Pártokon kívül is van/lehet élet – derült ki ma késő délelőtt a Civilek Győrért Egyesület bemutatkozó sajtóeseményén. Kellemes hatás érte a krónikást, végre úgy érezhette magát, mint Európa működő(bb) felében, ahol a polgárnak nem csupán szava van, hanem súlya is véleményének és példára serkentő igyekezetének. Röpke félórácskára föléledtek a szülő- és lakóhelyükért felelősséget érző és tenni akaró svájci, német, holland, dán (és még sorolhatnám a jó példákat) polgárok között eltöltött idő emlékei. És előtolultak az eggyé forrt akaratból mozduló tettek eredményei, miáltal az addiginál is szebb, élhetőbb, emberibb lett életük kisebb és tágabb tere. (Nyitó képeink Szabó Dániel felvételei.)
Eszembe jutott az évtizedekkel ezelőtti aha-élmény, a felismerés, amely szerint „pártokon kívül is van/lehet élet”…Azaz nem csupán a politika képes változtatni így vagy úgy: ha van határozott cél és hozzá közös (egy irányba tartó!) akarat, akár kis közösség polgárai is alkalmasak látványos változtatásokra – a közösség szolgálatában.
Győr különösen jó hely lenne (lesz?) a változtatásra, már csak azért is, mert ennek a nem túl nagy (ám kicsinek sem mondható) észak-nyugat-dunántúli városnak nagyszerű hagyományai vannak a polgári értékeket tekintendő. Nem is kell különösen távolra lapoznunk példáért a város történelmében: Zechmeister Károly (1852–1910) olyan polgármestere volt a négy folyó városának, akinek nevét aranybetűkkel írhatták be a magyar föllendülés legnagyszerűbb korának krónikájába. (Lehet, hogy hiányosak e sorok írójának az ismeretei, ám aligha talál még egy olyan kiváló személyiséget, aki annyit alkotott volna, mint Zechmeister. Lett volna talán, az utóda, Wennes Jenő, ám őt nagyon fiatalon elragadta a betegsége…)
Voltak viszont a városnak derék polgárai, lokálpatriótái, köztük is az élen említtessék az üvegesmester Bisinger József (1780–1843), aki a vagyonát óvodatámogatásra, szegénykórház, árva- és dologház létesítésére, a győri városháza bővítésére hagyományozta.
Polgárok voltak, kiknek cselekedetei máig lelkesít(het)ik a győrieket, ám sajna, a 20. század majd a 21. utóbbi évtizedei (nem egyszer félelemből sarjadó) óvatosságra intették azokat, akik egyébként tettek volna szülőhelyükért (vagy éppen választott lakóhelyükért), szeretett Győrükért kedvvel, lendülettel, meggyőződéssel, ám a körülmények másként alakultak. A politika (egykor és manapság is!) lecsapott az ilyenekre, és vagy sikerült őket bekebeleznie, vagy ha nem, hát parkolópályára penderítette a lokálpatriótákat.
Ezt az áldatlan állapotot ismerte föl néhány héttel ezelőtt a Civilek Győrért Egyesület (élén a pártjából kiábrándult, a politikának hátat fordított) Kovács Lászlóval, aki két egyesületi társával – a zöldügyekben elkötelezett dr. Pongrácz Alexszel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusával és Martini Gábor építőipari szakemberrel közösen – állt ki ma a sajtó nyilvánossága elé, ismertetendő az önkormányzati választásokra készülő, remény szerint tagságában mostantól látványosan sokasodó közösség programját.
A Civilek Győrért Egyesület alapvetése: nem ígér semmit, amihez sem joga, sem pénze nincs Győrnek, ugyanakkor bátran fölvállalja a népszerűtlen javaslatokat is, ha a városban élők érdekeit szolgálják. Kovács László hangoztatta: amíg akár a kormányzó párt, akár az ellenzék jelöltjei nem mernek szembenézni a többi között a (tömeg)közlekedés, a parkolás, a zöldfelületek vagy a közbiztonság problémáit okozó legfőbb tényezőkkel, és nem hajlandók változtatni csak azért, mert az szavazatvesztéssel jár(hat), „mi, civilek ezt megtesszük”.
A győri egyesület a belváros-központúság helyett a városrész-központúságot helyezi előtérbe, az egyéni közlekedés helyett a közösségi közlekedést és az alternatív közlekedési módokat szorgalmazza. A mainál nyitottabb, átláthatóbb önkormányzatot, egyszerűbb, gyorsabb ügyintézést, a modern technológiák szélesebb körű használatát, a lakosságnak a közügyekbe hatékonyabb bevonását támogatja. Élhető és zöld várost szeretnének, véget vetni a mindent elárasztó térkő és beton korszakának. Az ipar mellett az értékteremtő tudást pártolja: „nem összeszerelő-csarnokban akarunk élni, hanem pezsgő, kulturális és szellemi központban, ahol a múlt értékeit ugyanolyan nagy becsben tartják, mint a jelen vívmányait és a jövő lehetőségeit…” Együtt gondolkodásra, lokálpatrióta viselkedésre, Győrért cselekvésre szólítják föl a városban élőket, kimozdítandó őket a „változtathatatlanság tespedtségéből”.
A Civilek Győrért Egyesület programja egyszerre aggódó és teendőket soroló, lehetőségeket fölmutató dokumentum. Sok tekintetben egybecseng azokkal az aggodalmakkal és teendőkkel, amelyeket évek óta napirenden tart az Infovilág a „Győr többet érdemel(ne)” című sorozatában. A taglalt témák közé sorolható a győri rozsdaövezetek sorsa. A sajtóeseményen erre irányult lapunk munkatársának a kérdése, nevezetesen: van-e a civil egyesületnek terve, elképzelése a napjainkra a terjeszkedő város földrajzi részévé vált egykori, ám megszűnt, elhagyatott ipari objektumokra? A válasz rokonszenves: olyan egységes, élhető negyedeket, városrészeket kellene ott (ahol ráadásul nagyszerűen használhatók a közművek) kialakítani, mint az 1960-as, 70-es, 80-as években létesültek Győr déli peremén. Az egyesület nevében megszólalók is tiltakozó aggodalommal, ám egyelőre tehetetlenül konstatálják a mind nagyobb mértékű fakivágásokat azért, hogy a város eleget tegyen a sok helyütt a közkézen forgó számítógépes programokkal terveztetett szürke kockát kedvelők, az ingatlan-bizniszben utazók kívánságainak.
A Civilek Győrért Egyesület legalább egy képviselőt szeretne bejuttatni a város közgyűlésébe az őszi önkormányzati választás eredményeképpen. Ha ez nem sikerülne, az egyesület akkor is folytatja munkáját és arra törekszik, hogy a közös ügyért, Győrért cselekvő polgárokká érjenek a város lakói.