A június 18-i uniós csúcshoz közeledve több tagállam – Franciaország vezetésével – keményebb fellépést sürget Pekinggel szemben, arra figyelmeztetve, hogy a kínai túltermelés és az olcsó export tovább gyengíti az amúgy is törékeny európai gazdaságot.

Elemzőközpontok, politikusok és a média egyaránt egy közelgő kereskedelmi háborúra figyelmeztetnek az Európai Unió és Kína között. Az Európai Bizottság május 29-i közleményében leszögezte: bár Kína kulcsfontosságú partner, „a kereskedelmi és beruházási kapcsolatok jelenlegi állapotát nem lehet fenntartani”.

A mostani vita jóval túlmutat a vámokon vagy az elektromos autókon: az Európai Unió és Kína kapcsolata stratégiai fordulóponthoz érkezett. Az elmúlt két évtizedben az európai politika alapvetően abból indult ki, hogy a gazdasági integráció fokozatosan közelebb hozza egymáshoz a két felet, és Kína egyre inkább alkalmazkodik a nemzetközi kereskedelmi szabályokhoz. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban sok európai döntéshozót ennek ellenkezőjéről győztek meg.

A konfliktus egyik mélyebb oka a kínai gazdaság szerkezeti válsága. A kínai ingatlanpiac tartós gyengélkedése és a belföldi fogyasztás lassulása miatt Peking egyre inkább az exportra támaszkodik a növekedés fenntartásában. Ennek következtében számos stratégiai ágazatban – az elektromos autóktól és akkumulátoroktól kezdve a napelemeken át az acéliparig – jelentős túlkapacitások alakultak ki. Az európai vezetők attól tartanak, hogy ezek a mesterségesen támogatott kínai termékek dömpingáron árasztják el a piacot, tovább gyengítve az amúgy is versenyképességi problémákkal küzdő európai ipart.

A következő években az EU várhatóan egyre inkább a „kockázatcsökkentés” (de-risking) politikáját követi majd. Ez nem teljes leválást jelent Kínáról – ahogyan azt az Egyesült Államok egyes körei szorgalmazzák –, hanem a stratégiai függőségek mérséklését. Brüsszel célja az lehet, hogy kritikus nyersanyagok, akkumulátorok, félvezetők és digitális technológiák területén csökkentse kiszolgáltatottságát, miközben fenntartja a kereskedelmi kapcsolatokat.

A folyamat ugyanakkor az uniós tagállamok között is feszültségeket okozhat. Franciaország régóta támogatja az erőteljesebb iparvédelmet és a kínai import korlátozását, míg Németország – amelynek autóipara és gépgyártása jelentős mértékben függ a kínai piactól – hagyományosan óvatosabb álláspontot képvisel. Bár Berlin hangneme is szigorodott az utóbbi években, a német vállalatok továbbra sem érdekeltek egy nyílt gazdasági konfrontációban.

A kapcsolat jövőjét az amerikai tényező is befolyásolja. Washington és Peking stratégiai rivalizálásának erősödése növeli a nyomást az Európai Unióra, hogy egyértelműbben foglaljon állást. Az EU azonban igyekszik elkerülni, hogy választania kelljen a két nagyhatalom között. Az európai vezetők többsége továbbra is olyan pozíciót keres, amely egyszerre teszi lehetővé a gazdasági együttműködést Kínával és az európai stratégiai autonómia megőrzését.

Mindez arra utal, hogy az EU–Kína viszony a következő években várhatóan sem a teljes szakítás, sem a korábbi szoros gazdasági együttműködés irányába nem mozdul el. Inkább egy fokozatosan hűvösebb, egyre inkább érdekvezérelt kapcsolat körvonalazódik, amelyben a kereskedelmi viták, az állami támogatásokkal kapcsolatos konfliktusok és a technológiai verseny rendszeresek lesznek. A kérdés már nem az, hogy Európa hogyan mélyítheti együttműködését Kínával, hanem az, hogy miként tudja fenntartani azt úgy, hogy közben megőrizze saját ipari és gazdasági mozgásterét.

A Lépni kell, mielőtt Kína megbénítja az európai ipart, mondta az Európai Néppárt frakcióvezetője bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Magyar Péter néhány hónap alatt alapvetően megváltoztatta Magyarország nemzetközi megítélését. Az ország az Orbán-kormány időszakában gyakran az Európai Unió „renitens tagjaként”, illetve Oroszország egyik legfontosabb európai partnerének számított. Az új kormány azonban gyorsan jelezte európai elkötelezettségét. Visszavonta Magyarország kilépését a Nemzetközi Büntetőbíróságból, megkezdte a miniszterelnöki ciklusok korlátozásának előkészítését, valamint vizsgálatot indított az előző évek feltételezett korrupciós ügyeinek feltárására.

A változás egyik leglátványosabb eredménye, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a múlt héten bejelentette: Brüsszel kész felszabadítani több mint 16 milliárd eurónyi korábban befagyasztott uniós forrást, amennyiben Magyarország végrehajtja a jogállamisági reformokat. Magyar Péter ezt „történelmi napnak” nevezte. A különbség az Orbán-korszakhoz képest, amikor Budapest gyakran Brüsszel ellenpólusaként lépett fel, szembetűnő.

