A turizmus különösen érzékeny rendszer: gyorsabban reagál a bizonytalanságokra, mint szinte bármely más ágazat. Most pedig egyszerre több fronton érkezik a sokk.

A Perzsa-öböl légiközlekedési csomópontjai – Dubaj, Doha, Abu-Dzabi – korlátozott működése láncreakciót indított el. Ezek a városok a globális légi forgalom kulcspontjai: nélkülük Európa, Ázsia, Afrika és Óceánia közötti utazás jelentősen nehezebbé válik. Ennek következménye, hogy még a konfliktustól földrajzilag távoli úti célok – például a Maldív-szigetek, Bali vagy Ausztrália – is nehezebben elérhetők.

Az alternatív útvonalak – Isztambulon vagy délkelet-ázsiai nagyvárosokon keresztül – egyszerűen nem képesek pótolni ezt a kiesést.

Dráguló repülés, visszafogott légitársaságok

A légiközlekedés költségei drámaian emelkednek. A kerozin ára a háború kezdete óta megduplázódott, hordónként elérve a 200 dollárt. Mivel az üzemanyag a légitársaságok költségeinek mintegy negyedét teszi ki, ez brutális nyomást jelent az iparágra.

A következmények már láthatók:

• tömeges járattörlések (például a Lufthansa több közel-keleti célállomásra),
• jelentős jegyáremelések (akár 2–3-szoros árak Európa és Ázsia között),
• kerozinpótdíjak bevezetése,
• bizonytalan üzleti kilátások (egyes cégek már előrejelzést sem mernek adni 2026-ra).

Különösen súlyos a helyzet Afrikában, amely nagyrészt a Hormuzi-szoroson keresztül jut üzemanyaghoz – az ellátás akadozása itt akár közlekedési bénuláshoz is vezethet.

Turizmus helyett energiaválság

A válság sok helyen már túlmutat az utazáson:

• Vietnamban és Indonéziában leállnak a turistabuszok és taxik,
• Egyiptomban energiatakarékossági okokból este leáll az élet,
• Indiában és Srí Lankán társadalmi feszültségek fenyegetnek az energiahiány miatt.

Ehhez képest szinte másodlagos problémának tűnik, hogy mediterrán hajóutakat kell lemondani vagy átszervezni.

És mi a helyzet Magyarországgal?

Magyarország közvetlenül nem érintett hadviselő félként, de a hatások itt is érzékelhetők – több szinten is. A magyar utazók már most szembesülnek a repülőjegyek árának emelkedésével, különösen a távol-keleti és egzotikus úti célok esetében. A nyári szezonban ez komoly átrendeződést hozhat: sokan közelebbi, európai célpontokat választanak.

A bizonytalanabb távoli régiók helyett felértékelődhetnek a „biztonságosnak” tekintett úti célok. Ez akár Magyarországnak is kedvezhet: Budapest és a Balaton iránt nőhet a kereslet, különösen az európai turisták körében.

A nemzetközi légi hálózat zavarai a magyar utazási irodák és légitársasági kapcsolatok működését is érintik. Több átszállás, hosszabb menetidők és nagyobb bizonytalanság jellemezheti a következő időszakot. Talán a legkevésbé mérhető, mégis fontos tényező: a bizonytalanság. Az utazási kedv rövid távon visszaeshet, különösen a konfliktushoz közelebb eső régiók irányába.

A turizmus paradoxona

Mindez azonban nem jelenti a turizmus végét – sőt, a történelem épp az ellenkezőjét mutatja. A második világháború óta a nemzetközi utazások száma gyakorlatilag folyamatosan nőtt: 1950-ben még 25 millió ember utazott külföldre, 2025-ben már több mint 1,5 milliárd. Még a súlyos válságok – háborúk, terrortámadások, járványok – sem tudták tartósan megtörni ezt a trendet. A turizmus egyszerre törékeny és rendkívül ellenálló. Rövid távon pánikol, hosszú távon alkalmazkodik.

Van ebben valami makacsul emberi. Az utazási vágy nem luxus, hanem alapvető ösztön. Az emberiség története maga is egy utazással kezdődött: amikor őseink elhagyták Afrikát, hogy benépesítsék a világot. Ez a mozgás iránti késztetés ma is ugyanúgy működik – még akkor is, amikor a hírek tele vannak konfliktusokkal és bizonytalansággal. Lehet, hogy az idén kevesebben mennek Balira. De jövőre? Jó eséllyel megint tele lesz. És talán ez a legfurcsább, legemberibb része az egésznek: a világ bármennyire is bizonytalan, az emberek újra és újra útra kelnek.

