A nemzetközi médiában nagy visszhangot keltett a Transparency International – vagyis a gazdaság átláthatóságát mérő szervezet friss korrupcióérzékelési indexe. A hamburgi Der Spiegel menedzsermagazinja által közölt beszámoló kiemeli, hogy az Európai Unióban helycsere történt a korruptnak minősített országok sorrendjében. Bulgária helyett Magyarország bizonyult a legkorruptabb tagállamnak: osztályzata 13 ponttal romlott, és 42 pontjával Kuvait, illetve Vietnam szintjére süllyedt.
Hasonlóan meredek lejtmenetben van az elvben még ma is EU-tagjelölt Törökország a maga 36 pontjával, ami 13-mal kevesebb, mint a 2012-i eredménye. Az összegzés szerint a múlt évtizedben javuló teljesítményt nyújtó uniós tagországok közé tartozik a három balti állam, Lettország, Litvánia és Észtország, valamint Görögország, aminek a mostani 52 pontos minősítése továbbra sem valami kiváló ugyan, mégis 16-tal jobb a mélypontnál.
A Der Spiegel menedzsermagazinjának értékelése szerint globálisan a legrosszabbul a korrupcióérzékelés szempontjából is a háborús és konfliktusövezetek szerepelnek – Szomália, Szíria, Jemen, Líbia, Venezuela és Dél-Szudán. A Transparency International ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy növekvően veszélyesnek számítanak az olyan tekintélyuralmi berendezkedésű államok, mint Oroszország, Azerbajdzsán, Katar vagy Marokkó. Ezek a rezsimek a stratégiai korrupció eszközével igyekeznek befolyást szerezni az Egyesült Államokban, az európai Intézményeknél, illetve például Németországban.
A Handelsblatt, a német üzleti körök lapja arról is hírt ad, hogy a Transparency mellett az OECD, a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szintén bírálja a magyar kormányt a korrupció elleni küzdelemben mutatott hiányos teljesítménye miatt. Az OECD illetékes munkacsoportja júniusig adott határidőt a magyar hatóságoknak, hogy igazán érzékelhető előrelépést mutassanak fel ezen a területen. A Handelsblatt ennek kapcsán megemlíti, hogy Orbán Viktor jobboldali populista kormánya az Európai Unióval is harcban áll a korrupcióellenes küzdelem hiányosságai miatt, és ezért a brüsszeli Bizottság tavaly szeptemberben mindeddig példátlan lépésre szánta el magát Magyarországgal szemben, amikor 7500 millió euró visszatartásáról döntött.
A Politico amerikai hírportál európai kiadása a korrupcióérzékelési index létrehozásához fűzött magyarázatában kifejti, hogy a Transparency számos forrásból merít: szakértőket és üzletembereket interjúvol meg, például a Világbanktól és a Világgazdasági Fórumtól. A Politico beszámolójának a címe azt emeli ki, hogy Magyarország a legkorruptabb ország az EU-ban. Kitér a cikk egyebek közt arra, hogy Ukrajna csak hajszállal javított saját értékelésén, amely most 33 pont, de az ország úgymond fontos reformokra vállalkozik, és a helyzet a korrupcióérzékelés vonatkozásában folyamatosan javul a háború kezdete óta.
A Politico egy másik írása arról szóló esélylatolgatást tartalmaz, hogy vajon ki léphet majd Jens Stoltenberg NATO-főtitkár helyébe, akinek a megbízatása idén szeptemberben lejár. Pontosabban az is kérdés, hogy egyáltalán kiválasztják-e az utódot, mert az is elképzelhető, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszió, az annak nyomán előállt rendkívüli biztonsági helyzet miatt ismét elhalasztják a váltást, és meghosszabbítják a norvég politikus mandátumát. A portál szerint, ha lesz csere, akkor a szóba jöhető utódok között Mark Rutte holland miniszterelnök – hadd emlékeztessek arra, ő az, akit Orbán Viktor „a holland fickóként” említett egyik nyilatkozatában –, illetve Kaja Kallas észt miniszterelnök és Ben Wallace brit védelmi miniszter nevét emlegetik a leggyakrabban. Ritkábban, de szó esik Ingrida Šimonytė litván miniszterelnökről, Zuzana Čaputová szlovák államfőről, illetve Ursula von der Leyenről, az Európai Bizottság német elnökéről. A Politico szerint néhány nyugati fővárosban ódzkodnak attól, hogy például balti országbeli politikus kerüljön az atlanti szövetség élére, mert félő, hogy túlságosan héja magatartást tanúsítana a Moszkvával drámaian kiéleződött feszültség időszakában.
