„…Életemben ennyit nem szenvedtem. Szerintem a világ legborzalmasabb kínzóeszköze/-módszere a szédülés. Már-már halálfélelemmel jár, amikor az ember egyáltalán nem ura sem a testének, sem a térnek, amibe hirtelen belelebeg és a tehetetlenség meg a rosszullét csak hatványozódik – már-már a végtelenségig…” (Egy szédülési rohamokkal küszködő beteg naplójából.)
– Főorvos úr, szokott-e szédülni?
– Nem. Életemben egyszer szédültem csupán, egy hosszú hajóút után, amikor partra szálltam. A magyarázata: a belső fülben öt-öt végkészülék van bal- és jobboldalon egyaránt. Közülük három különféle frekvenciájú mozgásokat észlel, bár átfedés van köztük. Hosszan tartó, imbolygó mozgás után a frekvenciák kioltják-fölerősítik egymást, és ezt az agykéreg már képtelen feldolgozni, egy kis időbe telik, mire újra hagyományosan érzékeli a szilárd, biztos talajt.
– Korhoz kötött-e a szédülés, netán csak az idős, elfáradt szervezet egyik reakciója?
– Egyértelműen nem. Miként általában az életkor előre haladtával elkopnak a receptorok, fogynak az érzékelő sejtek, akként az egyensúly-szervünkben is csökken az érzéksejtek száma. Ily módon a kor szerepet játszik ebben a folyamatban. Ám fiatalkorban is föllelhető csaknem valamennyi szédülésok! Persze, a fiatalok körében jóval ritkább a keringési zavar okozta szédülés, mint az idős korosztály tagjainál.
Dr. Tamás T. László: „Győri születésű fül-orr-gégész és audiológus főorvos vagyok. 1990-ben diplomáztam a budapesti Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karán. 27 éve dolgozom a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház fül-orr-gégészeti és fej-nyaksebészeti osztályán. Fő érdeklődési területem a szédülés, elsősorban a sürgősségi osztályon izolált szédüléssel jelentkező sztrók-gyanús betegek gyors és biztonságos differenciál-diagnosztikai folyamata, illetve a tisztázatlan eredetű szédülések vizsgálata. A célom, hogy új diagnosztikai módszerek alkalmazásával növekedjék az izolált szédüléssel jelentkező sztrókok vizsgálati pontossága, csökkenjen a betegek megterhelése és rövidüljön a kivizsgáláshoz szükséges időtartam, amely alapvető fontosságú cél a sztrók terápiája és kimenetele szempontjából is.”
Dr. Tamás T. László– Miért szédülhet a fiatal is?
– A gyerekek elsősorban a migrénhez kötött szédüléstől szenvednek. Azokban a családokban, amelyekben az anya migrénes, az utódoknál percekig, akár órákig tartó szédülés alakulhat ki. A két éve elhunyt dr. Csanda Endre professzor, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának volt igazgatója szokta mondani, hogy „a hányós gyerekből lesz a fejfájós felnőtt”. Például az autóban hányós gyerekek családjában sok esetben fellelhető a migrén, és minden esélyük megvan arra, hogy felnőve ők is migrénesek lesznek. A fejfájás, a migrén, a szédülés egy tőről fakad; kórképének neve: vesztibuláris migrén. Ne feledjük: az egyik legbonyolultabb szervünk a fülben a labirintus, és annak „előszobája” a vesztibulum.
Tehát a gyerekek is szédülhetnek, és igen nehéz az állapot földerítése, diagnosztikája, hiszen a kicsik, a csecsemők nem tudják megmondani, mit éreznek. Néhány hónapos gyerek tartós, keserves sírással jelzi a bajt. Csak az orvos veszi észre a szemgolyója rendellenes mozgásából, hogy szédül. Bizonyításképpen arra kértünk a szülőket, hogy vegyék videóra a gyermekük szemét; a felvételekből egyértelműen kiderült a baj: a babát BPPV, azaz szaknyelven benignus paroxizmális pozicionális vertigo, magyarul: jóindulatú helyzeti szédülés kínozta.
