olyan világban, amelyben egyre nehezebb megkülönböztetni a tényt a véleménytől, a hírt a propagandától és az embert a géptől, a jó újságírás fontosabb, mint valaha, de ebből nem következik automatikusan az újságírók biztonsága, tisztességes fizetése vagy szakmai szabadsága. Ezt nekünk kell kiharcolnunk.</strong></p>



<p class="has-pale-ocean-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>A válság idején már késő elkezdeni a szervezkedést. Akkor kell megszerveznünk magunkat, amikor még van erőnk, időnk és mozgásterünk. Mert ha megvárjuk, amíg minden újságíró szabadúszó lesz, minden szerkesztőség pénzügyi válságba kerül, és minden második cikket mesterséges intelligencia ír, akkor már nem nagyon lesz kit képviselni.</em></strong></p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/laszlo-jozsef-az-ujsagiras-a-vilag-legszebb-hivatasa-csak-egyre-nehezebb-megelni-belole/">László József: Az újságírás a világ legszebb hivatása – csak egyre nehezebb megélni belőle</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></content:encoded>
					
		
		
			</item>
		<item>
		<title>A Mommy Blue érzelmi hullámvasút és „mélyre megy”</title>
		<link>https://infovilag.hu/a-mommy-blue-erzelmi-hullamvasut-es-melyre-megy/</link>
		
		<dc:creator><![CDATA[Infovilág]]></dc:creator>
		<pubDate>Sat, 10 Oct 2026 13:43:38 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Egyéb]]></category>
		<category><![CDATA[Filmkritika]]></category>
		<category><![CDATA[Premier]]></category>
		<category><![CDATA[Vélemény]]></category>
		<category><![CDATA[Csepeli Eszter]]></category>
		<category><![CDATA[filmpremier]]></category>
		<category><![CDATA[Für Anikó]]></category>
		<category><![CDATA[Mommy Blue]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://infovilag.hu/?p=148722</guid>

					<description><![CDATA[<p>Október 8-án kerül a mozikba Mayer Bernadette rendező első nagyjátékfilmje. A megérintő történet, a színészek játéka, Csepeli Eszter operatőr képi megoldásai és az alkotói szemlélet olyan elemi hatású, amely nemzetközi és hazai fesztiválok zsűrijét is meggyőzte, a film díjak sorát hozta el. Für Anikóval, a film női főszereplőjével a sajtóvetítés után beszélgettünk. A Mommy Blue [&#8230;]</p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/a-mommy-blue-erzelmi-hullamvasut-es-melyre-megy/">A Mommy Blue érzelmi hullámvasút és „mélyre megy”</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="has-luminous-vivid-amber-to-luminous-vivid-orange-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Október 8-án kerül a mozikba Mayer Bernadette rendező első nagyjátékfilmje. A megérintő történet, a színészek játéka, Csepeli Eszter operatőr képi megoldásai és az alkotói szemlélet olyan elemi hatású, amely nemzetközi és hazai fesztiválok zsűrijét is meggyőzte, a film díjak sorát hozta el.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Für Anikóval, a film női főszereplőjével a sajtóvetítés után beszélgettünk.</strong></p>



<p class="wp-block-paragraph">A Mommy Blue jól kidolgozott, képi megvalósításában is megérintő jelenetek sorával, a színészi játékra építve hozza létre a történet ívét. Mentes a modern, digitális technika egyre terjedő megoldásaitól, és ebben az értelemben klasszikus alkotás, ami a maga természetességével hat a nézőre.</p>



<ul class="wp-block-list">
<li>A választott formanyelv nem egyenlő a minőséggel. Egy film vagy jó, vagy nem jó, ez nem az alkalmazott technikától függ. Mi szerencsés helyzetben voltunk, mert a színészek és a stáb jól tudott együttműködni. Az első visszajelzések és a díjak alapján úgy tűnik, hogy a nézőkhöz eljut az alkotók szándéka szerinti üzenet. A történet hat, és fogalmazhatunk úgy, hogy „mélyre megy”. A Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon tarolt az alkotás, a Legjobb film, a Legjobb színésznő és a Legjobb színész díját is elnyerte. Jeruzsálemben pedig szinte zavarba ejtő volt az a figyelem és szeretet, ami körülvette a filmet. Felemelő élmény volt megtapasztalni, hogy a világ másik felén is értették, érezték a történet mélységét. Reméljük, hogy a nézők itthon is szeretni fogják, és sokan nézik meg. Értékes visszajelzés, hogy a Mommy Blue a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon Közönségdíjas lett.</li>
</ul>



