Előre, partizánok, előre!

(Dési János jegyzete) Tanulság következik: el lehet foglalni az állami médiát és bele lehet tolni annyi pénzt, amennyiből minden egyes nap egy teljes játékfilmet lehetne megcsinálni – de közben Gulyás Márton Partizánja többszörös nézőszámot ér el.

A kis és nagy diktátorok közös jellemzője, hogy nem nagyon szeretik, ha kiderül róluk, hogy a vécékeféjük aranyból van. Miért vonzódnak a kis és nagy diktátorok az efféle tárgyakhoz – az egy külön vizsgálat tárgyát képezné. Bár nyilván nemcsak a szaniteráru pazarló gazdagságáról van szó, hanem arról is, mint ma Hadházy Ákostól megtudtunk, hogy az a magángép amelyiket például a nemzet gázszerelője használ, sűrűn jár mostanában Monte Carlo felé – így, zárlat idején is. Ha eltekintünk a Maldív-szigeteken kivitelezett nászutakról, akkor azért láthatjuk, hogy a dolgos hétköznapok is tartogatnak örömöket a nemzet építésében megfáradt oligarcháknak, olyanokat, amelyek az átlagembernek az eszébe sem jutnának.

Csak, ugye, nem kenyerük (kalácsuk?) a dicsekvés, a nagyzolás, a fennhéjázás.

Így ezekről a kis örömökről szó se essék. Helikopterezgetés esküvőre menet, József nádor birtokának a bekebelezése. A turai kastély közjellegének elvesztése, a fél Andrássy út saját lábra állítása – ezek elő-előfordulnak ugyan, de ne beszéljünk erről. Csak megzavarná a nép egyszerű gyermekeinek a fejét – legyen elég az öt kiló krumpli, és kész! És legyen szép képes beszámoló arról, annak mennyien örültek. És legyenek hálás tekintetek és elszánt lövész-kancellárok, akik fessen mutatnak a képen, amint éppen szétvernek egy nem parírozó intézményt. A sajtó kollektív agitátor és propagandista – mondta egykor egy szaktekintély –, de mint tudjuk, a folyamatos hazudozás ellenére a szovjet birodalom egy szép napon összedűlt. Mert amikor a másodlagos frissességű heringet egy Pravdába csomagolva valaki négyórai sorban állas után vitte haza és közben azt a lapot olvasgatta, amibe a büdös halat csomagolták, csak elgondolkozott azon, valóban az-e minden világok legjobbika, ahogy áll – csornij-bélij – a Pravda hasábjain.

A diktátorok, a kicsik és a nagyok, szeretik betiltani, tönkre tenni, bezárni a nekik nem tetsző dolgokat nyilvánosságra hozókat. Szép hagyományai vannak ilyesminek még Magyarországon is. Most azért nem a Somogyi–Bacsó-gyilkosság korát éljük. Most a szerkesztőségek tönkretételének és elrablásának és a már korántsem független intézmények általi ellehetetlenítésének az idejét.

Pénteken Alekszej Navalnij YouTube-on megjelent videójának, amely Putyin hatalomba kerüléséről és aztán saját kézből etetett oligarcháinak kineveléséről szól, akik a megszerzett állami pénzekből bőségesen leróják a hálájukat az elnöknek, birtokok, kastélyok, földek, föld alatti hokipályák, jachtok, jó utazások, ahogy ez ebben a körben lenni szokott, pénteken, mondom, még csak 61 millió nézője volt. Amikor ezeket a sorokat írom, hétfő délután, már 87 millióhoz közeledik, mire meghallgatják közel lesz a 90 millióhoz.

https://cdn.embedly.com/widgets/media.html?src=https%3A%2F%2Fwww.youtube.com%2Fembed%2FipAnwilMncI%3Fstart%3D29%26feature%3Doembed%26start%3D29&display_name=YouTube&url=https%3A%2F%2Fwww.youtube.com%2Fwatch%3Fv%3DipAnwilMncI&image=https%3A%2F%2Fi.ytimg.com%2Fvi%2FipAnwilMncI%2Fhqdefault.jpg&key=internal&type=text%2Fhtml&schema=youtube Tanulság: el lehet foglalni az állami médiát és bele lehet tolni annyi pénzt, amennyiből minden egyes nap egy teljes játékfilmet lehetne megcsinálni – de közben Gulyás Márton Partizánja többszörös nézőszámot ér el.

Persze a magyar kormány el-eljátszik a gondolattal, hogy korlátozza az internetet, de akkor majd lesz más. Nem tudom mi, de lesz. Ahogy volt stencilgép, meg szamizdat is.

Csellel, hazugsággal, gátlástalansággal, jogtalansággal erőnek erejével el lehet venni a frekvenciát, a nyomdagépet, a mozit, a színházat – és tehetségtelen kegyenceknek odadobni. De ettől még a hatalomtól nem függő hírforrás megmarad, régi tapasztalat ez. Ahogy nézik Navalnij vagy Gulyás Márton csatornáját, ahogy egyre többen választják az interneten a Klubrádiót. Csak akarni kell. Sokaknak. És akkor szólni fog.