A cikk megpendíti Klaus Iohannis román köztársasági elnök nevét is, de hozzáteszi, hogy az ő személye ellenállással találkozhatna a szomszédos Magyarország részéről, illetve azok részéről is, akik viszont most már nőt szeretnének látni ezen a poszton.
Végül röviden megemlítem, hogy az AP amerikai hírügynökség tudósítása szerint Szijjártó Péter – a török külügyminiszterrel közösen tartott sajtótájékoztatóján – arról beszélt, Svédországnak változtatnia kell a magatartásán, ha meg akarja szerezni Ankara támogatását a NATO-csatlakozáshoz. A magyar diplomácia irányítója elfogadhatatlannak minősítette a stockholmi török nagykövetség előtt történt Korán-égetést, és ostobaságnak nevezte a svéd kormányfőnek a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó hivatkozását.
Az AP emlékeztet arra, hogy a NATO-tagállamok közül már csak Ankara és Budapest nem erősítette meg a svéd és a finn belépést az észak-atlanti szervezetbe.
A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu
EUobserver Kovács Zoltán összeesküvést lát amögött, hogy Magyarország immár a legutolsó helyre szorult az uniós államok sorában a Transparency International legújabb korrupciós indexe alapján. A nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár azt írta a twitteren, hogy a berlini székhellyel működő nemzetközi civil szervezet a Soros-hálózat része, az pedig finanszírozza a hazai és külföldi baloldal kampányait, rágalmazó jelentéseket készít.
A TI úgy értékelte, hogy a magyar állam a demokrácia egy évtizede tartó visszacsúszása és a jogállam helyzetének folyamatos romlása következtében jutott a listán a mostani mélypontra, amiért a Fidesz a felelős. A TI nem tagadja, hogy kap pénzt a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványtól, mellesleg költségvetése töredékét. Ám képviselője most úgy reagált Kovács véleményére, hogy Magyarország az utóbbi évtizedben egyre hátrébb sodródott a rangsorban, így tehát nem meglepetés a mostani, sereghajtó pozíció.
A képviselő ugyanakkor fontosnak nevezte, hogy az Európai Bizottság továbbra se folyósítsa a támogatásokat, mivel az Orbán-kabinet nem tesz érdemi lépéseket a korrupció ellen. A leminősítés azért különösen kínos, jegyzi meg a hírportál, mivel Magyarország éppen most arra igyekszik rávenni Brüsszelt, hogy az oldja fel a befagyasztott ezermilliókat.
Azt is hozzáteszi, hogy Kovács szerint a TI kipécézte a magyar államot, de ez nem igaz, mert a dokumentum elmarasztal egy sor más országot is. Így például rámutat, hogy Magyarország mellett azért romlott Ausztria és Málta megítélése, mert náluk is fenyegetés éri a jogállamot.
A szóvivő ugyanakkor azt is nehezményezte, hogy a nem kormányzati szervezet nem foglalkozik sem a brüsszeli bürokráciával, sem az Európai Parlamenttel, ezek valahogy kimaradtak a felsorolásból, amivel a Katargate-re utalt. Csakhogy egyrészt a Transparency csak országokat osztályoz. Viszont ezúttal a sajtóközleményben külön megemlítette, hogy az unió jelenleg lábadozik egy kiadós korrupciós botrány után, ezért a civil szervezet sürgős reformokat követel.
