El kellene engedni Ukrajna sok ezer milliós adósságát

Az Európai Unió adósságválságba vezeti Ukrajnát – állítja a Politico című amerikai portál európai kiadásában közölt véleménycikkében Eoin Drea, az Európai Néppárt szellemiségét tükröző, Wilfried Martensről elnevezett, brüsszeli elemző műhely vezető kutatója, aki szerint a Kijevnek nyújtott hitelt vissza nem térítendő támogatássá kellene átalakítani.

Az elemző felhívja a figyelmet arra, hogy a 26 százalékos infláció, a 25 százalékos kamatszint, valamint a GDP tavalyi egyharmados csökkenése Ukrajnát a hagyományos gazdaságpolitika fenntarthatóságának a peremére sodorta. Hamarosan be kell indítani a bankjegynyomdát ahhoz, hogy finanszírozni tudják a napi közszolgáltatásokat, és ez gazdasági katasztrófához fog vezetni – írja. Mint hozzáteszi, már eddig is elhalasztották 2024-ig a 20 000 millió eurós adósság törlesztését, amivel nemzetközi befektetőknek tartozik az ország, de idén így is 40 000 millió eurós költségvetési hiány várható. Ukrajna adósságát le kellene írni, az EU azonban sajnálatos módon ragaszkodik ahhoz, hogy az ország csak folytassa tovább a hitelek felvételét. A nemrég megítélt 18 000 milliót 2033-tól kell majd elkezdeni visszafizetni, és bár ez gyakorlatilag kamatmentes hitel, így is visszafogja majd Ukrajna háború utáni újjáépítését – állapítja meg a Politico vendégkommentátora.

Szembe állítja az európai gyakorlattal az Egyesült Államok eljárását: Washington már eddig is 13 000 millió dollár vissza nem térítendő támogatást nyújtott Kijevnek, és további 14 500 millió esedékes az idén. Mindez a több tízezer milliós katonai szállítmányok értékén felül. Eoin Drea felidézi azt is, hogy az 1940-es évek végétől a német adósság elengedése alapozta meg az európai gazdasági csodát, ami 1957-ben elvezetett a felvirágzó Európai Gazdasági Közösség megalakításához.   

A Martens-központ kutatója éles szavakkal ostorozza az Európai Uniót, amiért képtelen úrrá lenni belső gazdaságpolitikai megosztottságán, és ezzel aláássa saját ukrajnai stratégiai célkitűzéseit. Magatartása a történelmi léptékű szemlélet hiányát tükrözi, tovább kísérti Görögország adósságválságának a szelleme, és Magyarország is ott ólálkodik a sarkában. Az Európai Tanács így nem képes arra, hogy értelmes, adományokra épített adósságcsökkentési csomagot állítson össze Ukrajna számára. Drea szerint a megoldás az lehetne, hogy egyes tagállamok vegyék kézbe a dolgot, és egyenként, kétoldalú alapon támogassák Ukrajnát, ezek a kifizetett pénzek pedig ne számítsanak bele, ne ütközzenek az eurózóna saját magára kényszerített költségvetési korlátaiba. Ebben Németországnak kellene vezető szerepet vállalnia – olvasható a Politico elemzésében.

Bár Szlovákiában az alacsony részvétel miatt kudarcba fulladt az előre hozott választások céljából kiírt népszavazás, az ország így is abba az irányba tart, hogy valószínűleg szeptemberben parlamenti választást rendeznek, és az a baloldali pártok győzelmét vetíti előre – vélekedik a Bloomberg.

A baloldal két fő erejéről, illetve azok vezető politikusáról írva az amerikai hírügynökség eltérő hangsúlyokat alkalmaz: Peter Pellegrini volt miniszterelnököt úgy mutatja be, mint aki a szilárd és határozott kezű vezetés víziójával népszerűségre tudott szert tenni, míg Robert Ficóról azt emeli ki, hogy világossá tette: véget vetne Ukrajna szlovák kormányzati támogatásának, és Orbán Viktor magyar miniszterelnök politikáját utánozná.

Politikai túlélőművésznek nevezi a bécsi Der Standardban Eric Frey a régi-új izraeli miniszterelnököt. Szerinte Benjamin Netanjahunak egyetlen célja van: az, hogy szoros választási győzelmének köszönhetően legyűrje azokat a bírósági eljárásokat, amelyek korrupció és hivatali visszaélés miatt indultak ellene. A jobboldali nacionalista szövetséggel és ultravallásos pártokkal kötött koalíciója, a palesztin területek annektálására szóló felhívás, a teokratikus törvényalkotás már fenyegetés Netanjahu korábban pragmatikusnak minősíthető politikai irányvonalára nézve – állapítja meg a szerző. Azt is kifejti, hogy nézete szerint két csoportra oszthatók azok az államok, ahol jobboldali populisták, illetve autoriter személyek uralják a politikát. Az egyik, ahol egyre inkább sikerül kibillenteni a liberális jogállamot, és azt úgynevezett irányított demokráciával vagy valódi diktatúrával helyettesítik. Erre példa Eric Frey értelmezésében Magyarország, Szerbia, Török- és Oroszország.

