A hat kontinens 16 országában dolgozó egészségügyi vezetőktől azt kérték, hogy osszák meg nézeteiket a lakossági egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos legfontosabb kérdésekről és lehetőségekről. A válaszadók a következő területeket emelték ki: 

• az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben az esélyegyenlőségre megfelelő hangsúly kerüljön

• az egészségügyi erőforrások hatékonyságát maximalizálni kell;

• folyamatos minőségi ellátást kell biztosítani.

Arra a kérdésre, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak az egészségügy átalakítására, megújítására, a válaszadók azt felelték, hogy a technológia felhasználásával megvalósítható innováció és a távorvoslási megoldások terén várnak jelentős áttörést. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a megkérdezett egészségügyi vezetők határozottan kiállnak a távorvoslási modellekkel megvalósítható fejlesztések mellett.

Középpontban a szakemberek közötti együttműködés

A kutatás szerint számos technológiában nagy lehetőségek rejlenek, de a hangsúlyt mégis az olyan integrált egészségügyi megoldásokra kell helyezni, amelyek megkönnyítik az együttműködést a hatékony diagnosztizálás, kezelés és ellátásszervezés céljából. 

• A válaszadók kétharmada szerint a betegek diagnosztizálása és kezelése végett alkalmazott, együttműködést segítő informatikai és kommunikációs technológiákban nagy lehetőségek rejlenek.

 • A megkérdezettek 65 százaléka szerint a diagnosztikai céllal készült képek és videofelvételek, valamint biometrikus adatok szintén kiemelkedően értékesek.

• A szakemberek 64 százaléka a képzésben és a segédanyagok infokommunikációs megoldásokon keresztül történő biztosításában lát nagy lehetőségeket.

• A válaszadók harmada gondolja úgy, hogy a betegeknek nyújtott távellátási modellekben nagy potenciál rejtezik.

Kulcsfontosságú kérdések és kihívások

• Az egészségügyi szolgáltatások megteremtésében a vezetők 35 százaléka számára az egészségügyi szakemberek és kapacitások elosztása a legnagyobb kihívás. 

• A másik kiemelkedő probléma a válaszadók ötöde szerint az, hogy kevés az egészségügyi szakember.

• Az átfogó problémákat tekintve a vezetők a hatékonyságot és a minőségi ellátást az „állam számára megfizethető egészségügyi szolgáltatások nyújtása” elé sorolták. Eltérés a lehetőségek és a valóság között.

A válaszadók határozottan támogatják a távorvoslást, de nagy különbséget látnak a már ismert lehetőségek és a jelenleg alkalmazott módszerek között.

• A válaszadók mindössze 4 százaléka jelentette ki, hogy „nincs égető szükség a távorvoslásra”.

• Csak 9 százalékuk gondolja úgy, hogy a digitális adatok és képek megosztása napjainkban nagyon gyakori, és csupán 4 százalékuk gondolja ugyanezt az infokommunikáció segítségével folytatott szakmai együttműködésről.
Ígéretes nemzeti kezdeményezések

A felmérés az olyan új, nemzeti programokban rejlő lehetőségeket is vizsgálta, amelyek keretében a távorvoslás választ adhatna a legfontosabb kihívásokra:

• Nemzeti egészségügyi központok („Center of Excellence”): ezek a központok konzultációt, orvosi vizsgálatokat és ellátásszervezési támogatást nyújthatnak a fekvő-, járóbeteg-, közösségi és otthoni ellátás esetén is.

• Többletkapacitás biztosítása távorvoslás révén: a természeti katasztrófák (földrengések, szökőárak, járványok) miatt az egészségügy szolgáltatások iránti hirtelen megnövekvő igény rávilágít a tervezés és a felkészülés szükségességére.

• Más helyszínen tartózkodó szakemberek bevonása az egészségügyi ellátásba: szükség esetén távoli szakértők bevonása révén az egészségügyi dolgozók, ápolók kezelhetik az egyszerűbb problémákat, és magasabb színvonalú ellátást nyújthatnak.

Cselekvésre van szükség

A kormányoknak, az egészségügyi szakembereknek és a magánszektor szervezeteinek fontos szerep jut az egészségügyi ellátás biztosításában. A válaszadók szerint a kormányok legfontosabb feladata, hogy létrehozzák az egészségügyi fejlesztésekhez szükséges technológiai infrastruktúrát. A magánszektor egészségügyi szervezetei az állami és a magánszektor közötti partnerségek kialakításában játsszák a legfontosabb szerepet. Az egészségügyi szakemberek és szakmai szervezeteik együttműködhetnek a kormányokkal a távorvoslás kiépítését akadályozó korlátok megszüntetésében.