Handelsblatt Az Európai Bizottság és a Transparency International után már az OECD besokallt a magyarországi korrupciótól. A legfejlettebb államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet azt kifogásolja, hogy az Orbán-kormány nem tesz meg mindent a jelenség felszámolására. Az illetékes munkabizottság júniusig adott időt, hogy a magyar fél lényeges haladást mutasson fel és átültesse azokat a normákat, amelyeket az OECD korrupcióellenes egyezménye tartalmaz. Budapest egyelőre nem reagált a felhívásra.
A jobboldali-populista magyar vezetés az EU-val is tengelyt akasztott, mert nem szab határozottan gátat az urambátyám-rendszernek. Ezért Brüsszel idáig példátlan módon azt ajánlotta, hogy tartsák vissza a helyreállítása alapból a Magyarországnak szánt 7500 millió eurót.
Neue Kronen Zeitung A szlovák elnök asszony kijelentette, hogy Ukrajnában az értékeket kell megvédeni, miután az ország függetlenségét érte támadás. Zuzana Caputová akkor mondta ezt, amikor fogadta az osztrák elnököt, aki újjáválasztása után látogatott el a szlovák fővárosba. A házigazda úgy fogalmazott, hogy a háború sok mindent megkérdőjelezett. Arra ugyanakkor nem kívánt válaszolni, hogy a Nyugat háborúban áll-e már Oroszországgal, úgy, ahogyan azt a múlt héten Orbán Viktor, valamint a német külügyminiszter is kifejtette.
Hangsúlyozta, hogy segíteni kell, amikor a civil lakosságot éri fenyegetés. Van der Bellen ugyanakkor arról beszélt, hogy Moszkva gyarmatosító háborút folytat, és támogatni kell az ukrán felet, amit kizárólag ideológiai okokból ért támadás. Az agresszor választás elé állítja: vagy behódolsz, vagy végzünk veled.
Arra is kitért, hogy különösen a jelenlegi helyzetben együttműködésre van szükség Közép-Európában. Tehát hogy az országok összefogjanak, ne hagyják magukat megosztani és egy hangon beszéljenek.
Die Presse A kelet-európai országok bátran kiállnak ugyan Ukrajna mellett, ám azt már nehezményezik, hogy az ország olcsón szállít gabonát a térségbe. (Amit a szerző, a brüsszeli tudósító leír, az nagyon hasonlít arra, amit egykor a magyar nemesek üzentek Mária Teréziának: Életünket és vérünket, de gabonát, azt nem – a szerk. megj)
A kommentár rámutat: a szolidaritásnak megvan az ára és az incidens kóstolót ad abból, mi várható, ha az ukránok belépnének az EU-ba. Keleten az a felfogás, hogy a jólétbe és békébe belekényelmesedett Nyugat már most odadobná Kijevet az oroszoknak, ha cserében jönne az orosz gáz és ily módon kellemes meleg lenne a lakásokban.
Ám azért annyira nem önzetlenek a lengyelek, csehek, románok és szlovákok, amikor az ukránok túlélési harcáról van szó. Hiszen nyugati fegyverekre cserélik a szocialista időkből származó harceszközöket és ezért még egy csomó pénzt is kapnak az uniótól. Emellett a négyek – a magyarokkal és a bolgárokkal kiegészülve – készek ugyan pártolni az ukrán mezőgazdaságot, de az ne köpjön bele a levesükbe a saját piacaikon. És természetesen kártalanítani kell az érintett gazdákat.
De ha már ilyen viszonylag csekélység láttán is jajonganak, akkor az nem sok jót ígér az ukrán csatlakozás után. Hiszen az ukrán agrárszektor sokkal nagyobb, szétrobbantaná nem csupán a mezőgazdasági, hanem a regionális politika kereteit is. Márpedig itt a brüsszeli támogatások kétharmada forog kockán és a fő haszonélvező: Kelet-Európa. Ám majd kiderül, hogy ki mennyire szolidáris, amikor Kijev miatt kisebb lesz az uniós tortaszelet.