A másik csoporthoz tartozó országokban az ellenzék – az erős civil társadalom segítségével – ezt meg tudja ugyan akadályozni, de legyőzni nem képes az önkényuralmi erőket. Ez a társadalom mélységes megosztottságához, tartós politikai felforduláshoz vezet. Erre példa az Egyesült Államok, Brazília, valamint minden jel szerint Izrael is – írja az osztrák lap kommentátora.

A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu:

Politico Az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy foglalt állást, hogy nem lehet törvénytelennek nyilvánítani olyan könyveket, amelyek az egyneműek szerelmét mutatják be – gyerekeknek. Az indoklás értelmében ha indexre teszik az ilyen műveket, azzal korlátozzák a szólásszabadság jogát. Azaz ilyen esetekben egyetlen kormány sem hivatkozhat arra, hogy ezek a kötetek ártalmasak a kiskorúak számára.

A mérföldkőnek számító verdikt egy litván kereset nyomán jutott el Strasbourgba. A Borostyánszív című meséskönyv szerzője nyújtotta be, még 2019-ben, mert a litván hatóságok először felfüggesztették az árusítását, majd csak azzal a feltétellel engedélyezték, hogy ha egy fehér szalagot ragasztanak a borítóra, rajta a figyelmeztetéssel: a tartalom ártalmas a 14 évesnél fiatalabbak számára.

Az író, Neringa Macaté 3 éve meghalt, így már nem érhette meg az ítéletet, amely rámutat:  Litvánia azt szerette volna elérni, hogy a kicsik ne vehessék kézbe szabadon a művet, aminek felfogása az, hogy alapvetően semmiben nem különbözik egymástól az egyneműek, illetve a férfi és nő házassága. Vagyis a testület nem fogadta el azt a hivatalos érvelést, hogy a szerző a melegkapcsolatokat propagálta. Éppen ellenkezőleg úgy találta: a mesék azt közvetítették, hogy mindenkinek joga van szabadon eldönteni, milyen párkapcsolatban kíván élni, mert ez az élet egyik alapvető tényezője.

LMBT-közösségek örömmel fogadták az állásfoglalást. Az egyik ilyen civil szervezet jogi igazgatója kijelentette: az Európai Bíróság elutasította a riogatás taktikáját és világossá tette, hogy az elfogadhatatlan.   

Ukrainska Pravda Az ukrán NATO-nagykövet azt mondta, hogy Magyarország nem lesz képes sakkban tartani a vétójoggal az egész Európai Uniót, különösen Ukrajna kapcsán nem, mert van olyan tiltott vonal, amelyet nem lehet átlépni. Vszevolod Csencov szerint szükség esetén az EU megtalálja a módját, hogy a magyar kormány beleegyezzék az újabb fegyverszállításokba. Hiszen ezt egyszer már megcsinálta, amikor az Orbán-kabinet tavaly decemberben a 18 000 millió eurós gazdasági segélycsomag kapcsán akadékoskodott. És akkor a végén a magyar fél simán visszavonulót fújt.

A diplomata szerint abban nincs semmi különös, ha egy állam védi az érdekeit. Ám ezt most  teljesen nyíltan, a többiek rovására teszi, és Ukrajna e helyzet túsza lesz az Európai Unióban. A magyarok azonban nem vethetik be korlátlanul az egyhangú döntéshozatal elvét. Ám ha keresztezik a vörös vonalat, akkor elszigetelődnek. Meg kell magyarázniuk, hogy miért ellenzik a további szankciókat. Ideértve, hogy miért kellene levenni orosz oligarchákat a tilalmi listáról.

Az nem elegendő, ha közlik, hogy mert így látják jónak. Bizonyítaniuk kell, hogy mi támasztja alá a véleményt, és hogy annak érvényesítése fontos az egész EU-nak. Meg kell nyerniük hozzá a többséget, ám a nagykövet úgy véli: kudarcra van ítélve a magyar próbálkozás.

Die Presse A bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet arra jutott, hogy már a Visegrádi Csoport is rákapcsol a zöldenergia meghonosítására. A helyzetkép szerint a háború nagy lökést adott a folyamatnak, miután idáig az csak lassan haladt, lévén, hogy a szénhidrogének viszonylag olcsónak számítottak.