A A háború csapás a turizmusra is – a világ újra zsugorodik bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A tárca prognózisa szerint az olvasható ki a számokból, hogy a nagyon régóta áhított 4%-os kormányzati növekedési célt a magyar gazdaság egy év múlva fogja elérni, a 2026-os év második negyedévében. Talán…

Az elemzői vélemények alapján a korábbi negyedévekben az a kettősség jellemezte a magyar gazdasági aktivitást, hogy a termelő ágazatok húzták vissza a teljesítményt, amit a szolgáltatások több-kevesebb sikerrel ellensúlyoztak – vélekedik Nagy János. Az Erste Bank elemzője szerint ez a kép annyiban változott az idei második negyedévben, hogy az eddig ismert adatok szerint az építőipar kilépett a fényre és áprilisban és májusban érdemi javulást mutatott, ami összességében jó előjel a beruházások alakulására vonatkozóan.

A pozitívum mellett van egy rossz hír is, amire az Erste elemzője felhívta a figyelmet: a második és harmadik negyedében mostanában mindig fókuszba kerülő agrárium ezer sebből vérzik, hiszen a növénytermesztést a fagy, majd az aszály, az állattenyésztési ágazatot pedig számos betegség (száj- és körömfájás, madárinfluenza, sertéspestis) sújtja.

A kormány március óta 2,5%-os növekedéssel kalkulált az idei évre (igaz a 2025-i költségvetést még 3,4%-os GDP-bővüléssel szavazták meg a parlamenti képviselők). Innen csökkent most tovább a prognózis.

A A mai kormányprognózis: 1 százalékos növekedés bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az Európai Bizottság 193,26 milliárd eurós EU-költségvetést javasolt 2026-ra, amelyet várhatóan 105,32 milliárd eurónyi NextGeneration EU-kifizetés egészít majd ki. A költségvetés a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatára épül, és olyan kulcsfontosságú prioritásokat hivatott támogatni, mint Ukrajna helyreállítása, a biztonság és védelem erősítése, a migráció kezelése, a versenyképesség növelése, valamint a zöld és digitális átállás. A javaslat egyik fontos eleme, hogy nagyobb rugalmasságot biztosít a tagállamoknak: lehetőséget ad a Kohéziós Alapok átcsoportosítására olyan sürgető célokra, mint a megfizethető lakhatás, az energiarendszerek megerősítése vagy a vízbiztonság javítása. A „Kohézió, reziliencia és értékek” fejezet önmagában 71,73 milliárd eurót tesz ki, ami a teljes 2026-os költségvetési javaslat mintegy 37,1 százalékát jelenti.

A magyar kormány lemond az uniós fejlesztési források egy részéről

Magyarország szempontjából azonban nemcsak a teljes EU-büdzsé fontos, hanem az is, hogyan tudja a kormány hatékonyan kihasználni az uniós forrásokat a hazai gazdaság megerősítésére.

Az Európai Bizottság június 4-én közzétett 2025-ös tavaszi szemesztercsomagja testreszabott gazdasági és társadalmi ajánlásokat tartalmaz az uniós tagállamok versenyképességének és ellenálló képességének erősítésére. A dokumentum hangsúlyozza a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF), valamint a kohéziós programok felgyorsításának szükségességét – különösen annak fényében, hogy a RRF 2026-ban kifut, miközben a kohéziós beruházások kulcsszerepet játszanak az innovációban, a dekarbonizációban és a stratégiai autonómia megteremtésében.

Azért, hogy Magyarország ne veszítsen el további lehívható forrásokat, különösen sürgető lett volna foglalkoznia az Orbán-kormánynak az RRF keretében kigondolt tervezéssel. Csakhogy két rendeletet bocsátott ki júniusban a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium, melyben a magyar kormány lényegében lemondott az EU RRF 10,4 milliárd eurónyi (4195 milliárd forintnyi) támogatásáról. Ezt azt jelenti, hogy a minisztérium jogot kapott arra, hogy felfüggessze a támogatási kérelmek értékelését és a támogatási szerződések megkötését, ha az adott projekt kifizetési kérelme nem küldhető meg az Európai Bizottsághoz.

A kormány egy másik rendeletet is kiadott, mely a 2021–2027-i költségvetés keretein belül érkező kohéziós forrásokra vonatkozik: ennek értelmében az irányító hatóság egy projektet hivatalosan „ellehetetlenültnek” minősíthet, így elutasíthatja a támogatási kérelmet. Eszerint leginkább azok a régiók érezheti magukat veszélyben, ahol az egy főre jutó GDP meghaladja az uniós átlagot – ilyen például a sokat sarcolt Budapest. A kohéziós keret (ezt minden szegény régió mindig kapja, szemben az egyszeri RRF programmal) 22 milliárdjából befagyasztott mintegy 9,5 milliárd euró lehívása sem látszik könnyű feladatnak, mert itt sem tesz lépéseket a kormány az előírt jogállamisági feltételek teljesítésére. Egymilliárd euró ebből a keretből már tavaly év végére végleg elveszett a határidők túllépése miatt. Ha nem változik a kormányzati uniós politika, akkor újabb 1 milliárd eurót bukhat el Magyarország az év végén.