Financial Times Több tagország is szólt a Bizottságnak, mert úgy véli, hogy Ukrajna hiú reményeket táplál a gyors uniós belépés ügyében. Több megbízható forrás is azt közölte, hogy az érintett kormányok szerint meg kell mondani Kijevnek: egyelőre hatalmas akadályok tornyosulnak a csatlakozás útjában. A figyelmeztetés azért most hangzott el, mert két nap múlva az ukrán fővárosba megy az EU két legfőbb vezetője, és többen félnek, hogy von der Leyen, illetve Charles Michel inkább gerjeszti, semmint visszafogná a házigazdák teljesíthetetlen várakozásait.
Az ukrán miniszterelnök egyenesen azt mondta, hogy ő két évben gondolkodik. Előzőleg az Európai Unió példátlan módon jelölti státusz adott az országnak, noha az alapkövetelményeknek nem tesz eleget. Több közép-európai ország beállt az ukrán kívánságok mögé, északi és nyugati fővárosok azonban nyugtalanok, mert nem látják, miként lehet integrálni egy ilyen népes és szegény országot, aminek ráadásul ekkora a mezőgazdasága.
Egy uniós diplomata úgy fogalmazott, hogy az ígéretek beleütköznek a valóságba, és nem lesz gyorsított felvétel. Mások arról beszéltek, hogy a folyamat minimum egy évtizedet vehet igénybe. További ellentét forrása az az ukrán szándék, hogy az orosz jegybank lefoglalt követeléseit fordítsák az ukrán újjáépítésre. A költségeket szeptemberben nagyjából 350 000 millió euróra becsülték, de a folyamatos orosz légitámadások folytán azóta még magasabb lett az összeg. Vita van az ügyben is, milyen jogi fórum vonja felelősségre az orosz vezetőket a háborús bűnökért.
Der Standard Paul Lendvai veszélyesnek nevezi Putyin teljhatalmát, kiemelve, hogy a diktátorok korlátlan uralma a legnagyobb veszély a liberális demokrácia számára. A szerző nyomatékosan ajánlja olvasásra a Die Zeit moszkvai tudósítójának új könyvét, amelyben az áll, hogy az orosz elnök a tekintélyuralmi nacionalizmustól vezérelve idézte elő a 2. világháború utáni időszak legnagyobb válságát, legsúlyosabb katonai konfrontációját. Az emberiség túlélése jelen állás szerint egyetlen embertől függ.
Ma már nincs olyan komoly megfigyelő, aki kétségbe vonná, hogy nyugati politikusok és üzletemberek illúziói segítettek Putyinnak kiépíteni a hatalmát, majd a Krím elfoglalása után lerohanni Ukrajnát. A nyugati segítség meghatározó szerepet játszik az ukrán ellenállásban, ezért érthető a berzenkedés a német totojázás láttán. Putyin legfőbb fegyvere az, hogy az atomfegyverrel zsarolja, megfélemlíti a demokratikus közösséget. Abban bízik, hogy meg tudja azt osztani és az idő neki dolgozik.
Az uniós külpolitikában kulcskérdés lesz, miként viszonyuljon a szervezet a befelé elnyomó, kifelé agresszív orosz rezsimhez. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Moszkva hívei, mint a magyar kormány azonnali fegyvernyugvást követelnek és a szankciók ellen agitálnak. Putyin barátja, Orbán Viktor már odáig ment, hogy Ukrajnát Afganisztánhoz hasonló „senki földjének” minősített.
Az Die Welt brüsszeli tudósítója szinte kizártnak tartja, hogy győzhessenek az ukránok. Szerinte minden nappal kisebb lesz a siker esélye, mivel Kijev kifogy az emberből és a hadianyagból. Az ellenség ugyanakkor jobban felkészült, hatalmas utánpótlásra támaszkodhat. Nem csoda ily módon, hogy nyugati diplomaták egyre gyakrabban emlegetik a tűzszünet szükségességét.
Azt persze tudni kell, hogy Zelenszkij szemében a győzelem az összes elvesztett terület, így a Krím visszaszerzése is. Ám mivel a Nyugat csupán korlátozott segítséget nyújt, ez az jelenti, hogy további országrészek kerülnek orosz kézre, a mostani 18%-on túl. Ennek oka:
1. Az USA és a többiek jobban félnek attól, hogy a harcok átterjednek NATO-tagállamokra is, mint attól a fenyegetéstől, amely az orosz területhódítás folytán éri a Nyugat biztonságát. Ezért csak annyi támogatást küldenek, hogy Kijevnek ne kelljen azonnal megadnia magát.
