Újsághír: A trianoni békeszerződés 100. évfordulójára, tehát 2020. június 4-re, Budapesten emlékhely épül. (Nyitó képünkön a Kis-Trianon-palota.)
Lejőve a Cavintonról, még emlékszem, hogy életlen karddal nem szabad hadakozni, pofán csapják az embert, a sírással pedig nem lehet visszavágni. Szupermarketbe sem mehetek cetli nélkül, főként, ha a feleségem küld bevásárolni. Fontos tudnivalók ezek, pláne most, hogy az emlékezet a nemzet része, olyan, mint a kutyának a farka vagy a tejes pultnak a Túró Rudi. Eszembe juttat mindent, és ha mégsem, akkor én vagyok a hülye. Semmi félreértés, belemagyarázás, nem károgok, számomra megkérdőjelezhetetlen, hogy egy Trianon-emlékhely, jobban kell minden kórháznál, stadionnál, igenis szükség van rá, a gyógyszerek drágulnak, ötezer millió forint semmi, ráadásul a Cavintont naponta kell szedni, gyakran hatása sincs, de ez két háztömbnyi, 100 méter hosszú, négy méter széles beruházás majd mindenre emlékeztet.
Bevallom, nekem a bevásárlás okoz állandóan gondot, a cetlire felírom: tej, cukor, krumpli, olykor gyümölcs, mégis, ha a cetlit otthon felejtem, akkor rengeteg pénzt spórolok meg, mert talánra semmit sem veszek, és a mai árak mellett ennél jobban már nem is lehetne takarékoskodni, A saját, önző érdekeimet mégsem tekintem elsődlegesnek, megértem az idők szavát, kell a Google, a számítógépben a winchester és a nemzetnek a Trianon-emlékhely. Mi magyarok méltósággal emlékszünk veszteségeinkre, Mohácsra, az aranycsapat ezüstérmére, a közpénz láthatóságára, a Balaton ingyenességére, talán ezért is ilyen gazdag a történelmünk. Ráadásul szívesebben járunk temetésre, mint esküvőre, a zsebkendővel nem integetünk, hanem a könnyeinket törölgetjük, és valahol a lelkünk mélyén attól vagyunk boldogok, hogy mindig van okunk a szomorúságra. Trianon a mi fájdalmunk, és semmi baj, ha a hálátlan és tudatlan késői nemzedék Albániába helyezi, Tirana sem Berlin, a szkipetárokat is verte az élet, a kurucokat is, ezért kell pontosan emlékeztetni, ahogy az ellenzéket is, hogy mindenki tudja, hol a helye a történelemben.
Az új építmény Budapest belvárosában, az Alkotmány utca Kossuth Lajos tér és a Honvéd utca közötti szakaszán terül majd el, a földbe süllyesztve, az autóforgalom elől elzárva. A focipálya hosszú emlékhelyen örökmécses fog pislákolni, remélhetőleg, Elios garanciával, és a falakra felvésik az 1913-i összeírás szerinti még létező,12 ezer magyar város, és falu nevét. A matekosok tudják, hogy manapság már csak 3155 település található az országban, az egykoriak többségét elcsatolták, az anyaföldjükről kiszakított emberek azóta vagy beilleszkedtek, vagy idegenként bolyonganak új hazájukban. Persze, ha elkészül a nagy mű, akkor minden más lesz, a látogatók haza: a német autógyárak, a spanyol kézilabdázók, a kötvényes kínaiak földjére érkeznek, és tudni fogják, hogy a zálog az örökségük, és nemcsak Puskás Öcsi, hanem Mészáros Lőrinc és Túró Rudi is a honfitársuk…