Az ukrán kérdés továbbra is érzékeny pont

A német kancellárt azonban elsősorban nem ez érdekli, hanem Ukrajna ügye. Ezen a területen Magyar Péter álláspontja jóval árnyaltabb. Az új magyar kormány továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Unió és Ukrajna csatlakozási tárgyalásainak előrehaladását összekapcsolja a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak rendezésével. Budapest azt várja Kijevtől, hogy erősebb garanciákat nyújtson a magyar nyelv használatára és a magyar oktatási intézmények működésére. Emellett Magyar Péter fenntartja azt az álláspontot is, hogy Magyarország nem szállít fegyvereket Ukrajnának. Ez a kijelentés Moszkva részéről kedvező visszhangot kapott, ugyanakkor Nyugat-Európában némi csalódást keltett.

Mit jelenthet ez Németország számára?

A berlini találkozó legfontosabb tanulsága, hogy bár Orbán Viktor távozásával megszűnt Vlagyimir Putyin leghangosabb támogatója az Európai Tanácsban, Magyarország nem vált automatikusan minden kérdésben a német álláspont követőjévé.

Friedrich Merz célja, hogy még az idei év során jelentős előrelépést érjen el Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásaiban. Ehhez szüksége van Budapest együttműködésére. A következő hónapok egyik kulcskérdése az lesz, hogy Magyar Péter milyen feltételekkel hajlandó támogatni ezt a folyamatot.

A magyar–német kapcsolatok fejlesztésének esélyei

A politikai változások ugyanakkor jelentős lehetőségeket nyithatnak meg a két ország kapcsolatában.

Gazdasági együttműködés új alapokon

Németország Magyarország legfontosabb gazdasági partnere: a magyar export közel egynegyede Németországba irányul .Több mint 2500 német vállalat működik Magyarországon, és mintegy 300 ezer magyar munkahely kötődik közvetlenül vagy közvetve német befektetésekhez. A politikai feszültségek enyhülése várhatóan javítja a befektetői bizalmat, ami új beruházásokat hozhat különösen az autóipar, a zöldenergia, az akkumulátorgyártás és a digitális technológiák területén.

Tudományos és oktatási kapcsolatok erősítése

Az elmúlt években több német egyetem és kutatóintézet óvatosabbá vált a magyarországi együttműködésekkel kapcsolatban. Egy jogállamisági és intézményi reformokat végrehajtó Magyarország újra vonzó partnerré válhat.

Különösen nagy lehetőségek vannak:

• a duális szakképzés fejlesztésében,
• a mesterséges intelligencia kutatásában,
• az egészségügyi innovációban,
• a klímavédelmi technológiákban.

Közép-Európa stabilitásának erősítése

Berlin számára Magyarország nemcsak gazdasági partner, hanem fontos regionális szereplő is. Egy konstruktívabb magyar kormány segítheti:

• az EU bővítési politikáját,
• a Nyugat-Balkán integrációját,
• az energiafüggetlenségi törekvéseket,
• a közép-európai infrastruktúra-fejlesztéseket.

A kulturális kapcsolatok megújítása

A magyar–német kapcsolatok egyik legerősebb pillére hagyományosan a kulturális és civil együttműködés. Magyarországon jelentős német nemzetiségi közösség él, míg Németországban több százezer magyar dolgozik és tanul. A politikai feszültségek enyhülése új lendületet adhat:

• a testvérvárosi kapcsolatoknak,
• a diákcsere-programoknak,
• a közös kulturális projekteknek,
• a magyar nyelv és kultúra németországi népszerűsítésének.

Kilátások

Ha a reformfolyamat tartósnak bizonyul, a következő években Magyarország és Németország kapcsolata visszatérhet ahhoz a stratégiai partnerséghez, amely a 2000-es és 2010-es évek elején jellemezte a két országot. Ugyanakkor az ukrán kérdés, a kisebbségi jogok és az európai biztonságpolitika területén várhatóan továbbra is lesznek nézetkülönbségek. A legvalószínűbb forgatókönyv nem a teljes politikai egyetértés, hanem egy olyan pragmatikus együttműködés kialakulása, amelyben Berlin és Budapest a közös gazdasági, európai és biztonságpolitikai érdekek mentén épít új bizalmat egymás között.

A Magyar Péter látogatása Friedrich Merznél – új korszak a magyar–német kapcsolatokban? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Öthetes tárgyalássorozat után született megállapodás

Magyar Péter elmondta, hogy az elmúlt öt hétben folyamatos és intenzív tárgyalásokat folytattak az Európai Bizottsággal. Köszönetet mondott minisztereinek és munkatársainak, akik – szavai szerint – éjjel-nappal dolgoztak az uniós források felszabadításán.

A kormányfő szerint voltak olyan pillanatok, amikor a megállapodás lehetőségét is bizonytalannak látta, ezért különösen jelentős eredménynek nevezte a mostani politikai egyezséget.

Több mint 10 milliárd euró az RRF-programból

A megállapodás egyik legfontosabb eleme a magyar helyreállítási tervhez kapcsolódó források megnyitása. A helyreállítási és ellenállóképességi eszközből (RRF) Magyarország mintegy 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásra és 3,9 milliárd euró kedvezményes hitelre válhat jogosulttá, ami összesen 10,4 milliárd eurós keretet jelent. A források döntő része ugyanakkor továbbra is feltételekhez kötött: a kormány csak akkor juthat hozzájuk, ha a vállalt reformokat és beruházásokat határidőre, az Európai Bizottság által ellenőrizhető módon végrehajtja.

