A hét országból, az Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból, Franciaországból, Japánból, Kanadából, Németországból és Olaszországból álló kormány- és államfői csoport, a G7-ek ezúttal a délnyugat-angliai Cornwall megye Carbis Bay nevű kisvárosának közelében tartotta meg szokásos évi találkozóját, ahol egy igen terjedelmes nyilatkozatot fogadott el. Hozzá kell tenni, hogy a résztvevők közös szemléletmódjának köszönhetően, az alapvető egyetértések fényében e nyilatkozat összeállítása nem igazán lehetett nehézkes és körülményes. Szövege mintegy látlelete mai világunknak, jelzi azokat a sokrétű problémákat, melyekkel a nemzetközi közösségnek a jelenlegi körülmények között szembe kell néznie. Jól jelzi, hogy a mai viszonyok a korábbiakhoz képest jóval bonyolultabb kihívások elé állítanak bennünket.
A világ vezetői hatalmainak cornwalli csúcstalálkozóját követően kiadott nyilatkozat leszögezi a résztvevők elkötelezettségét a multilaterializmus iránt, jelezve, hogy a dokumentumban feltüntetett problémákat csak együttesen lehet megoldani. Kiemeli a demokrácia, a szabadság, az egyenlőség, ezen belül a nemi egyenlőség és az oktatás, a jogállamiság, az emberi jogok fontosságát.
Nyilvánvaló, hogy a problémák felsorolásában kiemelt helyet kaptak az egészségügy, a környezet, gazdaság és kereskedelem, technológia és a szükséges nemzetközi akciók kérdései. Említésre méltó, hogy a G7-ek nyilatkozata részletesen foglalkozik Afrikával, ezen belül a Száhel-övezet konfliktusaival, a szegénységgel, az élelmiszerhiánnyal, az infrastruktúra kérdéseivel, és jelzi, hogy résztvevő országok támogatni kívánják Afrika fenntartható fejlődésének előmozdítását.
A nyilatkozat a problematikus témák között említi Oroszországot, az emberi jogokat, valamint a kibertámadások ügyét, továbbá Ukrajnát is. Ez utóbbival kapcsolatban a dokumentum megjegyzi: Oroszország az ottani konfliktus részese és nem közvetítője. Kitér a fehéroroszországi fejleményekre is. Ezzel együtt a résztvevők jelzik, hogy Moszkvával a közös érdekek alapján stabil és kiszámítható kapcsolatokra törekszenek.
Kínáról a nyilatkozat szóvá teszi a Peking gazdasági-kereskedelmi gyakorlatával kapcsolatos kifogásokat és utal a résztvevőknek az emberi jogokra, az ujgurokra, a hongkongi autonómiára és a dél-kínai tengerre vonatkozó álláspontjára.
Az egyéb nemzetközi „forrópontokról” szólva sorba veszi az etiópiai Tigrében kialakult konfliktust, a líbiai (külföldi zsoldosok távozása), az afganisztáni (a kormány stabilitása), az észak-koreai (nukleáris fegyverkezés), a mianmari (katonai puccs), az iráni (nukleáris egyezmény), és az iraki (a kormány stabilitása) helyzetet. Itt érdemes elolvasni az e témákkal kapcsolatos megfogalmazásokat. A dokumentum utal arra, hogy e vonatkozásban is együtt kívánnak munkálkodni a nemzetközi közösséggel, nevezetesen a G20-kal és az ENSZ-szel. (Megjegyezzük, hogy a G7-ek tanácskozása idején meghívták Cornwall-ba Ausztrália, India, Dél-Korea és a Dél-Afrikai Köztársaság vezetőit is.) A tanácskozáson jelen volt Ursula von der Leyen az EU és Antonio Gutérres az ENSZ képviseletében. A jelenlegi bonyolult helyzetből való kilábalást a G7-ek – Boris Johnson brit miniszterelnök szavait átvéve – a jól hangzó „Build Back Better”, azaz, szabad fordításban, az „Építsük jobban vissza” formulával indították be. Természetesen az, hogy e nagy kiterjedésű program miként válik mindennapjaink részévé, csak a jövő mutatja meg. De egy biztos: a G7-ek fontos impulzust adhatnak a tervezett erőfeszítéseknek, beleértve az ENSZ 2015–30 közötti időszakra meghirdetett „Fenntartható fejlődési célok” megvalósítását.
A mostaninál jobb, igazságosabb világ szolgálatában a mostani viszonyok között előrelépni csak a nemzetközi közösség együttes akciói révén lesz lehetséges.