2. Oroszország idáig az alapvető ukrán infrastruktúra 60-70%-át semmisítette meg. Nem látszik, hogy Ukrajna elegendő légelhárító kapacitáshoz jutna, sőt, inkább úgy van, hogy ami idáig érkezett, az voltaképpen felhívás keringőre az orosz haderő számára. Közben pedig az ukránok egyre kevésbé lesznek képesek helyreállítani az áram- és egyéb hálózatokat. Pedig pl. a hadiiparnak sürgősen kell az energia.
3. Moszkva mennyiséggel igyekszik ellensúlyozni a nyugati fegyverek minőségét, főleg a páncélosoknál. Jó 4 ezer harckocsija van, így bármikor megindíthatja az offenzívát.
4. Minél tovább tart a küzdelem, az ukrán fél annál több katonát veszít. Most már a 60 évesnél idősebbeket is a frontra küldik. Ehhez képest az oroszok hamarosan újabb 200 ezer embert mozgósítanak.
5. A Kremlnek áll a zászló nem csupán katonailag, hanem politikailag is, mert még ha létre jön is a tűzszünet, belátható időn belül ki van zárva az ukrán NATO-tagság, az EU-csatlakozás pedig sokkal tovább tart majd, mint ahogy azt Zelenszkijék sürgetik.
A fronton úgy áll, hogy Scholz továbbra is habozik, ám ezalatt az ukránok időt veszítenek, hogy kikeveredjenek az állóháborúból és megindítsák a támadást. Eközben az oroszok beássák magukat, aknamezőket telepítenek. Újoncokat hívnak be, pótolják az elhasznált hadianyagot. Kijev 300 harckocsit kért, jó, ha 130 jön, azzal meg sokat nem tud kezdeni. Nem képes elvágni a Krímben állomásozó orosz egységek utánpótlását.
A Nyugat azonban kivár, mert fél, hogy átlépi a Putyin által megvont „vörös vonalat”. Még arra sem hajlandó, hogy lehetetlenné tegye az orosz műholdas kommunikációt. A fegyvernyugvás azonban egy megcsonkított Ukrajnával lenne egyenlő.
A Financial Times vezércikkírója azt tanácsolja a NATO-nak, hogy az sürgősen töltse fel az ukrán háború miatt leapadt fegyver- és muníciókészleteket, mert a szervezet nincs felkészülve egy olyan, újabb válságra, mint amilyen Tajvan lerohanása volna. Az dicséretes, hogy az USA és európai partnerei garmadával küldik a hadfelszerelést az ukránoknak, mert azok döntőnek bizonyultak az agresszor megállításában.
Ám Kijev csillapíthatatlan igényei kiürítették a raktárakat, és a hadiipar nem képes betölteni az űrt. Ennélfogva Németországnak pl. csupán néhány napra elegendő tartaléka maradt. Különösen a tüzérségi lövedékekből van aggasztóan kevés. Ezekből a múlt nyáron, a harcok csúcspontján az ukránok napi 7000-et lőttek el, az USA fegyvergyárai két hét alatt állítanak elő ennyit, már ha teljes kapacitással működnek.
Mivel a Nyugatnak tekintettel kell lennie a tajvani veszélyre, sürgősen fel kell mérnie, hogy stratégiailag mennyi harceszközre van szüksége, majd meg kell szerveznie a gyártás felfuttatását, különös tekintettel arra, hol állhat elő szűk keresztmetszet. Nem lesz olcsó, de épp ezért fontos, hogy az európai kormányok közösen oldják meg a beszerzést.
A hadiipar alapvető a nemzetközi biztonság és a globális kereskedelem szempontjából. Egyben eszköz az agresszió elrettentésére. Üzenet Moszkvának és Pekingnek, hogy Ukrajna szövetségesei hosszú távra terveznek.