Kohéziós pénzek és Erasmus-visszatérés

A tárgyalásokon áttörés született a kohéziós források ügyében is. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bejelentette, hogy sikerült megállapodásra jutni a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos összeférhetetlenségi kérdésekben.

Ennek eredményeként mintegy 2 milliárd euró szabadulhat fel a kohéziós keretből, valamint lehetőség nyílhat arra is, hogy a magyar hallgatók ismét részt vehessenek az Erasmus-programban, amennyiben a szükséges jogszabályi változtatások megszületnek.

A teljes, még befagyasztott kohéziós és strukturális forrásállományból további mintegy 7 milliárd euró válhat hozzáférhetővé a következő években, ha Magyarország teljesíti az uniós jogállamisági, korrupcióellenes és intézményi feltételeket.

Reformok a korrupció ellen

Ursula von der Leyen beszédében hangsúlyozta, hogy a tárgyalások középpontjában a strukturális reformok álltak. Kiemelte, hogy megállapodás született a korrupcióellenes intézményrendszer megerősítéséről, Magyarország csatlakozásáról az Európai Ügyészséghez, valamint az Integritás Hatóság hatásköreinek bővítéséről. A Bizottság elnöke szerint a közbeszerzési reformok szintén kulcsszerepet játszanak az uniós források felszabadításában.

Magyar Péter: a korrupció akadályozta a pénzek érkezését

A miniszterelnök élesen bírálta az előző, Orbán Viktor vezette kormányt, amely szerinte félrevezette a közvéleményt az uniós források visszatartásának okairól. Magyar Péter kijelentette: „egyetlen oka volt, hogy ezek a pénzek nem érkezhettek meg: a korrupció”.A kormányfő szerint a korrupcióellenes intézkedések – köztük a Nemzeti Vagyonvédelmi és -visszaszerzési Hivatal létrehozása, az Integritás Hatóság megerősítése és az Európai Ügyészséghez való csatlakozás – elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy megnyíljon az út a források felszabadítása előtt. „Három hét alatt elértük azt, amit Orbán Viktor négy évig nem tudott, vagy nem akart elérni” – fogalmazott.

Egészségügyre, szociális területre és beruházásokra fordíthatják a pénzeket

Magyar Péter közölte: az elérhetővé váló uniós források jelentős segítséget nyújthatnak az egészségügy fejlesztésében, a szociális ellátórendszer megerősítésében, valamint különböző beruházások megvalósításában. Ursula von der Leyen hozzátette: az elmúlt hetekben a felek az RRF célkitűzéseinek megfelelő beruházási projekteket is azonosítottak, köztük energetikai fejlesztéseket, amelyek a későbbi finanszírozás alapját képezhetik. A megállapodás ugyanakkor nem jelent azonnali és feltétel nélküli kifizetést: az uniós pénzek folyósítása továbbra is a vállalt reformok és jogszabályi változtatások végrehajtásától függ.

A Megállapodás az uniós források felszabadításáról – Magyar Péter szerint 16,2 milliárd euró válhat elérhetővé bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A francia meteorológiai szolgálat szerint az országban már május 21. óta tart a rendkívüli meleg epizód, amely várhatóan a hétvégéig fennmarad. A helyzet hátterében egy úgynevezett hőkupola áll: ez egy kiterjedt magasnyomású zóna, amely hosszabb időre egy helyben tartja a forró légtömeget, és akadályozza a légkör gyorsabb átrendeződését. Emiatt Franciaország nagy részén a szokásosnál 10-15 fokkal magasabb maximumok alakultak ki.

A Météo-France keddi összesítése szerint Franciaországban az országos átlaghőmérséklet alapján ez volt a valaha mért legmelegebb májusi nap, az előzetes érték 24,8 Celsius-fok volt. Számos mérőállomáson dőltek meg a havi rekordok, és nemcsak nappal, hanem éjszaka is rendkívül magas értékeket mértek. Több nyugat-franciaországi városban 20 fok körül vagy afölött maradt a hőmérséklet éjszaka is, ami különösen megterheli a szervezetet.

A jelenlegi előrejelzések szerint az általános lehűlésre vasárnapig kell várni Franciaországban, és ezt valószínűleg zivatarok kísérik majd. Addig azonban a forróság fokozatosan kelet felé húzódhat, vagyis a legmelegebb levegő újabb térségeket érhet el.

A jelenség nem korlátozódik Franciaországra. Az Egyesült Királyságban a Met Office hétfőn előzetesen 34,8 Celsius-fokot mért a londoni Kew Gardensnél, ami a brit meteorológiai szolgálat szerint a valaha regisztrált legmagasabb májusi és tavaszi napi érték. Az AP beszámolója szerint kedden már 35 fokot is mértek London térségében. Ez jól mutatja, hogy a hőhullám nem elszigetelt francia esemény, hanem Nyugat-Európa nagyobb részét érintő időjárási helyzet.

A szakértők szerint a mostani epizód egyszerre figyelemre méltó az intenzitása, a tartóssága és a koraisága miatt. Matthieu Sorel, a Météo-France klímakutatója az AFP-nek úgy fogalmazott: minden szuperlatívusz indokolt a jelenleg tapasztalt történelmi epizód leírására. Ez ugyan értelmező megállapítás, de jól érzékelteti, mennyire szokatlan a mostani helyzet a tavasz végén.

