Egyetlen Dunánk van: kötelességünk megóvni

Hová tűntek el a világ halfajokban bővelkedő folyói és halak százezrei? A folyóvizekkel és természeti állapotukkal foglalkozó 16 szervezet friss tanulmánya szerint a folyókban élő halfajok egyre nagyobb veszélyben vannak. (A Duna Visegrádnál – múlt századi képeslapon.)

Legnagyobb folyónk, a Duna medrére és partjára vonatkozó olyan beavatkozások tervezése zajlik, amelyek számos kockázatot rejtenek magukban. Pedig a Duna élővilága a társadalom számára olyan értéket képvisel, amelynek megóvása mindenki érdeke.

A világ folyói sokak szeme elől rejtve maradó, de különösen sokszínű élővilágnak adnak otthont. Évtizedekkel ezelőtt még természetes volt a vízparton élők számára, hogy a halban bővelkedő helyeket ismerték és szerették. Mára azonban úgy látszik, elfeledkeztünk a halak rejtőzködő, ám páratlanul változatos élővilágáról. Ezt érzékelteti 16 szervezet – köztük a WWF – közös tanulmánya, amely a folyók állapotát és élővilágát mutatja be.

A halak és halfajok számának drasztikus csökkenése szoros összefüggésben van folyóink állapotával és azzal, hogy mire használjuk vizeinket és vízpartjainkat. A kiemelkedő kockázatokat világszerte a duzzasztógát-építés, a folyamszabályozás, az idegenhonos inváziós fajok terjedése, a túlzott öntözővíz-használat, a szennyezés és a túlhalászat jelentik.

Mindezek nem csupán távoli kontinensek problémái és nehézségei. Folyóink és az őket jellemző élővilág Európában és Magyarországon is rossz és sérülékeny állapotban van. A régi idők változatossága mára a múlté, pedig a vízpartokon élőknek továbbra is büszkesége egy-egy vadregényes folyópart, ahol szabadidejüket tölthetik.

A Duna szakaszain a múlt két évszázadban nagy beavatkozások történtek – egyre kevesebb a természetes vízpart, helyette parti kövezéssel, vízbe nyúló kőszórásokkal és sziklabiztosításokkal találkozunk. A 30 évvel ezelőtt épített kőszórásokon sokszor ma már erdők nőttek, a lezárt mellékágak feltöltődnek, egyre kevesebb hely jut a víznek.

A beavatkozások sora azonban még mindig nem ért véget, és a következő években is számítani kell rájuk, akár árvízi védekezés, akár a hajóút fenntartása céljából. A számtalan mederbeavatkozás ellenére nem biztosítottak a hajózóút paraméterei, ezért rendre újabb munkálatok szükségesek. Kompromisszumot találni rendkívül komoly kihívás, hiszen a különböző szempontok gyakran ellentétesek.

A Duna magyarországi szakasza nemzetközi vízi út és a Natura 2000 hálózat része. A vízi út hajózhatóságának fenntartása és a társadalom számára létfontosságú természeti értékek védelme egyaránt előírás. Legutóbb tíz éve volt napirenden a magyar Duna-szakasz hajóút-szűkületeinek a megszüntetése. Ennek előkészítése és a hatósági engedélyek megszerzése most ismét egy EU-s finanszírozású munka részeként zajlik.

A dunai hajóút javításával foglalkozó tervezés sok olyan szempontot szem előtt tart, amelynek tíz éve nem tulajdonítottak nagy jelentőséget. A kijelölt hajóút lehet keskenyebb, a kőművek száma és mérete csökkenthető. A WWF Magyarország véleménye szerint a Dunát használó és a Dunát kedvelő érintettekkel sokszor és alaposan meg kell vitatni az igényeiket és szempontjaikat avégett, hogy egyik se sérüljön a másik miatt. A beavatkozások pontos tervei akkor készülhetnek el, ha az egész Dunára várható hatásokról elfogadott álláspont születik. A kompromisszumra lehetőség van és élni kell vele, amelyet a hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt segítenek.

Abban például biztosak lehetünk, hogy a vízparti élőhelyek helyreállítása kedvező a vízi élővilág számára. Jó példák erre azok a dunai mellékágak, amelyeknek javították a vízellátását. Mohács mellett, a Szabadság-szigetnél húzódó mellékágban 2013-ban értek véget a vízellátást javító munkálatok, és az értékes dunai halfajok mostanra teljesen birtokba vették eredeti élőhelyüket. A helyreállítást követően az onnan eltűnt halfajok napjainkra ismét élő- és táplálkozóhelyként használják a mellékágat, sőt már itt szaporodnak is.

Csak egy Dunánk van: élővilágára és a társadalom számára nyújtott javaira tekintettel kell lennünk. Olyan élő folyókra van szükség, melyek árterüket és mellékágaikat is gazdagítják, és az emberek is élvezhetik az általuk nyújtott előnyöket.