Maradandó nyomot hagytak az európai aprópénzeken is a múlt században földrészünkön lezajlott számtalan politikai, területi és egyéb változások. A pénzverdék által gyártott érméken látható különbségek, újítások, eltérések mögött terhes, sokszor súlyos következményekkel járt események is meghúzódnak. (A nyitó képen: Svájc váltópénzekből kirakva; forrása: www.swissinfo.ch)
És itt nem azokról a – látszólag azonos aprópénzeken nehezen kivehető – változtatásokról van szó, mint például az egyiken egy ágnak még négy levele van, a másikon már öt, az egyiken a dátumok egyenes számokkal, a másikon dőlt számokkal szerepelnek stb., ami a numizmaták mindennapjait bosszantóvá is teheti. Az alábbiakban a fontosabb történelmi fordulópontokkal kapcsolatos „pénzügyi” érdekességekre igyekszem felhívni a numizmatika iránt is érdeklődők figyelmét.
Itt van mindjárt a második világháború utáni Németország esete. A hitleri harmadik birodalom
után a kettévált országban 1949-ben elsőként a nyugati részen alakult meg hivatalosan egy ország(rész), a Német Szövetségi Köztársaság, majd pár hónappal később keleti oldalon a Német Demokratikus Köztársaság. Az ország nyugati felében eleinte az aprópénzek még „A német tartományok bankja” felirattal
majd esztendő múltán, 1950-től már a „Német Szövetségi Köztársaság” elnevezéssel jelentek meg a forgalomban:
Keleten az érméken 1952-ig furcsa módon még „Németország” felirat volt látható
és csak 1953-tól jelennek meg az aprópénzek „Német Demokratikus Köztársaság” felirattal, mint ahogy az ezen az 1963-i érmén olvasható.
Megjegyezzük: berlini fal ide vagy oda, mindkét német állam papír- és aprópénz-forgalmában megőrizte ugyanazt az elnevezést, azaz a márkát és pfenniget.
Párizsba 1940 júniusában bevonultak a német csapatok. Franciaország két részre szakadt: északi része a hitleri haderő megszállása alá került, déli részét Vichy „fővárossal” a német bevonulás után kormányfővé kinevezett Pétain marsall vezette bábkormány igazgatása alá helyezték. Az ország nevét is megváltoztatták: az addigi Francia Köztársaságot Francia Állammá nevezték át, s a történelmi jelentőségű, világszerte jól ismert ikonikus „Szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszava helyébe a „Munka, család, haza” elnevezést vezették be. Ezek a változtatások egymagában is sokat mondóak voltak. Ez a történelmi szakasz jól követhető az országban forgalomba hozott aprópénzeken is. Itt látható még a német megszállás kezdetén, 1941-ben forgalomban lévő hagyományos frank,
de már 1942-ben megjelent az újsütetű, a fent jelzett új feliratokkal címkézett frank
Természetesen a hitleri birodalom vereségét követően 1945-ben a francia pénzforgalomban is visszaállt a régi rend.
Érdekes jelenség a szovjet aprópénzek vonatkozásában az a változtatási folyamat, amely az 1920-as évektől volt megfigyelhető. Például: a 20 kopejkás érmeknél az 1923-i kiadáson még az „RSZFSZR” , azaz Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság volt olvasható a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” felirattal.
Egy 1924-i, egészen eltérő dizájnú aprópénzen ugyanez a felirat már rövidítve, az „SzSzSzR”, azaz Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége szöveggel jelent meg.
Egy 1933-i kiadáson, ismét egy újabb tervezésű érmén, az ország neve ismét nem rövidítve, hanem teljes szöveggel volt olvasható.
Egy 1936-i példányon az ország neve a címer alatt ismét csak rövidítve szerepel.
Az 1929 után kibocsájtott aprópénzeken pedig ami több ízben is változott, az az állam címere volt. Az időközben a Szovjetunión belül megalakult új szövetségi tagköztársaságok nyelvei ugyanis egyre szaporították a címert körbefogó búzaágakon szereplő, a proletárok egyesülésére felhívó, immár 15 nyelvű szövegeket-
Ráadásul, a nyelvi reformok következtében egyes helyeken a régen használt arab vagy latin betűs szövegeket cirill írásmódra változtatták, s később ezt is tükrözni kellett a címerben. 1946-ban az észt, lett, litván, moldovai és karelo-finn nyelveken tovább nőtt az addigra már 16 tagköztársaságból álló Szovjetunió címerében látható feliratok száma.
