A kitagolási kezdeményezések felfüggesztését és újratervezését követelik civil szervezetek a magyar kormánytól és az Európai Bizottságtól. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Validity Foundation (korábbi nevén Mental Disability Advocacy Centre) és az Európai Hálózat az Önálló Lakhatásért (European Network on Independent Living) nemzetközi szervezet szerint nem felelnek meg a hazai és nemzetközi jogi szabályozásoknak azok a szakmai programok, amelyek 29, nagy létszámú intézmény kitagolási terveit tartalmazzák. A mintegy 24 milliárd forintnyi európai uniós finanszírozásból megvalósuló tervek a fogyatékossággal élő emberek további szegregációját és az intézeti kultúra fennmaradását eredményeznék – ezért ebben a formában biztosan nem szabad megvalósítani őket. (A kép illusztráció.)
Tavaly januárban vált publikussá az „Intézményi ellátásról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése – intézményi férőhely-kiváltás című pályázati felhívás (EFOP-2.2.2.-17)”. A pályázat célja, hogy a fogyatékossággal élő emberek elhelyezésére szolgáló nagy létszámú intézeteket bezárják, és a ma még ott lakók a közösség részeként, az egyedi szükségleteikhez illeszkedő támogatást igénybe véve, önállóan élhessenek. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap 23,7 milliárd forintnyi támogatásából megvalósuló pályázatára az 50 személynél nagyobb szociális ápolást-gondozást nyújtó intézetek jelentkezhettek.
A mintegy 2430 hely kiváltásáról szóló felhívás időközben nyilvánosságra került győztes pályázatainak elemzése azt mutatja, hogy a szakmai programok nem felelnek meg sem az európai uniós támogatások felhasználásához, a társadalmi befogadáshoz és az anti-diszkriminációhoz kapcsolódó uniós szabályozásoknak, sem az EU Alapjogi Chartája rendelkezéseinek, sem a kitagolás közös európai irányelveinek, a fogyatékosügyi ENSZ-egyezmény vonatkozó cikkeinek, valamint a magyar jogszabályoknak sem. (A kép illusztráció.)
1. Az intézetek helyett létesülő lakóotthonokat több esetben a városoktól távol, ritkán lakott településekre tervezik építeni, ezzel további elszigeteltségbe száműzve a fogyatékossággal élő embereket. Ráadásul ezeken a településeken sokszor hiányosak a szolgáltatások, probléma az elöregedés és az elvándorlás. (Pl.: Bodonhely – 287 lakos, Sopronnémeti – 297 lakos, Tormásliget – 292 lakos, vagy éppen Fülpösdaróc – 320 lakos).
2. Ahogyan arra az ÉFOÉSZ (Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége) rámutatott, van olyan lakóotthon, amelyik árvízvédelmi területre (Táplánszentkereszt), akadálymentesen nem megközelíthető, ipari sávba ágyazott területre (Barcs), mocsaras-nádas-ingoványos területre (Somogyvár), vagy éppenséggel szennyvízátemelő telep közvetlen szomszédságába (Kéthely) épülne.
3. Sok esetben a tervezett fejlesztések a létező és már eleve szegregált nagy intézet területén, vagy annak közvetlen közelében valósulnának meg, ezzel továbbra is fenntartva az intézeti kultúrát (pl. Táplánszentkereszt, Vésztő, Drávatamási, Kálmáncs, Szabás, Szombathely).
4. Az újonnan épülő lakóotthonok lakóit kisbuszok szállítanák az ún. szolgáltató-központba, amit sok esetben az egykori nagy létszámú intézet területén alakítanának ki. Továbbra is üzemszerű módon ott foglalkoztatnák, étkeztetnék a lakókat.
5. A lakóotthonok egyfajta mini intézetekként funkcionálnának, hiszen nem valósulna meg a bennük élő emberek önálló lakhatása és életvitele: nem dönthetnek arról, hogy hol és kivel éljenek, nem választhatják meg, hogy kik legyenek a segítőik, hogy mi legyen a napirendjük stb. Így az intézeti kultúra felszámolására hivatott EU-s projekt tulajdonképpen 189 új mini intézet létesülését fogja eredményezni.
Mindezen okoknál fogva a Validity Foundation, a European Network on Independent Living és a Társaság a Szabadságjogokért arra kéri a kormányt, hogy függessze fel a jelenleg megvalósulás alatt álló terveket és tervezzék újra a folyamatot. Ennek elérésére az Európai Bizottsághoz is fordulnak, hogy a Bizottság szólítsa fel a kormányt, hogy az újragondolt kitagolási folyamat feleljen meg a fogyatékosügyi ENSZ-egyezmény sztenderdjeinek, valamint történjék meg a fogyatékossággal élő emberek érdemi bevonása mind a tervezési, mind a végrehajtási, mind a monitorozási folyamatokba.
„Csak így jöhet létre egy olyan sikeres intézménytelenítési folyamat, melynek lebonyolítását követően fogyatékossággal élő emberek az egyéni igényeikre reagáló támogatást megkapva, önállóan, a közösség részeként élhetnek, végre köztünk” – mondta el Milanovich Dominika, a TASZ Egyenlőségprojekt munkatársa.
A TASZ videója arról, hogy miért kell azonnal felfüggesztenie a kormánynak a kitagolási projektet.
A TASZ, a Validity és az ENIL összefoglaló írása a témával kapcsolatos legfontosabb kérdésekről.