A tágabb összefüggésre az európai klímajelentések is rámutatnak. A Copernicus Klímaváltozási Szolgálat és a Meteorológiai Világszervezet idei európai állapotjelentése szerint Európa a leggyorsabban melegedő kontinens, és 2025-ben a kontinens legalább 95 százalékán az átlagosnál magasabb éves hőmérsékletet mértek.

A kutatók régóta figyelmeztetnek arra, hogy a fosszilis energiahordozók elégetése miatt felhalmozódó üvegházhatású gázok következtében a hőhullámok nemcsak gyakoribbak és erősebbek, hanem egyre korábban is jelentkezhetnek az év során.

A mostani nyugat-európai hőség ezért nemcsak időjárási különlegesség, hanem újabb figyelmeztetés is: a szélsőséges meleg már nem kizárólag a nyár közepének jelensége. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a tavasz vége is a rekordközeli hőmérsékletek időszaka lehet.

Az összeállítás az MI segítségével készült.

• Météo-France: https://meteofrance.com/actualites-et-dossiers/actualites/meteo-episode-de-chaleur-precoce-remarquable-et-durable
• Met Office: https://www.metoffice.gov.uk/about-us/news-and-media/media-centre/weather-and-climate-news/2026/provisional-spring-daily-temperature-record-as-heatwave-continues
• AP: https://apnews.com/article/europe-heatwave-temperature-records-france-uk-5e08af7830e72ffa9fccdcf48cf4f7b5
• Copernicus/WMO európai klímajelentés: https://climate.copernicus.eu/european-state-climate-record-heatwaves-mediterranean-arctic-while-glaciers-shrink-and-snow-cover

A Rendkívüli májusi hőhullám Nyugat-Európában bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az Európai Parlament mai határozatában azt kéri a Bizottságtól, hogy értékelje, fennáll-e egyértelmű kockázata annak, hogy a szlovák kormány súlyosan megsérti az EU alapértékeit. A 347 szavazattal, 165 ellenében és 25 tartózkodás mellett elfogadott állásfoglalásban az európai parlamenti képviselők rendkívül aggasztónak tartják a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok helyzetének romlását Szlovákiában.

Hajdu Márton azt írja, hogy a felvidéki magyarok jogainak védelme nem pártpolitikai kérdés, hanem nemzeti ügy és európai jogállami kérdés. A 21. századi Európában elfogadhatatlan, hogy bárkit származása vagy nemzetisége miatt kollektív bűnösség terheljen, vagy ilyen elvekre hivatkozva családokat fosszanak meg tulajdonuktól.

Magyarországnak jó, kiszámítható és tiszteletteljes kapcsolatra van szüksége Szlovákiával. De a valódi jó szomszédság nem azt jelenti, hogy a jogsértéseket elhallgatjuk. Éppen ellenkezőleg: akkor lehet erős magyar–szlovák együttműködésről beszélni, ha közben a magyar közösség jogai, méltósága és biztonsága nem képezheti alku tárgyát.

Az elmúlt évek egyik nagy mulasztása volt, hogy a magyar kormány Robert Fico politikai szövetségét fontosabbnak tekintette, mint a felvidéki magyarok érdekeinek határozott képviseletét. Ezen változtatni kell, állapította meg bejegyzésében a külügyi bizottság elnöke.

A Fontos magyar siker született Strasbourgban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az Európai Parlament vitája formálisan nem jogalkotási döntés, hanem tanácsi és bizottsági nyilatkozatokra épülő plenáris eszmecsere. Politikai súlya mégis jelentős, mert az uniós intézmények azt próbálják kijelölni, hogyan lehet az egységes piacot a következő másfél évben úgy megerősíteni, hogy az a vállalkozások számára ne pusztán elvi előny, hanem ténylegesen kiszámítható működési környezet legyen.

A háttérben az a felismerés áll, hogy az egységes piac ugyan továbbra is az EU egyik legnagyobb gazdasági vívmánya, de korántsem működik hibátlanul. Az Európai Bizottság saját meghatározása szerint az uniós belső piac 450 millió embert és 26 millió vállalkozást köt össze, mintegy 18 ezer milliárd eurós gazdasági térben. A Bizottság szerint ez már eddig 3-4 százalékkal növelte az uniós GDP-t és 3,6 millió munkahelyet teremtett, a teljesebb kiteljesítés pedig akár meg is duplázhatná ezeket a nyereségeket. Vagyis a mostani kezdeményezés egyik fő állítása az, hogy Európának nem feltétlenül új piacokat kell először találnia, hanem a sajátját kell jobban működtetnie.

A probléma az, hogy a „közös piac” sok területen továbbra is csak részben közös. A Bizottság stratégiája szerint a vállalkozások helyzetét ma elavult termékszabályok, lassú szabványalkotás, eltérő nemzeti előírások, a szolgáltatásokat gátló akadályok, valamint a végrehajtás és ellenőrzés egyenetlensége nehezítik. Ezek nem látványos politikai konfliktusok, hanem apró, de költséges súrlódások, gyakran technikai részletnek tűnnek, együtt viszont éppen azt az előnyt gyengítik, amelyre az EU a versenyképességét építené: a méretet, az egységességet és a jogbiztonságot.