<figure class="wp-block-image size-full is-resized"><img fetchpriority="high" decoding="async" width="632" height="408" src="https://infovilag.hu/wp-content/uploads/2026/10/image-2.png" alt="" class="wp-image-148729" style="width:856px;height:auto" srcset="https://infovilag.hu/wp-content/uploads/2026/10/image-2.png 632w, https://infovilag.hu/wp-content/uploads/2026/10/image-2-609x393.png 609w, https://infovilag.hu/wp-content/uploads/2026/10/image-2-620x400.png 620w" sizes="(max-width: 632px) 100vw, 632px" /></figure>



<p class="wp-block-paragraph"><strong>Krisztina szerepébe szívvel-lélekkel való belemerülése a nézői székből átélve olyan természetességgel történik, ami nagyon közel hozza az emberhez a történet főszereplőjét, miközben egy család legnagyobb kihívásaiba látunk bele.</strong></p>



<ul class="wp-block-list">
<li>Én semmit sem tudok rutinból csinálni. Számomra csak úgy van értelme, ha a legapróbb részletekig, a legutolsó mozdulatig belemegyek egy szerepbe. Ez ad örömet a munkámban akkor is, ha közben mindig vannak kihívások. Ennél a filmnél nagyon gazdagító volt ez a folyamat, élveztem a forgatást, a közös alkotómunka minden fázisát.</li>
</ul>



<p class="wp-block-paragraph"><strong>Amikor megnézünk egy filmet, az a maga teljességében hat ránk. Ilyenkor leköt bennünket a történet és ritkán gondolkodunk el azon, hogy valójában hány ember megfeszített munkájának az eredményét látjuk. Az még ennél is ritkább pillanat, amikor egy produkció vágójával beszélgethetünk arról, hogyan születik meg az a változat, ami a nézők elé kerül. Pedig nagyon sok múlik azon, hogy a vágóasztalon hogyan áll össze egy történet. Balla Gábor, a Mommy Blue vágója avatott be bennünket néhány kulisszatitokba.</strong></p>



<p class="wp-block-paragraph"><strong>Mikor érdemes belépni az alkotás folyamatába annak a szakembernek, aki a nézők elé kerülő változatot alakítja ki?</strong></p>



<ul class="wp-block-list">
<li>Megoszlanak a vélemények erről a kérdésről. Van olyan, amikor a vágó csak a vágószobában látja először a felvételeket, és úgynevezett „szűz szemmel” nézi a sok órányi nyersanyagot. De olyan is van, amikor már a forgatókönyvírás fázisában elkezdenek együtt dolgozni a rendezővel. Ennél a filmnél én a forgatás megkezdése előtt csatlakoztam a produkcióhoz, így az aktuális forgatókönyvről már tudtunk beszélgetni Bettivel. A vágó munkája több annál, mint a jelenetek egymás mellé illesztése. A külön-külön felvett képekből kell megtalálni azt a szerkezetet, ritmust, arány- és viszonyrendszert, amelyben a történet működni kezd. Nemcsak technikailag illesztjük egymáshoz a felvételeket, hanem a rendezővel együtt gondolkodunk azon is, mi kerüljön a filmbe, minek hol van a helye, meddig időzzünk el egy-egy pillanatnál, mennyi ideig nézzük a szereplőt, és mitől kezd igazán működni egy jelenet. Fontos volt az is, hogy a filmet nézve a nézők úgy érezzék magukat, mintha egy érzelmi hullámvasútra ültek volna fel. A vágást gyakran nevezik a “harmadik forgatókönyvnek”, mivel egy film háromszor születik meg. Először papíron a forgatókönyv formájában, majd a forgatáson, végül pedig a vágószobában, ahol a film elnyeri a végső ritmusát és szerkezetét. Képes felerősíteni egy érzelmi hatást, megváltoztatni egy jelenet ritmusát, és ezáltal azt is, ahogyan a néző megéli az adott pillanatot.</li>
</ul>