Az unió kohéziós forrása kulcseleme a hazai fejlesztéseknek, ez az alapja az olyan jól ismert mozaikszavaknak, mint a TOP, a KEHOP, a GINOP, amelyek a hazai regionális fejlesztés és a társadalmi felzárkóztatás fő forrásai. A Bizottság javaslata rugalmas, ami különösen fontos Magyarország számára, mert egyre több önkormányzat és lakossági csoport küzd az inflációval, a lakhatási válsággal és az energetikai költségek emelkedésével. A kérdés az, hogy Magyarország él-e a lehetőséggel – és ha igen, milyen jövőt alapoz meg vele.

A Sokezer milliárdos veszteség a kormány miatt bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

2023-ban az akkumulátorgyárak által generált parlamenti vitán a miniszterelnök azt mondta, hogy “Magyarországról több víz távozik, mint ami bejön”, írta Bardóczi Sándor, hozzátéve, hogy ez egyébként igaz, de nincs feleslegünk. Bardóczi vitatja a miniszterelnök kijelentését, miszerint: “Ha akarjuk, és szükség van rá, bárhova el tudjuk vinni a vizet csatornán keresztül, ahol szükség van.”

A főépítész állítja, hogy nem ez történik, mert a mai napig és több mint egy évszázadon keresztül a vízügyi doktrina a vízelvezetés, a lecsapolás, a csatornázás volt, a mezőgazdasági doktrina pedig a belvizek elleni küzdelem és ez a mai napig nem változott.

Nos Magyarország vízhiányban szenved. 2022 és 2024 után úgy tűnik ez lesz a legdurvábban aszályos nyár. Az biztos, hogy egész júniusban egy csepp csapadék sem várható. A talajvízkészlet vészesen ürül, jelenleg az ország majdnem egész területén a felső 20 cm nedvességtartalma teljesen eltűnt, nincs. Országos aszály van, Budapesten az összes tövig nyírt gyep kiszáradt már. A csapadékos májusban mindenki azért ostromolta a kerületi és fővárosi ügyfélszolgálatokat, hogy mikor lesz már lenyírva a gyep. Most pedig éppen azért ostromolják őket, hogy miért nyírták le.

Hasonló ez a gazdák korábbi viselkedésmintáihoz, amikor évekkel ezelőtt az agrár közigazgatást azért ostromolták februárban, hogy miért nem vezetik el a belvizet. Hogy aztán nyáron azért ostromolják, hogy hol az eső, miért nincs víz az öntözőcsatornákban.

A belvíz mély fekvésű területeken (egykori lápréteken) gyűlik össze. Ha ezek ma is láprétek lennének, lenne nyáron eső. Tudna honnan felhő képződni. Most meg nincs, de most már belvíz sincs. Porzik a határ februárban a szétszántott földeken. Változtatni, változni kéne, írja a főépítész, mert ez így nem mehet tovább. És a technológiai megoldás kevés lesz. Ökológiai fordulat nélkül nem fog menni. A feladatok: ökológiai kiegyenlítő felületek, mulcsolás, szárazságtűrő társulások, erdőrekonstrukciók, vízmegtartás, a földalapú támogatás áthangolása a vízmegtartó gazdálkodásra. Ki fogja elvégezni és mikor?

A legfrissebb agrometeorológiai térképek azt mondják, hogy az ország területének 80%-án jelenleg nagyfokú aszály van. Dél-Pesten, azaz Pesterzsébeten és Soroksáron, valamint Csepelen a legrosszabb a helyzet, ott már súlyos az aszály. A gyepszintet tápláló felső talajrétegben a víztartalom mindössze 10-20%. A fákat tápláló 50-200 cm-es rétegben még van 50% víztartalom. Még!

Aki civilként tenni akar a fiatal fővárosi fákért, azoknak hirdettük meg önkéntes vízadást. A beeco applikáción keresztül lehet hozzá csatlakozni. Mindenkire szükség van, hogy a zöldfelületeink túléljék ezt a hónapot. Komoly a baj. Olyan, amivel még ez az ország sosem nézett szembe. A klímaválság éppen szintet lép…

A A klímaválság szintet lép bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A fiskális fegyelemnek már 2019-et követően leáldozott, a hazai államháztartási hiány évről-évre jócskán meghaladta a V3 (Lengyelország, Csehország, Szlovákia) átlagát. Tehát a probléma csak részben külső (világgazdasági folyamatok, energiaárak) eredetű. A 2025-i és a 2026-i költségvetés is – az előzetes ígéretek ellenére – 3% fölötti deficittel számol, tehát a maastrichti, az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok megugrása nem célja a gazdaságpolitikának. Más kérdés, hogy még a tervezett hiánycélok sem fognak megvalósulni.