– Hihetetlen!
– Valóban az, sőt ennél rosszabb is létezik: előfordul, hogy a gyereknek nem fejlődik ki az egyensúly-rendszere. Mások – a statisztika szerint minden ezredik gyerek – nagyfokú halláscsökkenéssel vagy siketséggel születnek. A halláskárosodás már pici korban észlelhető, kimutatható, az egyensúlyszerv-hibája kevésbé. Itt, Győrött, nemrég elkezdtünk egy ilyen célú programot, de még nem értékeltük…
– A magyarországi lakosság mekkora hányadát érinti a szédülés? Melyik ismert betegséghez hasonlítható az előfordulási aránya?
– Le kell szögezni: a szédülés tünet. A fájdalom után a szédülés a leggyakoribb tünet, amellyel a betegek orvoshoz fordulnak. Csaknem minden második ember, pontosan negyven százalék életében legalább egyszer megtapasztalja a szédüléses tünetet – rövidebb-hosszabb időre. Ha csak rövid, nem megy orvoshoz, ha tartós, akkor igen.
A szédüléses betegségek diagnosztikájában a probléma az, hogy határterület. A beteg többféle lehetőség közül választhat: családorvos, neurológus, fül-orr-gégész, reumatológus… Ha elviszi a mentő, akkor a sürgősségi orvos veszi kezelésbe.
Ma arra törekszik a gyógyítás, hogy szédülés esetén – függetlenül attól, hogy milyen szakemberhez fordul a beteg – egységesítsék a diagnosztikai folyamatot.
Erre nagyon jó metódust dolgoztak ki, és ezt már alkalmazzuk is a győri kórházban: 5+5+5 módszernek nevezzük. Ha valamennyi kolléga ezt alkalmazná, az eddiginél sokkal rövidebb idő alatt fogalmazódnék meg a diagnózis, a kórisme.
– Fenyegeti-e a betegség meghatározóját, meghatározóit, hogy a sztrókot, azaz szélütést elsőre összetéveszti(k) a szédüléssel, hiszen azok, akik átestek rajta, súlyos kezdeti szédülésként szokták leírni?
– A sztrókok mintegy ötöde járhat szédüléses panasszal. E húsz százaléknál van egy bizonyos és egyértelmű neurológiai tünet: zsibbadás, végtaggyengeség, szemmozgási zavar. Tehát tudható, hogy agyvérzés, agyi érelzáródás, szélütés. Csakhogy a baj ott kezdődik, hogy a betegek felének semmi egyéb tünete az intenzív szédülésen kívül. Megtévesztheti az orvost, aki belsőfül eredetű szédülésként, az egyensúlyérző ideg gyulladásaként értelmezi. A betegnek mozog a szeme, (el)dől és hány. Hatalmas a felelősség: a sztrókba bele lehet halni, a belsőfül-betegség viszont jóindulatú.
Itt kell kiemelnem, hogy a magyarok élen járnak a szédülés-diagnosztikában. Az Ausztráliában élő, magyar származású Michael G. Halmágyi professzor (a képen) és munkatársai által kidolgozott elmélet és gyakorlat segítségével – a szemmozgások elemzése alapján – az orvos ma már az izolált sztrókos szédülések 99 százalékban meg tudja állapítani, hogy sztrókról van-e szó, vagy csupán veszélytelen kimenetelű, belsőfül eredetű szédülésről-e. A szemmozgás különbözősége mindent elárul. A CT (komputer-tomográf) is csak legföljebb 40 százalékban képes kimutatni az agyvérzést, szélütést. Az MRI (mágneses magrezonancia-képalkotó)-készülék – 24 órán belül – 80 százalékos biztonsággal mutatja ki a sztrókot.