<p class="has-pale-ocean-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph">Öröm számomra, hogy egy ilyen fantasztikus csapattal dolgozhattam együtt. Mindenki belerakta a lelkének egy kis darabját, hisz a célunk közös volt: hogy a film olyan legyen, amire mindannyian büszkék vagyunk. Az eredmény pedig reményeink szerint megérinti majd a nézőket.</p>



<p class="has-pale-ocean-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Csaba Beatrix</em></strong></p>



<p class="wp-block-paragraph">Köszönjük a fotókat és a sajtókommunikációt Tamás Dorkának</p>



<p class="wp-block-paragraph">Kiemelt kép: Mommy Blue plakát</p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/a-mommy-blue-erzelmi-hullamvasut-es-melyre-megy/">A Mommy Blue érzelmi hullámvasút és „mélyre megy”</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></content:encoded>
					
		
		
			</item>
		<item>
		<title>Szemrevaló Filmfesztivál – fókuszban a nők</title>
		<link>https://infovilag.hu/szemrevalo-filmfesztival-fokuszban-a-nok/</link>
		
		<dc:creator><![CDATA[Toronyi Attila]]></dc:creator>
		<pubDate>Sat, 10 Oct 2026 13:19:35 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Egyéb]]></category>
		<category><![CDATA[Jegyzet]]></category>
		<category><![CDATA[Premier]]></category>
		<category><![CDATA[Vélemény]]></category>
		<category><![CDATA[Ausztria]]></category>
		<category><![CDATA[Budapest]]></category>
		<category><![CDATA[Művész mozi]]></category>
		<category><![CDATA[német filmnapok]]></category>
		<category><![CDATA[német nyelvű filmek]]></category>
		<category><![CDATA[Svájc]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://infovilag.hu/?p=148715</guid>

					<description><![CDATA[<p>(Tudósítónktól) Október 15. és 25. között rendezik meg a Svájci Nagykövetség, az Osztrák Kulturális Fórum és a Goethe Intézet közös eseményét a budapesti Művész moziban. Tíz filmet mutatnak be a német nyelvterület legfrissebb alkotásaiból, ezúttal is eredeti nyelven, magyar felirattal. Az idei válogatás fókuszába a női sorsok kerültek. Az egyik alkotás hőse bántalmazás elől szökik [&#8230;]</p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/szemrevalo-filmfesztival-fokuszban-a-nok/">Szemrevaló Filmfesztivál – fókuszban a nők</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[
<p class="has-luminous-vivid-amber-to-luminous-vivid-orange-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph">(<strong>Tudósítónktól) Október 15. és 25. között rendezik meg a Svájci Nagykövetség, az Osztrák Kulturális Fórum és a Goethe Intézet közös eseményét a budapesti Művész moziban. Tíz filmet mutatnak be a német nyelvterület legfrissebb alkotásaiból, ezúttal is eredeti nyelven, magyar felirattal.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Az idei válogatás fókuszába a női sorsok kerültek</strong>. <strong>Az egyik alkotás hőse bántalmazás elől szökik gyerekként, a másik filmben valaki országot kényszerül váltani; aztán van, aki ápolónőként és van, aki írásterapeutaként dolgozik.</strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><em><strong>Sandra Hüller három filmen is látható: az Ezüst Medve-díjas, Oscar-nevezett Rose női főszereplőjeként, férfiruhában, a szintén Oscar-nevezett Apaföldben Thomas Mann lányaként és Ingeborg Bachmann írónőként.</strong></em></p>