Így Magyarországon 3 éve még az energia 26%-át gáz adta, a lengyeleknél pedig a villanyáram majdnem 70%-át szénből termelték meg. Ám most már az a cél a régióban, hogy meglegyen az energiabiztonság és lehetőleg alacsony színvonalon maradjanak a létfenntartási költségek.

Immár belátták, hogy nem lehet visszatérni az olcsó gázhoz. Nagy kérdés viszont, mi lesz az autóiparral, mert ahhoz, hogy ezek az államok fontos szerepet töltsenek be az elektromos gépjárművek piacán is, az anyacégeknek újabb beruházásokat kell végrehajtaniuk a térségben.

De hogy az energiafordulat viszonylag gyorsan végbemenjen és lehetőleg ne okozzon társadalmi feszültséget, ahhoz támaszkodni kell az összes megújuló energiaforrásra. Továbbá csökkenteni kell a lemaradást az épületeknél, az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a hőcserélőkre, valamint az energiahatékonyságra.

A The Washington Post vezércikkírója úgy látja: megvan a lehetőség, hogy bíróság elé állítsák az orosz elnököt és hóhérait. A véres háború joggal vetette fel, hogy vonják felelősségre, mert a támadó egységek háborús bűncselekményeket követtek el. Csak az a kérdés, miként lehet kiszabni a büntetést Putyinra és a miniszterekre, tábornokokra, valamint az oligarchákra, akik finanszírozzák a hadműveletet. Vagyis akik felelnek a szuverén szomszéd állam elleni támadásért.

Az ukránok a nyugati nemzetek és a Nemzetközi Büntetőbíróság szakértői rengeteg adatot gyűjtöttek össze bizonyítékként a helyszínen. De a vádlottak padjára kell ültetni a főkolomposokat is a Kremlből. Hiszen akkora vérfürdőt szabadítottak rá Európára, amilyenre 30 éve, a délszláv háború óta nem volt példa.   

Putyin, persze, majd bolond lesz a maga akaratából az igazságszolgáltatás elé állni, de ettől még életre kell hívni a megfelelő testületet, mert a Nemzetközi Büntető Bíróság nem alkalmas erre a feladatra. Már számtalan példa mutatja azonban, hogy meg lehet csinálni, Nürnberg volt a kiindulópont. Az érintetteknek felelniük kell a gyilkosságokért, nemi erőszakcselekményekért, kínzásokért és a civil célpontok bombázásáért is. De leginkább a háborúért magáért.

Egyben igazságot lehetne szolgáltatni ily módon az áldozatoknak. Ha létrejönne a testület, akkor az elnök belső köre nem gondolhatja, hogy megússza. De azt még el kell dönteni, lefolytatják-e a pert a vádlottak távollétében is. A lap arra hajlik, hogy igent mondjon rá, a lépés szimbolikus jelentősége miatt.

Ám mindenképpen meg kell csinálni, még akkor is, ha egyelőre nemigen látszik rá esély, hogy a bűnösöket kérdőre lehet vonni. De ugyanígy volt ez a 2. világháború, illetve a jugoszláv háború esetében is. Ám ha megalakul a bíróság, akkor legalább lehetséges lesz, hogy egy nap a vétkesek ott üljenek a vádlottak padján.

Die Zeit Kenneth Rogoff úgy látja, hogy lassan kifullad a kínai növekedési modell: 2040-ig a szükségesnél 200 millióval kevesebb munkáskéz lesz, miközben az állam túlzottan összpontosítja a hatalmat. A fejlődés első számú forrása idáig az építőipar volt, de ma már telítődött az új ingatlanok piaca. A hangsúlyt a zöldágazatokra kellene helyezni, amihez százezreket kellene átképezni – egy 1400 milliós országban.

A tekintélyes harvardi professzor ugyanakkor siralmasnak tartja a kereskedelmi együttműködésre épülő német stratégiát, mert annak eredményeként Kína egyáltalán nem lett demokratikusabb. Ezért érdemes felülvizsgálni a politikát. És ha az ázsiai nagyhatalom egy nap gazdaságilag leelőzi az USA-t, de anélkül, hogy távolodna az önkényuralomtól, nos, az katasztrófával lenne egyenlő.

Arról nem beszélve, hogy a háború megmutatta, mennyit számít a csúcstechnológia. Aki a chipek gyártását ellenőrzi, az nagy előnyhöz jut a biztonság területén. Már csak ezért is értelmes a termelés egy részét visszavinni Európába. Ugyanakkor látnivaló, hogy az orosz gazdaság immár Kína markában van, ám közben Peking igyekszik fenntartani az együttműködést a Nyugattal is.