És itt van a Halmágyi-módszer zsenialitása, amely azonnal és 99 százalékos biztonsággal kimutatja a bajt a szemmozgás alapján! A fejimpulzus-tesztként ismert életmentő módszer ráadásul sokkal olcsóbb, mint a bonyolult készülékek használata. A sürgősségi osztályokon szívinfartus-gyanú esetén egyik első vizsgálat az EKG-vizsgálat, szédüléssel járó sztrok-gyanú esetén alapvető fontosságú a szemmozgások vizsgálata, ezért a fejimpulzus-tesztet vizsgáló szemüveget a szem EKG-jának is nevezik.
Engedje meg, hogy itt megemlékezzem nagyszerű elődeinkről, akik úttörő szerepet játszottak az egyensúly-vizsgálatok történetében! A tudományág első magyar művelője
Hőgyes Endre [1847–1906] orvos, egyetemi tanár (bal oldali kép), a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a kísérleti orvostudomány kiemelkedő kutatója. Kolozsvári egyetemi tanári működése idején elsőként foglalkozott az egyensúlyszervvel. Folytatta egy másik magyar (akit egyébként az osztrákok is magukénak vallanak), a Nobel-díjas Bárány Róbert (1876–1936) (jobb oldal kép), majd kortársunk, az imént már említett, a Sydneyben élő Halmágyi professzor…
Hőgyes Endre [1847–1906] orvos, egyetemi tanár – Hányféle oka lehet a szédülésnek?
– A Bárány Róbert által 1926-ban felfedezett BPPV, azaz szaknyelven benignus paroxizmális pozicionális vertigo, magyarul: jóindulatú helyzeti szédülés. Ezt egy parányi, mikroszkopikus méretű kő, otolit okozza. A második leggyakoribb ok a krónikus szubjektív szédülés, amelynek pszichés oka lehet. Csakhogy ez is változhat, ugyanis az egyre fejlettebb vizsgálati módszerek révén arra a megállapításra jutottak a szakemberek, hogy a szervi eltérés kimutatható. Az egyik ilyen: a tömeg, a sok ember közelsége okozta szédülés. Szupermarket-betegségnek is hívják. Ha az ilyen személyeket megvizsgáljuk a Halmágyi professzorék által kifejlesztett módszerrel, a vesztibulogrammal, akkor sok esetben fölfedezhető az elváltozás a belső fül egyensúlyszervében: fogynak a receptorok, lezajlott egy vírusfertőzés, és az idősödő agy kellemetlen érzésként közvetíti a gazdája körüli gyors mozgást, nem tudja földolgozni a nyüzsgést. De ilyen esetben is szervi eltérés van a háttérben. Véleményem, és egyre többek véleménye szerint ezek nem mindig pszichés okok.
– Lehet ellene védekezni? Megelőzhető?
– A megelőzés mindennél fontosabb, annál is inkább, mert nincs rá gyógyszer. Sok mozgás és az edzés segít: azaz kutyaharapást szőrével, tehát a páciens fokozatosan szoktassa hozzá önmagát a tömeghez. Menjen piacra, sétáljon ott, ahol sokan vannak…
A szédülés megelőzésének jó módja lehet a többi között a pingpongozás, ha a magas frekvenciákkal van baj. Az új módszerekkel kimutatható ugyanis, hogy milyen frekvenciák szűntek meg az egyensúly-érzékelő szerven belül. Ha az alacsony frekvenciák tűntek el, akkor a tai-csi, a lassú, koordinált mozgások segíthetnek.
Néhány héttel ezelőtt jártam egy belgrádi nemzetközi konferencián, amelyen részt vett a világhírű David Zee professzor is, a baltimore-i Johns Hopkins egyetemi kórházból, és ő is állítja: az előbb mondottak a leghatásosabbak a szupermarket-betegség ellen. És ha már Zee professzor említtetett: beszélgetésünkkor elmondta, hogy az ő példaképe a magyar Szentágothai János akadémikus, anatómus, akinek egyik fő kutatási területe – akárcsak baltimore-i ifjabb kollégájáé – a kisagy. Napjainkban aligha létezik olyan szakmabeli, aki többet tudna David Zee professzornál kisagyról…
–Melyek a szédülés a legritkább okai?
