Magyarország Állandó ENSZ-képviselete korábban Manhattan északkeleti részén, a Yorkville városrész környékén működött a magyar konzulátussal együtt, két egymás mellett lévő townhouse-ban. Az itt dolgozó munkatársak is ebben a negyedben laktak, mely hagyományosan az Egyesült Államokba emigrált magyarok New York-i letelepedési helye volt. (Nyitó képünkön a magyar ENSZ-Képviselet a 75. utcában 1982-ben.)
Ott-tartózkodásom első időszakában érdeklődéssel tapasztaltam, hogy oly messze a Kárpát-medencétől ilyen sok magyar vonatkozású jelenséggel lehetett találkozni az itteni utcákon:
Herbst néni rétesboltja.
A „Valódi Magyar Hentes”
Paprikás Weiss.
Hungária Utazási Iroda.
Ez is magyar: a Bristol étterem.
Magyar Hentes.
A Mocca étterem.
Magyar cukrászda.
A templomok közül álljon itt egy-egy kép: a baptistáké és a reformátusoké.
És ne felejtsük a központi rendezvényeknek helyet adó New York-i Magyar Házat.
A magyar közösség mindennapos létét humorosan is bizonyította ez a New York környékén 1982-ben készült kép, ahol valamilyen helyi rendezvényen a különféle kitűzők között, egy-két más nemzetiség mellett, az asztalon ott szerepelt a „Kiss me, I’m Hungarian” (Csókolj meg, magyar vagyok) feliratú kitűző is.
/
Kitűzők.
Magyar úttörők New Yorkban.
Ebben az időben az ENSZ-képviselet és a konzulátus még viszonylag laza kapcsolatot tartott a környék magyarságával. Ez az akkori kétpólusú világ viszonyaiból is fakadt, s ennek egyik megnyilvánulása volt, hogy az ún. szovjet blokk országainak munkatársai New Yorktól 70 mérföldnél (112 km) messzebbre csak külön engedéllyel utazhattak. Ennek olyan következményei lettek, hogy hétvégeken, szabadnapokon a magyar kolónia leginkább együtt töltötte idejét az engedélyezett körön belüli helyeken, parkokban, tavaknál, a tengerparton, s közös rendezvényeket tartott az ENSZ-képviselet akkori épületében.
Vidéki kirándulás.
Bartók Béla sírjánál.
Együtt látogattak el a New Yorktól északra fekvő Ardsley temetőjében az 1945. szeptember 26-án elhunyt Bartók Béla sírhelyéhez. A magyar zeneszerző zseni hamvait 1988-ban két fia hozta haza; sírja a budai, a Farkasréti temetőben található.
A magyar ENSZ-képviselet és a konzulátus 1991 júniusában költözött új helyére, egy vadonatúj épületbe, a Manhattan középső részében található, az ENSZ székházához jóval közelebb fekvő 52. utcába.
A magyar ENSZ-képviselet és a konzulátus új épülete az 52. utcában áll (a képen); előző munkahelyünkkel ellentétben itt együtt voltak a hivatali helységek és a munkatársak magánlakásai. Az ENSZ-képviseleten dolgozó kollégák számára a világszervezet központjának közelsége előnyös volt, ugyanakkor mind az ENSZ-es, mind a konzulátusi munkatársak számára az együttlakás a magánélet szabadságának bizonyos korlátozását is jelentette. Reggeltől késő estig mindenki mindenhol egymásba botlott. A 90-es évektől kezdve viszont odakint már oda lehetett menni, ahová akartunk, így a mozgásszabadság, a szabadidő eltöltése egyéni döntés tárgya lett. Az új épület jóval tágasabb termeket kínált a különféle rendezvények számára.
A magyar zenei hagyományokat ápoló Életfa együttes egy 1993-i bemutatója külképviseletünkön (a képen balról a második Erdős André.)
Karácsonyi összejövetel munkatársaink gyermekeivel 1992-ben.
