Európai alapjog a megfelelő lakhatás – miért nincs véleményük a magyar képviselőknek?

A megfelelő lakhatás fogalmába jó minőségű ivóvíz és a megfelelő higiénés körülmények is beletartoznak.A képviselők 2030-ra a hajléktalanság felszámolását kérik az Unió minden tagállamában. A lakhatási költségeket törvény erejével kellene megfizethető szinten tartani. Legyen a megfelelő és megfizethető lakhatás törvény erejével betartatható alapjog, kéri a Parlament, amely a hajléktalanság felszámolását célzó intézkedéseket is vár. (Nyitó kép: Magyarország sok városában, falvában laknak-élnek még ilyen körülmények között elképesztően szegény családok; a felvétel Győr-Újvárosban készült 2021-ben.)

A csütörtökön 352 szavazattal, 179 ellenszavazat és 152 tartózkodás mellett elfogadott állásfoglalásban a Parlament kijelenti: a megfelelő lakhatás fogalmába a többi között a tiszta és jó minőségű ivóvíz, a megfelelő és méltányos higiénés körülmények és a szennyvíz- és vízhálózatok is beleértendők. A megfelelő lakhatáshoz való jog alapvető emberi jog, amelyet a nemzeti és az európai jognak is el kellene ismernie, mondják a képviselők.

A képviselők szerint kötelező és legalább a WHO iránymutatásaihoz igazodó minimumkövetelményeket kellene bevezetni az Unióban az egészséges otthonokra – köztük a beltéri levegőminőségre – vonatozóan. Felszólítják a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a házfelújításokra vonatkozó előírások között fordítsanak kiemelt figyelmet a kibocsátáscsökkentésre és a lakások energiahatékonyságának növelésére.

Számos uniós tagállamban nőtt a hajléktalanok száma az emelkedő lakhatási költségek és a megvágott vagy felfüggesztett szociális programok és támogatások miatt. Az állásfoglalás ezért megismétli a Parlament korábbi kérését, amely szerint uniós célkitűzésként kellene meghatározni a hajléktalanság 2030-ig történő felszámolását. Emellett fenn kellene tartani a hajléktalanság kialakulását megelőző és a hajléktalanok védelmét szolgáló, a koronavírus-járvány miatt bevezetett rendkívüli intézkedéseket – különösen a kilakoltatási moratóriumot, az energiaellátás folyamatos fenntartását és az ideiglenes elhelyezés garantálását.

A képviselők emellett felszólítják a tagállamokat, illetve a regionális és a helyi hatóságokat, hogy fogadjanak el jogszabályt a bérlők és a saját lakásukban élők jogainak védelmére. A lakhatás akkor nevezhető megfizethetőnek, ha az azzal összefüggő költségek rendezése után a lakónak elegendő forrása marad az egyéb alapvető kiadásokra. Ezen költségek küszöbértéke jelenleg a háztartások rendelkezésére álló jövedelmének 40 százaléka, azonban az európai bérlők több mint negyede jövedelmének ennél nagyobb részét költi albérletre. Az albérletek átlagösszege pedig folyamatosan növekszik.

A képviselők végül megemlítik, hogy a rövid távú, turisztikai célú lakásbérletek lakásokat vonnak el a piacról és felviszik az albérletek árát, ami nagyban megnehezíti a megélhetést a belvárosokban és a turisztikai központokban.

Kim Van Sparrentak (Zöldek/EFA, NL) jelentéstevő szerint az európai szabályok gyakran hatékonyabb védelmet nyújtanak a lakáspiac által generált profit számára, mint az embereknek, akik tetőt szeretnének a fejük fölé. Az Uniónak mozdulnia kell, és a tagállamokkal együtt minden követ meg kell mozgatnia. A jelentésben minden döntési szint számára kézzelfogható megoldásokat javaslunk. Ha akarjuk, megoldhatjuk a lakhatási válságot, és 2030-ig felszámolhatjuk a hajléktalanságot.

A szerdai vitában nem szólalt fel magyar képviselő.

A Eurofound kutatása szerint az elégtelen lakhatás évente 195 milliárd euró költséggel jár az unióban. Egyre több európai számára nehezen megfizethető a lakhatás, és egyre nagyobb részük költi jövedelmének aránytalanul nagy részét lakhatásra.

Az egyedülálló szülők, a nagycsaládok és a munkaerőpiacra belépő fiatalok különösen gyakran szembesülnek azzal, hogy jövedelmük az albérleti díjak kifizetésére nem elég , de szociális bérlakás igényléséhez már túl magas.