– Hála a sorsnak: a daganatok. Sok ember, amikor elkezd szédülni, nyomban a sztrókra gondol, vagy kisagyi daganatra, ugyanis ez utóbbi is kezdődhet izolált szédüléssel. Szerencsére, meglehetősen ritka, bár az is igaz, hogy a felnőttkorihoz képest a gyermekkori előfordulása gyakoribb. Ezért a gyermekkori szédülést nagyon komolyan kell venni, és MRI-vizsgálattal ki kell szűrni a daganat lehetőségét.
– Megállapítható-e egyértelműen és teljes biztonsággal a szédülés oka?
– Már az első beteg–orvos-találkozáskor 80 százalékos biztonsággal kell diagnózist felállítani. A fennmaradó 20 százaléknyi okra nem egyszer a részletes kivizsgálás sem derít fényt. Szerencsére ezek a szédülések általában egy idő után megszűnnek. Hangsúlyozandó: ha egy beteget beszállítanak a sürgősségi osztályra, négyötöd részt biztonsággal megállapítják a szédülése okát.
– Szervi baj-e a szédülés?
– Nagyon sokszor az. Az ilyen, organikus eltérést meg tudjuk találni. A belső füli eredetű szédüléseknek legalább a 40 százaléka a már többször említett BPPV. Az arány megállapítása az utóbbi évek egyik – ugyancsak magyar orvos nevéhez fűződő – felfedezésének az eredménye. Az ausztriai Kremsben élő, dolgozó Büki Béla doktor (jobb oldali kép), egyetemi tanár írta le a 2-es típusú BPPV-t, amikor a beteg panaszai megegyeznek az általánosságban ismert BPPV-s panaszokkal, ám nem kíséri a típusos szemteke-rezgés. Ezeket az embereket sokáig pszichés okból szédülősöknek vélték, holott ez egy másik kórkép, amelyet öt évvel ezelőtt publikált a tanár úr. Érdekesség, hogy a „klasszikus” BPPV-t – mint szó volt róla – 1926-ban a magyar–osztrák Bárány professzor, a 2-es típusút ugyancsak magyar írta le.
– Kiket nevezhetünk meg kortárs kutatóként, a szédüléstudomány gazdagítóiként?
– A külföldön élőkön – Halmágyi professzor, Büki tanár úr – itthon is vannak nemzetközileg elismert képviselői ennek a tudományágnak: Szirmai Ágnes docens asszony, aki az orvosegyetem otoneurológiai (egyensúlyvizsgáló) ágazatát vezeti, a győriek közül pedig mindenekelőtt meg kell említeni a tavaly elhunyt Hochenburger Emil fül-orr-gégész főorvost, aki sok tízezer embert gyógyított meg sikerekben és küzdelmekben gazdag pályafutása alatt, és már az 1970-es években nagyszerű otoneurológiai labort fejlesztett ki a megyei kórházban. A szakma úttörőjeként ismerjük, megelőzte budapesti kollégáit is. A maiak közül mindenképpen nagy tisztelettel és elismeréssel említendő dr. Mike Andrea főorvos asszony, az otoneurológia és a neuroimmunológia tudós kutatója, kolléganőnk itt, a kórházban. Továbbá ne feledkezzünk el Komoly Sámuel professzorról és a kaposvári kórház neurológusáról, dr. Nagy Ferencről se.
– Az orvostudomány, a gyakorlati orvoslás mely ága foglalkozik a szédüléssel, mint állapottal, betegséggel?
– Az otoneurológia két tudományág – fülészet és ideggyógyászat – határterületén fonódik össze. Mai ismereteink alapján a szédülések kb. fele fülészeti, a kisebik része központi idegrendszeri, illetve egyéb eredetű. Például agyi keringési zavar, agydaganat, sztrók, TIA (tranziens iszkémiás attak), azaz átmeneti agyi keringészavar. Ez utóbbi némi magyarázatra szorul: a beteg fél arca, mondjuk, fél órára megbénul, vagy a beszéde elakad, aztán megszűnik, visszatér az egészséges állapot. A szédülések hátterében fennállhat belgyógyászati, illetve pszichiátriai ok is.
