Gábor György: Beszéd

…arról, hogy a forradalom magvait a madarak felkapkodták, de a magyar föld a legalkalmasabb arra, hogy gyökeret verjen benne a szabadság, a mi magyar fajtánkról, nemzeti és keresztény alkotmányunkról, meg arról, hogy saját lábon állunk (ez egy familiáris szólás-mondás lehet az Orbán-családon belül) és így tovább. Most csak két mondatot emelnék ki:


1. „Ünnepnapokon a magyar nemzet fényképet – ahogy a gyerekeink mondanák: szelfit – készít önmagáról, háttérben a saját történelmével.” Ez szép: szelfi, statikus kép, tér-idő egység, ám a hátteret a térben és időben kibontakozó, „folytonosan mozgó” történelem képezi. Na, jó öreg Lessing, a „termékeny pillanatnak” ezzel befellegzett!


2. „Az égő csipkebokor csodájában élő magyar nemzet jövője.” A Biblia remek orbáni átköltése! És mire kellett mindez? Elmagyarázom! Az égő csipkebokor csodájában ugyanis eredetileg nem a magyar, de nem is az orosz vagy a lengyel nép jövője lakozott, hanem az Örökkévaló maga. És mondá Mózesnek: „Ne közelíts ide, vesd le saruidat lábaidról, mert a hely, melyen állsz, szent föld az.” Orbán így érkezett vissza a saját lábon állás szentséges gondolatához.


Még szerencse, hogy a sok lelkes rajongója és önfeledt éljenzője pontosan értette a lessingi kritikát és a Biblia teljesen indokolt átszerkesztését.

A szerzőről: Gábor György filozófus, egyetemi tanár, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanára. (Wikipédia)