A magyar és a V3 országok államháztartásának eredményszemléletű egyenlege (2025 és 2026: kormány által tervezett); forrás: Eurostat és országgyűlés

Nagy probléma, hogy az idei kormányzati várakozások (amikre a 2026-i költségvetés épül) sem állnak a realitás talaján. A költségvetés 2,5%-os gazdasági bővülésre számít az idén, ám a szakértők egy része már csak 0,5%-ot, a GKI 0,8%-ot prognosztizál, erősen lefelé mutató kockázatokkal.

Mivel a 2025-i GDP jóval alacsonyabb lesz a tervezettnél, így az adóbevételek is el fognak maradni a várttól. Mindez zárójelbe teszi a tervezett idei hiányt (3,9%) is, ami a GKI becslése szerint 4,7% körül alakul majd.

A költségvetés jövőre 4,1%-os növekedéssel és 3,7%-os hiánnyal számol. Az elemzői konszenzus ennél jóval pesszimistább. A GKI – összhangban az elemzői konszenzussal – 2,5%-os növekedést vár, így további tetemes adóbevétel-elmaradásra számít. A GDP bővüléséhez nagyrészben járulnak hozzá az új gyárak (BMW, CATL, BYD, EVE Power), amik valójában szerény mértékű adóbevétel-bővülést hoznak, tekintettel a fajlagosan alacsony hazai hozzáadott értékre.

A GKI szakértők megítélése szerint az adóbevételt generáló személyi jellegű kifizetések az adott üzemekben a GDP-többletnek legföljebb 20%-ára rúghatnak, illetve a profit is kétséges a működés első évében. További kérdés, hogy a felsorolt gyárakban dolgozó vendégmunkások bérüket a hazai piacon fogják-e elkölteni, vagy hazautalják.

A költségvetés tételei más oldalról is ellentmondásosak. A 10,5%-os bruttó átlagkereset-növekedés 3,6%-os infláció mellett 6,7%-os reálbér emelkedés lenne. Ezt nem fedezi a 3,9%-os munkatermelékenység-javulás, ami egyébként az utóbbi 15 év egyik legjobb eredménye lenne. Kérdés, hogy mitől bővülne ilyen magas mértékben a munkatermelékenység (2010 óta az átlagos szint 1,1% volt), továbbá bizonytalan, hogy a vállalatok miből gazdálkodnák ki a dinamikus reálbéremelést.

A növekedési kilátásokat továbbra is korlátozzák a globális geopolitikai feszültségek, különös tekintettel az amerikai vámok körüli bizonytalanságokra, valamint a közel-keleti konfliktusok nyomán kialakuló energiaár-emelkedésre.

A belpolitikai környezet is hatással van a gazdasági folyamatokra: a tapasztalatok szerint a választási időszakokban a költségvetési fegyelem lazul. A GKI ez év végére, a jövő év elejére – a 2026. áprilisi választások közeledtével – a kormányzati jóléti kiadások (a költségvetésben jelenleg nem szereplő) növekedésére számít. A gazdaságpolitikai irányváltás lehetősége különösen az áprilisi választásokat követő időszakban válik meghatározóvá. Nem egyértelmű, hogy az akkor hatalomra jutó politikai erő(k) milyen mértékben kötelezik majd el magukat a költségvetési konszolidáció mellett.

A 2010 óta követett gazdaságpolitika nem járt kiemelkedően magas hiányokkal a választási években, ugyanakkor ez inkább a választások utáni megszorító intézkedéseknek – például adóemeléseknek – volt köszönhető, nem pedig a kiadások mérséklésének.

A kormányzat a jelenlegi, mérsékelt gazdasági növekedés mellett is további kiadásokat vállalt (például adókedvezmények bevezetése a két, illetve három vagy több gyermeket nevelő anyák számára), ami új, jellemzően magasabb költségű források bevonását tette szükségessé a költségvetési hiány finanszírozása végett. Ezzel párhuzamosan az államadósságon belül a devizában fennálló hányad meghaladta a 30%-os szintet, ami egy esetleges forintgyengülés esetén kockázat.

Megjegyzendő, hogy az Európai Unión belül Magyarországon jelenleg a legmagasabbak a hosszú távú államkötvény-hozamok (7%). Ezt egészíti ki, hogy a legutóbbi dollárkötvény-kibocsátás során 6–7%-os hozamszintek alakultak ki a különböző lejáratok esetében. Ez a finanszírozási szerkezet megdrágítja az eladósodást, ami hosszabb távon tetemes terhet ró az államháztartásra.