Sajnos, a TIA visszatérhet, a szakirodalom a sztrók előszobájaként említi. Ezért az orvostudomány kellő figyelemmel bánik az ilyen betegekkel. De kimutatták: azokat a TIA-kat, amikor csak szédül a beteg rövidebb-hosszabb ideig, még az orvosok sem mindig ismerik föl, mert nincs egyértelmű kórjelük.
A szédülésnek ugyanis nagyon sokféle oka lehet. Megszűnése után a pácienst otthonába bocsátják, és bekövetkezhet a tragédia: a szélütés. Nemzetközi vizsgőáatok alapján azizolált szédüléssel járó sztrokok jó harmadát nem ismerik fel a sürgősségi osztályokon, és az ilyen betegeknek csaknem a felénél súlyos, esetenként halálos szövődmény jelentkezhet.
– A szédülés megkeseríti az érintett életét. Megszüntethető-e ez a borzalmas állapot? Vagy elmúlik magától, mint a megfázás?
– A belsőfül eredetű szédülések, amikor a labirintusban vannak gondok, egy idő, két-három hét után elmúlnak, ha például BPPV vagy vírusos egyensúlyérző-ideggyulladás okozza őket. Igaz, a beteg közben nagyon rosszul érzi magát.
Vizsgálati módszereink között, a diagnózis meghatározásában döntő szerepe van „a szem EKG-jának”, a „sztrók-szemüvegnek” (lásd a képeken!), megállapítandó, hogy szélütése van-e vagy csak belsőfül eredetű szédülése. Nálunk másfél év óta használatos.
– Mit tehet az érintett, a szédülésben szenvedő önnön állapota javításáért, a szédülés látványos csökkentéséért, megszüntetéséért? Életmód-változtatás, étrend, diéta, torna, netán élethosszig tartó gyógyszerszedés megoldás lehet-e?
– A legkedvezőbb a célirányos, a szakorvos által előírt, megmutatott, megtanított tornagyakorlat. Provokálni kell a szédüléses rohamot, mert minél rosszabb most, annál hamarabb fog meggyógyulni, annál jobb lesz belátható időn belül. Lelkileg sem könnyű elszánni magunkat rá, mert hiszen az ember eleve kerüli azt, aminek rossz a vége. A beszélgetésünk elején említett, elszabadult kövecskét csak a fejmozgásokkal tudjuk visszajuttatni az eredeti helyére, vagy feloldani a fülben eleve jelen lévő folyadékban.
– Jómagam is oktatom: ha az ember a fél fülére panaszkodik, ugyanolyan komolysággal kell venni, mintha azt mondaná, hogy nem lát a fél szemére. A beteget nagyon megterheli az állapota, ráadásul a fülprobléma nem olyan egyértelmű és demonstratív, mint a szempanasz. Sokáig nem tudtuk a szédülések okát, és a régi iskola arra tette hajlamossá az orvosokat, hogy beletörődjenek, és megvigasztalják a hozzájuk fordulót: majd elmúlik. Ráadásul azt hitték sokáig, hogy az agy úgyis kompenzálja az egyik vagy a másik oldal hiányosságait…
– Természetesen a szédülés megszűnéséig is tudjuk enyhíteni a beteg kínjait. A heves hányinger gyógyszeresen csillapítható, a folyadék infúzióval pótolható, egyértelmű keringési zavar esetén értágítóval segítünk, vírusfertőzéskor hasznos a rövid távú szteroidos kezelés, megmentendő a páciens hallását.