<p class="has-blush-light-purple-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>A 15. Szemrevaló Filmfesztivál tíz filmjéből hét női sorsot ábrázol, négy pedig női rendező munkája. </strong>Az idei Bajor Filmdíjon a legjobb színésznő díjával méltatták Leonie Benescht, az Esti műszak című filmben nyújtott alakításáért. Floria ápolónő és imádja a hivatását. Nem akarja egyszerűen „letudni” a feladatait, hanem valóban jelen szeretne lenni az emberek számára. A kórházi mindennapok hajszoltságában ennek azonban megvan az ára: munkanapja egyre inkább az idővel való versenyfutássá válik.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Leonie Benescht a magyar közönség már a néhány éve bemutatott Tanári szoba című filmben is nagyon szerette, s most az Esti műszakban is kiváló alakítást nyújt. </strong><em>Az elbűvölően ötletes, eredeti látványvilágú Ön hisz az angyalokban? című filmben a Luna Wedler alakította, életvidám Lena írásterapeuta kurzusára mindössze egyetlen résztvevő jelentkezik: Drowak úr, egy magányos, idős alkoholista, aki üres üvegei közé zárkózva él, és szinte megközelíthetetlennek tűnik. Ez az eredeti alkotás az empátia erejéről szól, az Amélie csodálatos élete és egy Kaurismaki film stílusát ötvözve.</em></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Christina Tournatzẽs valós történeten alapuló, 1962-ben játszódó, díjnyertes Karla című alkotásában </strong>a tizenkét éves lány elszökik otthonról, mert apja évek óta szexuálisan bántalmazza, és Karla elhatározza, hogy felelősségre vonja érte. A főszerepet a neves német színésznő, Vicky Krieps lánya, Elise Krieps alakítja.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph">Maren-Kea Freese Wilma többet akar című fimjében, amikor a főhősnő élete összeomlik, nem marad más választása, mint mindent maga mögött hagyni Kelet-Németországban. Negyvenes évei közepén Bécsben kezd új életet – konkrét tervek nélkül, de elszántan és tettre készen.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Az idei Cannes-i Fesztiválon a legjobb rendezés díját kapta, majd Lengyelország Oscar-nevezettje lett az Apaföld című alkotás Sandra Hüllerrel a főszerepben.</strong> A második világháború vége után, Thomas Mann, és lánya, az újságíró és színésznő Erika keresztül-kasul beutazzák a romokban heverő Németországot, ahol már érződik a hidegháború feszültsége – miközben saját családjuk drámája is egyre fokozódik. Az Oscar-díjas Ida és a Hidegháború után az Apaföld a lengyel Pawel Pawlikowski történelmi trilógiájának záró része.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Az idei Berlinale-n Sandra Hüller Ezüst Medve-díjat kapott Ausztria Oscar-nevezettje,</strong> a Rose női főszereplőjeként. A 17. század elején járunk, Németországban. Rose férfiként harcolt a háborúban, és a békés hátországba visszatérve is férfiként kénytelen folytatni életét, mert egyetlen vágya van: hogy a közösség befogadja. A társadalmi normák és a személyes identitás közötti feszültség azonban egyre élesebbé válik.</p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Ingeborg Bachmann születésének 100. évfordulója alkalmából Regina Schilling Ingeborg Bachmann – Valaki, aki egykor én voltam című filmje, </strong>Sandra Hüllerrel a címszerepben egyszerre érzékien és intellektuálisan közelíti meg a 20. század egyik legjelentősebb írónőjét. Bachmann kíméletlenül leleplezte az autoriter gondolkodást, a nők rendszerszintű társadalmi kizsákmányolását, valamint a hatalommal és a nyelvvel való visszaéléseket.</p>



<p class="has-pale-ocean-gradient-background has-background has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Végül a 2026-os Berlinale versenyprogramjában debütált A legmagányosabb ember a városban című fikciós dokumentumfilm egyik rendezője is női alkotó. Tizza Covi olasz forgatókönyvírónő és Rainer Frimmel alkotásában az idősödő, legendás blueszenész, Al Cook egy közelgő veszteség árnyékában úgy dönt, hogy teljesen új életet kezd. A Super 16mm-es kamerára forgatott filmben Al Cook önmaga fiktív változatát alakítja.</em></strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong><em>Toronyi Attila</em></strong></p>



<p class="has-medium-font-size wp-block-paragraph"><strong>Kép: Ön hisz az angyalokban? Főszerepben Luna Wedler</strong></p>
<p>A <a href="https://infovilag.hu/szemrevalo-filmfesztival-fokuszban-a-nok/">Szemrevaló Filmfesztivál – fókuszban a nők</a> bejegyzés először <a href="https://infovilag.hu">Infovilág</a>-én jelent meg.</p>
]]></content:encoded>
					
		
		
			</item>
	</channel>
</rss>

<!--
Performance optimized by W3 Total Cache. Learn more: https://www.boldgrid.com/w3-total-cache/?utm_source=w3tc&utm_medium=footer_comment&utm_campaign=free_plugin

Object Caching 0/368 objects using Memcached
Page Caching using Disk: Enhanced 

Served from: infovilag.hu @ 2026-11-06 21:05:25 by W3 Total Cache
-->