A Miért nem fenntartható a 2026-i költségvetés? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Bizottság 2025. tavaszi gazdasági előrejelzése szerint a reál-GDP 2025-ben 1,1%-kal fog növekedni az EU-ban és 0,9%-kal az euróövezetben, ami nagyjából megfelel a tavalyi ütemnek. Jövőre a növekedés várhatóan 1,5%-ra gyorsul az EU-ban és 1,4%-ra az euróövezetben. Az általános infláció az euróövezetben az előrejelzések szerint a 2024. évi 2,4%-ról az idén átlagosan 2,1%-ra, 2026-ben pedig 1,7%-ra csökken majd. Az EU egészében az infláció várhatóan hasonló dinamikát fog követni a 2024-i valamivel magasabb szintről, és 2026-ban kicsivel 2% alá esik. 

A Magyarországra vonatkozó előrejelzés:
A GDP az előrejelzések szerint 2025-ben 0,8%-kal, 2026-ban pedig 2,5%-kal fog növekedni, köszönhetően a fogyasztás, a beruházások és az export fokozatos fellendülésének. Az infláció csökken az eddigi nagyon magas szinthez képest, de a mögöttes inflációs nyomás továbbra is erőteljes. A 2024-i korrekciót követően az államháztartási hiány az előrejelzések szerint az idén is magas, 4,6% marad. A GDP-arányos államadósság az idén várhatóan 74,1%-ra nő.

A Mérsékelt növekedés várható a világméretű gazdasági bizonytalanság közepette bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Robert Kiyosaki (képen), aki a 2008-i gazdasági válság előrejelzésével vált ismertté, most ismét a világégés közeledtére figyelmeztet. A tőzsdén tapasztalt esések kapcsán a guru úgy érzi, elérkezett az idő, hogy kijelentse: „Én szóltam előre”. Kiyosaki, aki mindig is kritikus volt a hagyományos pénzügyi rendszerek iránt, a legújabb X-posztjában arra hívja fel a figyelmet, hogy a dollár már nem megbízható eszköz, és arra buzdít, hogy mindenki válasszon valódi, biztonságos alternatívákat – számolt be róla a Portfolio.

A történelem legnagyobb tőzsdei összeomlása a befektetők millióinak pénzügyi biztonságát fogja elsöpörni. Így folytatja: Ez a tőzsdei összeomlás ma bekövetkezett.

Szerinte határozottan recesszióban van a gazdaság, és több mint valószínű, hogy jelentős visszaesésre lehet számítani. Túl kell lépni a hagyományos „Wall Street-i eszközökön”, azaz a részvényeken és a dollár-kitettségen. Ezek helyett inkább valódi eszközökbe, azaz aranyba, ezüstbe és bitcoinba kell fektetni.

A csütörtök óta tartó látványos részvénypiaci pánikban a bitcoin bizonyult eddig jó menedéknek, a legnagyobb kriptovaluta árfolyama ugyanis gyakorlatilag stagnált ebben az időszakban, míg a hagyományos menekülőeszközként kezelt aranynál is nyomás alakult ki, az ezüstnél pedig egész meredek esést láthattunk.

Kiyosaki véleményformálását persze érdemes egy jó nagy adag fenntartással kezelni, ugyanis viszonylag gyakran vízionál világégést, vagy közöl rendkívül elrugaszkodott célárakat.

Kiyosaki már 2011 óta várja a következő nagy összeomlást, azóta pedig már számtalanszor jutott új történelmi csúcsra az egyik legnagyobb amerikai részvényindex, az S&P 500.

A A történelem legnagyobb tőzsdei összeomlására figyelmeztet a szakértő bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Bár a vállalkozások borúlátóak az ország jövőjét illetően, mégis évről évre csökken azok aránya, akik válságtervvel rendelkeznek; tavaly még minden harmadikról, az idén már csak minden negyedikről lehet ezt elmondani. A megkérdezettek gazdasági válság esetén bér- és járuléktámogatást, illetve adócsökkenést látnának szívesen.

A Niveus, a hazai tanácsadási piac széles körben ismert, dinamikusan fejlődő szereplője immár sorozatban negyedik évben elkészített közel 900 fős mintán végzett felmérése a vállalkozások gazdasági várakozásait vizsgálta. A kérdések kiterjedtek egy esetleges válság idején szükségesnek tartott kormányzati beavatkozásokra, a múlt években igénybe vett adókedvezményekre, illetőleg arra, hogy az infláció, munkabér adóterhek, gazdasági környezet milyen hatással van a cég működésére. 

A válaszadók hatoda a 10 fő alatti, 17%-a 10-50 fő közötti, fele 50-250 közötti, 17%-a pedig 250 fő feletti létszámot foglalkoztató vállalkozás volt.

