Egység, igazságosság és szabadság – a német himnusz eseménydús története

Hetven évvel ezelőtt lett a August Heinrich Hoffmann – művésznevén: Hoffmann von Fallersleben (1798-1874) által 1841-ben költött Deutschlandlied (Das Lied der Deutschen) harmadik versszaka a Német Szövetségi Köztársaság himnusza. (A német törvényhozás épülete, a Reichstag; homlokzatán a felirat: „A német népnek”.)

Van bőven erőszak a világ nemzeti himnuszaiban; ilyesmik: „az ellenség vére áztassa földjeiket”, vagy: „készek meghalni a békéért és a szabadságért harcolva”; vagy: „esküsznek, hogy dicsőségesen meghalnak ugyanezért az eszméért…”. Mindez már a 19. században megfogalmazódott.

Ezzel szemben a német himnusz meglehetősen békésnek látszik, bár a szövege a 19. század közepéről származik, amikor meglehetősen harcias hangoktól visszhangzott Európa. Később meglehetősen fordulatos történetbe fordult  A „Németek dala”, közismert nevén „Németország-ének” , melynek – 1952. május 2. óta – csak a harmadik versszaka szolgál a Németországi Szövetségi Köztársaság himnuszaként. Így kezdődik: Egységet, igazságot és szabadságot a német hazának! Törekedjünk mindannyian erre, testvéri szívvel és kézzel!”

Heinrich Hoffmann von Fallersleben az egyesült Németországról álmodott

Hoffmann von Fallersleben (1798-1874) költő 1841. augusztus 26-án írta a verset honfitársaihoz intézett felhívásként, hogy hozzanak létre egy egységes német birodalmat. Hazája akkor még sok kisebb-nagyobb államra tagolódott fejedelmek uralma alatt. Von Fallersleben Joseph Haydn Kaiserquartett (1732–1809) című művének dallamával erősítette a szövegét. 

A Weimari Köztársaságban lett először nemzeti himnusz a „Deutschlandlied”, Friedrich Ebert szociáldemokrata vezető 1922. augusztus 11-i rendelrtével. A nemzetiszocializmus idején is ez maradt a német himnusz – de csak az első versszakát énekelték a sokat idézett módon: „Németország mindenek fölött”. Mintha csak a náci rezsim ideológiájához készült volna. Annak ellenére, hogy Hoffmann von Fallersleben 19. század közepén csak egy német nemzeti államra gondolt.

Mivel a dalra ránehezedett a Harmadik Birodalom ideológiája, a második világháború után Németország az amerikai megszállási övezetben ideiglenesen betiltották.
Az NDK-ban Johannes Robert Becher „Romjaiból feltámadott” című művét 1949 őszén a keletnémet állam megalapítása után rögtön himnusszá tették; az ugyanakkor megalakult Németországi Szövetségi Köztársaságban viszont még eltartott egy ideig, mire az NSZK himnuszt kapott. Nyugat-Németország himnuszhiánya különösen a hivatalos fogadásokon okozott gondot, ahol nem egyszer olyan farsangi dalokat játszottak, mint a „Trizónia őslakosai vagyunk” – utalva a nyugati hatalmak három megszállási övezetére. Kellett tehát egy új himnusz.

A „Deutschlandlied” szószólója: Konrad Adenauer szövetségi kancellár (jobbra) ragaszkodott a háború utáni újbóli bevezetéséhez, miként utóda, Helmut Kohl is két részre osztott Németország újraegyesítése után.

A háború után hivatalos alkalmakkor gyakran énekelték a Hans Ferdinand Maßmann által 1820-ban írt, hazafias nép- és diákdalt a szeretettel és élettel teli országról, a német hazáról.

A dalt azonban nem a nemzeti himnusznak szánták. Theodor Heuss szövetségi elnök már megrendelt egy himnuszt
„A hit földje, német föld” címmel, ami viszont csúnyán megbukott egy közvélemény-kutatáson. Adenauer továbbra is ragaszkodott a „Deutschlandlied”-hez, amit újra himnusszá kívánt emelni. A liberális német politikus és újságíró, Theodor Heuss, a Német Szövetségi Köztársaság első elnöke (1949–59) is beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy hivatalos alkalmakkor csak a harmadik versszakot énekeljék. Így lett végre ismét himnusza az NSZK-nak 1952 májusától.

A diplomáciai színtéren azonban eltartott egy ideig, amíg a szó bekerült. Egy 1953-i chicagói külföldi útján Adenauert a „Heidewitzka, Herr Kapitän” című karneváli dallal köszöntötték, ami ráadásul a nemzetiszocializmus idején íródott.

Lothar de Maizière keletnémet miniszterelnök egy Brecht-dalt játszott Wolfgang Schäuble szövetségi belügyminiszternek hegedűn

Bár évtizedekig a Deutschlandlied volt a (nyugat-)német himnusz, a felmérések szerint alig minden második német ismerte a szövegét. És mindig akad valaki, aki felveti a kérdést, hogy szükség van-e új himnuszra vagy legalább a meglévő átdolgozására. Az 1990-i német újraegyesítés előtt az NDK első szabadon választott miniszterelnöke, Lothar de Maizière a Német Szövetségi Köztársaság belügyminisztere, maga is hivatásos zenész, Bertolt Brecht „Gyermekhimnuszát” játszotta hegedűn. 

Ezután maradt végül a régi-új Deutschlandlied harmadik versszaka, ahogy abban Richard von Weizsäcker szövetségi elnök és Helmut Kohl szövetségi kancellár megegyezett és döntött.