– Népszerű nevén szédülésdiagnosztikai mesterkurzust tart a szakma szeptember 8–9-én Győrött. Ismereteim szerint nem első alkalommal. Most a vesztibulogram áll majd az előadások és gyakorlati bemutatók középpontjában. Latintanulmányaimból ismert szó: vestibulum, azaz valaminek az előtere, például a színházi előcsarnokot vesztibülnek is mondják. Az orvosi szakszótár szerint ez a belső fül előtere az egyensúlyozó szervvel. Mennyire ismerjük koponyánknak ezt kicsiny, életfontosságú részét?
– Egyre jobban ismerjük: sok élettanász, anatómus foglalkozik a labirintus működésével. Ez nagyon izgalmas kutatási terület.
– Mi a vesztibulogram? Valamiféle újszerű leírása az említett szervünknek?
– A vesztibulogram elnevezés az audiogram mintájára keletkezett. Az emberi fülnek összesen tíz perifériás végkészüléke van: tömlőcske, zsákocska, bal- és jobboldali, illetve a három-három körkörös ívjárat. A vesztibulogram révén valamennyit objektív módon tudjuk vizsgálni. A belsőfül egyensúlyszerveiről egyértelmű adatok nyerhetők e vizsgálatok által. A vesztibulogram-vizsgálatok tehát a tisztázatlan eredetű szédülések kiderítésére szolgálnak. Viszonylag rövid idő, fél óra alatt elvégezhetők, akárcsak egy hagyományos hallásvizsgálat, és az orvos segítője, asszisztense is képes e feladatsor teljesítésére. Ma egyelőre csak Győrött végeznek teljes körű vesztibulogramot; remélem, rövidesen másutt is bevezetik e vizsgálatsort.
– Kik kutatják, milyen gyakorlati eredménnyel? Kell-e az alkalmazáshoz az orvosi tudáson túl tárgyi eszköz, különleges műszer?
– Európában jó néhány vesztibuláris centrum működik. Jómagam a zürichiben jártam, ahol hat laboratórium működik a svájci nagyváros klinikáján. Stockholmban a Karolinska Intézetnek van hasonló vizsgálóhelye. Nagyon ígéretes kutatásokat folytatnak ezeken a helyeken a kollégák…
Napjainkban egyetlen szakma van, amelyik egy érzékszervi károsodást teljes mértékben képes megszüntetni a tudomány és a technika vívmányai által. A vakon született gyereket ma még nem tudjuk látóvá tenni, ám a siketen született gyerekeket meg tudjuk ajándékozni a hallással a cochleáris implantátum (CI) segítségével. A részben beültetett készülék kikerüli a károsodott, nem működő belső fület, és közvetlenül a hallóidegekhez csatlakozik. A beültetett eszköz gyakorlatilag teljes értékűvé teszi a halláskárosult vagy siker ember életét, aki ezáltal boldog és alkotó tagjává válik a társadalomnak.
Vannak olyan betegségek, amelyek teljesen tönkre teszik az ember mindkét egyensúlyszervét, és úgy jár, mint egy zombi. A cochleáris implantátum mintájára már néhány kutatóhelyen kísérleteznek a vesztibuláris implantátum, egy parányi számítógép beültetésével. Már mintegy tucatnyi betegnél kipróbálták, és minden remény megvan rá, hogy a készülék működni fog. Nagy reményeket fűznek az orvosok e technikai újdonsághoz az időkori elesések számát csökkentendő.
A kórházi sürgősségi osztályokra beszállított betegek tizedét időskori elesés miatt kell kezelni-gyógyítani. Volt olyan betegem, akiről kiderült: öt, nagyon súlyos töréssel kezelték viszonylag rövid idő alatt. Beszélgetésünkkor kiderült, hogy minden alkalommal előre hajolásnál történt vele a baj. Jóindulatú helyzeti szédülés, azaz BPPV kínozta, ez okozta a vesztét. Látható, hogy sok esetben egy könnyen megállapítható és egyszerűen kezelhető-megszüntethető állapot okozza az akár halálos kimenetelű időskori eleséseket.
– Főorvos úr, köszönöm a beszélgetést.