Magyarország akkumulátorgyártó nagyhatalom lesz Európában – akár már az egészen közeli jövőben, ez a kormányzati stratégia – hangzott el nem is egyszer is az utóbbi időben. (A nyitó képhez: győrszentivániak tüntetnek lakóhelyük környezete megóvásáért.)
Méghozzá és ismereteink szerint megfellebbezhetetlenül, miután ezeket a beruházásokat kiemelt kategóriába sorolták, aminek az a lényege, hogy tulajdonképpen az érintett településeknek (az önkormányzatoknak, s magának a lakosságnak) nincs beleszólásuk az építésbe. Miközben érvük, véleményük van bőségesen! Ha az önkormányzatok nem is, a települések civil szervezetei, lakosai sok fórumon hallatják hangjukat, nemtetszésüket.
Legutóbb, például, tegnap, a debreceni közmeghallgatáson. Sok internetes platform és Európa egyik legrégebbi napilapja, a Népszava is beszámolt róla. Kis híján példátlan botrányba fulladt az esemény, ahol a tervezett akkumulátorgyárról kívántak információt adni a beruházók és a város vezetői. Közmegegyezésről aligha válik ismertté a népes lakossági fórum. Az önkormányzat, illetve az építő kínai gyár képviselőibe füttyel, bekiabálásokkal belefojtották a szót a környezetüket, földjeiket és mindenekelőtt ivóvizüket féltő debreceniek.
Ehhez képest békésként jellemezhető a legutóbbi győri „akkumulátoros közmeghallgatás”, amelyen szintén téma volt az esetleg, valószínűleg, biztosan (?) létesítendő akkumulátorgyár az ipari parkban. Okos ellenérvelés, tiltakozás – mint előzmények –ennek is voltak, és még korántsem dőlt el, kik és mit akarnak építeni Győrszentivánon, néhány száz méterre a lakóházaktól, óvodától. De beszéljünk előbb a debreceni történetről!
A múlt év közepén jelentették be, hogy Debrecenben gigaberuházást valósít meg (magyar állami támogatással!) a kínai CATL (Contemporary Amperex Technology Limited) cég, a világ legnagyobb akkumulátorgyártója. Jövőre már kezdődnék is a próbaüzem, 2025-ben pedig a termelés. A gyár 211 hektáron, 3000 (háromezer!) milliárd forintból épül. A CATL partnerei között szerepel a három, német, autógyártó óriás, a BMW, a Mercedes Benz és a Volkswagen is. Ez utóbbi azért érdekes a győriek/győrszentivániak számára, mert érdekelt benne az Audi is. Noha, mint kijelentették, maga az Audi nem tervez akkumulátorgyárat építeni. (Majd meglátjuk! – a szerk. megj.)
A lakossági tiltakozás alapja Debrecenben és Győrszentivánon is (és most csupán ezt a két települést említjük) lényegében ugyanaz. Mindenekelőtt az, hogy vajmi kevés tudható e gyáraknak a működéséről, környezeti hatásairól. Lítium-ion akkumulátorokról van szó, ezek, s a még szükséges anyagok veszélyesek, szennyezők (lehetnek). Ráadásul a gyártáshoz elképesztő mennyiségű vízre van szükség, a debreceniek az amúgy is apadó, kiszáradó vizeiket féltik. (Győrött, a vizek városában ma még nincs gond az ívóvízellátással, de nem tudható, mi lesz akár néhány év múltán; Földünk nagyrészén kevés az egészséges ivóvíz…) Ráadásul mérgezés, robbanásveszély is kísérője lehet az akkumulátorgyártásnak… A gyárakat – az ipari parkok bővítésével – a mezőgazdasági termelésből kivont, kisajátított földeken építik, s ez érthetően fáj az érintett gazdáknak, és fájhat a lakosságnak is; a fogyasztók máris egy sor, hagyományosan ízletes hazai zöldségről, gyümölcsről kénytelenek lemondani. Ráadásul az akkugyárak közelében élők a házaik, ingatlanaik leértékelődésétől is tartanak.
A legnagyobb baj azonban, ami a heves tiltakozásokra okot ad, a hiteles és idejében közzétett tájékoztatás hiánya. A kormány dönt, slusz-passz, senkinek semmi beleszólása. Említettük, hogy a debrecenihez képest korrektül zajlott a győri közmeghallgatás. Erről akkor részletesen írtunk. A győrszentivániak (és néhány győri) elmondták kérdéseiket, amik korábban hevesebb hangú fórumokon is elhangzottak, az önkormányzat képviselői pedig válaszoltak rájuk. Jobbára azt, amit tehettek, vagyis: hogy semmit sem tehetnek. Majd a kormányhivatalnak lesz lehetősége, hogy a hatástanulmányokat ellenőrizve esetleg kiegészítéseket kérjen. De most még, hivatalosan kimondva, az sem tudható, valóban akkumulátorgyár épül-e a győri ipari parkban. A hivatalos döntésig – konkrétum híján – csitulni, „pihenni” látszik a civil szféra. A debreceniek viszont konkrétan tudják, hogy mi vár(hat) rájuk.
Különös mindez itt, Európában, ahol a környezet védelmére szerfölött kényes skandináv országokban is mintegy negyven akkumulátorgyár épült a közeli múltban. Ezek a mostani akkuk elsősorban az elektromos autókba valók, élettartamuk garanciálisan tíz év. Gazdaságos beruházás, sok munkaerőt foglalkoztat, bár az is igaz, hogy a haszon nagyrésze nem marad helyben (pl. Magyarországon), hanem elviszik a külföldi befektetők. Legföljebb a hazai beszállítók profitálnak valamennyit. Ezzel nyilván tisztában van a magyar kormányzat is, ami (érthetetlen módon) ellehetetlenítette a szélerőművek építését, napelemes rendszereket már legfeljebb csak házi használatra lehet (korlátozott számban) telepíteni, a Paks-II. atomerőművel pedig, ki tudja, mi lesz.
Nem tetszettek valamiről megfeledkezni? Arról ugyanis, hogy az akkumulátorokat időnként (elég gyakran) tölteni kell. Elektromos árammal…