Ezért a mostani uniós koncepció középpontjában nem általános versenyképességi jelszavak vannak, hanem az akadályok lebontása. A Bizottság tavaly ismertetett piaci stratégiája a legkárosabb tíz akadály felszámolását nevezte elsődleges célnak. A hivatalos uniós közlemény alapján ezek közé tartozik a vállalkozásalapítás és -működtetés bonyolultsága, a túl összetett uniós szabályrendszer, a tagállami végrehajtás hiányossága, a szakmai képesítések korlátozott kölcsönös elismerése, a közös szabványok hiánya, a széttagolt csomagolási előírások, a termékmegfelelőség körüli nehézségek, az eltérő nemzeti szolgáltatási szabályozás, a munkavállalók kiküldetésének terhei alacsony kockázatú ágazatokban, valamint az indokolatlan területi ellátási korlátozások, vagyis van teendő bőven…

A strasbourgi vita azonban már túlmutat a diagnózison. Az új elem az április 24-én aláírt „Egy Európa, egy piac” ütemterv, amelyet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közösen jegyez. Ennek politikai jelentősége abban áll, hogy nem pusztán célokat sorol fel, hanem 2026-os és 2027-es határidőkhöz köti a legfontosabb kezdeményezéseket, és negyedéves felülvizsgálatot ígér. Magyarán: az uniós intézmények most azt állítják, hogy a belső piac megerősítése nem maradhat általános programnyilatkozat, hanem az éves jogalkotási menetrend kiemelt prioritása lesz.

Az ütemterv öt stratégiai pillérre épül. Az első a szabályok egyszerűsítése. Ez arra utal, hogy az EU maga is érzékeli: a túlterhelt, többszintű szabályozás visszaüthet, ha a vállalkozások számára a megfelelés költsége már önmagában versenyhátrány. A második pillér a piac mélyebb integrációja, vagyis az a törekvés, hogy kevesebb legyen a nemzeti eltérés és gyorsabb az egységes szabályalkalmazás. A harmadik az erős kereskedelempolitika, ami a külső nyitottságot kapcsolja össze a belső piac stabilitásával. A negyedik az energiaárak csökkentése és a dekarbonizáció, mert az európai ipar versenyképessége ma már aligha választható el az energiaköltségektől. Az ötödik a digitális és mesterségesintelligencia-átállás, vagyis az a szándék, hogy a technológiai modernizáció ne külön projekt legyen, hanem az egységes piac szervezőelve.

Az ütemtervben szereplő határidők azt mutatják, hogy az EU egyszerre próbál gyors eredményeket és hosszabb szerkezeti átalakítást elérni. 2026 végére szeretne megállapodást például az úgynevezett EU Inc. kezdeményezésről, az ipari gyorsító csomagról, a kritikus nyersanyagok központjáról, az elektronikus üzleti pénztárcáról és egyes egyszerűsítő csomagokról. Más javaslatok, így többek között a közbeszerzési reform, az európai termékszabályozás új elemei, a körforgásos gazdasági csomag, a készség-hordozhatósági kezdeményezés vagy a digitális hálózatokról szóló szabályozás már 2027-re futnak ki. Ez önmagában is jelzi, hogy a program egyszerre tartalmaz gyorsan kommunikálható és politikailag nehezebb tételeket.

Az EU nem egyetlen csodafegyvert keres, hanem azt feltételezi, hogy a versenyképességi lemaradás sok kis belső fékből áll össze. Ha a cégek könnyebben terjeszkedhetnek más tagállamokba, egyszerűbbé válik a megfelelés, gyorsabb lesz a szabványosítás, kevesebb az indokolatlan nemzeti eltérés, és kiszámíthatóbb a jogalkotási menetrend, az önmagában javíthatja a beruházási hajlandóságot. A „biztonság” és a „kiszámíthatóság” ebben az összefüggésben nem elsősorban fizikai vagy pénzügyi biztonságot jelent, hanem azt, hogy a vállalkozás nagyobb bizonyossággal tudja, milyen szabályok között, milyen időtávon és mekkora adminisztratív teher mellett működhet.

A kezdeményezés politikai üzenete ugyanakkor legalább ilyen fontos. Az EU a gyorsan változó geopolitikai helyzetre nemcsak védelmi, külkereskedelmi vagy iparpolitikai válaszokat akar adni, hanem belső gazdaságszervezési választ is. Ez arra utal, hogy a versenyképességet már nem pusztán export- vagy támogatáspolitikai kérdésként kezelik, hanem az uniós tér belső működőképességének próbájaként. Másképp fogalmazva: ha az európai cégek a saját közös piacukon sem tudnak egyszerűen, gyorsan és átláthatóan működni, akkor globális versenyelőnyük is korlátozott marad.

A koncepció gyenge pontja azonban ugyanott van, ahol a legtöbb uniós reformé: a végrehajtásban. Az egységes piac számos akadálya nem azért maradt fenn, mert nincs róluk tudás, hanem mert a tagállamok gyakran saját szabályozási, adminisztratív vagy politikai érdekeik szerint tartják fenn a különutakat. A Bizottság ezért új tagállami koordinátorokat, erősebb végrehajtási nyomást és akár új akadálymegelőzési eszközöket is kilátásba helyez. Ez arra utal, hogy Brüsszel maga sem bízik abban, hogy a puszta közös nyilatkozat elegendő lesz.

