Fél óra múlva kezdődik az előadás

„Első figyelmeztetés.” Fenyegetően hangzik? Pedig nem az. Higgadt, nyugodt ügyelői jelzés, amely minden színházban elhangzik, azt jelenti, fél óra múlva kezdődik az előadás. 

„Első figyelmeztetés.” A színházban természetes, mindennapi mondat. Viszont a parlamentben a gombnyomásra mindig kötelességszerűen kész képviselők között talán egy sincs, aki tudná a valódi jelentését. Még olyan pillanatban sem, amikor rajtuk múlik, hogyan döntenek a leendő színháziak életét, jövőjét meghatározó kérdésben, amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetemet is alapvetően érintő sorsdöntő szavazásra készülnek. És közben azt hallják, az egyetemisták énekes tiltakozásuknak ezt a címet adták: „Első figyelmeztetés.” Énekelnek, mert Palkovics miniszter úr, aki látszólag reményt keltőn és nyitottan tárgyalókészséget mutatott, végül elzárkózva minden javaslattól, gúnyosan azzal eresztette el a diákot, „Azt hittük, énekelni fognak”.

És erre a magát felelősnek vélő embertől megengedhetetlen cinizmusra tényleg csak egyetlen válasz lehetséges: „Akkor énekelni fogunk.”

Egyelőre tehát énekelni fognak. És, hogy miért is szól a dal?

Mindenekelőtt, ahogy a hallgatók megfogalmazták iratukban, ne kapkodja el a törvényhozás az egyetem modellváltását. Ne akarja kormány, a minisztérium a lehetetlent, azaz két nyári hónap alatt átalakítani a százötvenöt éves múltra visszatekintő intézményt. Legyen idő szakmai egyeztetésre, tárgyalásra, és az átalakulás pontos kidolgozására, végrehajtására. Nevezzék ki az egyetem szenátusa által még tavaly novemberben jogszerűen megválasztott rektort, Upor László egyetemi tanárt, és garantálják jogfolytonosságát mandátuma lejártáig. A modellváltás után továbbra is a szenátus választhassa a rektort. Az alapítvány nevében szerepeljen az egyetem szó, azaz Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány legyen, amelynek alapítói joga ne kerüljön át az államtól az alapítványhoz, alapító okiratát a jelenlegi szenátussal egyetértésben fogadják el.  A szenátus jelenlegi létszáma ne csökkenjen, jogkörei ne sérüljenek. Az öttagú kuratóriumba három tagot az egyetem szenátusa, kettőt a minisztérium jelöljön. A kuratóriumnak ne lehessen vétójoga a szenátus döntéseivel szemben. Az állam ne vonuljon ki az egyetem finanszírozásából. Készüljön az egyetem rövid, közép- és hosszú távú fenntarthatóságára is kiterjedő, részletes hatástanulmány, melyet a törvényjavaslat benyújtása előtt hozzanak nyilvánosságra. Az ösztöndíjas hallgatói helyek száma és az ösztöndíjak reálértéke hosszú távon se csökkenjen. Ennek a fedezetét az állam célhoz kötötten biztosítsa. A közalkalmazotti státusszal járó financiális juttatások és jogi védelmek hosszú távon se sérüljenek.

Kiemelkedő művészek, színháziak és filmesek, írók, költők, zenészek nyílt levelet fogalmaztak meg a törvényjavaslatot benyújtó miniszterelnök-helyettesnek és a miniszternek, amelyben azt írják: „Nemzeti kultúránk védelmében kinyilvánítjuk, hogy nem támogatunk, sőt, veszélyesnek tartunk minden olyan átalakítást, mely az egyetemen felhalmozott hatalmas tapasztalatot semmibe véve történik.” Meggondolatlannak, előkészítetlennek tartják az indokolatlanul felgyorsított ütemű, hatástanulmányt nélkülöző átalakítást. A levélben írják: „Kérjük dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes urat, vonja vissza az általa benyújtott törvényjavaslatot. Dr. Palkovics László miniszter urat meg arra, hogy kezdjen érdemi tárgyalásokat az egyetemi közösség képviselőivel. Ültesse le egy asztalhoz az érintetteket, és hatáselemzésekre, kidolgozott közép- és hosszútávú tervekre épüljön az újító szándékú változás. Kérjük az Országgyűlés képviselőit, jelenlegi formájában ne szavazzák meg a törvényt.” Véleményük szerint: „Csakis kölcsönös tiszteletre és együttműködésre épülhet az a felelősségteljes, építő munka, mely hosszú évtizedekre meghatározza a nagymúltú intézmény és a magyar színház- és filmművészet jövőjét.”

Hogy szavuk és mindazoké, akik fontosnak tartják a nyugodt, kiegyensúlyozott, valóban politikamentes modellváltást, eljut-e a parlamentbe, meghallják-e, meg akarják-e hallanni a felelősségteljes szót, komoly kérdés. Jó lenne hinni, hogy igen.

Mert az ügyelő esténként ott áll a színfalak mögött, az első figyelmeztetést követi a második és a többi, az utolsó, aztán kezdődik az előadás.