A tavalyi 47%-hoz képest az idén a megkérdezettek 58%-a véli úgy, hogy a következő 1 évben rosszabb lesz az ország gazdasági kilátása, mint tavaly. Igaz, tavalyelőtt ez az arány 75% volt. Negyvenkét százalék szerint ugyanolyan lesz jövőre, mint most és a talán nem meglepő módon senki sem válaszolta azt, hogy jobb évre számít – összegezte Bagdi Lajos, a Niveus partnere.

A saját vállalkozásukat illetően viszont sokkal derűlátóbbak; alig harmaduk számít kedvezőtlenebb évekre (igaz, tavaly ez az arány 21% volt). A válaszadók kétharmada viszont ugyanolyan évre számít jövőre, mint amilyen az idei és ez az arány nagyjából megegyezik a tavalyi felmérésben mért adattal.

A válaszadók nagyon óvatos optimizmusát jól tükrözi, hogy háromnegyedük szerint fél év múlva is ugyanannyi lesz a foglalkoztatotti létszámuk, mint most, 8% szerint még több alkalmazottal fognak dolgozni, 17 százalék viszont kevesebb emberrel számol.

A tavalyi 70%-hoz képest már csak 42%-uk tervez 2025-ben bérfejlesztést, ami továbbra is szoros összefüggésben van az inflációs folyamatokkal (bár a bérek vásárlóértékét a cégek kénytelenek megőrizni, hogy megtartsák az értékes munkaerőt, de az inflációs nyomás már nem akkora, mint a múlt években).

Többen terveznek beruházást az idén, mint tavaly ilyenkor: a tavalyi 53%-hoz képest az idén 67% tervez fejlesztést a következő egy éven belül akár pályázatok elnyerése nélkül, 8% mondta azt, hogy csak akkor hajt végre beruházást, ha ahhoz támogatást kaphat. A cégek negyede pedig egyaltalán nem tervez beruházni 2026-ig.

Magukra hagyott vállalkozások

Gazdasági válság esetén a megkérdezettek többsége, jó kétharmada válaszolta azt, hogy nem számít semmilyen kormányzati beavatkozásra; minden negyedik bér-és járuléktámogatásban, adókedvezményekben reménykedik.

Tavalyelőtt a cégek 83%-ának volt válságterve, tavaly nem egészen minden harmadiknak; az idén ez az arány 25%-ra csökkent, ami összefügg azzal, hogy most óvatosan optimistábbak a vállalkozások a saját jövőjüket illetően. Persze ez a helyzet törékeny, nagyban függ a világgazdasági folyamatoktól – jegyezte meg Bagdi Lajos, a Niveus partnere.

Ma már más módon készülnek egy lehetséges válságra: 17% elhalasztja a beruházásait, 16% több készpénzállományt tart, 8% a foglalkoztatotti létszámot tervezi csökkenteni.

Kevesebben élnek adókedvezményekkel

A felmérés rákérdezett a korábban igénybe vett adókedvezményekre. A tavalyi 42-ről 17%-ra csökkent azok aránya, akik nem éltek semmilyen adókedvezménnyel a múlt évben. Ez egyfajta adótudatosság is lehet. A Niveus partnerének tapasztalatai szerint még mindig sok az olyan vállalkozás, amelyik nem él – a törvényi keretek nyújtotta – minden lehetőséggel. Mintegy hatoduk fejlesztési adókedvezménnyel élt, a megkérdezettek 8%-a pedig az energiahatékonysági adókedvezményt vette igénybe, de ez az alacsony szám mindenképpen mutatja, hogy van még tér a további adócsökkentésre.

Kiszámíthatatlan jogszabályi környezet

A Niveus kíváncsi volt arra is , hogy milyen tényezők nehezítik mostanság a vállalkozások életét.Nem meglepő módon a vállalkozások csaknem kétharmada válaszolta: a kiszámíthatatlan gazdasági környezet negatívan hat a cég életére, és ez az arány megegyezik a tavaly mérttel. Negyedük szerint a munkabér magas adóterhei, hatoduk szerint az infláció okoz nehézséget.

A Rosszabb lesz jövőre – a magyar vállalkozások szerint bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A költségvetési hiány 2004 és 2011 közt minden évben meghaladta a kritérium által előírt GDP-arányos 3%-ot. Ezt követően 2012 és 2019 közt sikerült prudens költségvetési politikát folytatni; s ekkor teljesült is a deficitre vonatkozó kritérium. A COVID-dal véget ért hazánkban a fiskális fegyelem időszaka: 2020 és 2023 közt minden évben az kritérium több, mint duplájára hágott a hazai hiány, de 2024-ben is 5% körül alakult. A 2025-i, meglehetősen optimista költségvetés 3,7%-os hiánycélt határozott meg.