A másik kérdés az, mennyire fér össze a gyorsítás ígérete az uniós döntéshozatal valóságával. A mostani ütemterv ugyan negyedéves ellenőrzést és egyértelmű intézményi felelősségeket említ, de a felsorolt kezdeményezések jó része politikailag érzékeny területeket érint: energiát, adózást, pénzügyi piacokat, munkaerő-mobilitást, iparpolitikát, digitális szabályozást. Ezekben a tagállami érdekek rendszerint nem teljesen fedik egymást. Vagyis a vállalkozásoknak ígért kiszámíthatóság részben azon múlik, hogy az intézmények a most vállalt menetrendet valóban tartani tudják-e.

A mai strasbourgi vita ezért nem egyszerűen arról szól, hogy mindenki támogatja-e az egységes piacot. Ebben nagyjából egyetértés van. Az igazi kérdés inkább az, hajlandó-e az EU politikai tőkét költeni a belső akadályok lebontására akkor is, amikor ez nemzeti kivételek, lassú hatósági rutinok vagy védett piaci pozíciók feladását igényli. Ha igen, akkor az „Egy Európa, egy piac” valóban fordulópont lehet. Ha nem, akkor a mostani kezdeményezés is könnyen bekerülhet azoknak az uniós programoknak a sorába, amelyek pontosan azonosították a problémát, de csak részben tudták megváltoztatni a gyakorlatot.

A vita várhatóan a munkahelyteremtésre és a fiatalok minőségi foglalkoztatására is kitér. Ez fontos kiegészítés, mert a versenyképességi program politikailag nehezen tartható fenn, ha csak a vállalati oldal nyelvén beszél. Az uniós intézmények ezért igyekeznek összekötni a szabályozási egyszerűsítést a tehetségek megtartásával, a kisvállalkozások növekedési esélyeivel és a minőségi munkahelyek ígéretével. Ennek politikai logikája érthető: az egységes piac mélyítését így nem pusztán üzleti, hanem társadalmi projektként is lehet bemutatni.

Összességében a most tárgyalt uniós koncepció lényegét nem az adja, hogy újra felfedezi az egységes piacot, hanem az, hogy a régi célt új körülmények között, szorosabb intézményi fegyelemmel és konkrét határidőkkel próbálja végigvinni. A vállalkozásoknak ígért biztonság és kiszámíthatóság tehát egyelőre politikai ígéret, de ez az ígéret a szokásosnál részletesebb menetrendet kapott. A következő hónapokban az derül majd ki, hogy az EU valóban képes-e saját belső piacát stratégiai eszközzé tenni a globális versenyben.

https://single-market-economy.ec.europa.eu/single-market/strategy_en

https://commission.europa.eu/document/download/5445de81-9481-4335-9902-9756159ba614_en?filename=one-europe-one-market-roadmap.pdf

https://www.europarl.europa.eu/news/en/agenda/plenary-news/2026-05-18/3/single-market-europe-s-businesses-need-certainty-and-predictability

A Egységes uniós piac újratöltve: a tét a versenyképesség bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az EP-képviselők nagy többséggel zöld utat adtak az olyan érzékeny ágazatokba irányuló külföldi befektetések kötelező átvilágításáról, mint a védelem, a félvezetők, a mesterséges intelligencia, a kritikus fontosságú nyersanyagok és a pénzügyi szolgáltatások. Annak érdekében születik az új jogszabály, hogy azonosítani és kezelni tudják a potenciális biztonsági vagy a közrendet veszélyeztető kockázatokat, miközben az EU nyitva marad a külföldi tőkebeáramlás előtt.

A nemzeti átvilágítási mechanizmusokra vonatkozó eljárásokat egyszerűsítik, hogy vonzóbbá tegyék az EU-t a beruházások számára. Fokozzák a nemzeti hatóságok egymás közötti, valamint a Bizottsággal való együttműködést, megkönnyítve ezzel a határokon átnyúló biztonsági kockázatok ellenőrzését és a közös fellépést. Az új jogszabály olyan EU-n belüli tranzakciókra is kiterjed majd, amelyek esetében a befektető végső tulajdonosa nem uniós országból származó magánszemély vagy szervezet.

Megállapodás született arról is, hogy további uniós szintű fellépésre van szükség a külföldi befektetésekből eredő gazdasági biztonsági kockázatok kezelése érdekében. A Bizottság kötelezettséget vállalt arra is, hogy kezdeményezi az egyes stratégiai ágazatokba irányuló külföldi befektetések feltételeinek meghatározását.

„Ezzel a jogszabállyal lezárjuk az európai naivitás egy fejezetét. Egyes EU-n kívüli országok megpróbálnak meggyengíteni minket. Lezárjuk azt a fejezetet, amelyben a tagállamok szándékos vakságukkal lehetővé tették, hogy külföldi szereplők átvegyék az irányítást gazdaságunk érzékeny ágazatai felett. A külföldi beruházásokkal kapcsolatos munkánk azonban még nem fejeződött be – az Európa függetlenségéért és szuverenitásáért folytatott küzdelem folytatódik, most az ipar felgyorsításáról szóló jogszabályjavaslattal,” mondta a Parlament jelentéstevője, Raphaël Glucksmann (S&D, Franciaország). Az új jogszabály a Tanács jóváhagyása után, másfél év múlva léphet hatályba.

