Nem tudom, pusztán csak sejtem, hogy kié lehet az a sarokház, amelyik a győri Káptalandombon, az egyházmegyei kép- és kincstár, valamint otthon szépen felújított, karbantartott épülettömbjével szemben árválkodik.
De még ha csak árválkodnék…Évek, évtizedek óta pusztul az egykoron sokkal szebb napokat látott, az utcanévtábla szerint: „Belváros / Káptalandomb 16 <—– 22” jelzésű, csúnyára kopott, átabotában javítgatott, teljes fölújtásra már réges-rég megöregedett ház.
Már a Google Street View legutóbbi (2019-i) felvételei is bizonyítják a ház évtizedekkel ezelőtt kezdődött agóniáját, elaggott állapotát. A kép máig sem változott, nem lett különb. Tanúsíthatják az idén 750 esztendős (ám valójában ennél sokkalta korosabb) város vendégei, a városmagot – különös tekintettel a legősibb részére – érdeklődéssel és a múltnak kijáró tisztelettel szemlélők is, akik nem kis meghökkenéssel állapítják meg a szembetűnő különbséget az egymással szembe néző épületek láttán.
Alább: a győri, Lépcső közi bejárat a Szt. László király utcából – a 2. világháború előtt:
Persze, nem különb, talán még rosszabb a Káptalandombra – a belvárosi Szt. László király (az ám, éppen ma van Magyarország védőszentjének a napja) utcáról – a Baross úttal szembeni bejárótól fölvezető Lépcsőköz állapota. Mert amíg belát az ember a szűk közöcskébe, még úgy-ahogy rendben (?) van, valami távol-keleti mindenfélét kínáló bolt foglalta el a köz „földszinti” részének jobb oldalát. Pár lépéssel odébb, ahol már a Káptalandombra fölvezető lépcső kezdődik, nos, oda nem célszerű esténként betérni.
Nappal pedig azért megy el tőle az ember kedve, mert mállik-omlik minden négyzetcentimétere, ahová pedig „rajzolni” lehetett, nos, az sem a graffiti művészi magaslata.
Igen tisztelt győri városháza még nagyobb tiszteletű hivatalnokai! Célszerű lenne nem csupán a légkondis szolgálati Audik kényelmes hátsó ülésein terpeszkedni, hanem időnként két lábra ereszkedvén úgy „terepszemlét” (ha már a várost terepnek tekintik – sic!) tartani, hogy meglássák azt, amin az eleve két lábon járó városnézők évek, évtizedek óta elszörnyednek, és legföljebb önmaguktól, egymástól kérdezgetik: hogy lehet ennyire elhanyagolt e történelmi város nem egy pontja?
Hát, kérem szépen, így. És ez csak egy kis pont, miként – például – a kőhajításnyira álló Napóleon-ház is az, meg az évtizedekig múzeumként szolgált, majd kipakolt Apátúr-ház is… Egyébként pedig Győr ünnepel.
Egy kis csemege, ára 1 forint (mert annyit is ér):
Olvasható a győri városháza elé minap biggyesztett „Győr-kereszt talapzatának hátsó oldalán. Szeretném javasolni, hogy a győri Széchényi teret nevezzék át ekképpen: Prof. dr. Dézsy Csaba András polgármester és papagájtenyésztő, önmagát, ahol csak lehet, fényező és előretoló nemzetes úr terévé. Hozzá képest Széchenyiek/Széchényiek eltörpülnek.
Olyan szép lenne.
Az oszlop alján szereplő másik személyre most keresik a megfelelő jelzőt, feltehetően „őfőkormányzósága” lesz.