GDP arányos éves költségvetési hiány (bal tengely) és GDP arányos államadósság (jobb tengely) Magyarországon 2004 és 2023 közt (Forrás: Eurostat, 2024)

Az államadósság a kritérium szerint nem haladhatja meg a GDP 60%-át, vagy ha ennél magasabb, akkor közelítenie kell hozzá. 2004 és 2011 között nemhogy nem közelített a bűvös 60%-hoz, de egyre inkább távolodott tőle. 2012-ben trendforduló történt (amit a magán-nyugdíjpénztári vagyon túlnyomó részének államosítása tett lehetővé, ez az akkori GDP 10,5%-át tette ki). Ezt követően a rendkívül alacsony nemzetközi és hazai kamatszint miatt fokozatosan csökkent az államadósság aránya, és teljesítettük is az idevágó a kritériumot. A koronavírus-válság következtében a ráta felugrott, és azóta csak enyhe csökkenés figyelhető meg a mutatóban. Összességében a nominális államadósság megduplázódott 2010 óta, és GDP arányosan a 2017-es szinten áll.

A hosszú távú kamat és az infláció alakulása Magyarországon, 2004-2024

(Forrás: Európai Bizottság (2004-2024) és KSH (2024). Megjegyzés: az inflációs és kamatadatok az évközi konvergenciajelentésekből származnak, az inflációs adat az adott év átlaga.

Az infláció alakulásában hasonló dinamikákat figyelhetünk meg. 2012 előtt rendre átlépte a hazai árnövekedés a meghatározott szintet (a három legjobban teljesítő eurózónás ország átlaga, +1,5 százalékpont). 2014-16 között hazánk jól teljesített az árstabilitást tekintve (részben a mesterségesen lenyomott rezsiköltségek miatt). Bár 2016 után is az MNB 3%-os célja körül alakult az infláció, az alacsony eurózónás árnövekedésnek köszönhetően ez már nem volt elég a kritérium teljesítésére. A 2022-2023-ban elszálló, Európa-rekorder infláció után stabilizálódni látszik a hazai árszínvonal, 2024 végére a referenciaérték körül alakult a mutató.

A maastrichti kritériumok hosszú távú kamatokra vonatkozó passzusa szerint a kamatok legfeljebb 2 százalékponttal haladhatják meg a három legjobb teljesítményt nyújtó tagállam kamatának átlagát. Bár 2012-ig ettől rendre magasabb volt a hazai kamatszint, 2014-20 között mi is élvezhettük az olcsó hiteleket (a kritériumok rendre teljesültek). Ezt követően a hosszú távú kamatok emelkedtek. Bár 2024-re a kamatok világszerte magasabbak, mint a „békeidőkben” voltak, a hazai adatok így sem teljesítik a kritérium által előírt értékeket.

Összességében tehát elmondható, hogyha politikai akarat is társult volna a kedvező makrogazdasági környezet mellé, 2014 környékén csatlakozhattunk volna az euró előszobájához, az ERM II.-höz. 2024-re a magas kamatok és a költségvetési hiány miatt messze sodródtunk ettől a lehetőségtől. Gazdaságpolitikusaink nyilatkozatai alapján pedig arra lehet számítani, hogy a forint marad a hazai fizetőeszköz a következő években is, annak minden hátrányával együtt.

A Távolabb vagyunk az eurózóna-tagságtól, mint évtizeddel ezelőtt bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) megerősítette az egy hónappal ezelőtti adatközlését a bruttó hazai termékről (GDP). E szerint a GDP a harmadik negyedévben éves és negyedéves alapon is 0,7 százalékkal csökkent a szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok alapján. Ezzel megerősítésre került, hogy az elmúlt kilenc negyedévből hat negyedévben csökkent a reál-GDP Magyarországon. „Az összkép tehát meglehetősen borús” – fogalmazott Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője.

A harmadik negyedévben a másodikhoz képest termelési oldalon a mezőgazdaság és az építőipar húzta vissza a gazdasági teljesítményt. Az előző terület 4,5, az utóbbi 4,2 százalékos visszaesést hozott negyedéves bázison. Az ipar teljesítménye sem adott okot a meglepetésre: csupán 0,3 százalékos növekedést regisztrált a KSH. 

„Az ok, ami miatt a magyar gazdaság összteljesítménye igen komoly negatív meglepetést hozott a harmadik negyedévben, a szolgáltatások területe – fogalmazott az elemző. A szolgáltatások hozzáadott értékének volumene ugyanis negyedéves bázison csupán 0,1 százalékkal nőtt. – Vagyis az elmúlt negyedévekben lényegében trendszerűen lassult a szektor bővülése.”

Virovácz Péter szerint az egyes részterületeket figyelve mindenképpen aggasztó, hogy az fogyasztáshoz kapcsolódó olyan területek, mint a kereskedelem, a vendéglátás, a szállítás, raktározás visszaestek negyedéves bázison. – A legnagyobb növekedést az információ, a kommunikáció és a pénzügyi, biztosítási tevékenység könyvelhette el. „Utóbbinál vélhetően szerepet játszik a hitelezés felfutása, bár pont az ingatlanügyletek területén nem látszódik növekedés, ami mindenképp felvet néhány kérdést.”