Egy másik fajta kapcsolatot hazánk és New York között az az emlékmű jelképezi, amely a város szívében, az 1. sugárút kellős közepén, pont az ENSZ székházával szemben áll. Óriási a világszervezet épületének látogatottsága mind a turistáknak, mind pedig az ENSZ-be hivatalos ügyek miatt naponta bejáróknak köszönhetően. Ha valaki erre jár, szembe találkozik a magyarok sokaságát megmentő, ám végül is vértanúvá vált svéd diplomata, Raoul Wallenberg munkásságát, emlékét őrző szoborkompozícióval:
Az emlékművet Wallenberg unokahúgának, az akkori ENSZ-főtitkár feleségének, Nane Annannak, valamint New York polgármesterének és a diplomáciai testület tagjainak jelenlétében 2000 novemberében avatták fel.
Mint az emlékmű felirata is jelzi, az alapokat képező macskaköveket a budapesti gettó területéről, fővárosunk ajándékaként szállították a helyszínre. Rajtuk helyezték el Wallenberg monogramos aktatáskájának a mását is. A hat méter magas emlékmű a gyászt kifejező öt fekete gránitoszlopból áll.
Az egyik tetején a reményt jelképező, az esti kivilágításban különös fényt árasztó nagy, kék gömböt helyezték el. Az oszlopokon a svéd diplomata hősi cselekedeteinek rövid története olvasható.
Kossuth Lajos hírnevet teremtett magának Amerikában, amikor az 1848–49-i forradalom és szabadságharc után a tengerentúlra látogatott. A Manhattan déli csücskén található Fort Clintonban mondott beszédét emléktábla hirdeti, de ha valaki ellátogat a város nyugati részén, a Hudson folyó partjára, Kossuth Lajos nagy szobrával is találkozhat
Kossuth-szobor New Yorkban és Kossuth-ház áll az amerikai fővárosban.
Pennsylvaniában is felfedeztem egy Kossuth utcát meg egy Károly utcát is.
Egyébként az Egyesült Államok számos más helyén is találkozhatunk Kossuth nevével. Emlékét őrzi az 1958-ban kiadott amerikai bélyegsorozat is:
A földrésznyi országban tett utazásaim során a temetőkben is igen gyakran találkoztam magyar elhunytak – igen szép – sírköveivel. Álljon itt példaként néhány ilyen felvétel:
Sírkövek a pennsylvaniai Eastonból:
Egy detroiti látogatásom emlékeként őrzöm ezt a képet: találkozásomról az ottani magyarok szervezetével.
Washingtonban a Vietnami Emlékfalnál egy nagy könyv várja a látogatókat, amelyik mindazon amerikai katonák neveit tartalmazza, akik Vietnamban életüket vesztették. Feleségemmel mindkét családi nevünkön – Pintér és Erdős – találtunk közöttük elesetteket.
És nem volt meglepő, hogy ugyanazon a fényképen, amelyen egy Erdős nevű katona neve szerepel, egy másik magyar származású név is látható volt.
New York, New Jersey és Pennsylvania, a keleti partvidék magyar bevándorlásának fontos helyszínei, mind a mai napig őrzik magyarok múltját, habár egyre csökkenő mértékben. Ha valaki elkocsizik e New York mellett található két másik államba, itt-ott még feltűnnek magyar nevű boltok, feliratok vagy gépkocsi-rendszámok, amelyek egyértelműen a Duna–Tisza-közi rokonságra utalnak.
Magyar fesztivál New Brunswick-ban 1981-ben.
A New Jerseyben található New Brunswick mind oktatási, mint kulturális vonatkozásban fontos szerepet játszott a magyar közösség összetartásában. Az ottani Rutgers Egyetemen magyar tanszék is működik.
A városban rendszeres zenés-táncos fesztiválokat rendeztek, Mindszenty ott álló szobra és könyvesbolt is emlékeztet az óhazára.
Ha manapság valaki elvetődik a New York-i Yorkville-be, aligha veszi észre, hogy egy valamikor jóval magyarosabb negyedben kószál. Az itt bemutatott helyek nagy része eltűnt. Az ikonikus Valódi Magyar Hentes üzlete bezárt. A Valódi Magyar Hentes ma ilyen:
Az általam látott-megélt 1978–2002 közötti időszak az idő múlását, újabb nemzedékek megjelenését, valamint az amerikai lakosság nagy mobilitását is jelzi. Mégis örültem, hogy mindezt láttam és megörökíthettem, hiszen történelmünk egy mára jórészt letűnt részét képezi.