Amerikának azonban reagálnia kell, ha azt látja, hogy Oroszország beveti a nukleáris fegyvert, Kína és India mégis üzletel vele. Európának is határoznia kell, de a földrész nem az oroszlánszívéről ismert. Viszont a Kreml még fegyverszünet esetén is időzített bomba marad. Sokkal keményebb szankciókat kellene hozni ellene. Meg kellene büntetni azokat a kormányokat is, amik fogyasztási cikkeket szállítanak Moszkvának. Hiszen az oroszok pl. a kibelezik a játékkonzolokat, hogy chiphez jussanak. Lehet, hogy sokba kerül, de végül is megéri nekik.

A The Guardian kommentárírója arra szólítja fel a német kancellárt, hogy haladéktalanul adjon nehéz harckocsikat Ukrajnának és készítse elő a terepet a béketárgyalásokhoz. Ehhez Olaf Scholznak bátorságot kell tanúsítania, de még akkor sem lehet szó teljes győzelemről. A legtöbb, amit ki lehet hozni az erőfeszítésekből, az a tűzszünet és utána megállapodás.

Hogy Berlin tétovázik a Leopárd 2-ügyében, miután Ukrajna tavasszal hadműveletre készül a Donyecki-medencében, nos, az még riasztóbb, mint a Putyinnak felajánlandó béke. A Nyugat már rengeteg hadfelszereléssel látta el az ukránokat, de a német páncélosok ideálisak a tervezett offenzívához. A késlekedés demoralizálja Kijevet, ellenben isten ajándéka a Kremlnek, ami eleve úgy állítja be, hogy a NATO megosztott és gyáva.

Lehet, hogy Németországnak nagyon kell az orosz gáz, de most nem szabad gyengeséget tanúsítania. Scholzot rá kell venni, hogy adjon tankokat, és hogy engedje meg a lengyeleknek, valamint a spanyoloknak ilyen harceszközök szállítását. Egyértelmű, hogy ez esetben a Nyugat közvetítő útján háborút vív Oroszországgal.

A Moszkva elleni gazdasági hadművelet átfogó jellegű. Az élelem- és energiaárak kilőttek az egész világon. Rosszul tápláltság és éhezés fenyeget a fejlődő világon. Mindenütt leselkedik az infláció és a visszaesés veszélye. Ezért a német totojázás felveti: mely ponton megy át a háború ellenőrizhetetlen kataklizmába.

Jelenleg Kína szavatolja, hogy mindaddig ne legyen atomkonfliktus, amíg a NATO nem lép orosz területre. De nyugaton máris igen erőteljes az eszkaláció-párti lobbi. Putyin ellenben arra készül, hogy Donbaszban a maga Waterlójába küldje a sorkötelesekből álló hadsereget. Vagyis csak még fontosabb, hogy útnak induljanak a Leopárdok. Utána meg kell egyezni a fegyvernyugvásról. Majd vissza lehet térni ahhoz, amit a történelemből feltartóztatásként ismerünk.

Die Welt Szinte nincs senki, aki ügyesebben ki tudná használni a maga javára az ukrajnai háború okozta geopolitikai változásokat, mint a török elnök. Ügyesen manőverezik a NATO és Oroszország között. Legújabb húzása az, hogy kibékül a szír diktátorral – Putyin áldásával, a Nyugat nagy bánatára.

Erdogan egyfolytában hintapolitikát mutat be a Kelet és a Nyugat között, aminek láttán a katonai szövetség csak a fejét vakarja, mert Törökország stratégiailag túl fontos, ezért nem lehet átengedni az ellenfélnek. Az államfő ezzel természetesen tökéletesen tisztában van, és ügyesen meglovagolta az orosz inváziót. Bírálók ugyanakkor szemére vetik, hogy sűrűn jár el a nyugati érdekek mérlegelése nélkül.

Ami Szíriát illeti, a két ország 12 éven át volt ellenséges viszonyban, de most váratlanul csúcsértekezleten kívánja rendezni az ellentéteket. A washingtoni Közel-keleti Politikai Intézet illetékese szerint emögött Moszkva van, mert ha kiegyeznek, akkor Putyin kivonhatja csapatait szír földről és Ukrajnára összpontosíthat. A három vezető célja egyaránt az, hogy meggyengítsék a kurd önigazgatást Északkelet-Szíriában.

A nagy vesztes viszont az USA lenne, mert meggyengülne a befolyása Asszad birodalmában. Ennek megfelelően fagyos a kapcsolat Washington és Ankara között. Ám Amerika ezzel együtt csupán szőr mentén bírálja Erdogant, mert a politikus nemzetközi tekintélye és pozíciója megerősödött a háború nyomán.