A Az EU megerősíti a kockázatos külföldi befektetésekkel szembeni védelmet bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az Európa-díj ennek az eszmének az ünnepe. Nem pusztán politikai kitüntetés, hanem erkölcsi állásfoglalás is: azok kapják, akik munkájukkal hozzájárultak az európai egységhez, a szabadsághoz, az emberi jogokhoz vagy a kontinens demokratikus fejlődéséhez.

A díjat a Schuman-nyilatkozat 75. évfordulójára alapították. (Robert Schuman 1950-es nyilatkozatát szokás az európai integráció kezdetének tekinteni.) Az Európai Parlament szerint azért volt rá szükség, mert az Európai Uniónak eddig nem volt közös, hivatalos civil érdemrendje. Minden EU-tagállamnak van saját állami kitüntetési rendszere, de az Európai Uniónak eddig nem volt közös, hivatalos civil érdemrendje.

Az érdemrend célja, hogy a globális bizonytalanság idején megerősítse a közös értékeket a békét, a demokráciát és az emberi méltóságot védelmező személyek elismerése által.

Az Európai Érdemrend (a Rend) három, növekvő rangot képviselő kitüntetési fokozatból áll:

• a Rend tagja
• a Rend tiszteletreméltó tagja
• a Rend kitüntetett tagja

Ezért különösen beszédes az idei névsor. Lech Wałęsa annak az Európának a jelképe, amely a kommunizmus ellen harcolt. Angela Merkel a kompromisszumokra épülő, stabil európai rend egyik utolsó nagy alakja. Volodimir Zelenszkij pedig a háborúba sodródott Európa új korszakának arca. Rajtuk kívül még több európai politikus is a Rend tagja lett.

A díj presztízsét nem csupán a kitüntetettek adják, hanem az a gondolat is, amely mögötte áll: Európa nem csupán földrajzi tér vagy gazdasági együttműködés, hanem közös történelmi és erkölcsi vállalás.

Strasbourgban ezért minden díjátadó egyszerre ünnep és emlékeztető. Ünnepe azoknak, akik formálták a kontinens történetét – és emlékeztető arra, hogy az európai béke és szabadság soha nem magától értetődő állapot. Van benne valami sajátosan európai: a díjátadók némileg emlékeztetnek egy történelemórára...

A fotó az AI segítségével készült

A Az Európai Érdemrend története – amikor Strasbourg Európa lelkiismeretévé válik bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Aoife White

Donald Trump szereti az üzleteket. Egyszer azt mondta, a Bibliát követően a második kedvenc könyve az 1987-es üzleti memoárja, Az alku művészete. Az Európai Unióval kötött amerikai kereskedelmi megállapodással azonban nem elégedett. Szerinte Európa nem tartja be a megállapodást, mert túl lassan halad annak jóváhagyásával. Válaszul bejelentette: ezen a héten 25%-ra emeli az EU-ból érkező autók és teherautók vámját – ez magasabb a megállapodásban szereplő 15%-nál.

Ez különösen Németországnak fájna, hiszen autógyártóinak legnagyobb exportpiaca az Egyesült Államok – áll a kieli Világgazdasági Intézet becslésében. Trump emellett azt is kilátásba helyezte, hogy csökkenti az amerikai csapatok létszámát Németországban, és bírálta Friedrich Merz német kancellárt, amiért az iráni–öbölbeli konfliktus kapcsán azt mondta: Irán megalázza az Egyesült Államokat – egy olyan háborúban, amelyet az EU-országok nem támogatnak.

Júliusban az Európai Bizottság beleegyezett, hogy eltörli egyes amerikai importtermékek vámját, és több amerikai energiát vásárol, hogy elkerülje Trump 50%-os vámfenyegetését az uniós árukkal szemben. Ezek jelentős engedmények voltak. A Le Grand Continent felmérése szerint az európaiak több mint fele megalázónak érzi a megállapodást.

Mint minden uniós kereskedelmi egyezményt, ezt is jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek és a tagállamok kormányainak. Ez időigényes folyamat: eddig kilenc hónap telt el, és ezen a héten további tárgyalások várhatók. A késlekedés egyik fő oka az volt, hogy a januárra tervezett parlamenti szavazást elhalasztották, miután Trump azzal fenyegetett, hogy annektálja Grönlandot.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Trump néhány korábbi vámintézkedését februárban amerikai bíróságok megsemmisítették (bár lassabb eljárással továbbra is bevezethetők). Mindez komoly fejfájást okoz az európai vállalatoknak. Az Egyesült Államok az EU legnagyobb exportpiaca: tavaly az uniós kivitel 21%-át – mintegy 555 milliárd euró értékben – vásárolta meg.

Az amerikai kikötőkbe érkező uniós árukra kivetett vámot az amerikai kormány szedi be, a magasabb árat pedig az amerikai fogyasztók fizetik meg. Ugyanakkor az európai exportőrök is hátrányba kerülnek, mert drágább termékeikből kevesebbet tudnak eladni. Nehéz megtervezni a termelést, ha nem világos, mennyi lesz a végső ár és a kereslet.