Később, 1956-ban a címerből eltávolították az addigra autonóm köztársasággá vált karélo-finn terület nyelvét. És ezen az 1982-i aprópénzen látható az a 15 nyelvi változatot tartalmazó szovjet címer, amely egészen a Szovjetunió felbomlásáig kitartott.
A szovjet/orosz váltópénzekhez tartoznak azok az érthető módon kevésbé ismert aprópénzek, amelyek a Norvégiához tartozó Svalbard szigetcsoport Spitsbergen szigetén orosz ipari tevékenységet folytató Arktikugol cég működési területén jelenleg is forgalomban vannak. A Svalbard Egyezményt 1920-ban írták alá, melyhez 46 állam, köztük 1935-ben a Szovjetunió is csatlakozott. Az egyezmény a részes államok számára lehetővé teszi, hogy a szigeten bányászati, ipari, kereskedelmi tevékenységet folytassanak. A sziget második legnagyobb településén találhatók az orosz szénbányászati központ, egy konzulátus és a szigeten élő összesen mintegy négyezer lakos tizedét kitevő orosz, illetve ukrán állampolgárt kiszolgáló üzletek, iskolák. E település forgalmát szolgálják az erre a célra készített, jegesmedvét ábrázoló, eredetileg szovjet, manapság orosz aprópénzek.
Az Oroszországgal nem határos kalinyingrádi körzetben pedig az orosz aprópénz van forgalomban.
Ha már aprópénz: Svájcot azért érdemes megemlíteni, mert más, több nyelvű európai ország gyakorlatától eltérően, ahol az ott domináns egy, két vagy több nyelv használatával készítették/készítik aprópénzeiket (lásd pl. Jugoszlávia, Belgium), az alpesi köztársaságban nem az ország hivatalos nevének a honos német, francia, olasz vagy réto-román nyelveken feltüntetését választották, hanem a latin „Helvetia” vagy „Confoederatio Helvetica” elnevezést szerepeltetik az aprópénzeken.
Ezt az okos és egyedülálló svájci megoldást másutt a sokszor igen bonyolult helyi viszonyok körülményei között nehezen lehetett volna/lehetne alkalmazni – lásd pl. Nagy-Britannia, Spanyol-, Olaszország.
Svájcon kívül a Vatikán használt egykor – az olasszal körítve – latint a saját érmein.
Itt látható egy valamikori monacói
és San Marino-i aprópénz is:
Ma az európai mini államok – Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán – saját euro-pénzeket forgalmaznak, Liechtenstein pedig a svájci valutát használja. Pár évtized óta a brit fennhatóságú Gibraltár is saját aprópénzt forgalmaz.
Európában a 20. század közepéig két, gyarmati státuszban lévő ország létezett – két mediterrán sziget. Az egyikük Ciprus, amely a brit fennhatóság után – ezt a történelmi folyamatot ábrázolják az alábbi aprópénzek
1960-ban nyerte el függetlenségét, és ami ezen a kétnyelvű, görög és török feliratú aprópénzen is látható:
Az 1974 -ben kettészakadt Cipruson ma a sziget görög felében saját euro van forgalomban, amin a szigetország neve továbbra is mind görögül, mind törökül olvasható:
A sziget északi, török részében a nemzetközileg el nem ismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság saját – csak török nyelvű – aprópénzt tart forgalomban.
A gyarmati múltú másik európai ország Málta: az 1964-ben elnyert függetlensége óta saját pénzforgalmat tartott fenn , majd csatlakozott az eurozónához:
Mi a helyzet manapság a volt Szovjetunió területén kibontakozott területi konfliktusok színhelyein, a nemzetközi közösség által el nem ismert entitások térségeiben? A függetlenségüket az 1990-es évek elején kikiáltott Abháziában és Dél-Oszétiában saját aprópénzeket sajtoltak, ám forgalmuk igen korlátozott, a mindennapokban inkább az orosz aprópénzt használják. Az abban az időszakban Azerbajdzsántól elszakadt Hegyi-Karabah ugyancsak rendelkezik saját aprópénzzel, de a pénzforgalomban dominál az örmény váltópénz. És ez minden valószínűség szerint változatlanul megmarad a helyi örmények által még ellenőrzött területen – a legutóbbi karabahi fegyveres konfliktust követően is.
És végezetül: a Moldovai Köztársaság keleti peremén fekvő, 1990-ben függetlenségét kikiáltott Dnyesztermelléki Moldovai Köztársaság saját, cirill betűs kopejkákat és rubeleket tart forgalomban.