Összességében a reálbérek és a vásárlóerő növekedése, valamint a fogyasztói és üzleti bizalom javulásának elakadása lényegében stagnálást hozott a korábbi negyedévekben még bővülő szolgáltatásokban. Az elemző szerint ezzel párhuzamosan a harmadik negyedévben jócskán megnőtt a háztartások szolgáltatás vásárlására fordított kiadási aránya. Mögötte az infláció állhat, vagyis ugyanazt drágábban vették meg.

Az elemző szerint a szolgáltatások esetében továbbra is magasan maradt az infláció, így nem meglepő módon folyó áron számítva egyre nagyobb részt hasít ki a nyári szabadidő eltöltése a háztartások költségvetéséből. Eközben a tartós termékek vásárlására fordított háztartási kiadás aránya 2024 harmadik negyedévében csupán 5,4 százalék volt. „Ennél alacsonyabb harmadik negyedévi aránnyal legutóbb 2015-ben találkozhattunk” – tette hozzá.

A kínai beruházások még nem billentették helyre a gazdaságot, nem tudni, mitől lesz három százalék feletti növekedés

Az igazi negatív meglepetést a nettó export fordulata hozta. Az elemző szerint 2022 első negyedéve óta most először fordult elő, hogy a külkereskedelmi egyenleg változása fékezte a GDP-növekedést: az import ugyanis negyedéves bázison közel két százalékkal bővült, miközben az export csupán 0,3 százalékkal emelkedett. Az import növekedése vélhetően két forrásból fakadt: 

„Meglepetésünkre a fogyasztás továbbra is erős negyedéves bázisú növekedést mutatott, ami élénkíthette az importot. Ugyanakkor vélhetően inkább a féltartós vagy napi fogyasztási cikkek esetében élénkülhetett, nem pedig a nagy értékű, tartós cikkeknél. Talán a gyenge agrárium adhat erre némi magyarázatot.”

Jellemzően a beruházásoknak is magas importhányada, és továbbra sem javuló a helyzet; negyedéves bázison 3,2 százalékos volt a visszaesés. Az elemző szerint ez azért érdekes, mert továbbra is zajlanak nagy ipari fejlesztések az országban. Szerinte az is lehet, hogy ezeknek az importhányada okozhatta a különbséget a harmadik negyedévben. 

„Összességében a beruházási kilátások gyengék, hiszen még mindig hiányzik az üzleti bizalom és a kereslet tartós növekedése. Ennek hiányában aligha számíthatunk a közeli jövőben fordulatra.”

A KSH adatai szerint az éves növekedési mutatók esetében a mezőgazdaság a tavalyi extrém magas alapot tekintve látványos zuhanást mutatott a harmadik negyedévben. A feldolgozóiparban csaknem hatszázalékos visszaesés volt, miközben az építőipari teljesítmény négyszázalékos mínuszt mutat, ami nem fogható a magas bázisra.

Virovácz Péter szerint a szolgáltatások éves alapon érdemi növekedést mutattak, és mind a vállalati-állami szektorhoz köthető szolgáltatások, mind a lakossági szolgáltatások esetében látható pozitív változás egy év távlatában.

Simor András: Nincs olyan, hogy gazdasági semlegesség

Némi bizakodásra ad okot, hogy a fogyasztás továbbra is dinamikusan bővül. „Ugyanakkor az ismét csökkenő bizalmi indexek utalhatnak arra, hogy megtörhet ez a pozitív lendület” – tette hozzá. Szerinte a beruházási fordulat még várathat magára, ugyanis a rendelésállományok csak lassan épülhetnek vissza, miközben a költségvetési helyzet továbbra sem betonbiztos, így a vállalatok bizalma is romlik éppen. Az új kormányzati programok hozhatnak némi változást az összképben, de önmagában – a piaci folyamatok vezérelte aktivitás hiányában – ez kevés lesz a drasztikus fordulathoz.

A nettó export a továbbiakban visszafoghatja a GDP-növekedést. „Erre a fordulatra számítottunk, csak nem ilyen hamar. Úgy tűnik, hogy az export vártnál erősebb negatív hatása gyorsabban begyűrűzött az alapfolyamatokba. A nyári aszály és az őszi árvíz eközben érdemben csökkenti a termésátlagokat, visszafogva ezzel nemcsak a mezőgazdaság idei teljesítményét, de az élelmiszer-exportot is. A súlyosbodó autóipari válság pedig aligha jó Magyarországnak” – tette hozzá.

A Recesszió: nem teljesítenek jól a húzóágazatok bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.