Európa türelme azonban fogytán van az Egyesült Államokkal szemben. Az Európai Parlament olyan biztosítékokat szeretne beépíteni, amelyek lehetővé teszik a megállapodás felfüggesztését, ha az USA megszegi annak feltételeit – erről még egyeztetni kell a tagállamokkal. Az sem egyértelmű, hogy a megállapodás kiterjed-e az acél- és alumíniumtermékekre, amelyekre Trump áprilisban akár 50%-os vámot vetett ki.

„Az amerikai fél folyamatosan megszegi a vállalásait” – írta az X-en Bernd Lange, német szociáldemokrata EP-képviselő, aki részt vett az EU–USA kereskedelmi megállapodás előkészítésében. „A több mint 400 acél- és alumíniumtermékre kivetett vámoktól az autók célba vételéig ez egyértelmű megbízhatatlanságot mutat.”

Felmerül a kérdés: az EU-nak továbbra is tartania kell-e magát az ígéreteihez? Egy francia miniszter a múlt héten úgy fogalmazott, nincs értelme olyan megállapodást végrehajtani, amelyet a másik fél nem tart be.

Thomas Regnier, az Európai Bizottság szóvivője hétfőn ugyanakkor azt mondta: az EU elkötelezett a tavaly elfogadott megállapodás mellett. „Mi vagyunk a világ egyik legmegbízhatóbb partnere. Ha valaki megállapodást köt az Európai Unióval, biztos lehet benne, hogy azt be is tartjuk” – fogalmazott.

A A „nincs alku” művészete az EU és az USA között bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A képviselők azt követelik, hogy szigorítsák a meglévő uniós jogszabályok végrehajtását, legyen közös meghatározása az internetes megfélemlítésnek, és növeljék a platformok felelősségét az áldozatok érdekében.

A csütörtökön kézfeltartással elfogadott állásfoglalásban a plenáris ülés hatékony és visszatartó erejű szankciókat szorgalmaz az internetes zaklatási bűncselekmények esetében, hogy megkönnyítse az incidensek bejelentését az áldozatok számára, és
megszüntesse az uniós szintű joghézagokat, elismerve a probléma mértékét és súlyosságát.

Büntetőjogi intézkedések

Az EP-képviselők aggodalmukat fejelzik ki az internetes megfélemlítés és az online kép- vagy videóalapú visszaélések terjedése miatt, ami arra utal, hogy a meglévő intézkedések nem
feltétlenül elegendőek. Azt akarják, hogy a Bizottság értékelje, szükség van-e az internetes megfélemlítés uniós szintű harmonizált fogalom-meghatározására, és hogy el kell-e ismerni
határokon átnyúló uniós bűncselekményként. Érvelésük szerint egy másik lehetőség, hogy a gyűlölet-bűncselekményeket felvennék az uniós bűncselekmények listájára, mivel ez a
legsúlyosabb esetekre is kiterjedne.

A Parlament csalódott amiatt, hogy nincs jogi keret a gyermekek online szexuális bántalmazását ábrázoló anyagok felderítésére, és kéri a Bizottságot, haladéktalanul tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy a digitális platformok önkéntes bejelentési mechanizmusokat vezessenek be. Megjegyzik, hogy a platformoknak kötelességük biztosítani a gyermekek számára a biztonságos digitális teret.

A platformok elszámoltathatósága és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály végrehajtása

Az EP-képviselők hangsúlyozzák, hogy az online platformokat felelősségre kell vonni az internetes megfélemlítés megelőzése és az ellene való küzdelem terén, figyelmeztetve bizonyos üzleti modellekre, amelyek ösztönzik a gyűlöletkeltő tartalmak terjedését, ami különösen a kiskorúakat, a nőket és az LMBTIQ+ közösséget érinti. Továbbá bírálják a hiperperszonalizált ajánló rendszereket, amelyek elősegítik a gyűlöletbeszédet, és
háttérbe szorítják a kevésbé megosztó tartalmakat.

A Parlament a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet kiskorúak védelméről szóló 28. cikkének szigorúbb érvényesítését kéri, sürgetve a Bizottságot, hogy zárja le a folyamatban lévő ügyeket, és határozottan ellenezze a jogszabály újratárgyalására irányuló kísérleteket. A képviselők aggodalmukat fejezik ki a mesterséges intelligencia visszaélésszerű használatának terjedése miatt (pl. deepfake-ek és beleegyezés nélküli intim tartalmak generálása), és felszólítják a szolgáltatókat, tartsák be a mesterséges intelligenciáról szóló
jogszabály címkézésre vonatkozó kötelezettségeit. Ismételten hangsúlyozzák, hogy be kell tiltani az úgynevezett „nudizáló alkalmazásokat”,amelyről már folynak a tárgyalások a
társjogalkotók között.

Az áldozatok támogatása

A szöveg emlékeztet arra, hogy meg kell erősíteni az internetes megfélemlítés áldozatainak védelmét és támogatását, és növelni kell az áldozatok szervezeteinek nyújtott forrásokat,
illetve az internetes megfélemlítést és a válaszintézkedéseket be kell építeni a nemzeti mentális egészségügyi stratégiákba. A tagállamoknak prioritásként kell kezelniük a gyermekeket, a szülőket és az oktatókat célzó megelőzést, oktatást és figyelemfelkeltést, valamint követelniük kell tőlük az áldozatok jogairól szóló uniós irányelv végrehajtását.

A Az Európai Parlament az online megfélemlítés ellen bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.